Képminőség
Színhiba
A Nikon Z rendszer első ultranagy látószögű objektívébe nem kevesebb, mint négy alacsony szórású lencsetag került, így arra számítunk, hogy a színhiba visszafogott lesz.
Tesztfotónk alapján ez részben igaznak is tekinthető, jelentősebb laterális kromatikus aberráció csak teljes nagylátószögnél, nyitott blendén észlelhető. Ez 60×40 cm-es nyomaton kb. 0,8 mm szélességben jelentkezne.
A kékes elszíneződés mértéke rekeszeléssel nem csökkenthető, így könnyen lehet, hogy ez a színhiba nem is az objektív, mint inkább a képérzékelő mikrolencséinek „köszönhető”. Többször tapasztaltuk már ilyet egyébként a Nikon full-frame szenzoros gépeinél.
A gyújtótávolságot növelve hamar megszűnik a színhiba, 20 mm-nél már nem igazán látható.
Megnéztük azt is, hogy a RAW fájlokba ment-e a gép színhiba csökkentésre használható profilt, de a tapasztalatunk az, hogy Capture One-nal, általános beállításokat használva (tehát az esetleges beágyazott profilt megkerülve) is ugyanilyen képeket kapunk, vagyis ez esetben a Lightroom sem korrigál színhibát.
Megvizsgáltuk az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhibát is, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy jelentkezik, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken lehet tetten érni. Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket különböző pontba fókuszálja, ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelennek ezek az elszíneződések.
Nyitott blendénél 1:1 nézetben jól látható ez a jelenség (fókusz előtt pirosas, mögötte kékes aura), de teljes méretben nézve már nem mondható jelentősnek, tehát nyomaton sem lesz komoly gond. Egy átlagos monitor 94 ppi pixelsűrűsége 3×-os nagyítást jelent egy 300 dpi-s nyomathoz képest, vagyis ha ilyen monitoron nézzük a lenti 1:1 képkivágásokat, akkor az olyan, mint ha 300 dpi-s nyomatot 3×-os nagyításon, vagy 100 dpi-s óriás nyomatot nagyítás nélkül néznénk. (100 dpi-ben a Z 7 képeit 2,1×1,4 méteres méretben nyomtathatjuk ki.)
Bokeh
Bár nagy látószögnél viszonylag ritka, hogy háttérelmosással játszunk, a közelfényképezés során 30 mm-es gyújtótávolságnál azért akadhat ilyen helyzet. Nyitott blendénél nem kérdéses, hogy szép körkörös fényfoltokat kapunk a fókuszon kívül eső pontszerű fényekből, rekeszelve azonban előbb-utóbb megjelenik a lamellák okozta sokszögesedés.
Az a szokásos módon 2 blendével rekeszelve, azaz itt F8-nál már jelentkezik, ha a képet 1:1 nézetben vizsgáljuk. 60 cm-nél kisebb nyomatok esetében azonban a vájt szeműek sem valószínű, hogy felfedezik majd a sokszögesedést. Ennek részben az is az oka, hogy a bokeh fénykörei elég aprók.
Ellenfény, becsillanás
Sokszor megemlítettük már, hogy manapság a komoly gyártók igyekeznek minimalizálni, vagy akár teljesen el is tüntetni a lencsefelületeken mandinert vevő fénysugarak okozta csillanást. Ez sokszor sikerül is, ám ennek általában az az ára, hogy jelentősen csökken ellenfényben a kontraszt és kissé fátyolos lesz a kép (amit persze elég könnyű utólag korrigálni, könnyebb, mint egy lencsecsillanást retusálni).
A Nikon azonban talált valamit. Valamit, amivel úgy lehet csökkenteni szinte nullára a lencsecsillanást, hogy még egy minimális fátyolosság, kontrasztveszteség sem jelentkezik.
