Képminőség
Színhiba
Ahogy az előző oldalon már írtuk, az objektívbe három extra-alacsony szórású (ED) és egy szuper extra-alacsony szórású (Super ED) tag került a színhibák csökkentése érdekében. Nem is várjuk emiatt azt, hogy jelentős laterális kromatikus aberrációval találkoznánk, még nyitott blendén sem.
Tesztképünkön viszont nyitott blendén elég jól látható a színhiba, ennek mértéke (szélessége) azonban nem túl jelentős, még 60 cm szélességű nyomat esetében sem érné el az 1 mm-t (kb. 0,6mm-nek adódna) .
A tükör nélküli géphez készült objektíveknél persze már lehet játszani korrekciós profillal, amelyet a RAW fájlokba menthet a gép. Itt is találtunk ilyen profilt, amelyet a Lightroom is használ. Vissza is jelezte, hogy színhiba és torzítás csökkentéshez használta fel a profil tartalmát.
Emiatt megnéztük Capture One-ból exportálva is a fotót, ez esetben pedig a gyártói profil helyett az általános profilt választottuk, így kikerülve a beágyazott profil használatát.
A különbség elég látványos, bár azt meg kell jegyezzük, hogy nem a lilás kromatikus aberrációt javította a Lightroom, hanem a piros színű, inkább axiális színhibának tűnő elszíneződést.
Azonban ennek mértéke sem nagyobb a lila színű laterális színhibánál.
Színhiba (laterális)
Az axiális kromatikus aberráció vizsgálatához egy másik tesztképet szoktunk bevetni, amelyen a fókusz előtti és fókusz mögötti világos területek mentén figyelhető meg elszíneződés, amennyiben van optikai tengely irányával megegyezően ható színhiba.
Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket különböző pontba fókuszálja az optikai tengely mentén, ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelenhetnek ezek az elszíneződések.
A teszt alapján elmondható, hogy nyitott blendén valóban látható axiális színhiba, amelynek mértéke rekeszeléssel gyorsan csökken.
Megnéztük most is, hogy milyen eredményt kapunk, ha a beágyazott profilt kikerüljük Capture One-ban, de az az érdekes helyzet állt elő, hogy gyakorlatilag ugyanaz az eredmény lett, mint Lightroommal, azaz a fókuszon kívüli színhibát nem korrigálja a Lightroom (sem).
Szerencsére az axiális színhiba igazán minimális, így nincs ok aggodalomra.
Boké
A jó fényerő miatt viszonylag kis tárgytávolságok esetében jó (kis) mélységélességű fotókat is készíthetünk, ahol nem mindegy, milyen formát ölt a fókuszon kívüli, eredendően pontszerű fényforrás fényfoltja.
A boké (angol szakzsargonban bokeh) szinte minden objektívnél más, de ugyanígy minden képnél is más számít jó és érdekes bokénak. A régi vintage objektíveknél sokszor lencse szerűen torzult fényfoltokkal találkozunk, amely azonban a jelentős asztigmatizmusra is utal egyben és ami miatt ezek az objektívek nem alkalmasak arra, hogy akár harmadolóban részletgazdag leképezést adjanak.
Az OM System M.Zuiko Digital ED 20mm f/1,4 PRO objektíve teljesen nyitott blendén is kerekded fényfoltokat mutat, csak nagyon minimális lencse forma figyelhető meg, amit viszont nem az asztigmatizmus, inkább a frontlencse méretéhez viszonyított hosszabb tubus ad.
Szűkebb rekeszen azért egy kicsi mezőelhajlás észrevehető, amitől persze még gond nélkül fotózhatunk portrét, maximum a műszaki jellegű reprók készítése válik nehézkessé, ha nem tudjuk egyaránt élesen visszaadni a képközép és a képsarkok részleteit – de erről majd a közelfényképezést példázó bekezdésünkben láthatunk valódi tesztképet.
Az előzőekben látott axiális színhiba itt is jelentkezik, ha valaki figyelmesen nézi a képet, láthatja a nyitott blendénél a kék színű aurát a boké fényfolt körül. De ennek mértéke is igazán minimális, úgyhogy valószínűleg csak az veszi ezt észre, aki eleve tudja, mit is kell keressen.
