Képminőség
Színhiba
Mint az előző oldalon már láttuk, a Nikon nem spórolta ki az alacsony szórású tagot az objektívből, sőt, kettő is került az optikai rendszerbe. Ennek fényében arra számítunk, hogy nem lesz túlzottan erős és zavaró a laterális kromatikus aberráció, amelyet szokásos tesztképünkön ellenőriztünk.
A látottak alapján kijelenthető, hogy teljesen megszűntetni nem sikerült a színhibát, de mértéke valóban visszafogott lett. Mind nagylátószögnél, mind 35 mm-es gyújtótávolságnál jelentkezik a színhiba, ráadásul érdekes módon rekesztől függetlenül. A legerősebb laterális kromatikus aberráció nagylátószögnél tapasztalható, ahol a 45 Mpixeles képek sarkaiban 8-9 pixel méretű lila elszíneződés látható. Ez bőven a színhiba átlagos mértéke alatt van, hiszen ami 15 cm széles nyomatnál 0,16 mm, 60 cm széles nyomatnál 0,65 mm méretben jelentkezhet, tehát alig észrevehető.
Persze most is éltünk a gyanúval, hogy esetleg szoftveres korrekció is történik, így megnéztük azt is, hogy a RAW fájlokba ment-e a gép színhiba csökkentésre használható profilt, illetve ezt alkalmazza-e a laterális színhiba csökkentésére. Noha a Lightroom azt mutatta, hogy van beágyazott profil a torzítás és a színhiba csökkentésére, a Capture One-nal általános profilt választva (a Lightroom nem engedi kikapcsolni a beágyazott profil használatát, de a Capture One igen) sem lett nagyobb a kromatikus aberráció mértéke.
A rövid zoom miatt most csak három gyújtótávolságon vizsgálódtunk.
Színhiba (laterális)
Ezúttal is megnéztük az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhibát. Ezt a fajta színhibát a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatója okozza és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy jelentkezik, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken lehetséges tetten érni. Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket különböző pontba fókuszálja, ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelennek ezek az elszíneződések. A visszafogott fényerő miatt persze komoly színhibára nem számítunk.
A készült tesztképeken azonban így is látható a fókusz előtti pirosas-sárgás, illetve fókusz mögötti türkit elszíneződés, de ezt jelentősen elnyomja a lágy perem, így nem mondható erősnek ez a jelenség, ráadásul a 45 Mpixeles képeken még jól látható színhiba nyomtatásban már aligha lesz észlelhető.
Nem látszik akkor sem nagyobb színhiba, amikor Capture One-nal konvertáltunk, Generic profillal kikerülve a gyári beágyazott profilt.
Bokeh
Bár elsősorban jó fényerejű vagy komolyabb gyújtótávolságú objektíveknél lehet fontos tényező a boké megjelenési formája, most sem tettünk kivételt és készítettünk néhány képet a tele végállásnál elérhető fénykörökről.
Teljesen nyilvánvaló, hogy az f/6,3 maximális rekesznyílás nem segíti sem a kis mélységélességet, sem a szép bokét. Ez már az első tesztképen is látszik, ami közelpontra állított fókusszal készült.
Ami észrevehető, hogy az axiális színhiba itt is jelentkezik, a háttérben lévő fénypöttyök fénykörökként való leképezése körül kékes elszíneződés mutatkozik. Ezen felül ún. hagymakarikák is látszanak a fényfoltokon belül, amit a szűkebb rekesz mellett az aszférikus lencsék szoktak okozni. Csak persze itt most minden már nyitott blendén is látszik.
Kétharmad rekesszel szűkebben, F8 blendénél már kezdődik a sokszögesedés, illetve a hagymakarika effekt is jobban láthatóvá válik.
Nos, egy szó, mint száz, ez az objektív nagy jóindulattal se igen alkalmas szép portrék készítésre – tény persze, hogy nem is ezzel a céllal jött létre. Ugyanakkor miért ne lehetne egy utazás alkalmával egy-két kellemes portrét lőnünk? Nos, lehet, csak ne számítsunk káprázatos eredményre.
Ellenfény, becsillanás
Főként nagylátószögnél fordulhat elő, hogy a Nap betűz az objktívbe, illetve tájképeknél akár direkt is komponálhatjuk így a képünket. Ez esetben ha egy-két lencsecsillanás megjelenik a képen, az nem probléma, sőt, akár még hangulati elem is lehet. Ha viszont egy apró szivárványszínű fényfoltot látnánk, az nem volna túl szép.
