Olympus M. Zuiko Digital 12-200mm f/3,5-6,3 ED – teszt

0
Hirdetés

Képminőség

Színhiba

Az összesen négy alacsony és extra alcsony szórású lencsetag vélhetően sokat segít a kromatikus aberráció visszaszorításában, ám az igen nagy átfogás miatt ez nem működik, nem működhet maradéktalanul. Laterális színhibára elsősorban a zoom elején számíthatunk, a gyújtótávolságot növelve a színhibára való hajlamosság csökken, na és persze rekeszeléssel is gyengíthető a hatás, hiszen ezzel kizárjuk a képalkotásból a lencsék külső részeit, amely elsődlegesen okozza a színhibát.
Azonban láthatunk a tesztképeken remanens színhibát is, amely rekeszeléstől független, ezt azonban vélhetően a szenzor előtti mikrolencsék okozhatják.

Az Olympus M. Zuiko Digital 12-200mm f/3,5-6,3 ED a legerősebb laterális színhibát teljesen nyitott blendén, 12 mm-es gyújtótávolságnál mutatja, ekkor 10×13 cm-es nyomaton 0,25 mm, 53×40 cm-es nyomaton 1,1 mm méretben jelenik meg a képsarkokban a kék elszíneződés.

Megvizsgáltuk az axiális (longitudinális) színhibát is, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő gyújtótávolságából adódik és emiatt képközépen is jelentkezhet. Az optikai hiba ez esetben főként a fókusz előtti és mögötti területeket érinti, ahol piros vagy zöldes elszíneződés mutatkozhat a kontúrok körül.

Ennél az objektívnél axiális színhibát minimálisan mértékben láthatunk, de inkább csak 1:1 nézetben, nyitott blendén.

Színhiba (axiális)

Kontrasztvesztés, becsillanás

Sokszor esett már szó az objektíveket bemutató cikkeinkben, hogy manapság a gyártók java része igen komoly erőfeszítéseket tesz a becsillanások és szellemképek ellen, amely az erős fény (főképp a kép szélén/sarkán szereplő Nap, vagy más erős fényforrás) lencsefelületeken történő reflexiójából adódik és a több lencsetag miatt többszörösen is jelentkezik. A fény azonban szeret visszaverődni a közegek határán, így a tükröződés csökkentése általában plusz réteg(ek) felhordásából áll, amely azonban nem ad tökéletes megoldást, hiszen a direkt visszaverődés helyett szórt visszaverődés jön létre (nanobevonatok). Ez ugyan megszünteti az ún. flare, vagy ghost hatást, azaz az erősen látható becsillanást, viszont a szórt kósza fény csökkenti a kontrasztot.

Nehéz tehát megmondani, hogy melyik a jobb megoldás, hiszen mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai: az erős küzdelem nélkül marad becsillanás a képen, amely retusálással többnyire nehezen javítható, viszont a jó kontraszt adott esetben megmarad, a hatékony becsillanás csökkentés viszont a kontrasztot veszi el, amely persze utólag könnyebben javítható, mint egy lencsén mandinert vett fény által keltett folt.
Ezen túlmenően egy lencsecsillanás adott esetben jótékony hatású is lehet egy képi hangulatára, persze csak akkor, ha nem a főtémát takarja ki, vagy nem abba lóg bele.

Az Olympus ennél az objektívnél a visszafogottabb védelem mellett döntött, így erős kontrasztvesztésre nem kell számítanunk nagylátószögnél, viszont becsillanás mind nyitott, mind szűkebb blendénél találkozhatunk.

A becsillanást nagy(obb) gyújtótávolságoknál nem vizsgáltuk, hiszen a tele tartományban már általában nem is a becsillanás jellemző, maximum a kontrasztvesztés, viszont a nagy gyújtótávolság használata esetén egyébként is ellenjavalt a Nap közvetlen képre, vagy kép sarkára komponálása, mivel a napfény erősen koncentrálva jutna a szenzorra, vagy a zárszerkezetre, amely károsíthatná azt. Ezt megelőzendő ilyen tartományban nem vizsgálódtunk.

A lenti tesztképeket ellenfényben készítettük teljes nagylátószögnál, majd az F8 rekesznél kapott zársebességgel megegyező értékkel árnyékban is készítettünk egy referencia képet.