Az objektívben kilenc rekeszlamella dolgozik, amelyek szokásos módon a fényerőhöz képest két egésszel szűkebb blendétől, azaz itt F2,8-tól kezdenek sokszög formájú fényfoltokat eredményezni. Az aszférikus tagok miatt megjelenő, hagymakarikára hasonlító gyűrűket pedig F5,6-tól lehet észrevenni.
Összességében az objektív látványos, szép bokét ad, így akár esti városképeken, vagy direkt kis fényfoltokkal játszó portrékon is szépen mutat majd.
Ellenfény, becsillanás
Standard látószögű objektíveknél viszonylag ritka, hogy kvázi véletlenül süt be a Nap a képbe. Itt inkább arról lehet szó, hogy a fotós direkt akarja képre komponálni a központi csillagunk fényét, akár azért, mert szűk rekesszel napsugarakar akar mutatni, akár azért, hogy nyitottabb blendénél valamilyen lencsecsillanással hangulati elemet alkosson.
Utóbbiak kedvelőinek jelezzük, hogy ennél az objektívnél ilyen becsillanást nem nagyon fog találni, inkább minimális fényszóródás jelentkezik majd közvetlenül az erős fény közelében. Jó hír viszont az esti vagy éjszakai utcaképek szerelmeseinek, hogy nem lesznek problémás fényfoltok a képen.
A szűk rekesznél viszont előjön a jól ismert csillagfény hatás, így ezzel lehet játszani akár nappali (pl. fák lombja között átsütő napfénynél), akár esti fotóknál.
A lenti tesztfotókat úgy készítettük, hogy a Nap direkt képsarokból besütött az objektívbe, a kontrasztvesztés szemléltetéséhez pedig egy F8 rekesszel, az ellenfényes képével megegyező záridővel lőtt referencia képet is lőttünk. Jól látszik, hogy a fényszóródás igen jelentéktelen.
Geometriai torzítás
Egy 60 fok közeli látószöget adó objektív esetén nem várnánk jelentős geometriai torzítást, pláne, ha az objektív nem is zoomos.
A tesztfotónk elkészítése után elégedetten láttuk, hogy valóban nincs komoly torzítás, de azért éltünk a gyanúval, hogy esetleg szoftveres korrekciót látunk.
Ahogy azt már írtuk, a MILC gépekhez készült objektívek között akadnak beágyazott torzítás profilt tartalmazó modellek is, amelyek a fényképezőgép saját JPEG motorjánál, a gyári RAW konverternél és pl. Lightroom esetében is automatikusan alkalmazásra kerülnek, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik akkor is, ha RAW fájlból dolgozunk. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
Ilyenre sok példát láttunk már, az Olympustól is, így most is megnéztük, hogy mit mond a Lightroom, illetve mi történik, ha Capture One-ból konvertáljuk a RAW állományt úgy, hogy megkerüljük a beágyazott profilt.
A Lightroomban azt láttuk, hogy az Adobe szoftvere alkalmazza a beágyazott profilt, amelyben színhiba és torzítás csökkentésére szolgáló adatok is megtalálhatók.
A Capture One is alapesetben a beágyazott (manufacturer) profilt hoztba be, ezt azonban átállíthatjuk az általános (generic) profilra, így pedig láthatóvá vált, hogy maga az objektív mit tud optikailag.
Torzításkorrekció nélkül az objektív enyhe hordótorzítást mutat, ennek mértéke azonban egyáltalán nem problémás, így ez esetben úgy érezzük, hogy nem lenne szükségszerű mindenképpen a szoftveres korrekciót használni. Lightroom esetében azonban erre (egyelőre) nincs lehetőség.
A lenti dobozban a Lightroomban konvertált, azaz szoftveres torzítás korrekción átesett képet, valamint a Capture One-ban kikapcsolt profillal, azaz korrekció nélküli képet láthatjuk. Mivel az A2 méretű tesztábránk egy méteren belül volt a tesztfotó készítésekor, ezért egy külön képet is lőttünk távoli témáról, bemutatva azt, hogy ennél az objektívnél nincs különbség a közeli és a távoli témák torzítása között. Még egy kérdés maradhatott nyitva: teljes közelpont esetében milyen a torzítás? Ezt a makró, közelfényképezés bekezdésünknél mutatjuk meg.
