Kipróbáltuk: Olympus OM-D E-M1X – teszt

0
3 418

Bevezetés, különbségek

A cserélhető objektíves tükör nélküli fényképezőgépek egyik úttörője az az Olympus, akik 10 évvel ezelőtt a Panasonic-kal karöltve alapították meg a mikro NégyHarmados rendszert. Érdekes módon eleinte az Olympus inkább a kis méretű, zsebgépekhez hasonló vázakkal tolta a MILC szekeret és az induláshoz képest csak 3 évvel később (2012-ben) jelent meg az első „SLR-like”, azaz komolyabb markolattal és elektronikus keresővel is rendelkező modellel, az E-M5-tel. De újabb 1,5 évet kellett várni az első, igazán magas színvonalú szolgáltatásokkal és képességekkel megáldott, felső kategóriás MILC-re, az E-M1-re.

Nagyjából innen indul az E-M1X története is, hiszen a profikat is megcélzó modell ezt követően 2016-ban kapta meg azt a modellfrissítését (az E-M1 Mark II-t), amely az E-M1X alapjául szolgált.

Nincs új a nap alatt, tartja a közmondás, amit egy bődületes sebességgel fejlődő kategóriánál elég merész használni. Ugyanakkor mégis azt érezni, hogy az Olympus nagyjából elérte azt a csúcsot, ahonnan már nehéz tovább fejlődnie. Nekik (és a Fujifilmnek) már évek óta megvan a gyors és pontos élességállításhoz szükséges fázis-különbség érzékeléssel és kontraszt detektálással együtt dolgozó AF rendszerük, amely vitathatatlanul a legjobb (a Canon Dual Pixel AF-je élérzékeny, a Nikon megoldása sebesség terén nem tud csúcsokat dönteni, a Panasonic pedig kitart a DFD mellett, ami szintén a fürgeség terén marad le egy paraszthajszállal).
Szintén évek óta használják már azt a 20 Mpixeles szenzort, ami a mikro NégyHarmados rendszer csúcsát adja. De régóta elérhető már az Ultra HD videózás, a szenzor eltolásra alapozó nagy felbontású fotó mód, az elképesztő hatékonyságú Sync I.S. (optikai és szenzor stabilizálás egyszerre), vagy éppen a legfinomabb részletekig testre szabható gép.

Egy ilyen helyzetben már nehéz nagyot dobbantani. Nyilván lehet finomítani az elektronikus kereső felbontásán, vagy éppen a hátsó LCD-n, bár ez sokat már nem számít. Ugyanúgy nincs komolyabb értelme a sorozatsebesség gyorsításáról beszélni, hiszen ahol nem elég a 60 kép/mp, az már nem is a fényképezőgépek, hanem a nagy sebességű kamerák területe lesz.
Sokak talán a felbontás növelésére voksolnának, mint lehetséges és egyértelmű fejlesztési irányra, itt azonban szintén a határon járnak már a NégyHarmados érzékelők. Hiszen ne felejtsük el, hogy azzal a pixelmérettel, amivel egy 20 Mpixeles NégyHarmados szenzor dolgozik, 36×24 mm-es (azaz Leica képkocka mérettel megegyező, aka full-frame) szenzornál 10800×7200 pixeles, azaz 78 Mpixeles felbontást adna (APS-C-n pedig 33 Mpixelt).
Nem véletlen tehát, hogy a Panasonic és az Olympus is megállt a felbontás növelésében, ennél több képpontot rázsúfolni egy 17,3×13 mm-es szenzorra már nem volna értelme – jelentősen nőne a képzaj, csökkenne a dinamika átfogás és a kiolvasási sebességnek sem tenne jót. Esetleg a jövőben egy rétegelt, hátsó megvilágítású (stacked BSI) szenzor lehetővé tesz majd egy 22, esetleg 24 Mpixeles modellt, gyors kiolvasással, csak kérdés, van-e értelme.

