Képminőség
Színhiba
Triviális, hogy a nagy objektívgyártókon kívül más is képes jó optikákat készíteni, de sajnos sok a csapnivaló darab is. Amikor a képminőség sokadlagos és inkább a jó marketinggel és az alacsony árral próbálnak eladni egy terméket, akkor előbb-utóbb úgyis visszanyal a fagyi: el fog terjedni a rossz hír.
A Meike 85 mm f/1,8 objektívénél éppen ezért még inkább kíváncsiak voltunk, vajon mire számíthatunk.
Az első tesztünk mindig a kromatikus aberrációt leleplező ábránk szokott lenni, ahol elsőre nem tett túl jó benyomást ránk az objektív. Szinte a teljes képmezőn erőteljes lilás színhiba jelent meg a fényes területek élei mentén, amely nyitott blendén túl még F2,2-nél is jól érzékelhető.
A rekeszt tovább szűkítve azonban jelentősen javul a helyzet, F2,8-nál már nem annyira zavaró ez a színi hiba.
Nem meglepő módon tehát a legerősebben itt is teljesen nyitott blendén jelentkezik a laterális színi hiba, amely 26 Mpixeles képen 13-15 pixel szélességben jelenik meg. Ez 10×15 cm-es papírképnél 0,3 mm-es, 60×40 cm-es nyomatnál pedig mintegy 1,3 mm szélességben lesz látható, amely nem csekély!
A legtöbb komoly gyártó objektívéhez készül a népszerű RAW konverterekhez torzítás, vignettálás és kromatikus aberráció profil, igen nagy eséllyel viszont a Meike 85 mm-eséhez nem adnak majd ki ilyet, így a színhibát jobb híján kézi úton kell majd javítanunk.
Most sem maradt el az optikai tengely irányával megegyezően ható ún. axiális (longitudinális) színhiba vizsgálata, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és képközépen is jelentkezik, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten színes aurák formájában.
E téren nincs nagy probléma, de azért itt is észre lehet venni a fókusz előtti pirosas, illetve fókusz mögötti zöldes elszíneződést, ami a bokeh fényfoltjainál is jelentkezni fog.
Bokeh
Mivel főképp portréra használatos objektívről van szó, nagyon nem mindegy, hogy miként alakul a fókuszon kívüli fényfoltok megjelenése. Nem kérdéses, hogy teljesen nyitott blendénél szép kerek formát kapunk, maximum a képsarkokban jelentkezhet lencse forma, ha az asztigmatizmus jelentősebb.
Kómával márpedig a laterális kromatikus aberrációt vizsgáló tesztképünk sarkában is találkoztunk, így nem is meglepő, hogy a képsarkokban a fókuszon kívül eső pontszerű fények enyhén lencse szerű formakánt tükröződnek vissza. Ez egyébként nem jelent problémát, legalábbis a bokeh terén nem, hiszen szép az ilyen enyhén körkörösen torzuló háttéréletlenedés.
A másik kérdés, amit itt boncolgatni szoktunk, hogy milyen lesz szűkebb blendét választva a bokeh formája. Általában a fényerőnél 2 blendével szűkebb állásban már észrevehető és jelentkezik a sokszögesedés hatása, amit a rekeszlamellák okoznak. Itt azonban valami gond lehetett az egyik rekeszlamellával, így már F2,8-nál (1 1/3 blende szűkítés) is jól látható kiszögesedés a fényfolt bal oldalán, ami F4-nél még erősebbé válik. Az ilyen aszimmetrikus forma kevésbé mondható szépnek, és az igazat megvallva ez itt valószínűleg ennek a konkrét példánynak lehetett a hibája.
Geometriai torzítás
Bár fix gyújtótávolságú, enyhe telénél nem annyira érdekes az, hogy mekkora a geometriai torzítás, ez sem maradt ki tesztünkből. Tapasztalataink alapján itt torzítás mentességre, vagy maximum enyhe torzításra számítunk.
A tesztkép kis mértékű, 0,3%-os párnatorzítást mutat, ami bár erőteljesebb, mint a kategóriában megszokott, de így sem mondható vészesnek.
Ahogy fentebb írtuk, sajnos ehhez az objektívhez nem nagyon várható torzítás profil, így ezzel a torzítással meg kell barátkozzunk.
