Olympus M. Zuiko Digital 12-200mm f/3,5-6,3 ED – teszt

0
784

Felépítés

Amikor tíz évvel ezelőtt a mikro NégyHarmados tükör nélküli fényképezőgépek megjelentek, leginkább a kis méretükkel promózták őket. Erre kiváló volt a már akkor elérhető „pancake” standard fix, az M.Zuiko Digital 17mm f/2,8. Nem lehet azonban elmenni azon tény mellett, hogy a kompakt gépeket kiszorító okostelefonok miatt az ultrazoom szegmens is átalakulni volt kénytelen és ma már egy viszonylag nagy szenzoros ultrazoom kompakt sem számít kicsinek, de éppen olcsónak sem!

Ezek után adja magát a dolog, hogy ha már van egy viszonylag kicsi és könnyű mFT fényképezőgép váz, miért ne lehetne belőle egy nagy zoomátfogású objektívvel ultrazoom fényképezőgépet csinálni?

Nos, ha kicsit sokáig váratott is magára az erre alkalmas objektív, végül azért csak megérkezik, hiszen hamarosan kapható lesz az Olympus M. Zuiko Digital 12-200mm f/3,5-6,3 ED objektíve. Jóllehet, ultrazoomnak betudható a Panasonic korábbi 14-140mm-es mikro NégyHarmados objektíve is, de a 10×-es zoom azért nem olyan óriási durranás.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a közel 17×-es zoomátfogású Olympus M. Zuiko Digital 12-200mm f/3,5-6,3 ED elsősorban a hobbi és amatőr fotósoknak készült, emiatt aztán sem fényerőben, sem egyéb más képességekben nem fog felülteljesíteni az átlagon. Viszont cserébe az árcéduláján is kedvező szám fog szerepelni. Igaz, a 900 euró nem tűnik nagyon olcsónak, de a túl olcsó objektív már önmagában gyanús. Itt viszonylag kis szenzorra kell elképesztően jó felbontású képet vetíteni, hogy amatőr felhasználásra is alkalmas legyen az objektív.

A fizikai 12-200mm-es gyújtótávolság a mikro NégyHarmados rendszer szenzorméretéből adódóan olyan látószöget kínál, mint egy kisfilmes szenzorú gépen egy 24-400mm-es zoom. Nem kérdés, hogy ekkora átfogás nem készíthető el kompromisszumok nélkül. Viszont mivel kicsi és könnyű vázakhoz készül, az nem lehet megoldás, ha az objektív 1200 grammot nyom, a tömegben tehát túl sok mozgástér nincs. Nem is okoz meglepetést e téren az Olympus, hiszen ügyesen tartotta magát a kis tömeghez, így az objektív végül megállt 450 grammnál.

A kis tömeg és a kis méret érdekében két nagy törési mutatójú (HR – High Refractive) és egy szuper nagy törési mutatójú (Super HR) lencsetagot is felhasználtak, ezen kívül a különlegesebb lencsék között ott van a két extra alacsony szórású (ED – Extra low Dispersion) és két szuper alacsony szórású (Super ED) tag is, valamint a képsarkok és a geometriai hibák korrekciójára a három aszférikus tag is.
A közelpont nagylátószögnél kb. 12 cm, míg tele állásban 60 cm. A makróképességekről részletesebben cikkünk következő oldalán írunk.

A fényerő teljes nagylátószögnél f/3,5, amely gyorsan esik a gyújtótávolság növelésére. A fényerő változását a gyújtótávolság függvényében az alábbi grafikonunk szemlélteti:

Mint látható, az objektív exponenciálisan veszít a fényerejéből, ahogy a gyújtótávolságot növeljük és kb. 110 mm-nél már eléri minimumát, az f/6,3-at. Innentől tovább növelve a zoomot már nem esik lentebb a fényerő.

Az élességállítást léptetőmotoros MSC (Movie and Still Compatible) fókuszmeghajtás végzi, amely csendes és gyors.

Az objektív belső élességállítású, így a frontlencse se nem fordul el, se nem mozog előre-hátra élességállítás során. Ez egyébként a hátsó lencsetagra is igaz. A zoom használatakor természetes módon az objektív hossza megnő: a teljes nagylátószögnél 10 cm hosszú objektív a zoom végállásánál 17 cm-ig nyújtózkodik.

Az 52 mm átmérőjű frontlencse elé 72 mm-es szűrőt tekerhetünk. Napellenzőt a gyári csomagolás nem tartalmaz, de opcionálisan ilyet is vásárolhatunk. Szintén nem képezi részét a gyári csomagnak hordtáska, illetve tok.

A specifikáció az Olympus M.Zuiko Digital 12-200mm f/3,5-6,3 ED adatlapján tekinthető meg.

Használati tapasztalatok

Nem lepődtünk meg az objektív építési minőségén, hiszen az amatőröknek szánt, kék gyűrűs M.Zuiko objektívek is igen precíz kialakításúak. A masszív tubus hőstabil polikarbonátból készült, tapintása kellemes. A zoomgyűrű és a fókuszgyűrű viszont fémből készült, ahogyan az objektív végén lévő zárógyűrű is.

Az objektívet időjárásálló (por- és cseppálló) szigetelésekkel is ellátták, így a hasonló képességű fényképezőgépekkel zord körülmények között is gond nélkül használhatjuk. Érdekes egyébként, hogy a bajonett csatlakozó körül körbe futó gumitömítés itt jóval kevésbé feltűnő, mint más időjárásálló objektíveknél. Ettől függetlenül biztosan teszi a dolgát, így aggodalomra semmi ok!

A vázhoz közelebb az igen széles zoomgyűrű esik, amelynek forgatása 25 és 150 mm között kissé nehezebb, 150 mm-től viszont hirtelen felpuhul. Az objektív ezen megoldása talán nem annyira tökéletes, mint amit eddig az M.Zuiko Digital modellektől megszoktunk. Fotózáskor ez nem okoz különösebb nehézséget vagy problémát, de ha videófelvételt készítünk, akkor ez jelentősen megnehezíti a finom és folyamatos zoomolást.
A teljes zoomtartomány bejárásához mindössze 70 fokkal kell elforgatnunk a zoomgyűrűt, így ha szükséges, gyorsan állíthatjuk át tele végre.

A kézi élességállítást szokásos módon az elülső elektronikus gyűrűvel végezhetjük el, amely nem áll közvetlen fizikai kapcsolatban a fókuszáló lencsetagokkal, csak a fókuszmotort vezérli. Az érzékeny gyűrűnek köszönhetően a kézi fókuszálás precízen elvégezhető.

A nagy zoom miatt parfokális működésre itt esély sincs, részlegesen parfokális lehet viszont az 50-100 mm közötti tartomány, azaz 50 mm-en fókuszálva az élesség 100 mm-en is jó marad, viszont 200 mm-nél már elmászik a fókuszpont.

Távolságskálát az objektíven nem találunk, ahogy kapcsoló sem került rá.

Noha nem kifejezetten profi videózásra készült az objektív és az elektronikus vezérlés miatt a follow fókusz sem megoldható, azért kíváncsiak voltunk rá, hogy egy ekkora zoomátfogással és rövid közelponttal rendelkező objektívnél vajon mennyire lesz erős a fókuszlégzés (focus breathing) jelenség, vagyis a közelpont és végtelen tárgytávolság között jelentkező látószög változás.
Fókuszlégzés itt is jelentkezik, mértéke azonban igen csekély.

Látószög változás a tárgytávolság függvényében