Képminőség
Színhiba
Ahogy már az első oldalon írtuk, a Nikon extra alacsony szórású és kék hullámhosszon dolgozó SR lencsetagot is alkalmazott a színhiba csökkentésére. Ez leginkább a 300 mm-es állásnál érhető tetten, hiszen itt még nyitott blendén is alig látható kromatikus aberráció.
A zoom középállásánál kék színű aura figyelhető meg az erős fényerőkülönbség határán, míg 120 mm-nél ez inkább a lila tartományba tolódik.
A rekesz szűkítése itt is segít csökkenteni a színhibát, azaz ennél az objektívnél is elsősorban a lencsék külső része okozza ezt az optikai hibát.
A tapasztalható legerősebb színhiba 120 mm-nél érhető tetten nyitott blendén, ahol a 45 Mpixeles képeken 5-6 pixel szélességű a kromatikus aberráció. Ez 60×40 cm-es nyomatokon azonban mindössze 0,4 mm szélességben jelentkezne.
A kis zoomátfogás miatt most 3 gyújtótávolság értéken vizsgálódtunk.
Színhiba (laterális)
Megnéztük azt is, mennyire erős az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhiba, amely a laterális kromatikus aberrációval szemben nem csak képsarkokban, illetve képszélen, de középen is jelentkezhet, mivel a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódóan a különböző hullámhosszú fénysugarak eltérő helyen fókuszálódnak (szenzorsík elé, vagy mögé). Ez a hiba így főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten, ahol a kontúrosabb részek körül is színes aura alakul ki, illetve ha ez a hiba erős, akkor a bokeh fényfoltok körül is megjelennek ezek az elszíneződések.
Jó hír, hogy ez a típusú aberráció sem komoly ennél az objektívnél, de azért nyitott blendénél 1:1 nézetben (45 Mpixelen) látható a fókusz előtti kissé kék és a fókusz mögötti enyhén sárgás elszíneződés, amit viszont nyomtatásban már valószínűleg senki sem látna, hiszen amit egy 24″-os monitoron a lenti kivágásokban látunk (kb. 13,5 cm), az olyan mértékű „nagyítás”, amit ennek a képnek egy 2,2 méter széles nyomatra printelve kapnánk.
Bokeh
A remek fényerő és a középteléig nyújtózkodó gyújtótávolság miatt szinte biztos, hogy sokan élnek majd a bokeh adta hangulatfokozó hatással. Emiatt aztán érdekes kérdés lehet, hogy milyen is lesz a háttérben megjelenő, fókuszon kívül eső fényfoltok formája. A bokeh vizsgálatát teljes tele állásnál végeztük, közelpontra állított fókusszal.
Nyitott blendénél a képsarkokban enyhén lencse formájú fényfoltokat kapunk, amely hatás a rekesz szűkítésével enyhül. F8-nál már eltűnik a lencse forma a képsarkok fényfoltjaiból, viszont F5,6-tól már kezdődik a rekeszlamellák okozta sokszögesedés is, amelynek hatására jól látható a 9 lamella okozta kilencszög.
A longitudinális színhiba annyira jelentéktelen, hogy az a nyitott blendés bokeh-n sem vehető észre.
Geometriai torzítás
Kis zoomátfogású középtele objektívektől igen minimális geometriai torzításra számítunk, itt a 300 mm-es végállásban enyhe párnatorzítás megjelenését várjuk.
A tesztképek alapján kijelenthető, hogy valóban párnatorzítás látható mind 120 mm-nél, mind 300 mm-nél, igaz, ez kicsit komolyabb mértékű, mint amire elsőre gondoltunk, hiszen ez már szemmel is jól látható, nem csak akkor, ha segédvonalat rakunk mellé. A 300 mm-es gyújtótávolságnál sincs egyébként óriási torzítás, amit látunk, az 0,8%-os párnatorzítás, nagyjából a lélektani határ környékén járunk ezzel.
A kis zoomátfogás miatt a torzítás tesztünket is csak három gyújtótávolságnál végeztük el.
Peremsötétedés
Nem kérdéses, hogy a nagy fényerő és a komoly tele vég miatt elég jelentős vignettálásra lehet számítani.
