Felépítés II.
Ergonómia
A Sony Cyber-shot DSC-H9 élőben jóval kisebbnek bizonyult, mint azt a netes termékképek alapján vártam. A váz műanyag, nem kelti olcsó gép benyomását, de a luxus illúzióját sem. A viszonylag puritán kialakítású váz hangulatát elöl az objektívház fémes szegélygyűrűje, hátul a szintén fémes vezérlőtárcsa dobja föl. A markolat kellően mély és stabil fogású, de férfikéznek kissé vékony. A kisujjam már nem talált rajta kapaszkodót. A fogás kényelméről gumiborítás gondoskodik.
Mivel kezelőgombokkal nem nagyon szórták tele a vázat, nincs zsúfoltságérzetünk. Többségük valamelyik kéz hüvelyk-, vagy mutatóujjával könnyedén elérhető, kivéve az LCD fölötti kijelző választó és visszajátszás gombokat, amelyekhez fogást kell váltanunk. Sajnos az EVF kereső betekintő nyílását nem emelték ki eléggé a gépből (gondolom a kisebb méretre törekedtek), ezért nem tudunk úgy belenézni az elektronikus keresőbe, hogy orrunkat, vagy arcunkat ne dörgölnénk a nagy LCD-hez. A kevés gomb miatt sok funkció csak a menüből érhető el, ezért a leggyakrabban használt kezelőszerv a MENU gomb és a navigációs tárcsa lesz.
Az állványmenet fémből készült és kb. 2,5 cm-re jobbra találjuk az optikai középtengelytől. A tőle szintén jobbra található akku és memóriafoglalat egy fedél alatt kapott helyet. A gépet állványra helyezve a fedél többnyire nyitható és a kártya kivehető, nem kell ehhez leszerelnünk a H9-et a tripodról. Szélesebb állványtalpnál azonban már nem hajthatjuk ki annyira, hogy az akkut is kivehessük. Mániám a gyenge minőségű akkuajtók ostorozása, mivel nagyon bosszantó tud lenni, ha egy rossz mozdulat miatt letörik a gépről. Szerencsére a Sony DSC-H9-nél megfelelő a minőség, a lítium-ion akkumulátor kicsúszását egy rugós retesz is akadályozza.
LCD és kereső
A TFT LCD kijelzőjére igazán büszke lehet a Sony, hiszen szinte minden tekintetben tökéletes. A 3” képátló nem egy átlagos méret, így a gép hátuljának nagy részét ez teszi ki. Méréseink szerint az LCD látható mérete csupán 1 mm-rel különbözik a gyárilag megadott képátlótól. A 230 000 pixeles felbontás, kellően részletes képet és jó minőséget biztosít. Felületét tükröződésmentes bevonattal látták el,ami ragyogó napsütésben tesz jó szolgálatot.
Az LCD 90 fokban, fokozatmentesen fel-, és lehajtható, így gépet fej fölé vagy akár a földközelben tartva is pontosan ellenőrizhető a képkivágás. Néhányan talán összevonják a szemöldöküket, hogy miért nem hajtható ki, hiszen így a géppel szemben állva is látható, de nekem nem hiányzott ez a funkció. Sokkal ritkábban van szükség a kihajthatóságra, mint a földközeli vagy magasabb pozícióra. Az LCD-n megjelenő információk a hátsó navigációs tárcsa DISP gombjával szabályozhatók. Erősebb fényben extra háttérvilágítást is bekapcsolhatunk ezzel a gombbal, de kérhetünk a kijelzőre élő hisztogramot és menüből kompozíciós segédrácsot is.
Az LCD-n megjelenő információk: akku állapota, felbontás, témamód ikonja, expozíciós mód, NightShot funkció, fehéregyensúly állapot, felvételi mód (egyképes, sorozatok), fénymérés, arcfelismerés, stabilizátor állapota, figyelmeztetés a bemozdulásveszélyre, önkioldó, zoom állása, színeffekt, kontraszt, élesség, AE/AF rögzítés, ISO érzékenység, zajszűrés (hosszú expozícióknál), záridő, rekeszérték, expozíció kompenzáció, AF mód, manuális élességállítás, makro mód, felvételi média, felvételi könyvtár, hátralévő képek száma, Af segédfény állapota, vörösszem csökkentő mód, vakumód, vakutöltődés ikonja, konverter lencse, vakuszinkron állapot.
Visszajátszáskor maximum 5x képnagyítást alkalmazhatunk a zoom gombokkal. Maximális felbontást használva, így a fotóból egy 653 pixeles részletet láthatunk, ami több mint a kijelző vízszintes felbontása, így az élesség nem ellenőrizhető pontosan. 8x nagyítási lehetőség nem ártott volna. Szintén a zoom gombokkal válthatunk előnézeti kép módba, így 9 vagy akár 25 kis nézőkép is megjeleníthető egyszerre. A képek között a navigációs tárcsával, vagy a jobb-bal nyílgombokkal lapozhatunk.
Az elektronikus kereső vagyis EVF már kevésbé tetszett, mint az LCD. Legnagyobb hiányossága, hogy rendkívül kicsi, ezért bármilyen információ nehezen ellenőrizhető rajta. Látható mérete kisebb volt, mint egy 8 éves digitális gép átnézeti keresőjének látványa. A felbontással nincs gond, hiszen 201 000 pixel található rajta. A másik gondom a baloldali dioptriaállító kerékkel volt. Sehogyan sem tudtam úgy beállítani, hogy a képterület egy része ne maradt volna homályos. Az EVF-en egyébként ugyanazok az információk jeleníthetők meg, mint az LCD-n, de részemről az esetek 99,9%-ban az utóbbit használtam.
