Felépítés
A Nikon ez év ősszel mutatta be a tükör nélküli Z rendszer APS-C szenzoros első modelljét, a Z 50-et, amelyhez indulásként két objektívet fejlesztett. Egy nagylátószögű alapzoomot és egy telezoomot. A Z 50 tesztünkhöz mindkét objektívet megkaptuk, így éltünk a lehetőséggel és nem csak a fényképezőgépet, de az objektíveket is leteszteltük.
Elsőként nézzük a Z 50-hez készült kit objektívet, a Nikkor Z DX 16-50mm f/3,5-6,3 VR modellt.
Amikor a Nikon Z 50-et és az objektíveket egy kisebb dobozban megkaptuk, nekem már gyanús volt, hogy lehetséges, hogy mégis csak egyetlen objektívvel kaptuk a gépet. A doboz kibontása után pedig már biztos voltam benne, hogy csak egy objektívet kaptunk és egy FTZ (F-ről Z-re bajonett átalakító) adaptert.
Aztán ahogy lehámoztam az eszközökről a csomagolást, kiderült, hogy amit FTZ adapternek gondoltam, az valójában a Nikkor Z DX 16-50mm f/3,5-6,3 VR objektív.
Elképesztően kis méretű ez az alapzoom, amely annak köszönhető, hogy összecsukható kivitelű. Összecsukott állapotban csupán 34 mm vastagságú (a bajonett síkjától mérve), 16 mm-re kinyitott állapotban már nem ennyire kicsi, ebben az állásában 6 cm-re nyújtózkodik előre (50 mm-es állásban egyébként szintén ilyen hosszú). Így ez a második legkisebb és legkönnyebb 16-50mm-es objektív, amely APS-C szenzorhoz készült (a csúcstartó ebben a szegmensben a Sony E 16-50mm f/3,5-5,6 PZ OSS, amely 30 mm hosszú).
Az objektívet nem csak az APS-C szenzoros Z 50-en, de a kisfilmes képkocka méretű szenzorral készülő Z 6 és Z 7 modelleken is használhatjuk, természetesen utóbbi esetben automatikusan működésbe lép a gépben a képkivágás. A DX méretű szenzorral (vagy a képkivágással full-frame gépen) nagylátószögnél 83 fokos, 50 mm-es állásnál 31,5 fokos látószöget kapunk.
Az objektív 9 lencsetagból épül fel, amelyek közül négy aszférikus és egy extra alacsony szórású tag szolgálja a képsarki leképezés javítását és a kromatikus aberráció csökkentését. A beépített optikai stabilizátor gyári adatok szerint 4,5 Fé előnyt kínál.
A fényerő egy kicsit átlag alattinak mondható, hiszen bár a nagylátószögnél elérhető f/3,5 még átlagos, ilyen zoomátfogásnál a tele vég f/5,6 szokott lenni, itt viszont 1/3 fényértékkel kisebb, F6,3 a fényerő.
Az élességállítást ezúttal is léptetőmotor végzi, amely a Z bajonettes MILC-eknél előforduló kontraszt alapú élességállításhoz is ideális (annak ellenére, hogy a gépek rendelkeznek fázis-különbség érzékeléssel is, a fókusz precíz finomhangolása már kontraszt alapon történik).
Mivel az objektív belső élességállítású, így a frontlencse nem fordul el, illetve előre-hátra sem mozog az élességállítás során.
Az objektívhez külön megvásárolva puha hordtáska és napellenző is elérhető, a gyári csomagolásban csak az első/hátsó kupakokat kapjuk. Az első kupak a belső füleknek köszönhetően akkor is kényelmesen a helyére pattintható, ha az opcionális napellenző az objektíven van.
A 24 mm hasznos átmérőjű elülső lencsetag elé 46 mm-es szűrőt tekerhetünk fel.
A specifikáció a Nikkor Z DX 16-50mm f/3.5-6.3 VR adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
Az igazán könnyű (kupakokkal de napellenző nélkül), 156 grammos objektív főképp az amatőröknek készült. Erre két dolog is utal, egyrészt a már ismert Nikkor Z objektíveknél az S jelzés mutatja a magasabb kategóriát, amely itt nincs benne a terméknévben, másrészt fémet sem a tubuson, sem a bajonettnél nem találunk. A műanyag bajonett már önmagában azt sugallja, hogy nem prémium kategóriás termékről van szó. Igen, a bajonett csatlakozó itt teljes mértékben műanyagból készült, amelyet megideologizálhatnánk, hogy azért mert így könnyebb az objektív, de nem hiszem, hogy az az 5-10 gramm különbség a fém vs. műanyag között annyira sokat számítana. A bajonettcsatlakozó körül sincs szigetelő gumicsík (csak egy műanyag perem), így a por és a nedvesség ellen ez az objektíve nem védett.
Ahogy már írtuk, az objektív összecsukható kivitelű, így a fotóstáskában alig 3,5 cm-nyi helyet igényel. Ha méretesebb táskánk van, akkor nem szükséges összecsukni az objektívet, nyitott állapotban is hagyhatjuk azt.
Az objektív kinyitására/összecsukására, illetve a gyújtótávolság beállítására az elülső, 1 cm szélességű, de fél cm szélesen bordázott zoomgyűrűt használhatjuk. A zoomolás során a gyűrű nem akad meg zavaróan, végig nagyjából azonos erővel forgatható. A teljes nagylátószögről 50 mm-es állásra gyorsan, csupán 50 foknyi elfordítással átjuthatunk.
A kézi élességállításhoz a hátsó, 0,5 cm szélességű, a zoomgyűrűhöz hasonlóan bordázott vezérlőgyűrűt használhatjuk. A focus-by-wire megoldás miatt az élességállítás során nem közvetlenül a lencsetagokra hatunk, csak a fókuszmotor vezérlésére. A kézi élességállítás során kellően finoman és precízen dolgozhatunk, hiszen közel 270 fok elforgatással juthatunk a közelponttól a végtelen tárgytávolságig, legalábbis ha lassan forgatjuk a vezérlőgyűrűt. Gyors forgatásra az „áttétel” is magasabb lesz, így ha kell, 90 foknyi gyors elfordítással is átérünk a közelponttól a végtelenig.
E vezérlőgyűrű funkciója egyébként a gépvázról programozható, így nem csak a fókuszt, de a rekeszt, az expozíció kompenzációt, valamint az érzékenységet is módosíthatjuk vele (egyszerre csak az egyik regisztrálható a gyűrűre). Érdemes tudni, hogy videofelvétel során nagyon finom járással vezérelhetjük a rekeszt, így nem lesz zavaró ugrás, hirtelen fénymennyiség változás a felvételen.
Távolságskála nincs az objektíven, egy hozzávetőleges virtuális skálát a fényképezőgép LCD-jén láthatunk kézi élességállítás során.
Míg az S jelzéssel ellátott Nikkor Z objektíveken van automatikus és kézi fókuszt váltó AF/MF kapcsoló, a Nikkor Z DX 16-50mm f/3.5-6.3 VR-re egyetlen kapcsoló sem került, így a fókuszmód váltást is a vázon kell elvégeznünk.
Bár a különböző sebességgel dolgozó elektronikus gyűrű miatt a videózásnál a precíz follow-focus nem igazán érhető el, ettől függetlenül nagy méretű LCD-n a kézi élességállítás még használható lehet, ezért megnéztük, van-e fókuszlégzés, és ha igen, milyen mértékű. Tapasztalatunk szerint minimális fókuszlégzés jelentkezik a közelpont és a végtelen tárgytávolság között.
