Kipróbáltuk: Sony Alpha DSLR-A200 teszt

Mért értékek

Mind a működési idők, mint a mentés, vagy az automata élességállítás tekintetében gyors gépet sikerült összehoznia a Sonynak, amely semmiben nem marad le a többiek mögött. Bekapcsolás után az első státusz adatok megjelenéséig 0,7 mp-nek kell eltelnie, az első kép pedig 0,9 mp elteltével készülhet el, amennyiben kézi élességállítást használunk. Az AF ideje némileg kitolhatja, de ez függ a használt objektívtől is. A bekapcsolási idő néhány gépnél ugyan pár tized másodperccel lassabbnak tűnhet, de még úgy is versenyképes, hogy közben egy gyorsabb szenzortisztítást is elvégez a gép. Ennek fényében már teljesen korrekt időnek tűnik.

A fotók visszajátszásánál sem kell sok időt várakozással töltenünk. Egy teljes felbontású kép 0,1 mp alatt megjelenik a képernyőn és ugyanannyi idő kell a következő fotóra lapozáshoz is. Olyan, hogy „gyorslapozás” nem igazán létezik az A200 eszköztárában, mert bár a jobb és bal nyílgombot folyamatosan nyomva egyfolytában lapozhatók a képek, de a sebesség nem gyorsabb, sőt néhány fotó után pár tizedmásodperces gondolkodási időket „kér” a masina, így átlagban csak 0,2 mp-enként lapozhatunk folyamatosan.

Megmértük a kártyaírási sebességeket is, mégpedig egy csúcs és egy átlagos, olcsó kártyával a SanDisk Extreme IV csúcsmodelljével közel 12 MB/mp-es sebességet mértünk, ami az A100 idejében még kiemelkedő lett volna, de azért manapság is jó eredmény. Persze az is ott munkál ilyenkor az emberben, hogy „az A700 majd háromszor ilyen gyors volt”. Megmértük a teljesítményét egy olcsóbb Kingstonnal is, amelynél 5,1 MB/mp-et produkált. Ebből nem túl nehéz leszűrni, hogy aki kiszeretné használni a gép teljesítményét, szerezzen be gyorsabb kártyát!