Felépítés
A Tamron szinte az elsők között hozta ki teljes kisfilmes képkocka kirajzolására tervezett nagylátószögű, nagy fényerejű zoomját, a 17-35mm f/2,8-4 Di LD Apsh modellt a 2000-es évek elején. Azóta persze sokat változtak a digitális fényképezőgépek, főképp a felbontás nőtt jelentősen, de ezzel együtt a fókuszrendszerek is fejlődtek.
Nem kérdéses, hogy a régi objektívek már nem minden esetben tudják kirajzolni napjaink nagy felbontású szenzorait, amely főképp a zoomobjektíveknél érhető tetten.
A japán gyártó 2018 augusztusában jelent meg a teljesen újratervezett 17-35mm-es objektívével, amely az elődnél eggyel több lencsetagot tartalmaz, mérete azonban nem lett jelentősen nagyobb és tömege is csupán 20 grammal nőtt.
A kompakt és könnyű objektívbe négy alacsony szórású (LD – Low Dispersion) és két aszférikus tag is került, hogy a színhibát és a geometriai torzítást, valamint a képsarkok élességét rontó asztigmatizmust csökkentsék. Fényereje teljes nagylátószögnél akár az asztrotájképek készítését is lehetővé teszi.
Ez az első olyan objektív, amely az új OSD fókuszmeghajtást használja, amely az Optimized Silent Drive, azaz az optimalizált csendes meghajtás rövidítése. Persze ebből önmagában még semmi sem derül ki, a gyártó azonban elárulta, hogy ez mikro léptetőmotoros meghajtást jelent, ami nagyjából a Canon nano USM meghajtásához hasonlítható.
Elsőre azt hihetnénk, hogy szuper csendes és gyors fókuszt kapunk ettől, a valóság azonban más. Csendesnek csak jóindulattal nevezhető a fókuszmotor. Tény persze, hogy nem is hangos, de az USD meghajtásnál határozottan jobban hallható, így videózásnál erősen javasolt külső mikrofon használata.
A gyorsasága sem világbajnok, s noha nagy baj nincs a sebességgel, itt is érezhető az, hogy az USD meghajtás fürgébb (még a jóval nagyobb lencsetagokat mozgató 15-30m f/2,8 objektív is gyorsabban fókuszál). Ettől függetlenül nem állítható, hogy lassú lenne az autofókusz sebessége, nem kell megijedni, erről szó nincs!
Az objektív belső élességállítású, így a frontlencse nem fordul el, és nem is mozog előre-hátra élességállítás során. A zoom használatakor az objektív hossza kb. fél cm-nyit változik.
A frontlencse elé 77 mm-es szűrőket tekerhetünk fel, a gyári csomagolásban egy szirom formájú napellenzőt is kapunk. Szütyőt, vagy objektív tokot ehhez az objektívhez nem mellékel a gyártó.
Az objektív kompatibilis a Tamron Tap-in dokkolóval, amely lehetővé teszi az objektív finomhangolását.
A specifikáció a Tamron SP AF17-35mm f/2,8-4 Di OSD adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
Az objektív első kézbevételekor üdítő élmény volt a kis tömegét megtapasztalni. Nyilvánvaló, hogy ebben nagy szerepe volt annak, hogy ez előtt jó pár nagyon nehéz objektívet teszteltem, de ettől függetlenül a 450 grammos tömeg mindenképpen pozitív, így ez az objektív azoknak is jó szívvel ajánlható, akik nem szeretnék nagyon megnövelni fotós felszerelésük tömegét.
A hőstabil polikarbonát tubusba épített objektív több ponton kapott időjárásálló szigetelést, amelyre a bajonett csatlakozó körül végigfutó gumicsík is utal. Apropó bajonett, érdekes, hogy ez kicsit más anyagúnak tűnik, mint általában. Többnyire ugyanis sima, csillogó fém színű (de nem krómozott!) szokott lenni, ezzel szemben a 17-35mm f/2,8-4 Di OSD bajonettje enyhén sárgás-vöröses színű és nem sima felületű. Talán valamilyen magnézium ötvözet lehet, súlycsökkentési céllal, bár erről a gyártó nem közölt semmit.
Itt a vázhoz közelebb eső gyűrűvel állítható a gyújtótávolság. A teljes zoomtartomány bejárásához elegendő kb. 60 fokkal elforgatni az 1 cm szélességű zoomgyűrűt. Ez első hallásra kevésnek tűnik, azonban a kis zoomátfogás (~2×) miatt ez egyáltalán nem okoz problémát, sőt, kényelmesebbé, gyorsabbá teszi a zoomolást. A gyűrűt nagyjából egyenletes erővel forgathatjuk, aprócska akadás 28 mm felett jelentkezik, de ezt csak akkor vesszük észre, ha kifejezetten figyelünk rá, egyébként nem nehezíti meg a használatot.
Az élességállító gyűrű az objektív elejére került és AF módban közvetlen fizikai kapcsolatban áll a fókuszmotorral. Ez egyben azt is jelenti, hogy sajnos élességállítás során ez a gyűrű el is fordul, vagyis meg kell tanuljuk úgy megfogni az objektívet, hogy ne érjünk a fókuszgyűrűhöz. Kézi élességállítás során a teljes tárgytávolság tartomány 60 fok elfordítással járható be. Szintén azt gondolhatnánk, hogy ez túl kicsi ív ahhoz, hogy precíz élességállítást végezhessünk, de a gyakorlatban a könnyedén és akadás nélkül forgatható fókuszgyűrű precíz kézi fókuszt tesz lehetővé.
Az objektív nem parfokális működésű, így a nagyobb gyújtótávolságnál beállított élesség nagyobb látószög felé mozdulva elvész.
Az objektívre távolságskála nem került, kapcsolóból pedig csak egy, ez pedig az automatikus, vagy kézi élességállítást állítja.
Nem kifejezetten videózásra termett ez az objektív, amit már a nem parfokális működés is részben jelez, ettől függetlenül azért megnéztük most is, hogy mi a helyzet a fókuszlégzéssel. A Tamron 17-35mm f/2,8-4 kis mértékű fókuszlégzést mutat, amely közelpontnál enyhén kisebb látószöget ad, mint végtelen tárgytávolságnál.
