AF, sorozat, videó
Élességállítás
A gép egyik erőssége a megújult AF-rendszer. A Sony belépő és középkategóriás DSLR gépeinek előző generációja 9 pontos automata élességállítást használt, jobb esetben egy középső keresztszenzorral. Az A33 és A55 már 15 mérőmezőt kínál, melynek középső szekciójában 3 keresztszenzor található. Gyorsabb élességállítást ugyan nem kapunk ettől, de a keresztszenzorok miatt precízebbet igen. Ami biztos, hogy a képmezőben három nagyobb csoportban elrendezett, 15 AF pont kényelmesebb és pontosabb fókuszálást tesz lehetővé, főleg mozgó témánál.
A fix tükörnek és a több pontos autofókusz rendszernek a témakövetés a sarkalatos pontja. A kényelmesebb élőképpel, jobban látható sorozattal sokkal könnyebb befognunk az adott témát, ráadásul a fáziskülönbségen alapuló AF meglehetősen gyors követést tesz lehetővé. Természetesen nagyon gyors témáknál ez is hibázik, mégis e módszer akár nagyságrenddel gyorsabb lehet az eddigi DSLR videók óráknak tűnő, valójában csak másodperces élességállításához képest. Azok jobbára a használhatatlanság határán táncoltak, ez itt vastagon használható.
ISO100 érzékenységen -1 – 18 fényérték között működőképes a rendszer. Az autofókuszmód és AF mező beállítások az Fn (funkció) menüben találhatók, melyek között a következők választhatók:
- AF-S: egyszeri élességállítás. A beállított élességi pont rögzül és új mérésig érvényben marad még a téma elmozdulás esetén is. Ha átkomponáljuk a képet, szintén az előzőleg meghatározott távolságon marad az élesség. Statikus, nem mozgó témáknál használható.
- AF-A: automatikus AF. Statikus fotótéma esetén a készülék AF-S, vagyis egyszeri fókuszmódot használ, míg mozgó témánál AF-C (folyamatos) módra vált.
- AF-C: folyamatos autofókusz. Mozgó témáknál ajánlott beállítás. A beállított élességi távolság folyamatosan változik ha a képet átkomponáljuk vagy a fókuszmezőbe eső téma elmozdul (közeledik vagy távolodik).
Fókuszmező szerint háromféle módot állíthatunk:
- Széles: az AF rendszer automatikusan választ egy mezőt a 15 közül. Jellemzően azt, ahol jól elkülöníthető, éles, kontrasztos témát talál, de ez nem biztos, hogy megegyezik az általunk elképzelt fókuszhellyel.
- Középpontos: a fényképezőgép csak a középső mezőt használja, minden esetben az alá eső témára állít élességet.
- Helyi: A felhasználó szabadon választhat a 15 AF-pont közül (az AF gomb lenyomását követően).
Az automata élességállítás az exponáló gomb félig lenyomására, vagy széles és középpontos AF módban az AF gombra is indul. A menüben beállíthatunk szemindítású AF módot is, amely a kereső betekintő nyílása alatti szenzor leárnyékolásakor (pl. ha a keresőbe pillantunk) aktiválja az automata élességállítást. Ez azonban nyakba lógatott gépnél nem szerencsés, mert ez esetben is elindul az élességállítás, ami feleslegesen fogyasztja az akkunk energiáját. A megtalált élességet az aktuális mező zöldre váltása, illetve a státuszsor bal szélén megjelenő zöld kör jelzi.
A fényképezőgép ugyan arcfelismerés szolgáltatással is rendelkezik, de ez elég rapszodikusan működik. A próbák során kiderült, hogy a felismert archoz közeli AF pontot próbálja használni az élességállításhoz, de könnyű belátni, hogy ez távolabbi embereknél, akik nem a kép belső részén helyezkednek el, nem fog működni. Persze aki ezt a funkciót használja, az nagy valószínűség szerint nem is foglalkozik majd holmi képkomponálással, elhelyezi az arcot a kép közepére és megnyomja a gombot. Ez esetben pedig akár jól is működhet az élességállítás, maximum az alanyunk orrára áll az élesség. Egy szó, mint száz, az arcfelismeréshez kontraszt alapú élességállítás dukálna (hogy pontosan a szemre lehessen fókuszálnia a gépnek).
