Canonos körökben elég gyakran kerül szóba egy varázslatos szoftver, a Magic Lantern neve. A gyárilag nem támogatott, leginkább unatkozó Canon-mániás programozók által fejlesztett alkalmazás évek óta az ismert japán márka videós és fotós felhasználóinak Szent Grálja, vagy inkább egy „minden kívánságot teljesítő dzsint” rejtő csodalámpája (magic lantern=csodalámpa). Sokan engednek a kísértésnek és fényképezőgépük működését részben ennek a házilag fabrikált alkalmazásnak odadobva elmerülnek benne. De mi az a Magic Lantern?
Egy 2009 óta folyamatosan készülő, ingyenesen letölthető, nyílt forráskódú szoftver, melyet elhivatott fejlesztők foltozgatnak házilag, és alapvető célja a Canon DSLR fényképezőgépek gyári szolgáltatásainak kiegészítése. Ezek lehetnek más fényképezőgépekben, vagy akár videokamerákban megismert és megirigyelt funkciók, melyeket a Canon gépei nem támogatnak (pl. élkiemelés), de a legmerészebb álmainkban sem szereplő haszontalanságok is, például az Arkanoid játék.
A vele kompatibilis gépek listája, illetve az egyes típusokon elérhető szolgáltatások felsorolása itt olvasható. A szoftver ezen oldalát külön nem részleteznénk.
Felesleges kitérnünk arra, hogyan kell lépésről-lépésre telepíteni. Ehhez is meglehetősen részletes leírásokat találni a fenti oldalon. Bőven elég annyi, hogy telepítése nem sokban különbözik egy hétköznapi firmware frissítéstől, de gépünk gyári szoftverét nem írja felül, hanem amellett futva, külön menüből érhetők el funkciói. A szoftver használatához minden esetben szükség van eredeti telepítő memóriakártyájára is. A fényképezőgépen innen tölti be a szoftvert, és ennek híján persze nem is működik.
A Magic Lantern tehát klasszikus értelemben nem hack, nem a fényképezőgép hivatalos szoftverének feltörése, csupán egy mellette futó kiegészítés, melyet ugyanúgy telepíthetünk mint egy normál firmware-t.
A szoftvernek létezik egy alap szolgáltatáskészlete, melyhez gyakorlatilag bárki hozzáteheti a maga modulját, ha van érzéke a programozáshoz. Ha nincs, akkor csak a meglévőket telepítheti, mint ahogy mi is tettük. Ma már több mint egy tucat ilyen modul aktiválható a szoftverből, melyek közül most a fotósoknak készült Dual ISO funkciót mutatjuk be.
A Dual ISO valóban a programozói fantázia csúcsa, és a gépünk képességeinek maximális kiaknázása, hiszen egyetlen gyártó hivatalos DSLR szolgáltatásai között sem találunk hasonlót. Sajnos nem támogatja minden Magic Lanternt futtató Canon gép, csupán a magasabb kategóriás modellek, így az EOS-6D, 5D Mk II, és 5D Mk III. Az utóbbival próbáltuk ki. (az EOS-1-es sorozattal nem használható)
Lényege, hogy egyetlen expozícióval két különböző érzékenységgel (ISO értékkel) készítünk képet, melyet utólag – kissé körülményes procedúrával – egyesíthetünk. Az ISO érték dupla soronként változó, vagyis egy sort mondjuk ISO100, míg a következőt ISO1600 értéknek megfelelő erősítéssel olvas ki a készülék. Az így kapott képen a sötétebb területeken is több részlet hozható ki kevesebb zajjal.
Külön modulról tölthető be a szolgáltatás, mely alapban megtalálható a szoftverünkben, és ha gépünk támogatja meg is jelenik a Modules menüben. A következő indításnál az Expo menü alól választható ki a SET gombbal, részletesebb beállításait pedig a Q gombbal érjük el. Ezek a következők:
- Recovery ISO (másodlagos ISO érték): az eredetileg beállítotthoz képest: -6 – +6 Fé, meghatározott érték: ISO100-6400 (egész fényértékenként léptetve)
- Dynamic range gained (dinamika tartomány bővülése): csak tájékoztató jellegű. Beállításunknak megfelelően ennyi fényértékkel növekszik a dinamikatartományunk.