A Nikkor Z 24-50mm f/4-6,3 objektívnél nagylátószögű állásban a képsarokból betűző Nap esetében a sarok közelében látszik egy nagyobb méretű fénykör, ugyanakkor képközép közelében egy aprócska, erősebben megjelenő fényfolt is megjelenik. Rekeszeléssel a „lensflare” erősödik, de a képközépi tükröződés nem tűnik el.
Fényszóródás okozta kontrasztvesztés látható, de elfogadható mértékű.
Tele vég esetén a fátyolosodás erőteljesebb nyitott blendén, de F8-ra szűkítve a rekeszt ez a hatás csökken.
A lenti tesztképeket ellenfényben készítettük, majd az F8 rekesszel készült ellenfényes kép zársebességével megegyező értékkel az objektívet leárnyékolva is készítettünk egy referencia képet.
Geometriai torzítás
Standard zoomról lévén szó, a Nikkor Z 24-50mm f/4-6,3 objektívnél várhatóan a zoom elején hordótorzítással, 50 mm-nél pedig párnatorzítással találkozunk.
Az első tesztképek azonban meglepően torzításmentes képet mutattak, de már ekkor sejthető lehetett, hogy ez csupán szoftveres korrekció eredménye. Ez már abból is kikövetkeztethető, hogy a gép menüjében nem lehet módosítani a torzítás korrekciós beállítást (szürke színnel jelenik meg).
Már korábban is találkoztunk olyan objektívvel, amelynél maga a fényképezőgép már torzításkorrekciót végez. A MILC gépekhez készült objektívek ugyanis lehetőséget biztosítanak beágyazott torzítás profil alkalmazására, amely a fényképezőgép saját JPEG motorjánál, a gyári RAW konverternél és pl. Lightroom esetében is automatikusan alkalmazásra kerül, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik akkor is, ha RAW fájlból dolgozunk. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
Mivel a 24 mm-es gyújtótávolság esetén a nagy méretű tesztábránk ellenére elég közelről kell fotóznunk a tesztábrát, ezért a valós használathoz közelebb eső, távoli téma fotózásával is ellenőriztük a torzítást. Ezúttal is azt tapasztaltuk, hogy minimális a torzítás – ami persze a szoftveres korrekció eredménye.
Sőt, még akkor sincs torzítás, ha Lightroomba töltjük be a RAW képet és azon dolgozunk és azzal exportálunk (meg persze nyilvánvalóan a Nikon NX Studio esetében sincs másként).
Ha azonban másik féle RAW konverter használatára vetemedünk, amelyik nem kezeli a beágyazott torzítás korrekciós profilt, akkor már előjön az optika torzítása.
A Capture One szoftverében van lehetőség a beágyazott profil helyett általános profilt használni, így azt is megnéztük, mit tud maga az objektív (illetve mit kapunk, ha olyan konvertert használunk esetleg, ami nem támogatja a beágyazott profilt).
Az eredmény minket is meglepett, noha számítottunk rá, hogy lesz torzítás, arra nem, hogy nagylátószögnél ilyen erős mértékű. A zoom kb. középállásánál (35 mm-nél) a hordótorzítás helyett már párnatorzítást tapasztalunk, valahol a kettő között persze van egy olyan pont, ahol nincs torzítás (kb. 30 mm környékén). Tele végnél ismét erősebb, párnatorzítás tapasztalható, ha a korrekciót kikerüljük.
Összességében tehát elmondható, hogy ha JPEG-ben fotózunk, vagy a gyári NX Studio-t, esetleg az Adobe Lightroomot használjuk a RAW képeink kidolgozásához, akkor nem tapasztalunk majd erős torzítást, hiszen a szoftveres torzítás korrekció dolgozni fog.
Jelentős geometriai torzítást a zoom két végállása környékén akkor fogunk tapasztalni, ha a RAW fotók feldolgozására olyan szoftvert választunk, ami nem támogatja a beágyazott profilt (vagy szántszándékkal kikapcsoljuk a korrekciót).
A rövid zoom miatt itt is csak három gyújtótávolságon vizsgálódtunk.
