Kipróbáltuk: Nikon 1 V2 teszt

Bevezetés

A Nikon tavaly szeptemberben ugrott fejest a MILC (cserélhető objektíves tükör nélküli) fényképezőgépek piaci szegmensébe, melynek során két gépet és jópár objektívet is bejelentett.
A remek belépés első szériáit követően 1 évvel frissített is a japán gyártó, s bejelentette az 1 J2 és 1 V2 modelleket, melyek közül most az 1 V2-t vizsgáljuk meg tüzetesebben.

Már az 1 V1 is a komolyabbnak szánt Nikon MILC volt, s nincs ez másként az 1 V2 esetében sem. Az 1 V2 a Nikon CX szenzoros, 1″ típusú szenzort használó cserélhető objektíves gépek közül a jelenlegi legnagyobb felbontású, mintegy 14,2 millió pixelt használ képalkotásra. Ebből persze már ki is található az első különbség, mely az új szenzor. De ne szaladjunk ennyire előre, inkább nézzük először, hogy pontosan mit is kínál nekünk a Nikon 1 V2 gépe:

• CX formátumú, 13,2×8,8 mm-es, 2,7×-es képkivágás faktorú ultragyors CMOS szenzor
• 14,2 Mpixeles felbontás
• ISO160-6400 érzékenység, ISO200 után 1 Fé lépésekben
• kontraszt és fázis-különbség alapú fókuszrendszer
• vázba épített felpattintható vaku
• külső vaku csatlakoztatásának lehetősége
• üzemmódtárcsa és két vezérlőtárcsa
• FullHD videofelvétel H.264 tömörítéssel, MOV konténerben, 60i képfrissítéssel
• külső sztereó mikrofonhoz jack csatlakozó
• SlowMotion videók készítése 400 és 1200 kép/mp sebességgel (640×240 és 320×120 pixeles felbontásban)
• redőny- vagy elektronikus zár használata
• torzítás korrekció
• HDR fotó készítés
• 5, 15, 30 és 60 kép/mp sebességű sorozat
• RAW formátum támogatása
• aktív D-Lighting
• 1,44 millió képpontos elektronikus kereső
• 3″-os, 921 ezer szubpixeles LCD.

A Nikon 1-es rendszere még mindig unikumnak számít a teljesen csendes működésével, melyet az elektronikus zárral ér el, redőnyzárhang nélkül. Említhetnénk még az ultragyors sorozatot is, mint különlegesség (hiszen a MILC-ek közül csak a Nikon 1 képes ilyen sebességre), de ide sorolhatjuk a mozgó pillanatkép és az intelligens képválasztó funkciókat is.
Igaz, akadnak olyan szolgáltatások is, amelyek még mindig hiányoznak a rendszer fényképezőgépeiből, ilyen az expozíció sorozat és más automatikus sorozatok, az elektronikus vízszintező, a pásztázó panoráma, a könnyű kézi élességállítás, a kis lépésekben választható érzékenység, a vakupapucs (az 1 V2-nél is csak rendszer szintű kiegészítő csatlakozót találunk), a kihajtható vagy dönthető LCD, a videofelvétel közbeni rekeszállítás, a kiégett és bebukott részek jelzése, vagy éppen a képek fokonként történő elforgatása, mely más Nikon gépekben már megtalálhatók. Mint látjuk, sajnos hosszú a hiánylista, amely sem a J2-nél, sem a V2-nél nem rövidebb. Már csak reménykedni tudunk benne, hogy a Nikon 1 rendszer harmadik, jövőre várható szériája már tartalmazni fog a fenti szolgáltatásokból is néhányat, mert bizony úgy érezni, hogy az idő nagyon eljárt az 1 felett.
Szükség lesz hát egy komolyabb, szolgáltatásokat bővítő ráncfelvarrásra is. Hogy az 1 V2 mit hozott még a nagyobb felbontású szenzoron kívül? Nos íme:

Nikon 1 V1 (balra) és 1 V2 (jobbra)