Leica Vario-Elmar-T 18-56mm F3,5-5,6 ASPH

0
75

Felépítés

Bemutatás

Több mint 10 évvel ezelőtt a 18-55mm körüli, úgynevezett kitobjektívek még ismeretlenek voltak. A hamar elterjedő, olcsó APS-C szenzoros DSLR, majd MILC gépek azonban magukkal hozták az igényt, hogy a fotós a kisfilmes rendszereknél elterjedt 27-75mm körüli látószöget adó alapzoomokat használhasson. Ez az igény szülte a 18-55mm-es optikák garmadát, melyekből ma már rengeteg változat készül. A digitális tükörreflexesek után egyre népszerűbb cserélhető objektíves rendszerkompaktok (röviden, MILC-ek) világába is belopta magát ez az objektívfajta, hiszen számos márka megannyi modellje használ APS-C méret körüli képérzékelőt. Ilyen a nemrég MILC téren debütált Leica is, mely T (Typ 701) rendszerkompakt fényképezőgépe mellé első számú alapzoomként egy 18-56mm-es gyújtótávolságú objektívet is kihozott.

Az optika hivatalos neve Leica Vario-Elmar-T 18–56 mm F3,5–5,6 ASPH. Vario, azaz zoom objektív. Elmar, vagyis F3,5 vagy annál gyengébb fényerő. Bizony a Leica Vario-Elmar a kitzoomok átlagos 1:3,5-5,6-os fényerejével rendelkezik. Gyújtótávolság tartománya elején F3,5-16, végén F5,6-16 között állítható a rekeszérték.

Pillanatnyilag mindössze egy géppel, a fent említett Leica T-vel használható, de a jövőben reméljük gyorsan bővül majd a kínálat mind a fényképezőgépek mind a T optikák terén. Jelenleg a 18-56mm-en kívül egy 23 mm-es fix objektív kapható. Gyári adapterrel persze az M objektívek is felhelyezhetők.

De maradjunk a 18-56mm-nél, melynek gyújtótávolsága, jobban mondva az ehhez kapcsolódó látószöge az APS-C szenzor miatt 1,52x-es szorzót követel, vagyis kb. 27-85mm-nek megfelelő lesz. Nagylátószögnél ez hozzávetőlegesen 75, tele végállásban 28 fokos szöget jelent.

Az objektívben 7 csoportba rendezve 10 lencse található, köztük a képminőséget javító aszférikus taggal. A becsillanások és a nem kívánt szellemkép ellen természetesen ott a többrétegű bevonat is a 7 rekeszlamellát pedig lekerekítették a jobb háttérelmosás érdekében.

Az objektív 255 gramm tömegű, ami nem tűnik soknak, bár a hasonló de műanyag házas kisobjektívekhez hasonlítva kissé súlyos. Hossza alig haladja meg a 6 cm-t, és tele állásban sem sokkal a 8-at.

Alaptartozékként a szokásos első, és hátsó lencsevédő kupakot, valamint a kiváló minőségű félig műanyag félig fém, virágszirom alakú napellenzőt kapunk, melynek belső felülete a csillanások kiküszöbölésére tökéletesen mattított. Az optika és a napellenző is egy összehúzható bársony „zacskóban” érkezik.

Használati tapasztalatok

Nagyon jó építési minőségű lett a Leica T első alapzoomja. Alkotóelemei zömében fémből készültek a gyártótól megszokott precíz kivitelben, igaz ez az objektív Japánban és nem Németországban készül. A Made in Japan kivitel egyébként nagyon érződik rajta, és bár a Leica egyik prominense nagyon bizonygatta, hogy „japán, de nem Panasonic gyártmány”, nehezen mehetünk el a távol-keleti partner mellett. Gyakorlatilag egy az egyben az általa gyártott „Leica” objektíveket idézi.

Egyedül a belső tubusgyűrű készült műanyagból, de ez inkább előny, hiszen kitolt tele állásban sem lesz fejnehéz az optika. Fém bajonettet kapunk a hátsó végen, mely után egy hasonló kivitelű, bemart fémrovátkákkal körülölelt zoomgyűrű következik. A 2 cm széles gyűrű alsó részén a szokásos gyújtótávolság beosztást kapjuk (18-24-35-56mm). A gyűrű finoman, mindenfajta erőlködés nélkül jár kb. 70 fokos útján.

Előtte egy kisebb, alig több mint 1 cm széles fókuszgyűrű kapott helyet, mely hasonló működésű, és ugyanolyan jó kivitelű. Folyamatosan körbeforgatható, tehát a fókuszálás elektronikus működésű. Manuális állásban elég sokat is kell forgatni, aminek megvan az az előnye, hogy finoman lőhető be az élesség. Sajnos a T-modell csak interpolált képnagyítást ad eközben, így ez nem minden esetben leányálom.

Az automata élességállítás viszonylag gyorsnak számít, bár láttunk ennél már gyorsabbat is. A fókuszmeghajtás viszont szinte teljesen hangtalan.

Az objektíven egyéb skála, vagy kapcsoló nem található. Az automata és kézi élességállítás között a gép menüjében válthatunk. A rekesz szintén a fényképezőgépről állítható. Az optika a DSLR-eknél is megszokott F3,5-ös munkarekesszel dolgozik.

A frontlencse körül fém bajonettet kapunk, melyre 52 mm-es szűrők csavarhatók. Mivel az optika belső fókuszálású, a frontlencse élességállítás közben sem fordul el, így például polárszűrők is bátran használhatók vele.

Hozzászólások

hozzászólás

Hozzászólás

Ezzel az e-maillel már van regisztráció ezen a site-on. Használd a Belépés funkciót vagy adj meg másikat.

Hibás felhasználónevet vagy jelszót adtál meg

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.