Nikkor Z 14-30mm f/4 S – teszt

0
705

Felépítés

A Nikon folytatja útját a Leica kisfilm képkocka méretű szenzoros tükör nélküli fényképezőgépeihez készülő, kis tömegű objektívek fejlesztésében. Már a Nikkor Z 24-70mm f/4 S objektívnél is azt tapasztaltuk, hogy igazán könnyű és méretében is kicsi, amely persze részben a profi riporterzoomok f/2,8 fényerejéhez képest való 1 blendényi lemaradásban is kereshető, de nagyon sok múlt azon is, hogy nem optikailag, hanem szoftveresen oldottak meg néhány optikai hiba korrekciót, mint pl. a geometriai torzításét.

A Nikon az év elején jelentette be a Z rendszerhez készült új objektívét, amely ezúttal a nagylátószög szerelmeseinek kedvez.

A japán gyártó a Nikkor Z 14-30mm 1:4 S fejlesztésekor is komoly figyelmet fordított a súlycsökkentésre, amelynek meg is lett az eredménye, hiszen a hasonló fényerejű, ám nagy kicsit enyhébb nagylátószöget kínáló F bajonettes 16-35mm f/4 G VR objektív 680 grammos tömegével szemben a 14-30mm-es Z bajonettes modell csupán 485 grammot nyom.
Ráadásul a világon elsőként ez az objektív kínál szűrőmenetet a 14 mm-es gyújtótávolságú, full-frame szenzorra dolgozó objektívek közül.

Az ultranagy látószögű zoomobjektív látószöge 114 és 72° közötti, fényereje bár nem kiemelkedően nagy, mégis jónak számít.

Az objektív 14 lencsetagból épül fel, amelyek között négy aszférikus és négy extra alacsony tagot is felhasználtak a képsarki leképezés javítására és a kromatikus aberráció csökkentésére. A lencsék felületét nanokristály bevonattal látták el a tükröződések minimalizálása érdekében, emellett az elülső lencsetag még fluorin bevonatot is kapott, amely a vízlepergető hatása miatt az objektív tisztán tartásában segít.

Az élességállítást itt is léptetőmotor végzi, amely a lehető legjobb választás a Z bajonettes MILC-eknél is előforduló kontraszt alapú élességállításhoz (annak ellenére, hogy a gépek rendelkeznek fázis-különbség érzékeléssel is, a fókusz precíz finomhangolása már kontraszt alapon történik).

Mivel az objektív belső élességállítású, így a frontlencse nem fordul el, illetve előre-hátra sem mozog az élességállítás során. A gyújtótávolság változtatásával persze változik az objektív hossza, itt használat során a 24 mm-es gyújtótávolságnál a legrövidebb az objektív: 10,5 cm-es, míg a leghosszabb a 14 mm-es maximális látószögnél, ahol 11,5 cm-ig nyújtózkodik.
Érdemes megjegyezni, hogy ezt az objektívet is összecsukhatóra alakították ki, ami azt jelenti, hogy 14 mm-től tovább tekerve az objektívet 9 cm-nél is kisebb méretűre állíthatjuk. Ez nyilván a kisebb méretű fotóstáskák esetében lesz majd előny.

Az objektívhez puha tokot és napellenzőt is mellékel a gyártó. Az első kupak a belső füleknek köszönhetően akkor is kényelmesen a helyére pattintható, ha a napellenző az objektíven van.

Az 58 mm átmérőjű elülső lencsetag elé 82 mm-es szűrőt tekerhetünk fel, ami egyedülálló a 14 mm-es full-frame objektívek között.

A specifikáció a Nikkor Z 14-30mm f/4 S adatlapján tekinthető meg.

Használati tapasztalatok

A Nikkor Z 14-30mm f/4 S objektív valóban nem nevezhető nehéznek, a Z 7 vázzal együtt 1,14 kg-ot nyom. A hossza sem vészes, hasonlóképpen a 24-70mm f/4-hez, ez az objektív is 9 cm hosszú összecsukva (elülső kupakkal együtt 9,6 cm).

Az objektív tubusának bajonetthez közeli része fém, míg a zoomgyűrű és a fókuszgyűrű között, illetve elől hőstabil műanyag borítású. A bajonett természetesen fémből készült, az időjárásálló szigetelés a bajonett csatlakozó körül is megfigyelhető.

A nálunk járt objektív frontlencséje valamiért elég erősen fel volt töltődve sztatikus elektromossággal, így minduntalan magához vonzotta az apró szöszöket. Érdekes volt látni, hogy a mikroszálas kendő használata ellenére sokszor nem lejöttek a szöszök, hanem inkább megtöbbszöröződtek. Kíváncsi lennék ennek az erős feltöltődésnek az okára. Egyébiránt nem csak az objektív lencséje, de a használt Z 7-es váz szenzora is feltöltődött, utóbbi nagyobb problémát is okozott, hiszen több tesztképen F8 és F11 blendén már csúnya árnyékok jelentkeztek, amelyek a nyitott blendés élőképen persze nem látszottak. Ezúton is elnézést kérünk a tesztfotó galériánkban található néhány szenzorkoszos kép miatt, de tekintettel arra, hogy fő témát és komoly részletet nem takar, úgy döntöttünk, hogy ezeket a képeket nem készítjük el újra.

A zoomgyűrű kellően széles a kényelmes használathoz, a 3 cm szélességű gyűrűt sűrűn bordázott gumi burkolattal látták el, rajta a főbb gyújtótávolságokat jelölték: 14 mm, 16 mm, 20 mm, 24 mm és 30 mm.

Az élességállításhoz a bajonetthez közelebb lévő, 6 mm szélességű, bordázott műanyag gyűrűt használhatjuk. A focus-by-wire megoldás miatt az élességállítás során nem közvetlenül a lencsetagokra hatunk, csak a fókuszmotor vezérlésére. A kézi élességállítás során kellően finoman és precízen dolgozhatunk, lassan forgatva a gyűrűt kicsivel több, mint 90 fokos elfordítás kell a két végpont közötti rész bejárásához.
Távolságskála nem került az objektívre, egy hozzávetőleges virtuális skálát a fényképezőgép LCD-jén láthatunk kézi élességállítás során.

Kapcsolóból egy került az objektívre, az autofókuszt és a kézi élességállítást váltó A/M.

Bár a különböző sebességgel dolgozó elektronikus gyűrű miatt a videózásnál a follow-focus korlátozottan használható, ettől függetlenül a nagy méretű LCD-n a kézi élességállítás még használható lehet, ezért megnéztük, van-e fókuszlégzés, és ha igen, milyen mértékű. A Nikkor Z 14-30mm f/4 S esetében igazán minimális a „focusbreathing” jelensége, azaz nem változik meg jelentősen a látószög a közelpontra fókuszáláskor, mint végtelen tárgytávolságnál, így optikai kialakítása alapján videózásra is jól használható akkor is, ha átfókuszálással szeretnénk használni.

Látószög változás a tárgytávolság függvényében