Sigma 28mm f/1,4 DG HSM Art – teszt

0
775

Képminőség

Színhiba

Nem bízta a véletlenre a Sigma az Art szériás 28mm f/1,4 DG HSM objektívénél a színhibák kordában tartását, ehhez ugyanis nem kevesebb, mint öt különleges lencsetagot alkalmazott. A két „F” típusú és három alacsony szórású tag jól teszi a dolgát, még teljesen nyitott blendén is alig jelentkezik laterális kromatikus aberráció, F2,8 blendétől pedig gyakorlatilag nincs ilyen típusú színhiba.

Színhiba (laterális)

De nem csak a képsarkokban alakulhat ki színhiba, hiszen van egy másik fajtája is a kromatikus aberrációnak, ez pedig a longitudinális (axiális, azaz tengely irányú) színhiba, ami a lencsék hullámhossztól függő eltérő gyújtótávolságából adódik és ami a fókuszált fénysugarak esetében a különböző színkomponenseket nem azonos pontra fókuszálja. Ez a képen piros/bíbor, vagy kék/zöld elszíneződésként jelentkezik, a fotó közepén is és főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten. Itt ez minimálisan jelentkezik, 1:1 nézetben még észrevehető. Itt is F2,8 az a határ, ahonnan már nagy méretben sem látható axiális színhiba.

Színhiba (axiális)

Bokeh

Jóllehet, nagylátószögű objektívnél ritkán tudunk bokeh effekttel játszani, a nagy fényerő és a jó közelpont miatt esetenként ilyennel is találkozhatunk.
A lenti tesztképeken jól megfigyelhető, hogy a fókuszon kívül eső fényfoltok nyitott blendén a képsarkokban lencse formát vesznek fel, míg a sokszögesedés a rekesz szűkítésével F4-től kezd erőssé válni, legalábbis a képet nagy méretben vizsgálva.

Kontrasztvesztés, becsillanás

Az Art szériás objektívek már többnyire igen jól tűrik az ellenfényt, a becsillanás nem sűrűn tartozik a rossz tulajdonságaik közé. Jóllehet, a tükröződés mentesítő bevonatoknak akad egy negatív tulajdonságuk is, ez pedig a fény szórása. Így gátolják meg ugyanis a direkt tükröződést, cserébe viszont a lencserendszeren belül szétszórt fény a kontrasztot csökkenti. Ez itt is tetten érhető, azonban még mindig könnyebb a kontraszton húzni utólag, mint egy erős lencse becsillanást retusálni.

Jóllehet, sok esetben látványos eleme lehet egy szép tájképnek egy lencsecsillanás, manapság a gyártók ezeket a hibákat igyekeznek visszafogni. Aki azonban szereti a becsillanós képeket, az a Sigma 28mm f/1,4 DG HSM Art modellnél is örülhet, hiszen F5,6-on és F8-on is remek formájú, szép színű fényköröket kapunk anélkül, hogy csúnya, zavaró szivárvány foltok is megjelennének.
Nyilván ízlések és pofonok különbözőek, de személy szerint nekem ez kifejezetten tetszik is!

A lenti tesztképeket ellenfényben készítettük, majd a nyitott blendés zársebességgel megegyező értékkel árnyékban is készítettünk egy referencia képet.

Becsillanás ellenfényben

Geometriai torzítás

A viszonylag nagy látószög miatt ezúttal is úgy döntöttünk, hogy a kis tárgytávolságot igénylő A2-es méretű tesztábra helyett inkább a valós környezetben készítünk tesztfotó, amelyen a használathoz közelebb álló eredményt mutathatunk be.

A lenti tesztképen jól látható az az enyhe hordótorzítás, amely az objektívet távoli témák fotózásánál jellemzi. Nem óriási torzításról van szó, de azt sem lehet ráfogni az objektívre, hogy torzításmentes. Az viszont tény, hogy ekkora mértékű geometriai torzítás még elfogadható, akit pedig nagyon zavar, könnyen korrigálhatja majd RAW konvertálás során, hiszen a legnépszerűbb RAW konverterekhez készül majd korrekciós profil, amivel egy gombnyomással (és egy minimális látószög vesztéssel) javíthatók lesznek a görbült vonalak.

Geometriai torzítás

Peremsötétedés

Nyilvánvaló, hogy nem mutat nagy meglepetést a vignettálás terén a Sigma 28mm f/1,4 DG HSM Art objektíve, hiszen a nagy fényerő miatt és a viszonylagos nagylátószög okán mindenki arra számít, hogy erős peremsötétedés jelentkezik – és ez pontosan így is történik. Egyetlen úton lehetne a képsarkok sötétedését csökkenteni, ha a kisfilmes szenzor képátlójánál jóval nagyobbra terveznék az objektív leképezését, ez azonban jelentősen megnövelné a szükséges lencsék méretét, ezáltal a tömegét és az árát is.
Ennyit azonban egyértelmű, hogy nem ér a dolog.

A peremsötétedés valóban erőteljes, s ez olyannyira igaz, hogy még F5,6 rekesznél is érezhető, igaz, itt már a mértéke abszolút nem nevezhető zavarónak.

Szerencsére az erős peremsötétedés itt sem hirtelen átmenetű, a lágy és széles határ miatt a képi világot inkább pozitívan befolyásolja.
Persze most is hozzá kell tennünk, hogy a vignettálás az az optikai hiba, amit a legkönnyebb korrigálni: a legtöbb modern RAW konverter már profil alapon képes automatikusan javítani ezt a hibát: a Lightroom is kapni fog profilt a peremsötétedés korrekciójához is (a Lightroom CC februári frissítése azonban mégnem tartalmazza).