Geometriai torzítás
- tesztábra
beágyazott profillal - tesztábra
kikapcsolt torzítás korrekcióval - terem
beágyazott profillal - terem
kikapcsolt torzítás korrekcióval
- tesztábra
beágyazott profillal - tesztábra
kikapcsolt torzítás korrekcióval - terem
beágyazott profillal - terem
kikapcsolt torzítás korrekcióval
Peremsötétedés
A képsarkok sötétedése nagylátószögnél és nyitott blendén a legintenzívebb, a zoom köztes, valamint végállásában enyhébb. Természetesen a rekeszelés ezúttal is segít csökkenteni a vignettálást, ami egyébként szoftveresen könnyen javítható lehetne. A beágyazott profil azonban nem tartalmaz peremsötétedés korrekciós adatokat, így ezt nem korrigálja sem a gép, sem a gyári RAW konverter, illetve a Lightroomban sem találni hozzá való profilt, sőt, a beágyazott profil miatt valószínűleg nem is lesz ilyen (bár ennek elvi akadálya nincs).
Makró, közelfényképezés
A Nikkor Z 24-50mm f/4-6,3 objektív közelpontja a Nikon specifikációja szerint a teljes zoomtartományban 35 cm, a maximális leképezési arányt természetesen tele végnél érhetjük el.
A próbáink során 50 mm-es gyújtótávolságnál 30,5 cm-es közelponttal tudtunk dolgozni, ami 21,5 cm-es munkatávolságot (téma-frontlencse távolsága) jelent. Ezzel szemben nagylátószögnél 26,5 cm volt a közelpont (a munkatávolság 17,5 cm), azaz nem igazán azt az eredményt kaptuk, mint amit a specifikáció megadott.
24 mm-es gyújtótávolságnál a minimálisan leképezhető terület kb. 24 cm szélességű, vagyis nagylátószögnél túl komoly nagyításunk nincs.
Tele végnél, 50 mm-es gyújtótávolságnál viszont 16,3 cm szélességű területtel fedhetjük le a teljes képmezőt, amely már azért sokkal jobban hangzik. A leképezési arány ez esetben 1:4,5, ami nagyobb, mint a gyártó által megadott 0,17×-es (1:5,8) érték. De ez érthető a kisebb tárgytávolság miatt.
Rossz hír, hogy ez esetben még F8 blendénél is életlen marad a képsarok, ráadásul itt akkor sem lehet precíz leképezést létrehozni, ha direkt a képsarokba próbálunk fókuszálni. A képsarkok közelfényképezésnél nem állíthatók élesre.
Az enyhe torzítás itt is a szoftveres korrekciónak köszönhető, ha RAW-ban fotózunk és olyan konvertert használunk, ami nem támogatja a beágyazott profilt (vagy kikapcsoljuk annak használatát), akkor jelentős párnatorzítást tapasztalunk (hasonlót, mint távoli témáknál).
Közelfényképezés – makró
Képminőség
A Nikkor Z 24-50mm f/4-6,3 eddig elég vegyesen szerepelt, a vignettálás, a színhiba és az ellenfényben történő becsillanás és fényszóródás nagyjából átlagos képet fest. Nem úgy a geometriai torzítás, amely csak a szoftveres korrekciónak köszönhetően tud alacsony lenni. Az elérhető mélységélesség és a boké viszont bőven átlag alatti a gyenge fényerő miatt.
Mindezeknél azonban fontosabb, hogy milyen rajzolatot kapunk, illetve hogy nyitott blendén mennyire lesz lágy a kép, vagy a képsarkok mennyire esnek szét az asztigmatizmus miatt.
Nos, a tapasztalataink azt mutatják, hogy nagylátószögnél nyitott blende is kellően jól rajzol, nincs brutális lágyság, még 45 Mpixelen sem. Persze nem lesznek olyan pengeéles, részletgazdag képeink, mint ha egy komolyabb zoommal, kicsit rekeszelve fotóznánk F4-en, de ez érthető is. Kellemetlen viszont, hogy a képsarkok nyitott blendén jól érezhető asztigmatizmussal terheltek, ami miatt nem túl részletezőek, de ez csak valóban a sarkokra igaz, a képszélek rendben vannak.
Közelfényképezés esetében a képsarkok sajnos már nem tudnak élesek lenni, ezért reprózásra ezt az objektívet nem ajánljuk.
Általános jellegű témáknál viszont nem lesz vele gond, azaz harmadolóponton még tud részletgazdag képet adni.
