Sigma 28mm f/1,4 DG HSM Art – teszt

0

Felépítés

A Sigma már tavaly is rendelkezett 24mm f/1,4 DG HSM Art objektívvel, amelyet mi is elégedettséggel teszteltünk. Azonban 28 mm-es fixe sokáig nem volt a japán gyártónak az Art szériában, sőt, a korábbi EX szériában is csak egy, a 28mm f/1,8 EX DG Asph. Macro, amely fényerőben és persze optikai teljesítményében is elmarad az Art szériától.

A filmesek, videográfusok számára fejlesztett „Cine” szériában még a 2016-os Photokinára készítette el (több másikkal együtt) a Sigma a 24mm T1.5 modellt, amelyet két évvel később, tavaly követett a 28mm T1.5 változat. Ezt az objektívet fotózáshoz egyszerűsítve dobta piacra idén a Sigma 28mm f/1,4 DG HSM Art néven, amely az első Art szériás 28 mm-es fix lett.

Persze jöhetne a jogos kérdés, hogy van-e értelme külön 24 mm-es és külön 28 mm-es modellt piacon tartani, van-e akkora látószög és képminőségbeli különbség ezek között? Nos, a helyzet az, hogy nagylátószögnél egy-két milliméter bizony nagyon sokat számít. Itt konkrétan 9 fokot. De aki kíváncsi rá, hogy mekkora különbséget ad a gyakorlatban néhány milliméter a gyújtótávolságban, ajánljuk figyelmébe korábbi írásunkat, ahol ezek szemléltetése is megtekinhető.

A képminőségben nyilván előre nem lehet leszögezni, hogy egyik vagy másik biztosan jobb lesz, de aki emlékszik az 50mm f/1,4 Art és 40mm f/1,4 Art tesztjeinkre, annak biztosan beugrik, hogy mennyivel jobban dolgozott a 40 mm-es modell, több területen is. Ezek alapján joggal számíthatunk arra, hogy itt is lesz valami kis eltérés, s mivel a standard látószöghöz közelebb a 28 mm esik, így ettől várhatunk jobb képminőséget. Aztán majd vagy igazunk lesz, vagy mindezt cáfolja tesztünk. De pont ezért tesztelünk, hogy ne csak tippelnünk kelljen.

A Sigma 28mm f/1,4 DG HSM Art tehát a korábban szokásos alap nagylátószöget kínálja, amely számszerűen kifejezve 75 fokos átlós látószöget jelent.

Az objektívet 17 lencsetagból építették fel, ezek közül kettő F típusú alacsony szórású (FLD – „F” Low Dispersion), három szuper alacsony szórású (SLD – Super Low Dispersion) és szintén három pedig aszférikus tag. Az alacsony szórású tagok a laterális (transzverzális) kromatikus aberráció csökkentésében játszanak szerepet, míg a hátsó aszférikus tag a geometriai torzítást és a sarkokban előforduló asztigmatizmust minimalizálják.

Cikkünk elején ugye feltettük azt a kérdést, hogy van-e értelme egy 24 mm-es és egy 28 mm-es objektívet is piacon tartani. A látószögben nyilván a 24 mm-esnek van előnye, a többi képesség terén pedig hamarosan látni fogjuk, mikre számíthatunk. Rögtön itt van a méret és a tömeg. Bár mindkét objektív ugyanúgy f/1,4 fényerejű és frontlencséjük elé is 77 mm-es szűrőket tekerhetünk fel, s még hosszukban sincs óriási eltérés (a 24 mm-es 9 cm hosszú, míg a 28 mm-es 10,7 cm-es), a tömegük már jelentősen eltér. Ennek oka pedig az, hogy a 28 mm-esben kettővel több lencsetagot használtak, így a 665 grammos 24 mm f/1,4 Art-hoz képest a 28mm f/1,4 Art mintegy 865 grammot nyom (hátsó kupak és napellenző nélkül, de első kupakkal együtt 860 grammot mértünk a Nikon bajonettes változatnál). Komoly kérdés lehet az ár is, erről cikkünk végén írunk.

Az automatikus élességállítást itt is ultrahang frekvencián működő HSM motorral oldották meg, a fókuszálás így gyors és csendes. A belső élességállításnak köszönhetően a frontlencse nem fordul el és nem is mozog előre-hátra az élességállítás során (a hátsó lencsetag itt is csak 1 cm-t mozdul el), így kisebb esély van arra, hogy az objektívbe porszem kerüljön.

A Sigma 28mm f/1,4 DG HSM Art modellhez az első és hátsó kupakokon kívül egy gyöngyvászon tokot kapunk, amelyet igény esetén vállra is akaszthatunk. Ezen kívül egy szirom formájú napellenző is a gyárilag mellékelt kiegészítők tárházát bővíti.
A specifikáció a Sigma 28mm f/1,4 DG HSM A adatlapján tekinthető meg.

Használati tapasztalatok

Külső tekintetében nem nagyon van eltérés a 24mm f/1,4 art és a 28mm d/1,4 Art között, hacsak nem az az 1,7 cm-nyi hosszbeli különbség, amelyet korábban már említettünk. A bajonett és a tubus fémből készült, és hasonlóan a 24, 20 és 14 mm-es modellekhez, itt is csupán a tárgytávolság skálához közeli 3 cm széles részen találunk hőstabil polikarbonát borítást.

A szennyeződések elleni védelem, azaz a por- és cseppállóság tekintetében már van eltérés, hiszen míg a 24 mm f/1,4 Art modell nem kapott időjárásálló szigetelést, cikkünk tárgya, a 28mm f/1,4 Art modell igen, amelyet a bajonett körül futó gumicsík is sugall. Sőt, ennél a modellnél a frontlencsét és a hátsó lencsetagot is vízlepergető bevonattal látták el.

A fókuszgyűrű igen széles, mintegy 3 cm szélességben bordázott, elforgatása könnyedén történik, akadás, szorulás nincs. A teljes tárgytávolság tartományt a gyűrű 90 fokos elfordításával járhatjuk be, amely kellően finom kézi élességállítást tesz lehetővé.

A HSM meghajtásnak köszönhetően a fókuszgyűrűvel bármikor végezhetünk kézi élességállítást, akár automatikus élességállítást követően is van lehetőség kézi finomhangolásra, persze csak akkor, ha nem követő fókuszmódot állítottunk a gépen, ehhez ugyanis az objektíven a MO (manual override) kapcsolóállásnak is elérhetőnek kellene lenni.
Kapcsolóból azonban mindössze egy található az objektíven, ez pedig az automatikus vagy manuális fókuszt állító AF/MF kapcsoló.

Távolságskálát a fókuszgyűrű mögött találunk, ezen méterben és lábban tüntették fel a fontosabb tárgytávolságokat, mint a 28 cm-es közelpont, a 35 cm, az 50 cm, az 1 méter, valamint a végtelen értékeket.

Focus breathing egész enyhén jelentkezik, közelpontra állítva az élességet csak egy paraszthajszállal lesz kisebb a látószögünk.

Látószög változás a tárgytávolság függvényében