Bemutatás
A makrofotózás Sony DSLR vázzal megáldott művelői két „hazai”, egy 50 és egy 100mm objektív közül választhatnak. A közelfényképezésben alapnak számító gyújtótávolságok közül általában az utóbbi örvend nagyobb népszerűségnek. A Sony 100 mm-es objektíve ráadásul nem kisebb elődöket tudhat magáénak mint a Minolta 2000-ben kiadott hasonló „lencséje”, amely méltán volt elismert képviselője e szegmensnek. A 2006-ban kiadott Sony utód megtartotta a hat évvel korábbi előd erényit és főbb tulajdonságait, ami – mint tapasztaltuk – többségében jó elképzelésnek bizonyult.
Az objektívet nem csak APS-C érzékelős digitális fényképezőgépünkön, de kisfilmes és fullframe gépen is használhatjuk. Természetesen csak Sony A-bajonetten. APS-C szenzoros DSLR-ünkön kb. 16 fokos látószöget, vagyis nagyjából 150 mm-nek megfelelő kisfilmes gyújtótávolságot ad.
Az objektív elülső szűrőmenete 55 mm átmérőjű, vagyis elég kis filtereket használhatunk. Nyolc lencsetagját ugyanennyi csoportba rendezték, a jó nagyításhoz elengedhetetlen kihuzatot pedig egy méretes belső tubus biztosítja.
Az optika alaptartozéka egy kör alakú, mély, műanyag napellenző is, mely a szűrőperem külsején lévő bajonettre csatlakozik.
Használati tapasztalatok
Az összerakási minőség jó, semmiben nem marad el a konkurencia által kínált makró objektívektől. A közel 10 cm hosszú objektív több mint fél kilót nyom. Fémből készült bajonettet és műanyag borítást kapott a Sonytól megszokott letisztult dizájnnal. Az alján ezúttal nincs csúszásgátló gumiszegély, mint a Sony fixek nagy részénél, a tetején azonban visszaköszön az elmaradhatatlan távolság-, és mélységélesség skála. Az utóbbi sajnos csak az F32 rekeszhez tartozó élességtartományt jelzi, így nem sok hasznát vesszük majd.
A 100 mm-es objektív bal oldalán egy gombot és egy kétállású kapcsolót találunk. A gomb az automata élességállítás rögzítésére szolgál. Nyomva tartva zárolhatjuk az AF-t a beállított távolságon. A kétállású kapcsoló a fókusztartományt limitálja. Használhatjuk a teljeset (Full), de 60 cm és végtelen közötti tartományt is, ha gyorsítani akarunk az AF-en. Néha nem is árt, hiszen az AF sajnos nagyon lassú. A teljes tartományt 1,3 mp alatt pörgeti át a motor.
Az optika elején egy kényelmes, széles (kb. 3,5 cm) és könnyed járású élességállító gyűrűt találunk, finoman bordázott gumiszegéllyel. Makró objektívhez méltóan elég hosszú járású, így rendkívül finoman állítható vele a fókusz. AF használatánál nem forgatható, és ilyenkor vigyáznunk kell, hogy ne érjünk a széles gyűrűhöz.
Fókuszáláskor a belső tubus, kb 55 mm-re nyúlik ki a vázból. Felső részén leképezési skálán ellenőrizhető az aktuális nagyítás, 1:10, és a valódi makróleképezést adó 1:1 között.
Színhiba
Teljesen nyitott rekesszel nem nyűgözött le az objektív. Mind a kép közepén, mind a sarkokban erős, lila elszínezettséget tapasztaltunk belső tesztjeinknél. Először azt hittem, nem optikai eredetű jelenséggel van dolgom, hanem valahol a szenzor környékén kell keresnem a ludast, de a külső tesztfotókon is látható volt a lilás színhiba. Igaz, a kisebb kontrasztkülönbség miatt kevésbé szembetűnően.
Szerencsére lerekeszelve már semmi probléma, sőt már F4-nél is megszűnt a képközép elszínezettsége. F8-nál már a sarkokban is megnyugtatóan kevés, mondhatni elhanyagolható mértékű, kromatikus aberrációval találtuk szemben magunkat.
Geometriai torzítás
Szintén elhanyagolható az objektív által produkált 0,27%-os párnatorzítás is, de ez általában elvárható egy makró objektívtől, szóval semmi meglepetés.
Makró
A méretes kihuzatnak köszönhetően kiváló leképezési arányt (1:1) nyújt az optika. Ez annyit tesz, hogy a valóságban 1 cm-es tárgyunk az érzékelőre is ugyanilyen méretben vetül. Ha a fókuszlimitert használjuk csak 1:4 leképezésig és kb. 60 cm-es közelpontig jutunk, de a teljes tartományt engedélyezve már elérhető az 1:1 arány, kb. 35 cm-es közelponttal. APS-C szenzoros digitális fényképezőgépeken ez nagyjából 24 x 16 mm-es lefedett területet jelent.
Peremsötétedés
A Sony 100 mm Macro nyitva csekély mértékű képsarki sötétedést mutat, ami igazán csak a teszteken, esetleg a homogén felületeket alaposan böngészve tűnhet fel. A 7,7%-os világosság csökkenés mindössze 0,23 fényértéknyi eltérést jelent a képközéphez mérten. A sötétedés a szokásos módon, rekeszeléssel csökkenthető, és F8 blendénél már csak mérésekkel kimutatható, 1,8%-ra apad. A legrosszabb sarok itt is mindössze 3%-os eltérést mutat a középső területekhez képest.
Képminőség
A F2,8-as rekesz nem éppen a makrofotózás terepe, így talán nem lesz probléma a képközép és főleg a sarkok lágysága. Portréfotónál viszont jól jöhet ez a blende és gyújtótáv, de ott viszont általában előny a lágy rajz. F4 környékén már tényleg megtáltosodik az objektívünk és kiváló részletességet ad középen és a széleken is, a felbontás maximumát pedig valahol F5,6-F8 környékén éri el.
A színvisszaadás és a kontraszt F4-től kiváló. Szintén kiváló az életlen területek elmosásának minősége (bokeh) is, amely szintén nem elhanyagolható szempont egy makró objektívnél.
Értékelés
A Sonynak SSM fókuszmotorral kellett volna kihoznia a fix gyújtótávolságú szériáját, köztük a 100 mm F2,8 Macrot is. A makróteljesítmény miatt kötelező hosszú „fókuszút” elég látványosan kihozza az idejétmúlt motorok gyenge teljesítményét, a lassú sebességet és a hangos működést.
Az objektív teljesen nyitott blende mellett sajnos inkább csak közepes teljesítményt nyújt, de enyhén lerekeszelve már kivillantja oroszlánkörmeit. Ezt leszámítva már megint csak az árcédula miatt érdemes elgondolkodnunk rajta. Hasonló minőséget már olcsóbban is kapunk, de aki mindenáron az újraélesztett legendára vágyik, az ne keresgéljen a külső gyártók polcain.
Az utolsó bekezdésre már csak a dicséretek maradtak, hiszen nagy általánosságban ez egy kitűnő objektív, ahogy ez egy makró optikától elvárható. Saroktól sarokig kiváló felbontást és nagyszerű színvisszaadást nyújt, nagyszerű háttérelmosással. És itt a pont, hiszen egy kiváló makroobjektívnél minek leragadnunk holmi AF-teljesítménynél?