Geometriai torzítás
- ábra, beágyazott profillal
- ábra, kikapcsolt torzítás korrekcióval
- terem, beágyazott profillal
- terem, kikapcsolt torzítás korrekcióval
Peremsötétedés
A full-frame szenzorhoz képest átlójában fele akkora FourThirds szenzornak megvan az az előnye, hogy könnyebb olyan objektívet fejleszteni rá, amely arányaiban nagyobb vetített képkörrel rendelkezik. Ez pedig jótékony hatással van az optikai hibákra, hiszen azok javarészt a képmező szélén, illetve sarkában jelennek meg (lásd laterális CA, asztigmatizmus, geometriai torzítás és peremsötétedés).
A vignettálás így tehát sokkal visszafogottabb lehet, mint egy full-frame-re tervezett objektív esetében és ez most is így jelentkezik.
Még nyitott blendén is annyira minimális a képsarkok sötétedése, hogy csak homogén képterületen lesz látható. Ez esetben kb. 22%-kal sötétebbek lesznek az extrém külső képsarkok, ami 1,2 Fé körüli érték. Az átmenet azonban kellően széles ahhoz, hogy ne legyen drasztikusan hirtelen a fényerővesztés.
Összességében tehát nincs erős vignettálás az OM System M.Zuiko Digital ED 20mm f/1,4 PRO esetében.
Egyébként ha létezne a Lightroomhoz olyan külső profil, ami tartalmazna adatokat a peremsötétedés korrekciójához, akkor ez is egyetlen kattintással javítható lenne. Ilyen egyelőre nincs.
Makró, közelfényképezés
Az M.Zuiko Digital ED 20mm f/1,4 PRO közelpontja gyári adatok szerint csupán 25 cm, amely jó közelfényképezési képességet rejt. Ez 1:9 leképezési arányt jelent.
Érdekes módon azonban nekünk jóval közelebbre, mindössze 19 cm-re lévő témára is sikerült autofókusszal élességet állítani, kézi fókusszal pedig 18,5 cm volt a minimális tárgytávolság, amely 10 cm-es munkatávolságot (téma-frontlencse távolsága) jelent.
A lefedett képterület ilyenkor 100 mm szélességű, azaz a leképezési arány 1:5,6, ami jóval kedvezőbb, mint a gyári adat (nyilván 25 cm-es tárgytávolságnál valóban az 1:9-et hozná az objektív).
Most is kíváncsiak voltunk rá, hogy ha kikapcsoljuk a szoftveres torzítás korrekciót, akkor mi lesz a végeredmény. Arra számítottunk, hogy hasonló, vagy kicsit erősebb lesz a torzítás, mint távoli témáknál. Azonban pont nem ez történt, hanem a fordítottja, ugyanis közelre fókuszálva még akkora torzítás sincs, mint távolra.
A torzításon kívül az is fontos lehet, hogy milyen a képközéphez képest a kép külső részének, illetve a képsaroknak a leképezése. Sok esetben látunk olyat, hogy egy nagyon jó közelpontú objektív képsarkokban, sőt már harmadolóban is alig ad éles képet egy sík tárgyról, amit a legtöbb esetben mezőelhajlás okoz.
Itt azonban az az érdekes eset áll elő, hogy a képsarok is jó leképezésű és a képközép is, azonban a kettő között, közel a sarokhoz van egy gyűrű, ahol kevésbé jó a leképezés.
Emiatt reprózáshoz ezt az objektívet mi nem ajánljuk, általános közelképek készítéséhez azonban gond nélkül használható, hiszen az említett gyűrűn belül is lehet élesre állítani a témát.
Közelfényképezés – makró
Képminőség
Az OM System égisze alatt elsőként megjelent M.Zuiko Digital ED 20mm f/1,4 PRO objektív képminőségéből már láthattunk részleteket fentebb, a színhibánál, geometriai torzításnál, peremsötétedésnél és lens-flare-nél azonban fontosabb lehet, hogy rajzolatban, részletgazdagságban mit kínál a termék.
Nos, ami a rajzolatot illeti, már nyitott blendén is szépen dolgozik az objektív, főként távolabbi témák esetén. Közelponton nyitott blendén meglehetősen lágy fotó a végeredmény (lásd 069-es sorszámmal a kilincs fotót és 126-os szorszámmal a NYÁK lapot ábrázoló képünket a tesztfotóink között), de kb. 1 méteres tárgytávolságnál (mellportré), illetve távolabb már jóval kisebb ez a jelenség. Ilyen távolságnál nyitott blendén is részletgazdag képet mutat az objektív. Természetesen a rekeszelés még ez esetben is keményebb képet ad, de az eltérés itt már minimális.