Peremsötétedés

Makró, közelfényképezés

Természetes, hogy egy nagy látószögű objektívektől nem várhatunk el olyan nagyítást, mint egy makró objektívtől, vagy akár egy enyhe telétől. Emiatt itt nem is annyira a makró képesség, mint inkább a közelfényképezés jellege az érdekes.
A gyári adatok szerint az objektív közelpontja 28 cm (képérzékelő-téma legkisebb távolsága), ami a gyakorlatban 10 cm-es munkatávolságot jelent (téma-frontlencse távolsága).

Ilyenkor 164 mm széles témával tölthető ki a teljes kisfilmes képmező, amely 1:4,5 leképezési arányt jelent.

A geometriai torzítás ilyen kis tárgytávolságnál sem ugrik erősebbre.

Képminőség

A Sigma 28mm f/1,4 DG HSM Art nyitott blendén is kiváló rajzolattal bír, de rekeszeléssel még brutálisabb részletezettség csikarható ki belőle. F2-nél és F2,8-nál is egyre keményebb képeket kapunk, e felett azonban már nem lesz jobb a részletgazdagság, sőt, F8-tól a diffrakció már érezteti hatását és csökkenti a képélességet, erősebb hatását azonban F11-től fejti ki.

A homogenitás jó, habár nyitott blendénél enyhe asztigmatizmus felfedezhető a képsarkokban, amely egy kicsit lágyabbá teszi a sarkokat. Rekeszeléssel természetesen ez is „gyógyítható”, így F2,8-nál a sarkok is a helyükre ugranak.

A tapasztalatok tehát igazán pozitívak, ha szükséges, kiélvezhetjük az f/1,4 adta fényerő előnyeit, persze ilyen esetben számítanunk kell az erősebb peremsötétedésre, egy minimális kómára a képsarkokban és gyenge axiális és laterális kromatikus aberrációra.

Értékelés

A Sigma ezúttal is remek objektívet épített, képességei alapján méltán az Art széria  tagja. Összevetve a 24 mm-es Sigma Art modellel azt látjuk, hogy a 28 mm-esnek jól látható, de nem vészesen nagy geometriai torzítása van (a 24 mm-esnek gyakorlatilag nincs), a peremsötétedés mélyebb, képközéphez közelebbi részeket is érint, az asztigmatizmus viszont enyhébb és a részletgazdagság is jobbnak érződik.

Ez alapján ember legyen a talpán, aki ki tudja választani, hogy a 24-est, vagy a 28-ast szeresse-e jobban. Nyilvánvaló, hogy igényektől függ, melyikkel járunk jobban. Ha nem szeretünk torzítás korrekcióval pepecselni és nem akarunk látószögvesztést, akkor a 24-es a jobb választás. Ha a legtökösebb felbontásra utazunk (és tudjuk, hogy nem fogunk F8 alá rekeszelni), akkor a 28-as tűnik ebben erősebbnek. Kromatikus aberráció terén is a 28-as az ügyesebb.

Közvetlen konkurensei a Canonnál az EF 28mm f/1,8 L USM, amely fényerőben 1/3 blendével gyengébb, viszont a haladó amatőr kategóriája miatt nyitott blendés rajzolata sokkal gyengébb. Ennek ára bruttó 160 ezer Ft. A Nikon a Nikkor 28mm f/1,8 G AF-S és a Nikkor 28mm f/1,4 E ED AF-S objektíveket is kínálja, ezek ára rendre bruttó 230 ezer Ft és 800 ezer Ft. Természetesen előbbi optikai képességeiben nem tudja felvenni a versenyt a drágább modellekével, utóbbi azonban a Sigma cikkünkben bemutatott termékének direkt kihívója (vagy inkább pont fordítva, a Sigma a kihívója a Nikkor objektívnek).
A Nikkor 28mm f/1,4 E ED AF-S objektívet a most bemutatott Sigma 28mm f/1,4 DG HSM Art-tal egyidőben és egy vázon teszteltük, erről hamarosan egy másik cikkben számolunk be, ahol összevethető képet kapunk majd a Nikkor képességeiről.

Összességében igazán elégedettek voltunk a Sigma 28mm f/1,4 DG HSM Art objektívvel, azzal a néhány optikai hibával úgy véljük könnyű lesz együtt élni és nem okoznak majd hajtépést a legigényesebb fotósok körében sem. A hab a tortán már csak az objektív ára, amely ugyan nem alacsonyabb, mint az amatőr szériás modelleké (de ezt nem is várhatjuk el tőle), viszont a Nikkorhoz képest kvázi féláron már a miénk lehet. A Sigma 28mm f/1,4 DG HSM Art ugyanis bruttó 410 ezer Ft-ért megvásárolható.

Érdemes lehet azért a 24 mm-eseket is itt felsorolni, hiszen gyújtótávolságban nincsenek túl messze a 28-astól: a nagy fényképezőgép gyártók közül DSLR-re a Canon az EF 24mm f/1,4L II USM-et kínája ebben a gyújtótávolságban és fényerőben, ezért minimum 515 ezer Ft-ot kell kipengetnünk. A Nikon szintén kínál 24 mm-en f/1,4-es fényerejű objektívet, a Nikkor 24mm f/1,4G ED AF-S ára még húzósabb, mintegy 770 ezer Ft, de náluk elérhető egy olcsóbb változat, a kissé gyengébb fényerejű Nikkor 24mm f/1,8G ED AF-S, amiért 260 ezer Ft-ot kérnek.
A Sigma 24mm f/1,4 DG HSM Art ára bruttó 260 ezer Ft.

A két Sigma nagylátószögű fix képességei ismeretében a 28 mm-es modell árát így sem tartjuk irreálisan magasnak, ugyanakkor a 24 mm-es árával sokkal inkább hódíthat a kevésbé tehetős (nem profi) fotósok között is.