Becsillanás ellenfényben

Geometriai torzítás

Jóllehet, 35 mm-es (ekv.) nagylátószög alatt nem szeretünk az A/2-es torzítás tesztábránkkal torzítás tesztet mérni, hiszen ilyen esetben a 1,5 méternél közelebbi tárgytávolság már befolyásolhatja a torzítás mértékét is (némely objektívnél közelfényképezésnél erősebb a torzítás), a nagy zoomtartomány miatt most mégis végigvittük a teljes tartományon, így a nagylátószögön is ezt a tesztünket.
Azért, hogy a távoli témákra vonatkozó torzítást is megvizsgálhassuk, a már bevált helyszínen – ahol sok vízszintes vonal található – is készítettünk tesztfotót.

Mivel tükör nélküli fényképezőgéphez készült objektívről van szó, így az sem mellékes, hogy használt-e a gyártó beágyazott torzítás korrekciós profilt, avagy sem.
Hiszen ma már a MILC gépekhez készült objektívek között akadnak RAW fájlba beágyazott torzítás profilt tartalmazó modellek is, amelyek pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülnek, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.

Emiatt most már RAW-ból nem csupán a Lightroom-mal konvertált képet, hanem a beágyazott profilok felülbírálását lehetővé tevő Capture One 12-vel konvertáltat is bemutatjuk, utóbbit természetesen azzal a céllal, hogy a kikapcsolt torzítás korrekcióval elérhető eredményt megmutassuk. Ha valakinek ugyanis fontosabb a nagyobb látószög, az így megkaphatja – igaz, a torzítása is jóval nagyobb lesz.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy valóban van beágyazott torzítás profil, azaz a fényképezőgéppel JPEG-ben fotózva is kapunk szoftveres torzítás korrekciót, de ez RAW konvertálásnál is elérhető (illetve Lightroomnál ki sem kerülhető).
A torzítás korrekciónak köszönhetően a nagylátószögű állásban készült képek sem mutatnak erős geometriai torzulást, de ha direkt úgy konvertáljuk a RAW képeket, hogy ezt a profilt kiiktatjuk, akkor jóval komolyabb torzítást, és persze kicsit nagyobb látószöget is kapunk.
Ez azonban csak nagylátószögnél van így, hiszen már 25 mm-nél sincs jelentősebb korrekció.

A nagy zoomátfogás miatt most öt gyújtótávolságon teszteltünk, illetve a nagy kezdő látószög miatt a torzításkorrekció hatását mind a viszonylag közeli (2 méterre lévő) tesztábrán, mind a távoli témán bemutatjuk.

Jó hír viszont, hogy tele végnél sincs jelentős párnatorzítás, így összességében szép munkát végeztek az Olympus mérnökei. Nyilvánvaló, hogy lehetett volna nagylátószögnél is optikailag korrigálni, kérdés azonban, hogy ez mennyivel növelte volna meg a szükséges lencseszámot, ami persze nem csak az objektív tömegére, de az objektív árára is hatással lett volna.

Geometriai torzítás



Adobe Lightroom CC-ben konvertálva


Capture One 12-ben konvertálva, direkt kikapcsolt torzítás korrekcióval


Adobe Lightroom CC-ben konvertálva


Capture One 12-ben konvertálva, direkt kikapcsolt torzítás korrekcióval


Adobe Lightroom CC-ben konvertálva


Capture One 12-ben konvertálva, direkt kikapcsolt torzítás korrekcióval


Adobe Lightroom CC-ben konvertálva


Capture One 12-ben konvertálva, direkt kikapcsolt torzítás korrekcióval


Adobe Lightroom CC-ben konvertálva


Capture One 12-ben konvertálva, direkt kikapcsolt torzítás korrekcióval


Adobe Lightroom CC-ben konvertálva


Capture One 12-ben konvertálva, direkt kikapcsolt torzítás korrekcióval

Peremsötétedés

A nagy zoomos objektíveknél is sűrűn előfordul a vignettálás jelensége, azaz a képsarkok sötétedése.
Ezúttal is öt gyújtótávolságra növeltük a vizsgált zoompozíciók számát, hogy kerekebb képet kapjunk a nagy zoomátfogás hatásáról.