Ugyanis 20 Mpixel már olyan felbontást ad, ami 40 cm szélességű nyomat elkészítését is lehetővé teszi 300 dpi felbontással, azaz kiállítási minőségben. Ha pedig falra szánjuk, de nem kiállításra (azaz ahol nincs szükség arra, hogy 20 cm-ről nézve is maximális felbontásban lássuk a részleteket), akkor 80 cm – 1 méter szélességű nyomat is gond nélkül elkészíthető. Kell-e akkor ennél 10-20%-kal nagyobb felbontás? Sokat segítene-e ez rajtunk? A privát véleményem az, hogy nem.

Valószínűleg az Olympus is hasonlóképp gondolja és a legújabb zászlóshajójában sem erőltette a nagyobb felbontást. Inkább a szolgáltatások finomhangolására és a profik még erőteljesebb megcélzására koncentrált.

Már említettem, hogy az E-M1X az E-M1 Mark II alapjaira épül, nézzük akkor hát, hogy nagy vonalakban mit is kínál számunkra az E-M1X, ezt követően pedig táblázatban össze is foglaljuk azokat a főbb eltéréseket, amik a két gép között tetten érhetők.

Az Olympus OM-D E-M1X főbb jellemzői:

  • 20,4 Mpixeles Live MOS szenzor aluláteresztő (Anti-alias) szűrő nélkül
  • ISO200-ISO25600 érzékenység 1/3 Fé lépésekben, kiterjeszthető ISO100-ra és ISO 64-re
  • továbbfejlesztett, 30 kHz-es Super-Sonic Wave Filter (automatikus szenzortisztítás)
  • por-, csepp- és fagyásálló magnézium ötvözet váz
  • 400.000 expozícióra tervezett zárszerkezet
  • új AF rendszer, 121 keresztszenzoros (!) AF mező, többféle témakövetés
  • dupla TruePic VIII processzor, objektívhibák korrekciója
  • elektronikus zár akár 1/32000 mp zársebességgel
  • nagy felbontású állókép mód állványról (JPEG: max. 50 Mpixel, RAW: 80 Mpixel)
  • nagy felbontású állókép kézből (max. 50 Mpixel, RAW: 50 Mpixel)
  • akár 60 kép/mp sorozat sebesség, RAW formátumban is, folyamatos/követő fókusszal 18 kép/mp
  • 2,36 millió képpontos elektronikus kereső (100% lefedettség, 0,83×-es ekv. nagyítás)
  • 3″-os, 1,37 millió képpontos, kihajtható, elfordítható, érintésérzékeny LCD
  • fókuszpont választás LCD érintéssel EVF használatakor is
  • Live Bulb/Live Time (folyamatos élőkép hosszú expozíciónál)
  • Live ND (ND2, ND4, ND8, ND16 és ND32 szűrők emulálása szűrő használata nélkül)
  • öt tengelyes szenzor stabilizátor, akár 7,5 Fé hatékonyság (Sync IS)
  • villódzásmentesített fotózás (villódzó fényeknél csúcson történő exponálás)
  • vakupapucs, vaku szinkron kimenet (beépített vaku nincs)
  • Cinema 4k (237 Mbps), Ultra HD (102 Mbps) és Full HD (202 Mbps) videók
  • OM-Log400 log-mentési lehetőség
  • 8 bit 4:2:2 HDMI kimenet
  • Time-lapse videó akár Ultra HD-ben
  • 120 kép/mp frissítésű slow-motion FullHD felbontásban, visszajátszás 24, 25, 30 vagy 60 kép/mp-cel
  • többféle automatikus sorozat: ISO, WB, művészi szűrő és fókusz sorozat is
  • beépített GPS, hőmérő, nyomásmérő és irányszenzorok, ezek adatait a gép az EXIF META adatok közé menti
  • időjárásálló szigetelés a mikrofon, fejhallgató és távkioldó csatlakozóknál is
  • beépített portré markolat, mindkét orientációban használható kezelőszervek
  • dupla akkumulátor használata
  • akkumulátor töltése USB-n keresztül, valamint működtetés USB táplálásról
  • dupla SDXC memóriakártya foglalat, mindkettő UHS-II kompatibilis
  • Wi-Fi támogatás, okostelefonról vagy táblagépről vezérlés

A fényképezőgép részletes specifikációja megtekinthető az Olympus OM-D E-M1X adatlapján.

