Nikkor Z 24-70mm f/4 S – teszt

0
1 415

Felépítés

A Nikon az első full-frame szenzoros, tükör nélküli fényképezőgépeinek bejelentésekor rántotta le a leplet az új, Z bajonettes objektívjeiről, amelyek között két fix gyújtótávolságú és egy zoomobjektív szerepelt. Bár a Nikon Z 6 és Z 7 MILC-ek is használhatók F bajonettes objektívekkel az FTZ adapter közbeiktatásával, azért nem mellékes, hogy a kifejezetten ehhez a rendszerhez készített objektív mivel tud többet (vagy kevesebbet) F bajonettes társainál, illetve mire képes.

A Nikon a Nikkor Z 24-70mm 1:4 S fejlesztésekor igyekezett a lehető legkisebb és legkönnyebb, de képminőségben lehetőség szerint a legkevésbé kompromisszumos objektívet létrehozni. Nyilvánvaló, hogy ez így együtt a legnagyobb kihívás, hiszen kicsi és könnyű objektívet könnyű gyártani, ha a minőség sokadlagos szempont, ugyanakkor kiváló minőségű objektíveket is láttunk már, igaz, ezek a kilogrammos tömeget is elérik néha (vagy akár meg is haladják). Valahogy úgy van ez, mint az autószerelő műhelyek egyik kedvenc tábláján: „Mi háromféleképpen tudunk dolgozni: gyorsan, precízen, olcsón. Ön ebből kettőt választhat!”. Itt a három paraméter a tömeg, a méret és a rajzolat (de akár ide vehetjük még az árat is).

A napjainkban standard zoomnak felfogható, 24 mm-től induló és 70 mm-ig nyújtózkodó objektív látószöge 84°-34°20′, fényereje azonban nem számít különlegesen nagynak, sőt, az ilyen tartományban főképp az f/2,8 fényerőt preferálják a gyártók (persze akad kivétel és a 24-70mm f/4 sem egyedül a Nikonnál jelent meg).
A visszább fogott fényerőnek köszönhetően viszont mind a méret, mind az ár jóval mérsékeltebb lehet, ami nem feltétlenül baj, főleg az előbbi.

Az objektív 14 lencsetagból áll, ezek közül egy extra alacsony szórású aszférikus, egy extra alacsony szórású (ED – Extra Low Dispersion), valamint három aszférikus. A lencsék felületét nanokristály bevonattal látták el a tükröződések minimalizálása érdekében, míg az elülső lencsetag fluorin bevonatot is kapott a vízlepergető hatása miatt, amelynek köszönhetően egyébként a tisztítása is könnyebb.

Az élességállítást léptetőmotor végzi, amely a lehető legjobb választás a Z bajonettes MILC-eknél is előforduló kontraszt alapú élességállításhoz (annak ellenére, hogy a gépek rendelkeznek fázis-különbség érzékeléssel is, a fókusz precíz finomhangolása már kontraszt alapon történik).

Mivel az objektív belső élességállítású, így a frontlencse nem fordul el, illetve előre-hátra sem mozog az élességállítás során.

Az objektívhez puha tokot és napellenzőt is mellékel a gyártó. Az első kupak a belső füleknek köszönhetően akkor is kényelmesen a helyére pattintható, ha a napellenző az objektíven van.

Az 53 mm átmérőjű elülső lencsetag elé 72 mm-es szűrőt tekerhetünk fel.

A specifikáció a Nikkor Z 24-70mm f/4 S adatlapján tekinthető meg.

Használati tapasztalatok

A Nikkor Z 24-70mm f/4 S objektívet úgy alakították ki, hogy használaton kívül kisebb méretűre lehessen összecsukni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy összecsukva 9 cm (elülső kupakkal együtt 9,6 cm) hosszú, míg 24 mm-es állásra kinyitva 11 cm hosszúságú az objektív.

A bevezetőben említettük, hogy a gyártó igyekezett könnyűnek létrehozni az objektívet. Nos, kupakok nélküli 475 grammos tömegével nagyjából a középmezőnybe került, a Canon 24-70mm f/4L IS USM 600 grammot nyom, viszont a Sony FE 24-70mm f/4 OSS csupán 426 grammos.

A tubus bajonetthez közeli része fém, míg a zoomgyűrű és a fókuszgyűrű között, illetve elől hőstabil műanyag borítást kapott a 24-70mm-es Nikkor Z. A bajonett természetesen fémből készült, az időjárásálló szigetelés a bajonett csatlakozó körül is megfigyelhető.

A zoomgyűrű kellően széles a kényelmes használathoz, a 3 cm szélességű gyűrűt sűrűn bordázott gumi burkolattal látták el, rajta a főbb gyújtótávolságokat jelölték: 24 mm, 28 mm, 35 mm, 50 mm, 70 mm.

Az élességállításhoz a bajonetthez közelebb lévő, 6 mm szélességű, bordázott műanyag gyűrűt használhatjuk. A focus-by-wire megoldás miatt az élességállítás során nem közvetlenül a lencsetagokra hatunk, csak a fókuszmotor vezérlésére. A kézi élességállítás során kellően finoman és precízen dolgozhatunk, lassan forgatva a gyűrűt kicsivel több, 180 fokos elfordítás kell a két végpont közötti rész bejárásához.
Távolságskála nem került az objektívre, egy hozzávetőleges virtuális skálát a fényképezőgép LCD-jén láthatunk kézi élességállítás során.

Kapcsolóból egy került az objektívre, az autofókuszt és a kézi élességállítást váltó A/M.

Bár a különböző sebességgel dolgozó elektronikus gyűrű miatt a videózásnál a follow-focus nem használható, ettől függetlenül nagy méretű LCD-n a kézi élességállítás még használható lehet, ezért megnéztük, van-e fókuszlégzés, és ha igen, milyen mértékű. A Nikkor Z 24-70mm f/4 S esetében igazán minimális a „focusbreathing” jelensége, azaz nem változik meg jelentősen a látószög a közelpontra fókuszáláskor, mint végtelen tárgytávolságnál, így optikai kialakítása alapján videózásra is jól használható akkor is, ha átfókuszálással szeretnénk használni.

Látószög változás a tárgytávolság függvényében