- Midtone overlapping (középtónus átfedés): szintén csak tájékoztató jellegű adat. Ekkora középtónus tartományban kapunk jobb felbontást.
- Alternate frames only: bekapcsolva egy kép készül Dual ISO módban, egy pedig nélküle
- Custom file prefix (alternatív képátnevezés): megváltoztatja a Dual ISO módban készült RAW fájl nevét a könnyebb beazonosíthatóság érdekében (pl. DUAL0001.CR2).
A Dual ISO mód akár sorozattal kombinálva is használható, viszont kisebb RAW felbontásokban (mRAW, sRAW) nem működik. Ilyen esetben normál RAW képet készít a gép. A végeredményül kapott kép látszólag semmiben sem különbözik egy hagyományos Canon RAW-tól. Egy hozzávetőleg ugyanolyan fájlméretű (kicsit nagyobb) .CR2 kiterjesztésű fájlt kapunk, mely bármelyik konverter szoftverben megnyitható, amelyik támogatja fényképezőgépünket. A dupla ISO érzékenységű nyers kép így megnyitva azonban némi meglepetést okoz majd. Valami ilyesmit látunk majd ha a szokott módon állunk neki feldolgozni:
Akad tehát egy köztes lépés, ami egy kicsit körülményesebbé és főleg lassabbá teszi az életet, de nem különösebben bonyolult. Létezik több házi fejlesztésű szoftver is, mellyel egyszerűen átalakíthatók az így készült CR2 fájlok, de a leginkább elterjedt a cr2hdr.exe nevű programocska. Ez egy kis (~325KB), Parancssorban futó, de Windows alól is elindítható szoftver, melyet beszúrunk a memóriakártyáról HDD-re másolt CR2 fájljaink mellé, majd kijelöljük és egyszerűen ráhúzzuk őket az .EXE-re. A ‘cr2hdr’ ezután automatikusan, és elég lassan, egyenként átalakítja őket DNG kiterjesztésű RAW fájlokká. Ez az általános RAW formátum bármelyik – akár régebbi kiadású – konverterbe is behívható, és a feldolgozás ettől a ponttól kezdve normál mederben zajlik. A konverter szoftverben tetszőlegesen, és a megszokott RAW-jainkhoz képest nagyobb dinamika ráhagyással szerkeszthetjük fotóinkat.
A Dual ISO-val azonban nem csak önfeledt móka és kacagás az élet. Akad néhány kompromisszum, amit be kell vállalnunk. Az egyik ilyen a váltott sorok összevonásából adódó felbontásvesztés. Vízszintesen fele akkora felbontásra számíthatunk, ami a gyakorlatban nem olyan tragikus, mint leírva, de teljes méretben vizslatva a képet azért látszik. A kihagyott, összevont sorok miatt a lépcsőzetes haránt élek is szembetűnők lesznek, néhány esetben furcsa pixelhiányokkal. Előfordult, hogy a lefotózott villanyvezeték nem csak töredezetten, de pixel kihagyásokkal jelent meg a képen. Ezen felül látható moiréval is számolhatunk.
A használatot érintő hátrány, hogy a kész kép közel színtelenül, korántsem a fotó valódi fényviszonyait, világosságát tükrözve jelenik meg az LCD-n. A lejátszáskor a fent is bemutatott „csíkos”, nyers képállapot látható.
A módszer előnyeiről és hátrányairól beszéljenek inkább a képek! Az alábbi táblázat fotóit ugyanolyan beállítások mellett készítettük el hagyományos és Dual ISO RAW formátumban.