Most pedig jöjjenek azok a bizonyos különbségek az E-M1 Mark II-höz képest:

Az Olympus OM-D E-M1 Mark II és az OM-D E-M1X közötti főbb különbségek
Olympus OM-D E-M1 Mark II  Olympus OM-D E-M1X
Zárszerkezet várható élettartama 200.000 expozíció 400.000 expozíció
Nagy felbontású fotó mód csak állványról,
JPEG: 50 Mpixel,
RAW: 80 Mpixel
állványról:
JPEG: 50 Mpixel,
RAW: 80 Mpixel
kézből:
JPEG és RAW: 50 Mpixel
Képfeldolgozó processzor TruePic VIII dupla TruePic VIII
Képstabilizálás 5 tengelyes Sync IS,
akár 5,5 Fé előnnyel
5 tengelyes Sync IS,
akár 7-7,5 Fé előnnyel
Intelligens téma felismerő AF igen, emberi arc igen, emberi arc, autó, vonat, motor, repülőgép, helikopter
Live ND
(ND szűrők hatásának emulálása)
nincs igen,
ND2, ND4, ND8, ND16 és ND32
Sorozatfelvétel max. 60 kép/mp,
60 kép/mp-nél 48 RAW,
10 kép/mp-nél 148 RAW képig
max. 60 kép/mp,
60 kép/mp-nél 49 RAW,
10 kép/mp-nél 287 RAW képig
Videofelvétel max. 4k (4096×2160) 24 fps
Ultra HD (3840×2160) 24, 25, 30 fps
237-102 Mbps
hagyományos vagy „flat” színmód
time-code támogatás
16 bit 48 kHz sztereó hang
max. 4k (4096×2160) 24 fps
Ultra HD (3840×2160) 24, 25, 30 fps
237-102 Mbps
hagyományos, „flat” és
OM Log400 színmódok
time-code támogatás
16 bit 48 kHz vagy
24 bit 96 kHz sztereó hang
Slow-motion videó max. Full HD
(1920×1080)
60 fps
max. Full HD
(1920×1080)
120 fps
Memóriakártya dupla SDXC
1-es foglalat UHS-II,
2-es foglalat UHS-I
dupla SDXC
mindkét foglalat UHS-II
Akkumulátor 1×BLH-1: 12,8 Wh
(440 kép egy töltéssel)
2×BLH-1: 25,6 Wh
(870 kép egy töltéssel)
Portré markolat opcionális integrált
Méretek és tömeg 134,1×90,9×68,9 mm
574 gramm
144,4×146,8×75,4 mm
997 gramm
Egyéb
  • közvetlen fehér-egyensúly, érzékenység és memóriakártya választó gomb
  • DSLR-ekre jellemző helyre átpozícionált vezérlőtárcsák
  • DSLR-eknél elterjedt multi-vezérlő (joystick)
  • akkumulátor töltése USB-ről, akár működés közben
  • saját menü létrehozásának lehetősége (max. 5 lap, laponként 7 tétel)

Külső tekintetében nem kérdéses, hogy jelentős eltérés mutatkozik, hiszen az E-M1X integrált portrémarkolattal rendelkezik. Ezen kívül azonban a főbb jellegzetességek megmaradtak, még a kezelőszervek túlnyomó része is változatlan. E téren csak az elülső és hátsó vezérlőtárcsák DSLR-hez hasonló pozícióba helyezése, illetve a dedikált ISO, WB és memóriakártya gombokban találunk eltérést, valamint van egy új (illetve a portré markolat miatt két), multi kontroller, avagy joystick is amivel a fókuszpont helyzete váltható, de más funkciót is rendelhetünk hozzá.

Így aki megszokta az E-M1 Mark II kezelését, annak sem okoz gondot az E-M1X-re átállni.