Ezt a tesztképek bizony alaposan alá is támasztották, hiszen nem csak 120 mm-es kezdő és 300 mm-es befejező gyújtótávolságnál erős a nyitott blendés peremsötétedés, de a zoom közepén is.
A rekesz szűkítésével természetesen itt is csökken ez a hatás, F4 vagy szűkebb blendén már kevésbé vehető észre szemre a képsarkok sötétedése, F5,6-nál pedig egyáltalán nem nevezhető zavarónak.
Egyébként érdemes megjegyezni, hogy a peremsötétedés az az optikai hiba, amit a legkönnyebben és legfájdalommentesebben lehet korrigálni (szenzortól függően minimálisan zajosabb lehet a kép a sarkokban).
Makró, közelfényképezés
Az objektív közelpontja (téma-filmsík minimális távolsága) a teljes zoomtartományban 2 méter. A legnagyobb nagyítás természetesen (a fix közelpont miatt) 300 mm-nél érhető el.
A tesztfotónk bizonysága alapján ez esetben Tapasztalatunk szerint kb. 200 mm szélességű témával tölthető ki a teljes képmező (1:5,5; 0,18×-es), ami jónak számít egy 300 mm-es gyújtótávolságú zoomos telétől.
Ez azt jelenti, hogy komolyabb nagyításunk van így, mint egy átlagos 85 mm-es portréobjektívvel.
Képminőség
A Nikon már az objektív bejelentésénél azt hangsúlyozta, hogy ez az a telezoom, amely olyan képminőséget kínál, mint egy 300mm-es fix, viszont még a látószög változtatását is lehetővé teszi. Ráadásul ehhez nem is sokkal nehezebb, mint egy átlagos 300mm f/2,8 objektív.
A készült tesztképeket kielemezve azt tapasztaltuk, hogy valóban remek rajzolattal rendelkezik, még nyitott blendén is.
Bár f/2,8-on leheletnyit lágyabb a kép, mint F4-en, F5,6-on már nincs jelentősen több részlet, mint F4-en (a sweet point ennek ellenére itt, F5,6-on van). Ami azt jelenti, hogy igen szép munkát végeztek a Nikon mérnökei. A nyitott blendés lágyság egyébként egyáltalán nem látványos, csak akkor vehető észre, hogy F4-en kicsit több részletet kapunk, ha egymás után nézzük meg egy rekeszsorozat képeit. Mindezt persze 45 Mpixelen vizsgálgattuk, egy 20 Mpixeles D6-nál minden bizonnyal ennyire sem lenne észrevehető.
A homogenitás is példás, képsarkokban is megvan a részletgazdagság. Minimális képsarki életlenedést 120 mm-nél látunk, 300 mm-nél viszont még ennyi sincs, azaz egyértelmű, hogy az objektívet a tökéletes 300 mm-es leképezésre hangolták.
A színhiba mindkét formája visszafogott, az axiális kromatikus aberráció alig érzékelhető. Geometriai torzítás ugyan van, de az sem kibírhatatlan, ráadásul mint tudjuk, ez ma már könnyen korrigálható.
Értékelés
A teszt során egyértelművé vált számunkra, hogy a Nikon mindent beleadott, hogy egy igazán remek 300mm f/2,8 fix képességeit hozó, de mégis zoomolásra lehetőséget kínáló objektívet alkosson. A fotózás során nem volt gondunk az autofókusszal sem, precíz, gyors fókuszt kaptunk, amely sportfotózásnál kifejezetten jól jött.
A remek képességekért persze komolyan zsebbe kell nyúlni, tiszta sor, hogy a 4 millió Ft-os árat csak az ügynökségek, vagy a már nagyon befutott profik tudják kifizetni. Azaz nagyjából dupla árat kell fizetnünk, mint egy Nikkor 300mm f/2,8-ért. Ennyi a zoom ára!
S hogy mi a konkurencia? Nos, abból nincs sok, egyedül a Sigma készít ugyanilyen gyújtótávolság tartománnyal f/2,8 fényerejű zoomot, a 120-300mm f/2,8 DG OS HSM | Sports modellt, ami ugyan nyitott blendén (még 28 Mpixelen is) érezhetően több lágyságot visz a képbe, mint a Nikkor 120-300mm f/2,8E, viszont „csak” 1,2 millió Ft-ba kerül.
