Érzékenység
A fényképezőgép érzékenysége automatika által és kézileg is beállítható. ISO Auto esetén ISO100 érzékenységet használ a gép, ha S, A vagy M módban dolgozunk. P, illetve teljes automata állásban ISO100, ISO120, ISO160, ISO200, ISO250, és ISO320 értékekkel találkoztunk. Az érzékenységet a gép csak akkor növeli, ha 1/8 mp-nél hosszabb záridőt kellene alkalmaznia. ISO320-nál az automatika nem lép feljebb. Kézileg ISO100, ISO200, ISO400 és ISO800 állítható be.
Az egyes érzékenységekhez tartozó zajosodás mértéke változó. ISO100-nál nincs probléma, a tónusok szépek, a részetek megfelelőek. ISO200-nál már sajnos nem ennyire rózsás a helyzet. Ugyan a képzaj még nem jelentős, de a tónusokat nagyon elrontja a gép. A lefotózott akkumulátoron ez jól látható. A képzajjal igazából még ISO800-nál se lenne baj. Érdemes még megemlíteni, hogy ISO100 és ISO200 között nem pontosan 2x-es érzékenységkülönbség van. Ez a manuális módban készített felvételeken megfigyelhető. Minél nagyobb érzékenységet választottunk, annál sötétebb lett a kép (természetesen a zársebességet dupla érzékenységnél dupla akkorára választottuk). Normál esetben itt azonos világosságú képeket kellene kapnunk. Ez persze A, vagy S módban nem lenne probléma, hiszen ott a zársebességet, vagy a rekeszt a gép magának kiválasztaná.
| Érzékenység – zajtartalom | |
|---|---|
 | | ISO100, F8; 1/6 mp, 1675 kB |
 | | ISO200, F8; 1/13 mp, 1901 kB |
 | | ISO400, F8; 1/25 mp, 2073 kB |
 | | ISO800, F8; 1/50 mp, 2336 kB |
A felpattanó vaku fénye nagylátószög esetén a kép sarkainál 64%-kal gyengébb. Ez átlagos érték, a legtöbb kompakt digitális fényképezőgép átlaga 60%. Vaku használatkor érdemes kis mértékű zoomot használni, e hatás csökkentése érdekében.
| Vakuval készült felvétel fényeloszlása | |
|---|---|
Sarkokban tapasztalható fényerőcsökkenés: 64% |