Gyenge fényviszonyok között bekapcsolhatjuk az AF segédfény szolgáltatást, igaz a gép nem rendelkezik ehhez külön lámpával, így a felnyíló vaku előzetes villanásainak fényében állít élességet (ez szemindításnál nem aktiválódik, csak az AF vagy exponáló gombra). A segédfény hatótávolsága kb. 5 méter.
A gép bal oldalán, az objekív bajonett melletti AF/MF (auto/manuális fókusz) kapcsolónak csak a régebbi, fókuszmotort nem tartalmazó objektíveknél van jelentősége, ezen objektíveknél így válthatunk át kézi élességállításra. Az SSM (ultrahang motoros), vagy a SAM (beépített, de nem ultrahang motoros) objektíveknél az optika tubusán lévő kapcsolót kell használnunk.
Kézi élességállítás során a gép szerinti megfelelő élességet szintén az AF mező, illetve a státuszsor zöld pontjának felvillanása jelzi.
Mint ahogy azt már az LCD-nél írtuk, 7,5×-es és 15×-es nagyítást is kérhetünk, ami könnyű és igen pontos kézi élességállítást tesz lehetővé.
Sorozat fényképezés
A Sony Alpha SLT-A55 féligáteresztő tükrös megoldása igencsak jótékony hatással van a sorozatfelvétel készítésre. Minekutána nem kell a tükröt fel-le csapkodni, rengeteg időt spórolhattak meg a fejlesztők, melyet a gyorsabb képkészítésre fordíthattak (érdekes egyébként, hogy a DSLR-A550 esetén pont LiveView módban volt lassabb sorozat). A közvetlen szenzorból kiolvasott élőkép ráadásul szinte folyamatos, vagyis nem kell olyan elsötétedésre számítani, mint amit egy DSLR-nél már megszokhattunk. Van azonban egy érdekes dolog, méghozzá az, hogy lassú sorozatnál nincs folyamatos „élőkép” úgy, mint gyors módban (vagyis ez esetben pontosan olyan, mintha egy DSLR keresőjét néznénk, egy rövid ideig látunk képet, majd elsötétedés következik). Ennek oka pedig nyilvánvalóan az, hogy nem is élőképet látunk, csak az előző felvétel felvillanását (más kérdés, hogy ezt a felvillanást lehetne hosszabb ideig kitartani).
További előnye az SLT technológiának, hogy AF-C módban a képek között is hatékony automatikus élességállítás történik, így mozgó témák fotózása is megvalósítható (igaz, a képek közötti AF viszonylag lassú).
Tudnunk kell, hogy sebesség prioritásos módban is van lehetőségünk a rekesz előválasztására, de csak akkor, ha AF-S fókuszmódban vagyunk. AF-C-nél a gép nyitott blendét használ (ami persze érthető, hiszen az élességállítás nyitott blendével kell, hogy történjen, s így nem kell a blendét ki-be ugrasztani).
A gyári specifikációk szerint sebesség prioritásos módban (az üzemmód tárcsa 10 kép/mp-es állásában) 10 kép/mp, gyors sorozatnál 6 kép/mp, míg lassú sorozatnál 3 kép/mp érhető el.
A mi méréseink ezt nagyjából igazolják is, enyhe lassulást csak a lassú sorozatnál észleltünk.
A sorozat sebességét az A55 közel 20 db RAW képig képes tartani, ami kiváló pufferméretre utal. JPEG-nél még jobb a helyzet, belőle 30 kép fér el a pufferben.
Ha a puffer telítődik, természetesen megáll a sorozat, de csak addig, amíg fel nem szabadul hely a következő képnek. Gyors memóriakártyával ilyen esetben is tartható az 1,5-2 kép/mp-es sebesség (JPEG-nél).
Érdemes azt is megemlíteni, hogy a DSLR-A550-nel szemben sorozat módban is használhatunk dinamika optimalizálást.
Sorozat sebességek | |||
---|---|---|---|
1/100 mp | 1/400 mp | lassulás nélküli képszám | |
lassú, JPEG | 2,9 kép/mp | 2,9 kép/mp | >50 |
lassú, RAW | 2,9 kép/mp | 2,9 kép/mp | 26 |
gyors, JPEG | 6 kép/mp | 6 kép/mp | 45 |
gyors, RAW | 6 kép/mp | 6 kép/mp | 21 |
sebesség prioritásos, JPEG | 10 kép/mp | 10 kép/mp | 30 |
sebesség prioritásos, RAW | 10 kép/mp | 10 kép/mp | 19 |
A kapott adatok alapján a belső puffer mérete kb. 352 MB-os lehet.