Még távolabbi témák esetében még ennyi eltérés sincs, gyakorlatilag alig vehető észre különbség a nyitott blendés és rekeszelt kép között (lásd 090-es sorszámtól a dísztermet mutató képet, különös tekintettel a képközépen lévő drapériára). Ez képközépre vonatkozik, képsarkoknál azért itt is van egy kis optikai „csúsztatás”, van egy enyhe asztigmatizmus, amely nyitott blendén érezhető.
Azaz a homogenitás itt sem is 100%-os, de összességében szépen dolgozik az M.Zuiko Digital ED 20mm f/1,4 PRO. Persze mondhatjuk, hogy egy standard objektívtől ez el is várható, főképp, ha a profi szegmenst célozta meg a gyártója.
Értékelés
Az OM System M.Zuiko Digital ED 20mm f/1,4 PRO egy korábbi rést tölt be, jelesül az M.Zuiko Digital ED 17mm f/1,2 PRO és a M.Zuiko Digital ED 25mm f/1,2 PRO közötti gyújtótávolságét.
A fényerő tekintetében érezhetjük úgy, hogy itt is jól jöhetett volna az f/1,2, ugyanakkor egy 20mm f/1,2 nem lenne olyan távol a 25mm f/1,2 PRO-tól, nehéz lenne megmagyarázni, miért 20mm legyen az f/1,2-es objektív, miért nem 25mm, vagy vice versa. A gyártó azonban úgy döntött, hogy nagyobb távolságot képez a két említett objektívtől, ezt pedig úgy éri el, hogy azoknál kisebb és könnyebb, valamint kedvezőbb árú modellt fejleszt. Az M.Zuiko Digital ED 20mm f/1,4 PRO-t az OM System azoknak profiknak kínálja, akik egy „szaladgálós”, könnyen hordozható mindenest keresnek, jó képminőséggel.
A kedvező mérete és visszafogott tömege biztosan sokakat elgondolkodtat majd, hogy egy 25mm f/1,2 helyett inkább a 20mm f/1,4-et válasszák, ráadásul képminősége terén sincs komoly hátránya, leszámítva a közelképeknél nyitott blendén jelentkező lágyságot.
Látószöge és fényereje portrézásra is alkalmassá teszi, de tudjunk róla, hogy mélységélesség tekintetében nem fogja felvenni a versenyt a 25mm f/1,2-vel sem, pláne nem a 45mm f/1,2 PRO-val, de még a hobbi/amatőr fotósoknak szánt 45mm f/1,8-cal sem (hiszen a 20mm f/1,4 NégyHarmadon megfelel kb. egy kisfilmen lévő 40mmm f/2,8-cal).
Alternatívája lehet Sigma 19mm f/2,8 DC DN | Art amely ugyan csupán 150 grammos, viszont fényerőben is messze elmarad az f/1,4-től (konkrétan ugye ez két egész blendényi különbség).
Vagy említhetjük a Panasonic Lumix G 20mm f/1,7 Asph pancake objektívet, amely mindössze 100 grammos, viszont fényerőben még mindig elmarad cikkünk tárgyától és tapasztalataink szerint képsarkokban sem annyira jól remekel.
Az OM System M.Zuiko Digital ED 20mm f/1,4 ára cikkünk írásakor bruttó 250 ezer Ft.
Tesztünk során próbáltunk minél több témát keresni és lefotózni, amely ennek az objektívnek a legjobban áll, így úti jellegű képek mellett épületfotó, tárgyfotó és portré is került a fotók közé.
Tesztfotóink között ezúttal is megtalálhatók tehát azok a fotók, amelyekből a képközép és a képsarkok leképezése is ellenőrizhető, megtalálható a sweet spot, illetve az is látható, hogy nyitott blendén mennyire kell lágy képekre számítani a rendszer jelenleg legmagasabb felbontásának számító 20 Mpixelen.
Fotóinkat RAW-ban készítettük, amelyeket a Lightroomból exportáltunk ki, a beágyazott profil miatt ezek a képek szoftveres torzításkorrekción estek át.
