Képminőség
Általános képminőség
A Sony Cyber-shot DSC-HX1 kategóriájában átlagos képminőséget produkál. Ez a több részből álló jellemző ez esetben kissé átlag feletti képzajt, de remek optikai teljesítményt jelent.
A G-szériás optika valóban jól teljesít, ugyan nagylátószögnél érezhető egy kis lágyulás, de tele állásban remekül dolgozik, nincs durva elmosódás, s a kromatikus aberráció sem kiemelkedően magas.
Szférikus aberrációval, vagyis a sarkok eléletlenedésével nem találkoztunk a tesztünk alatt.
Képzaj
Az érzékenység minimuma ISO125, amely a konkurens gépekhez képest magasabb. Ez önmagában még nem jelent semmit, hiszen egy jó CMOS szenzor alacsony képzajú is lehetne, a kis méret azonban hátrányos. Az érzékenységet egészen ISO3200-ig növelhetjük. A tapasztaltabbak már fel is szisszenhetnek ezen adat hallatán, pláne akkor, ha azt is eláruljuk, hogy mindez teljes felbontáson történhet. Az igen magas érzékenység nyilván nem maradhat erős zajszűrés nélkül, márpedig ha ezt a kettőt kombináljuk, akkor durván mosott, részlettelen kép lesz az eredmény. De ne szaladjunk ennyire előre.
ISO125 érzékenységnél készült képek nem mondhatók túlzottan zajosnak, de azért azt sem jelenthetjük ki, hogy zajtalan lenne. A zajszűrés ennek ellenére megvan és működik, de sajnos nem túl jól, mert a szűrés nyomán apró csíkocskák maradnak a képen, ami a szűrést nem teszi esztétikussá.
ISO200-nál hasonló a helyzet, mint alapérzékenységen, de itt egy fokkal erősebb a zajszűrés, ami miatt kevesebb részlet marad a képen. A zaj mértéke nagyjából azonos az ISO125-nél tapasztalttal.
ISO400-nál tovább erősödik a zajszűrés hatása, itt már komoly részletvesztés figyelhető meg. A magasabb zajszűrés ellenére a képzaj is erősebb marad. Ez az az érzékenység, ami határvonalként fogható fel a képminőség és a nagy érzékenység között. Ez ugyanis még elfogadható képzajjal jár.
ISO800 az előzővel szemben már jóval zajosabb, mely könnyűszerrel észrevehető, s ez már papírképen is láthatóvá válna. A még erősebb zajszűrés miatt már részletekből elég kevés marad, a cérnapulnik egyes szálai teljesen összemosódnak. 10×15 cm-es papírképnél ez még elfogadható eredményt produkál.
ISO1600 és ISO3200 csak végszükség esetén használható, mindkét érzékenységnél jól látható képzaj marad, emellett viszont részletek már alig vannak a képen. Jó hír viszont, hogy a kép nem foltosodik a kék csatornán sem. Ennek ellenére itt már érezni azt, hogy valójában teljesen felesleges ezeket a képeket maximális felbontásban készíteni, valójában 5 Mpixel bőven elegendő lenne, több részlet úgysem lesz 9 Mpixeles felbontást választva. Természetesen most is el kell mondanunk, hogy ezen érzékenységek egyáltalán nem nevezhetők hátránynak, hiszen ha egyáltalán nem lenne ilyen választható érzékenység, akkor bizonyos körülmények között lehet, hogy nem tudnánk berázásmentes képet készíteni. S talán még mindig jobb egy részletekben szegény kép, mint egy kevésbé zajos, de berázott fotó. De azért ha van rá módunk, vigyünk magunkkal állványt!
A lenti dobozban 4 képkivágás tekinthető meg egy-egy érzékenység tesztfotónkról, melyek alapbeállítások mellett készültek (normál mértékű zajszűrés).
Érzékenység – képzaj
Zajszűrés
A zajszűrés mértékét ±1 értékkel módosíthatjuk az alapértékhez képest. A kevésbé és jobban zajszűrt képek már az alapérzékenységen is különböznek egymástól, így választhatunk részletezőbb, de zajosabb, vagy zajmentesebb, de részletszegényebb képek között. Érdemes végignézni a -1-es beállítással készült képeket, ez ugyanis a maximális zaj, amit a DSC-HX1 kienged magából. A konklúzió ezzel együtt is marad az, amit fentebb írtunk.