Mint látható, őrületesen erős peremsötétedéssel nem kell számolnunk, a vignettálás ha nyitott blendén jelentkezik is, nem igazán jelentős.

Persze most is hozzá kell együk, hogy a vignettálás az az optikai hiba, amit a legkönnyebb korrigálni: a legtöbb modern RAW konverter már profil alapon képes automatikusan javítani ezt a hibát, mint ahogyan a Lightroom is. Fontos azonban különbséget tenni a beágyazott profil és az utólagos (Adobe) profilok között, hiszen előbbi esetben a Lightroom automatikusan (és kikerülhetetlenül) korrigál, utóbbinál a felhasználó lehetősége a korrekció.
Ezért itt is megnéztük, hogy Capture One-nal ki tudjuk-e kapcsolni a beágyazott profilt és van-e hatása a peremsötétedésre, hiszen ennek mértéke gyanúsan alacsony.
A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a beágyazott profil nem tartalmaz peremsötétedés korrekciós adatokat, így „generic” profillal is ugyanilyen képeket kapunk Capture One-nal is (mivel ugyanazon eredményeket kaptuk, így most csak a Lightroomból konvertált képeket mutatjuk meg).

Makró, közelfényképezés

A legtöbb cserélhető zoomobjektívet úgy alakítják ki, hogy a legkisebb tárgytávolság gyújtótávolságtól függetlenül ugyanakkora. Ez alól csak a nagyobb teleobjektívek kivételek. Kompakt fényképezőgépeknél viszont sűrűn találkoztunk már olyan megoldással, amikor nagylátószögnél a „szuper makró” mód lehetővé tette az akár 1 cm-es munkatávolságot, míg a zoom köztes állásában már fél méternyi is volt a minimális téma-objektív távolság.

A nagy zoomátfogású Olympus M. Zuiko Digital 12-200mm f/3,5-6,3 ED is hasonlóképp gyújtótávolságtól függő minimális közelpontú, mint egy ultrazoom fényképezőgép objektíve. Ez azt jelenti, hogy 12 mm-nél akár 2 cm-es munkatávolsággal is dolgozhatunk (frontlencse-téma távolsága), de a gyújtótávolságot növelve ez az érték is nő, így 100 mm-en 28 cm-, 200 mm-en 42 cm a legkisebb munkatávolság.

Mivel torzítás korrekció ez esetben is lehet, így most is készítettünk Capture One-ban kikapcsolt torzítás korrekcióval is képeket. Itt is jól látszik, hogy 12 és 13 mm-en is van jelentős szoftveres korrekció a Lightroomban konvertált képeken, azonban 25 mm-nél ez már minimális. Az is jól látszik, hogy a beágyazott profil közelfényképezéshez nem tartalmaz plusz adatot, pedig a geometriai torzítás itt erősebb. Emiatt van az, hogy itt a szoftveres korrekció ellenére is viszonylag erős hordótorzítás jelentkezik.

A legnagyobb leképezési arányt 13 mm-es gyújtótávolságnál kapjuk, ahol (torzítás korrekció után) 51 mm széles témával kitölthetjük a teljes képmezőt. Ez kb. 1:2,8 leképezési arányt jelent. A torzítás viszont jelentős.

Ha kis torzításra van szükség, akkor 25 mm és felette ez már rendelkezésre áll, ahol a képsarkok leképezése is már egészen rendben van.
100 és 200 mm-es gyújtótávolságnál 76 illetve 65 mm széles témával tölthető ki a teljes képterület, amely 1:4,2 és 1:3,6 leképezési arányt jelent.

Összességében tehát az Olympus M. Zuiko Digital 12-200mm f/3,5-6,3 ED makróképessége egész jó, igen közeli képek is készíthetők vele, de ijedősebb rovarok is fotózhatók nagyobb távolsából egy kis leképezési arány csökkenésért cserébe.

