Használat
Használati tapasztalatok
A 34 colos méret első hallásra óriásinak tűnhet, de figyelembe kell vennünk azt is, hogy a megjelenített kép 21:9 oldalarányú, azaz nagyon széles, de viszonylag alacsony. A kapott kép magassága nem jelentősen nagyobb, mint egy 16:10-es oldalarányú 24″-os monitoré, legalábbis fizikailag. Felbontásában persze jobb annál. A kép szélessége viszont igencsak tekintélyes.
Az ívelt kijelzőforma első ránézésre szokatlan, másodikra érdekes. A fő kérdés azonban az, hogy használat során mennyiben segít, vagy esetleg hátráltat. Az tény, hogy a vízszintes vonalak csak akkor látszódhatnak vízszintesnek, ha tökéletesen merőlegesen nézünk rá a monitorra. Ha kicsit lentebbről, vagy fentebbről, akkor az íveltség miatt a vízszintes vonalak is görbének látszódhatnak. Ez azonban nem annyira vészes, mint amilyennek hallatszik, hiszen maga a monitor kávája is ívesnek látszik majd, s agyunk ezt kellőképpen képes korrigálni. Persze azt nem merném állítani, hogy profi, műszaki jellegű munkára ez ideális volna, inkább úgy fogalmaznék, hogy jelentős hátránnyal nem szolgál az íveltsége.
Hogy konkrét előnyt hordoz-e az íveltség, azt kategorikusan nem jelentenénk ki, de a panoráma-hatás mindenesetre érdekes, kellemes érzés.
A használat első perceiben sajnos rögtön tapasztaltunk egy furcsa, kellemetlen hatást. Ennek oka pedig vélhetően a túl keskeny háttérvilágításban kereshető. Maga a probléma pedig az, hogy ha viszonylag közel ülünk a monitorhoz (kb. 70 cm), akkor a sarkokban található ikonok szélei már nem látszanak. Ha oldalra hajlunk és úgy nézzük meg az ikont, akkor természetesen semmi baj nincs.
Szintén nem a legjobb élmények közé tartozott, amikor elsőre úgy tűnt, hogy a monitor jobb alsó sarkában komoly bevilágítást látunk. Jobban megnézve és ellenőrizve sajnos tényleg az a helyzet, hogy ott elég jelentős a bevilágítás. Mindez nappali fények mellett egy világos szobában is észlelhető volt (legalábbis a magunkfajta vájtszeműeknek feltűnt).
Az első negatív tapasztalatok után azonban remek élmények is értek bennünket. Amikor elindítottuk a Lightroomot és megjelent annak Library modulja, hihetetlen mennyiségű kép került egyszerre a szemünk elé. Ez a nagy felbontásnak és a széles kijelzőnek köszönhető.
Teljes felbontású kép eléréséhez shift+kattintás a lenti képre!
A Develop modulra áttérve első dolgunk volt, hogy a panelek szélességét a legnagyobbra vegyük, hiszen egy ilyen oldalarányú monitornál bőven van hely a precíz csúszkabeállításokhoz ideális széles panelek kialakításához.
Teljes felbontású kép eléréséhez shift+kattintás a lenti képre!
Elsőként egy fekvő képpel kezdtünk. A kép kidolgozása könnyű ilyen méretek mellett, a felbontás remek. Az álló képeknél azonban egy kicsit nyomott érzésünk volt, hiszen a kép mentén két oldalt rengeteg felesleges hely tátongott. Persze ki lehet ezt is használni, ha pl. egy második nézetet helyezünk el a képernyőn, amelyen pl. az 1:1 nézetet láthatjuk.
Teljes felbontású kép eléréséhez shift+kattintás a lenti képre!
A Lightroom után letöltöttük a Photoshop CC próbaváltozatát és azt is megnéztük, hogy ez miként jelenik meg egy 21:9-es monitoron. Nos, szó se róla, bőséges helyünk volt az általános panelek számára, sőt, még a kinyíló panelek sem lógnak be egy átlagos, 3:2 oldalarányú képbe, akkor sem, ha az teljes magasságában elfoglalja a képernyőt.
A fotófeldolgozások során tehát jó tapasztalatokat szereztünk a széles monitorral, ez azonban annak is köszönhető, hogy a függőleges felbontás is kedvező, 1440 pixel.
Az általános jellegű próbák után megnéztük a bevilágítást, valamint az egyéb tesztképeket.
Teljes felbontású kép eléréséhez shift+kattintás a lenti képre!
A betekintési szögek jók, csak extrém oldalsó, illetve felső-alsó szögből sötétedik be jelentősen a látható kép. Alulról egy kissé jobban. E téren tehát jól teljesít a monitor.
Más a helyzet a fekete, vagy igen sötét kép megtekintésénél, ilyenkor ugyanis a bevilágítás jelentősen rontja a képi élményt. Szerencsére ez csak a jobb felső és alsó sarokban érezhető jobban, de itt sajnos erőteljesen.
Teljes felbontású kép eléréséhez shift+kattintás a lenti képre!
A következő tesztképek a homogenitást hivatottak bemutatni, ebből minket leginkább a fehér és szürke érdekelt, de a bőrszínhez hasonló kép is érdekes lehet. Már a fehér képnél feltűnt, hogy a monitor felső része kissé világosabb, mint az alsó, s a jobb és bal szélek is sötétebbek a kelleténél, de a szürke képnél ez méginkább kijött. Homogenitás tekintetében tehát nem tudjuk megdicsérni az LG 34UC97-et.
Összegzés
Tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy az ultraszéles monitorok fotófeldolgozás során kellően nagy oldalsó teret kínálnak a képfeldolgozó szoftverek beállítópanelei számára, illetve fekvő formátumú képeknél jól kihasználhatjuk a képfelületet. Álló képek számára azonban egy kicsit kevés a monitor magassága.
Az LG 34UC97 felbontása nem eltúlzott, a betűk az op. rendszer módosítgatása nélkül is jól olvashatók maradnak. A képfeldolgozásnál fontos a homogenitás és a jó feketék, ezért fotókkal érdemes a képernyő középső területén dolgozni, az eszközpaneleket pedig a képernyő szélére tolni. A monitor íveltségének megítélése valószínűleg nagyon szubjektív, ezt egy rövid próba alapján nyilván mindenkinek magának kell eldöntenie.
Az LG 34UC97 monitor bruttó 320.000 Ft-os ára jól tükrözi a különleges méretet, az egyedi íveltséget és az exkluzív külsőt, és ezzel az LG 34UC97 a széles színteret lefedni képes, csúcskategóriás 27″-os WQHD monitorok ligájában versenyez.