A sorozat mérésével együtt a kártyaírás sebességét is megvizsgáltuk:
Kártyaírási sebességek | |||
---|---|---|---|
JPEG | RAW | ||
MemoryStick Pro Duo HG (1 GB) | 14400 KiB/s | 20300 KiB/s | |
SanDisk Extreme III SDHC (4 GB) | 13700 KiB/s | 13400 KiB/s | |
SanDisk Extreme 30 MB/s SDHC (32 GB) | 13800 KiB/s | 13200 KiB/s |
A mért adatok jók, bár kissé az elvárt alattiak. Mind a MemoryStick, mint az SDHC kártyákból többet kihozott már a Sony, pl. a DSLR-A550-nél, ahol 25 MB/s-ot pumpált a Pro Duo kártyába, míg az SLT-A55-nél ez csak 20 MB/s. Érdekes, hogy ez ennél a gépnél valamiért nem sikerült olyan jól, pedig itt a 10 kép/mp-es sorozatnál valóban fontos lenne a gyors írás.
A hagyományos sorozatfelvételen kívül expozíció-sorozat is készíthető 0,3 vagy 0,7 Fé lépésekben, 3 kép hosszban, illetve fehéregyensúly-sorozat is elérhető 3 kép hosszban kisebb vagy nagyobb színbeli eltérésekkel.
Az egyszeri és sorozat módokon túl 2 vagy 10 mp-es önkioldó, valamint távkioldó is használható az exponálás kiváltására. Arra is van lehetőség, hogy az arcfelismeréssel együtt mosolyt is keressen a gép, s ha ilyet talál, automatikusan exponáljon (mosoly-érzékelés). Más kérdés, hogy fura kombináció ez a fáziskülönbségen alapuló fázisrendszerrel, de ez igaz magára az arcfelismerésre is.
Videófelvétel
Az A55 kétféle videókonténert támogat, AVCHD-t és MP4-et. AVCHD módban 1920×1080 pixeles FullHD felbontást használhatunk, míg MP4-nél 1440×1080 pixeles és 640×480 pixeles képméretek állnak rendelkezésünkre (érdekes, hogy 1280×720 pixeles HD-t nem választhatunk). A képfrissítés AVCHD esetében 60 kép/mp váltottsorosan, míg MP4-ben 25 kép/mp progresszív módon. A videófelvétel maximális időtartama felbontástól függetlenül 29 perc, bekapcsolt stabilizátorral maximum 9 perc.
Videófelvétel közben sztereó hangot rögzít a gép, illetve folyamatosan elérhető a fáziskülönbség érzékeléses élességállítás, s működik a fénymérés is. Az élességállítás precíz és gyors, ahogy annak lennie kell, remekül lepipálva a kontraszt alapú rendszereket.
Az örömbe azonban üröm is került, mivel a rekeszt nem változtathatjuk meg felvétel közben, sőt, AF-C folyamatos élességállításnál a gép fényerőn, vagyis maximális rekesznyíláson rögzíti a blendét (ami egyébként érthető is, hiszen az autofókuszhoz f/5,6 vagy jobb fényerő szükséges).
640×480 pixel, H.264, 15 mp, 5 MB, ~3100 kbps
1440×1080 pixel, H.264, 14 mp, 21 MB, ~12700 kbps
1920×1080 pixel, H.264, 20 mp, 38 MB, ~15900 kbps
Filmezés során is használhatjuk a különböző képi stílusokat, így van lehetőségünk fekete-fehér videók rögzítésére is.
1920×1080 pixel, fekete-fehér képstílus
Gyenge fénynél is kipróbáltuk az SLT-A55 videófelvételi képességeit, konkrétan a szokásos kékórás tesztfotózás előtt készült egy tesztvideó, mely jól mutatja az esti videózásban rejlő problémát: nagy érzékenység, magas képzaj, s tele állásban (f/5,6 fényerő) már túl sötét kép.
tesztvideó kékóra ideje alatt