Peremsötétedés
Ha a megszokott kompozíciós elvek szerint fotózunk, akkor a vignettálás nem okozhat komoly problémát, csupán akkor jelenthet kellemetlenséget, ha valami nagyon extrém komponálásban gondolkozunk, pl. nagyon sarokba helyezés, vagy szűk, közeli portré.
Mindenesetre mi most is megnéztük, hogy maga az objektív mit tud ezen a téren.
A peremsötétedés nyilván itt is jelentkezik nyitott blendén, mértéke azonban kissé átlag alatti, nagyjából 25%-nyi. Zavarónak nem nevezhető, hiszen az átmenet is széles. Rekeszeléssel jól csökkenthető a képsarki sötétedés, 2/3 blendével szűkebb F2,2-n már alig észrevehető, F4-től pedig gyakorlatilag megszűnik, maximum méréssel lehetne kimutatni a fényerő különbséget.
E téren tehát nincs mit szégyenkeznie a Meike első autofókuszos portréobjektívének.
Makró, közelfényképezés
A 85 mm-es portréobjektívek tipikusan 85 cm-es minimális tárgytávolságot kínálnak, amellyel nagyjából egy A/4-es oldalnyi területet tudunk lefedni a legnagyobb leképezési aránynál. Ez kb. elég is arra, hogy ha szeretnénk, akkor függőleges orientációval tudunk majd készíteni egy felezett portrét is.
Ez teljesen átlagos a 85 mm-es portréobjektívek között.
Torzítás közelre fókuszáláskor is jelentkezik, egy hajszállal erősebb mértékben, mint távolra fókuszáláskor.
Képminőség
Nem különösebben meglepő, hogy a Meike 85mm f/1,8 nyitott blendén lágyabb képet ad, mint rekeszelve. Ez minden objektívnél így van. A kérdés inkább az, hogy mekkora ennek a mértéke. Tapasztalataink alapján teljesen nyitott blendén is szép éles képeket kaphatunk, a lágyság minimális, teljesen elfogadható. Nyilvánvaló, hogy a rekeszelés itt is jó hatással van a részletgazdagságra, legalábbis egy ideig. F4-ig rekeszelve fokozatosan keményedik a kép, F5,6-nál már csak minimálisan kapunk részletezőbb képet, mint amit F4-nél. F8-tól kezdődően pedig már a szűk rekesz okozta diffrakció jön be a képbe, amely tovább szűkítve a rekeszt egyre erősebbé válik, amely már rontani fogja a részletgazdagságunkat. A sweet point tehát F4 és F5,6 között található.
Homogenitás tekintetében nem olyan rózsás a helyzet, nyitott blendén ugyanis a képsarkoknál elég jelentősen gyengébb a rajzolat. Ezt pedig nem is az extrém külső sarkokra kell érteni, hiszen már kb. a harmadolópontnál is észlelhető ez a hatás. Ez pedig portréknál tipikusan a szem helyzete. Rekeszelés ezen a problémán is segít, F2,8-on már határozottan jobb a helyzet, de teljesen csak F5,6-tól szűnik meg.
Értékelés
A Meike 85mm f/1,8 objektívre felesleges volna úgy tekinteni, mint egy profiknak szánt darabra. Ezt ára is mutatja. Emiatt aztán nem is várhatunk el tőle olyan képességeket, amiket a 250-350 ezer Ft-os f/1,4-es fényerejű, kiválóra csiszolt, prémium minőségű lencsetagokból felépített profi objektívek adnak.
Az árához mérten azonban amit képminőségben kapunk, az igen kellemes. Nyitott blendén ugyan érezhető a szokásos lágyság, ennek mértéke azonban nem vészes és ha a képszél környéki asztigmatizmusból fakadó további enyhébb részletgazdagsággal is megbarátkozunk, akkor egészen nyugodtan használhatjuk majd f/1,8-on is. Esküvői ceremónia közben viszont ne nagyon akarjunk ezzel dolgozni, fókuszmotorjának hangja ugyanis biztosan vonz majd magunkra pár csodálkozó tekintetet.
Ezek alapján úgy vélem, hogy a hobbi és amatőr fotósok számára lehet jó alternatíva ez a drágább gyári modellel szemben, igaz, a Canon 85mm f/1,8 USM sem sorolható a drága objektívek közé (ára 120 ezer Ft).
A Meike 85mm f/1,8 egyelőre csak Canon EF bajonettel kapható, amiért bruttó 90 ezer Ft-ot kérnek, később érkezik a Sony FE bajonettes változat is, amely azonban csak kézi élességállítással lesz használható.