Normál érzékenység vs. Dual ISO
- ISO100 (-5 Fé)
- Dual ISO100/6400 (-5 Fé)
- ISO6400 (+5 Fé)
- Dual ISO6400/100 (+5 Fé)
- ISO100 (-3,3 Fé)
- Dual ISO100/6400 (-3,3 Fé)
- ISO100 (-2 Fé)
- Dual ISO100/6400 (-2 Fé)
- ISO100
- Dual ISO100/1600
- ISO100 (-5 Fé)
- Dual ISO100/6400 (-5 Fé)
- ISO6400 (+5 Fé)
- Dual ISO6400/100 (+5 Fé)
- ISO100 (-3,3 Fé)
- Dual ISO100/6400 (-3,3 Fé)
- ISO100 (-2 Fé)
- Dual ISO100/6400 (-2 Fé)
- ISO100
- Dual ISO100/1600
- ISO100 (-5 Fé)
- Dual ISO100/6400 (-5 Fé)
- ISO6400 (+5 Fé)
- Dual ISO6400/100 (+5 Fé)
- ISO100 (-3,3 Fé)
- Dual ISO100/6400 (-3,3 Fé)
- ISO100 (-2 Fé)
- Dual ISO100/6400 (-2 Fé)
- ISO100
- Dual ISO100/1600
- ISO100 (-5 Fé)
- Dual ISO100/6400 (-5 Fé)
- ISO6400 (+5 Fé)
- Dual ISO6400/100 (+5 Fé)
- ISO100 (-3,3 Fé)
- Dual ISO100/6400 (-3,3 Fé)
- ISO100 (-2 Fé)
- Dual ISO100/6400 (-2 Fé)
- ISO100
- Dual ISO100/1600
Megfigyelhető, hogy normál körülmények között különösen akkor van értelme a Dual ISO használatának, ha szándékosan alulexponáljuk a képet. -5 Fé alulexpozíciónál már durva képminőségbeli különbségek adódnak a Dual ISO javára. A világosságban emelt kép árnyékos területein sokkal kevesebb a zaj.
Megszabadulhatunk a kiégéstől az expo korrekció emelésével is, magas elsődleges érzékenység és alacsony másodlagos mellett. Második képünkön ISO6400/100-at használtunk (normál esetben ISO6400-at, miközben +5 Fé volt a korrekció. Ezt 0-ra visszahúzva a Dual ISO kép csúcsfényeinek zöme még menthető volt, a normál képé azonban nem.
Természetesen a +/- 5 fényértéknyi expozíció korrekció kissé valóságtól elrugaszkodott helyzet. Ezzel csak a Dual ISO mód határait akartuk megmutatni, hogy igen extrém körülmények között óriási előnyt biztosít, mind zaj, mind dinamika tartalék terén.
2-3 fényértékkel alulexponálva a képet, majd feldolgozásnál ugyanennyit emelve, az árnyékos területek még sokkal részletgazdagabbak és főleg zajtalanabbak maradnak, mint egy ugyanilyen normál kép esetén, a negatív expo korrekció miatt viszont ugyanennyit nyerünk a csúcsfényeken is.
Normál fényképezési szituációban jóval kisebb az előnye, hiszen alacsony érzékenységnél egy jobb DSLR gép árnyékos részletei normál helyzetben is jó hatásfokkal menthetők. Ezen kívül mindennapi helyzetben a Dual ISO felbontásbeli, valamint egyéb hátrányai a csekély előny mellett nagyobb súllyal esnek latba. Egy kis árnyékzaj címén meggondolandó a moiré, és a fele vízszintes felbontás kockáztatása. A Dual ISO mód szélsőséges megvilágítási helyzetekben lehet ideális választás.
Jó módszer lehet sötét fényviszonyok mellett a nagyobb elsődleges ISO érték és kis másodlagos érték használata (pl. ISO6400/100). Ilyenkor a nagyobb értéknek megfelelő, rövidebb záridővel dolgozhatunk.
Az utolsó képen azért a Dual ISO hátrányai is jól láthatók, a részletvesztés, moiré, és pixelhibák. Ezek közül a moiré jobb RAW konverterekben valamelyest javítható, a többi nem.
Munkára, nagyobb mennyiségű kép készítésénél nem ajánlom a Dual ISO használatát, hiszen nagyon nehézkes ennyi fotó feldolgozása a hozzá való fapados módszerrel. Kérdéses továbbá az is, hogy hosszabb távon hogyan viszonyul ehhez az üzemmódhoz a szenzor. Meghibásodásról nem tudok, és a készítői is tagadják, hogy meghalt volna egy gép is a Magic Lantern miatt, de a Dual ISO mód leírásánál kikötik, hogy mindenki csak saját felelősségére használja. Olyan helyzetekben persze, amikor egy-egy képhez szükség lenne a 14 fényértékes (~ +3 Fé) átfogásra jól jöhet ha ott van a tarsolyban.
