Archívum

A Canon 10 Mpixeles bridge fényképezőgépét bejelentése után rövid időre már volt alkalmunk kipróbálni, igaz, a béta állapot miatt részletes elemezgetésre nem volt lehetőségünk. Ezt az elmaradásunkat most a végleges, kereskedelmi forgalomban is kapható modellel pótoljuk, s természetesen arra is kitérünk, hogy a G11 milyen különleges szolgáltatásokat kínál.

A Canon kínálatában annakidején a PowerShot S széria a minőségi, kompakt vázba csomagolt komoly fényképezőgépeket képviselte. Az alsó szegmensbe tartozó kompaktok és a Digital Ixus modellek okosodásával néhány éve elvesztette létjogosultságát, így az S80-asnak nem is érkezett utóda. Úgy tűnik azonban, hogy a fokozatos árcsökkenések miatt a kompaktokat ért egyszerűsödési kényszer újra teret nyitott ennek a kategóriának. Előzetes tesztünk alanya egy gyártás előtti, de 1.0-ás szoftverrel ellátott példány volt.

Bár az Olympus nevet legtöbben a fotózás világából ismerjük, az idén 90 éves japán cég vetélytársaihoz hasonlóan nem fényképezőgép, hanem optikai eszközök gyártásával Takachiho Seisakusho néven kezdte sikertörténetét. A minőségi mikroszkóp és orvosi hőmérőgyártásban elért eredmények után az első fényképezőgép 1936-ban készült el.

A Canon Hungária Kft. jóvoltából néhány napra vendégül láthattuk a gyártó legújabb szuperkompaktját, a PowerShot G11-et. Meglepő volt látni a bejelentéskor, hogy a G11 az elődjénél kisebb felbontású lett. Ennek sokan örültek, sokan kétkedve fogadták. Hogy valóban jobb-e a kisebb felbontású szenzor, az majd a részletes tesztünk során kiderül, de addig is megismerkedhetünk a gép egyes részeivel, a kezeléssel, a menükkel és a szolgáltatásokkal.

A stúdióvakukkal egy nagy baj van. Nem igazán hordozhatók. Pedig akadnak helyzetek, amikor jól jönne a kényelmesen alakítható, szabályozható - és kellő mértékű - megvilágítás. A többség sajnos műtermi használathoz kötött, de azért a mobil stúdiószettekre vágyó vásárlókra is gondoltak néhányan. A Mikrosat Blitz ToGo összeállítása például pont ilyen. Kezünk ügyében járt, hát leteszteltük.

Picit megkésve, de végre hozzánk is eljutott a Canon EOS-500D. Persze nem maradtunk még le semmiről, nem vesztett aktualitásából, hiszen igen komoly, megkerülhetetlen képviselője kategóriájának. Már csak a párjanincs videó funkció miatt is, amely ilyen „olcsó” készülékben még nem tette tiszteletét. Többek között erről a képességéről is szót ejtünk a következő tesztben.

A Nikon név hallatán manapság mindenkinek azok a kiváló digitális tükörreflexes fényképezőgépek jutnak az eszébe, amelyek ma a fotósok egy igen nagy táborát szolgálják. Pedig a Nikon történetének első sikereit nem is a fényképezőgép gyártásban érte el. Az eleinte optikai eszközök készítésére szakosodott, közel száz éves múltra visszatekintő japán vállalat manapság az egyik - ha nem a - legmeghatározóbb fotós gyártó a piacon.

Van, aki megállapodik a DSLR gépvázhoz vásárolt kitobjektívnél, vannak azonban örök nyugtalanok, akik megpróbálják minél szélesebb körben kipróbálni gépüket. Ez többnyire komoly kiadást jelent, de akadnak pénztárcakímélő megoldások is. Ilyen például az M42 szabványú, manuális, objektívek beszerzése. A szabvány 60 éves, így a kerek évforduló apropójából ideje körülnéznünk, mit kezdhetünk a digitális korszakban Apu vitrinbe zárt objektívjeivel?