Élességállítás
A Sony Cyber-shot DSC-H9 automatikus és kézi élességállítással is rendelkezik. Az autofókusz a kompakt gépekhez hasonlóan kontrasztérzékelő alapú. Háromféle élességállítási mód választható a hátsó navigációs tárcsával:
- 9-mezős: ebben az esetben a gép választja ki, hogy hová állít élességet a meglévő 9 mező egyikében.
- Középpontos: csak a képközépre komponált tárgyakra állít élességet.
- Változtatható mérőmezős: ilyenkor a nyíl gombokkal elmozgatható a középső mérőmező a képterület más pontjára. A fotós választja meg, hogy a gép mely pontra állítson élességet.
Az autofókusz működése lehet Egyszeri, melynél az exponáló gomb teljes vagy félig lenyomásakor állít élességet a gép, de beállíthatjuk Monitor üzemmódra is, amely során folyamatosan korrigálja az élességet. Lényegében ez a beállítás felel meg a kompakt gépek folyamatos fókuszának.
A bal nyílgombbal beállítható az élességállítási tartomány is. Normál módban, nagylátószögnél, 50 cm és végtelen, tele állásban 120 cm és végtelen között fókuszál a gép. Makro állásban az élességállítás már 1 cm-ről is lehetséges.
Az automata élességállítást gyenge fényviszonyok között segédfény lámpa támogatja, amely a menüben letiltható. Sötétben bekapcsolhatjuk a NightShot funkciót, ami az emberi szem számára nem látható infravörös fényt bocsát ki. A gép így teljesen sötét viszonyok között is képes élességet állítani és (infra)képet készíteni. A kép monokróm, zöldes árnyalatú lesz.
A kézi fókusz a fenti AF módokkal egy csoportban választható ki a hátsó navigációs tárcsával. Nem kapunk külön gombot, ezért kénytelenek vagyunk végiglapozni az AF módokat. Kézi fókusz módban egy távolságskála jelenik meg a kijelző alján, a fókusz pedig a jobb-bal nyílgombokkal szabályozható, lényegében fokozatmentesen, 1 cm és végtelen állás között. Beállítása alatt a teljes képkivágás dupla méretben látható, így könnyebben beállítható a pontos élesség. Egy kis üröm az örömben, hogy a nagyítás interpolált, azaz a nem valódi részleteket, csak a képközép felnagyítását látjuk.
Vaku
A Sony Cyber-shot DSC-H9 tetején felnyíló vakut találunk. Ez a beállított vakumódnak megfelelően magától nyílik, de kézzel is kihajthatjuk. Teljesítménye egészen kiváló, legalábbis egy beépített villanóhoz mérten. Nagylátószögnél 0,2 – 9,8 m, tele állásban 1,2 – 6 méterig biztosít jó megvilágítást. Teljesítménye a menüben szabályozható +/- 2 fényértékkel, 1/3-os lépésközökkel. Kisütés után közel 4 másodpercet kell várnunk, míg feltöltődik.
A vakumódok közül a jobb nyílgombbal válogathatunk. Ezek a következők: automata, kikapcsolt, derítő (mindig bekapcsolt), lassú szinkron, vörösszem hatás csökkentő, szinkron első-, és hátsó redőnyre.
A vaku felnyitott állapotban 5,5 cm-re magasodik az optikai középtengely fölé. Ez több mint egy átlagos kis digitális fényképezőgép vakujának távolsága, így hatásosabb védelmet jelent a vörösszem ellen. Gyakorlati tapasztalataink szerint azonban az elővillanások és a vaku távolsága sem elég minden esetben, hogy a nemkívánt piros szemeket kiküszöbölje. Ilyenkor jön jól a DSC-H9 szoftveres vörösszem csökkentő módja (Redeye Correction), amit a már elkészült képeken aktiválhatunk.
A Sony Cyber-shot DSC-H9-en nincs külső vakucsatlakozási lehetőség. Csak Slave móddal rendelkező külső vakukat használhatunk, amelyek a beépített vaku villanására aktiválódnak.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A DSC-H9 körülbelül 31 MB belső memóriával rendelkezik, ami elég kevés a 8 megapixeles felbontáshoz és a jó minőségű videofelvételhez. A készülékhez MemoryStick Duo és MemoryStick Pro Duo kártyák használhatók, amelyeket külön kell beszereznünk. A kártya a markolat alján lévő akku-, memóriafoglalatba csúsztatható.
A géphez az NP-BG1 lítium-ion akkuját mellékeli a Sony. Az akku 960 mAh kapacitású és 3,6 V feszültségû. A teljesítménye nem hagyott mély nyomokat bennünk. Egy töltéssel kb. 150 képet sikerült készíteni, kb. 10% vakuhasználattal, és folyamatos SteadyShot stabilizátorral, ami jóindulattal erősen átlagos teljesítmény. Alaptartozék a BC-CSG töltő is, amivel kb. 4 órán át tart az akku teljes töltése.
A Sony Cyber-shot DSC-H9 mindkét oldalán találunk kimeneteket. A markolat tetejére helyezték a külön megvásárolható hálózati táp csatlakozóját. A bal oldal alján, egy kihajtható gumilap mögött található az USB 2.0 Figh Speed és HDTV (HDMI) közös kimenet. Gyári tartozékként egy hagyományos videó/audió kábelt kapunk, ezért ha HDTV-hez szeretnénk csatlakozni, meg kell vásárolnunk a Sony gyári kiegészítőjét.
Jó pont viszont, hogy a géphez egy távirányítót is mellékelnek, ami az alábbi funkciókat vezérli: exponálás, zoom/visszajátszott kép nagyítása, navigáció a menüben, MENU és HOME gomb, diavetítés funkció. A távirányító egy darab gombelemről (CR2025) üzemeltethető.