Elképesztő egy ultranagy látószögű objektívtől, hogy ilyenre képes. Ráadásul itt fontos is lehet, hiszen egy 14 vagy 16 mm-es gyújtótávolsággal készült tájképen sok esetben lehet rajta a Napkorong.
A Nikkor Z 14-30mm f/4 S objektívvel ilyenkor sem kell attól félnünk, hogy brutális lencsecsillanások, UFO szerű fényfoltok, vagy éppen a kontrasztot rontó fátyolosodás következik be. Ezen annyira meglepődtünk mi magunk is, hogy ijedtünkben nem csak a két végállásban, de köztes zoomállásnál is megcsináltuk a becsillanás tesztünket.
Emellett tesztfotó galériánkban a 9-es és 10-es képeket, valamint a 13-as sorszámút is érdemes megnézni!
Szóval óriási piros pont, vagy ha úgy tetszik csillagos ötös jár ezért a Nikonnak!
Becsillanás ellenfényben
Geometriai torzítás
Talán a legérdekesebb kérdés ennél az objektívnél, hogy milyen geometriai torzítást kell elviseljünk, hiszen ultranagy látószögnél nehezen korrigálhatók ezek a hibák, amikhez sokszor igen méretes aszférikus tagot kell alkalmazni. Itt viszont egyértelmű, hogy ezek a tagok elmaradtak, hiszen még a frontlencse is annyira enyhe görbületű, hogy még szűrőt is feltekerhetünk elé.
Ebből adódóan sejthető, hogy itt a tükör nélküli rendszer előnyét is kihasználja a gyártó, azaz a végső kép ugyanaz lehet, mint amit a keresőben látunk, még akkor is, ha jelentős torzítás korrekció történik.
A MILC gépekhez készült objektívek között akadnak beágyazott torzítás profilt tartalmazó modellek is, amelyek pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülnek, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik akkor is, ha RAW fájlból dolgozunk. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
Emiatt most is tettünk egy próbát a Capture One RAW konverterével, ugyanis ott van lehetőség a torzítás korrekciót kikapcsolni, így láthatjuk, hogy mit tud maga az objektív (na és persze azt, hogy azok a 3rd party RAW konverterek mit tudnak majd, amelyek nem támogatják a beágyazott torzítás profilokat).
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a torzítás csökkentésnek köszönhetően bármilyen gyújtótávolságnál szinte torzításmentes képet kapunk, már ha engedünk a szoftveres korrekciónak. Ha nem, akkor 14 mm-nél brutális torzítást kapnánk korrekció nélkül, bár ez még mindig nem elviselhetetlenül nagy. Tény, hogy kissé hajaz már a halszemek perspektívájára. 20 mm-nél szinte torzításmentes a korrekció nélküli kép is, míg 30 mm-nél enyhe párnatorzítás jelentkezik.
Jó tudni ezt egyébként, hiszen adott esetben, ha szükség volna még pár tized foknyival nagyobb látószögre, akkor a torzítás korrekció kikerülésével erre lesz lehetőségünk (persze Lightroomban nem).
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
Bár nem kifejezetten nagy az objektív fényereje, ettől függetlenül kíváncsiak voltunk a peremsötétedés mértékére is. Biztosak voltunk benne, hogy nyitott blendén látni fogjuk a sarkok sötétedését, a kérdés inkább az, hogy ez milyen erősségű.
Teljes nagylátószögnél és nyitott blendén elég erőteljes a vignettálás, ami szokás szerint rekeszeléssel csökkenthető. Igaz, a tájképeknél tipikusan használt F8 illetve F11 blendénél így is marad ebből bőven.
A gyújtótávolságot növelve az optikai hiba egy kicsit enyhébbé válik, de még 30 mm-nél is érzékelhető. Itt F11-es rekesznél is több, mint 15%-kal sötétebbek a képsarkok, mint a képközép.