Geometriai torzítás



Adobe Lightroom CC-ben konvertálva


Capture One 12-ben konvertálva, direkt kikapcsolt torzítás korrekcióval


Adobe Lightroom CC-ben konvertálva


Capture One 12-ben konvertálva, direkt kikapcsolt torzítás korrekcióval


Adobe Lightroom CC-ben konvertálva


Capture One 12-ben konvertálva, direkt kikapcsolt torzítás korrekcióval


Adobe Lightroom CC-ben konvertálva


Capture One 12-ben konvertálva, direkt kikapcsolt torzítás korrekcióval


Adobe Lightroom CC-ben konvertálva


Capture One 12-ben konvertálva, direkt kikapcsolt torzítás korrekcióval

Képminőség

Az Olympus M. Zuiko Digital 12-200mm f/3,5-6,3 ED óriási átfogást kínál és emiatt nem is várható el tőle olyan aprólékos rajzolat, mint egy kis zoomtól, vagy egy fixtől. A nagy zoom ellenére azonban jól teljesít az objektív, nagylátószögnél, illetve a zoom első felében nyitott blendén is rendben van a részletgazdagság. 100 mm-től felfelé viszont érezhetően lágyabb a nyitott blendés kép, mint rekeszelve, ráadásul a képsarkokban is erős asztigmatizmus (kóma) rontja a rajzolatot. Ezt rekeszeléssel remekül lehet javítani.

Mindezek ellenére még 200 mm-es gyújtótávolságnál is szép, részletgazdag képeket kaphatunk nyitott blendén is, ami akár hobbi, vagy amatőr jellegű természetfotó készítésére is alkalmassá teszi. Persze a gyengébb fényerő miatt esetenként bátrabban kell majd emelni az érzékenységen, ha gyengébb fényviszonyok között kell fotóznunk.

Értékelés

Az Olympus időben fedezte fel, hogy a tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgépeket nem csak a profik, de az amatőrök is szívesen vásárolják, nekik viszont nem a 4-5 fix objektív és három nagy fényerejű zoom a vágyálmuk, hanem az, hogy egyetlen objektívvel tudjanak szinte minden feladatot elvégezni. Az M. Zuiko Digital 12-200mm f/3,5-6,3 ED erre hozzávetőlegesen alkalmas is lesz.

A gyújtótávolság tartománya a beltéri és tájkép fotóktól kezdve a természet fotókig, vagy éppen távoli témák fényképezéséig bőségesen elegendő lesz, csak extra nagylátószög, 1:1 leképezési arányú makró, vagy jobb fényerőt igénylő sportfotózásnál mutatkozhat csak hiányosság ezen objektív használata során.
Ebből adódóan amatőröknek és hobbifotósoknak egyaránt nagyon jó lehetőségnek tartom ezt az objektívet, hiszen alacsony tömege, de kellemes optikai tulajdonságai miatt a legtöbb esetben jól tudják majd alkalmazni.
Azoknak az igényesebb amatőr fotósoknak is megfontolandó egy ilyen objektív beszerzése, akik alapvetően nagyobb fényerőt és rövidebb zoomot kedvelnek, ugyanakkor esetenként fontos, hogy könnyű és gyorsan hadba fogható objektíve is legyen, ami pl. utazásnál ideálisabb, mint egy 4-5 objektívből álló szett. Képminőség terén pedig túl sokat nem kell ezért cserébe engedni.

Nagylátószögnél a kromatikus aberráció viszonylag erős, illetve szoftveres korrekció nélkül a torzítás is, de utóbbit szerencsére már a RAW konverterek java része automatikusan el is végzi helyettünk.

A közelfényképezést (kvázi makrót) kedvelők is örömüket lelik majd az Olympus M. Zuiko Digital 12-200mm f/3,5-6,3 ED-ben, hiszen mind nagylátószögnél, mind tele végben jó leképezési arányt kínál. Egy igazi makró objektívet persze nem pótolhat.

Közvetlen konkurense jelen terméknek nincs a mikro NégyHarmados palettán, egyedül a Panasonic nemrég felfrissített Lumix G Vario 14-140mm f/3,5-5,6 II ASPH. POWER O.I.S. objektívét említhetnénk meg itt, de annak mind a nagylátószöge, mind a tele vége jóval gyengébb, mint tesztünk tárgyáé. Igaz, a Panasonic nagy zoomjáért elegendő 200 ezer Ft-ot kell fizetnünk, az Olympus M. Zuiko Digital 12-200mm f/3,5-6,3 ED ára viszont az előző felével több, azaz 300 ezer Ft.