Értékelés
A Nikkor Z 24-50mm f/4-6,3 jobbára igazi kitobjektív, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
Nem túl drága, de nem is nehéz, cserébe viszont nagyjából minden témánál csak átlagos képességet hoz. A fényereje a megszokottnál gyengébb, de azért azt még nem mondhatjuk rá, hogy ezzel az objektívvel elvesznek a full-frame szenzor minden előnye. Egyrészt még a nagylátószögű, nyitott blendés képekben is van annyi részlet, hogy 35 Mpixelnél nagyobb felbontást kiszolgáljon, másrészt ha arra is gondolnánk, hogy a gyenge fényerő miatt jobban járnánk egy APS-C rendszerrel, az sem volna igaz. Ezt a látószöget és fényerőt egy 16-35mm f/2,6-4,2 APS-C objektív hozná ugyanígy. Ilyen persze nincs, hasonlót találunk a Fujifilm X rendszerénél, a Fujinon XF 18-55mm f/2,8-4 R LM OIS-t, aminek persze vajmi köze sincs a Nikon gépekhez, de elméleti összevetéshez jó. Ez az említett objektív az APS-C vázakon olyan látószöget és mélységélességet ad, mint egy kisfilmes vázon egy 27-82mm f/4,2-6 objektív.
Ugye, hogy mennyire közel vagyunk az effektív fényerővel? Ugyanakkor a nagylátószög nem éri el a 24 mm ekvivalens értéket.
Amivel verni lehetne a Nikkor Z 24-50mm f/4-6,3 objektívet APS-C szenzorral, az a Fujinon XF 16-55mm f/2,8 R LM WR, ami megfeleltethető egy kisfilmes gépre tekert 24-82mm f/4,2-nek. Ez az objektív azonban azon túl, hogy 655 grammot nyom, még brutálisan drága is (370 ezer Ft).
Tehát még most is ott tartunk, hogy hiába az átlagosnál gyengébb fényerő, ilyen tömeggel még mindig jobban jövünk ki egy full-frame MILC-cel, mint ha APS-C szenzorral dolgoznánk (nem lehetetlen jobbat elérni, de az tömegben és árban is jóval ez előtt jár).
Összességében tehát a végső konklúzióm az lett, hogy a Nikkor Z 24-50mm f/4-6,3 egy igazi kompromisszumos objektív, ami igen kedvező tömegével és összecsukható kialakításának köszönhetően apró méretével az utazó fotósoknak lesz kellemes választás. Persze fejben kell tartanunk, hogy ezzel az objektívvel nem készülhetnek majd olyan szép kis mélységélességű portrék, mint egy jó fényerejű változattal és azt is figyelembe kell vennünk, hogy közelponton nagyon romlik a leképezés minősége, ugyanakkor általános célra, hobbi- vagy amatőr fotózásra teljesen megfelel ez az objektív is.
Így ha egy városnézésre, vagy túrázásra visszük magunkkal, akkor örömteli élmény lesz a kis tömege miatt, bár világraszóló technikai trükköket tartalmazó, kis mélységélességű, vagy éppen fantasztikus lencsecsillanásokat tartalmazó fotókat, valamint kis mélységélességű portrékat nem fogunk ezzel készíteni.
Alternatíva jelenleg nincs túl sok, legalábbis ha tényleg szempont a kis tömeg, vagy a kis méret. Az tagadhatatlan, hogy a Nikkor Z 24-70mm f/4 nagyobb átfogásával és teljes zoomban f/4 fényerejével klasszisokkal jobb választás, cserébe viszont 500 grammos tömeggel és közel 280 ezer Ft-os árcédulával kell megbarátkozzunk.
Ezzel szemben cikkünk tárgya, a Nikkor Z 24-50mm f/4-6,3 csupán 200 grammos, összecsukva 5 cm, ára pedig 128 ezer Ft.
Tehát ha egy igen könnyű, utazgatós objektívet szeretnénk, mert nem mindig akarjuk magunkkal vinni a hőn szeretett Nikkor Z 24-70mm f/2,8 obinkat, akkor ez egy jó választás lehet. A fentiek figyelembevétele mellett természetesen.
Ami tetszet, az a valóban kis tömeg és az aprócska méret, amit nem szerettem, az pedig az átlagnál gyengébb fényerő, főképp 50 mm-nél hiányzott volna néha, hogy kisebb mélységélesség legyen. De el kell fogadni, hogy ez az ára a zoomátfogás ellenére a kis tömegnek.