A látottak alapján azt gondolhatnánk, hogy ez az objektív által adott kép és nincs rajta semmiféle utólagos korrekció. A Capture One azonban ismét lerántotta a leplet az objektívbe ágyazott profilról, ugyanis erre is profil alapú korrekciót jelzett. Ha kikapcsoljuk a beágyazott profil alapú peremsötétedés korrekciót, akkor még erőteljesebb képsarki sötétedés jelentkezik.
Mindez csak azért nagyon érdekes, mert ha már úgyis van utólagos korrekciót, akkor vajon miért nem teszi ezt a gép (meg a RAW konverter) úgy, hogy tökéletes eredményt kapjunk (mint a torzításcsökkentésnél)?
Pedig a peremsötétedés az az optikai hiba, amit a legkönnyebben és legfájdalommentesebben lehet korrigálni.
Peremsötétedés
Makró, közelfényképezés
Az objektív közelpontja 28 cm, ami 14 cm-es munkatávolságot jelent 30 mm-es gyújtótávolságnál (ez utóbbi a frontlencse és téma minimális távolsága).
Nyilván a nagy látószög miatt és a viszonylag hosszú tárgytávolság okán a lefedett képterület nem túl kicsi. 30 mm-es gyújtótávolságnál 180 mm széles téma tölti ki a teljes képmezőt. Legalábbis bekapcsolt torzítás korrekcióval, mert anélkül 5 mm-rel szélesebb képet és erős párnatorzítást tapasztalunk.
Közelfényképezés
Képminőség
A Nikkor Z 14-30mm f/4 S objektív rajzolata már nyitott blendén is remek! Ritkán tudunk ilyet írni, de most leírhatjuk: teljesen nyitott blendén sem kapunk lágy képet. Ez alól egyedül a közelfényképezés a kivétel, hiszen ilyenkor nyitott blendén már jóval lágyabb kép lesz az eredmény, mint F5,6-nál. Azonban távoli témáknál ilyet egyáltalán nem tapasztalni.
Ahogyan a 24-70mm f/4 S objektívnél is tapasztaltuk, úgy itt is igaz, hogy F8-nál már látható a diffrakció káros hatása és itt már veszt a felbontásából az objektív.
A képsarkokban az asztigmatizmus átlóra merőleges felbontást rontó hatása csak kis mértékben tapasztalható, az is csak nyitott blendén az extrém külső sarkoknál.
Képsarki asztigmatizmusra jó példa a tesztfotó galériánk 26-29, valamint 38-as képei.
Ahogy láttuk, a geometriai torzítás korrekció nélkül teljes nagylátószögnél elég jelentős, de ez a modern RAW konverterekkel, illetve a Nikon Z gépek belső JPEG motorjával nem jelenthet gondot.
Értékelés
A Nikkor Z 14-30mm f/4 S igazán jó benyomást tett ránk. Felbontása remek, még nyitott blendével is nyugodtan dolgozhatunk vele.
Komolyabb kompromisszumot csak az erős vignettálása kíván, illetve a teljes nagylátószögnél az erős torzítás korrekció miatt a perspektíva néha furcsán erősen húzott a képszéleken. Ez főképp a tesztfotó galériánk 86-os fotóján a kép szélein lévő autókon érhető tetten.
Azok a fotósok, akik már kiábrándultak a nagy és nehéz vázakból és objektívekből, s szeretik a kis tömegű, könnyű gépeket, nagyon elégedettek lesznek a 14-30 mm-es zoommal, hiszen valóban visszafogott méretű és tömege is kellemes, nem fogja nagyon húzni sem a fotós táskánkat, sem a nyakunkat, ha a Nikon Z gépünkre tekerjük.
A Nikkor Z 14-30mm f/4 S ára bruttó 480 ezer Ft, amely nagyjából közel van más gyártók 16-35mm f/4 objektívének árához. Figyelembe véve, hogy itt még kedvezőbb tömeget és kisebb méretet is kapunk cserébe, úgy érezzük, hogy ezt az árat tökéletesen meg is éri a Z rendszer első ultranagy látószögű objektíve.
