Sigma 19mm f/2,8 DC DN Art – teszt

0
576

Felépítés

Egy igen érdekes, kissé különcnek számító objektív járt nálunk a Sigma Art szériájából, a 2015-ben napvilágot látott, MILC-ekhez fejlesztett 19mm f/2,8 DC DN, amely a 2012-es 19mm f/2,8 EX DN-t váltotta le.

Az objektívet APS-C szenzorhoz tervezték, de Sony E bajonett mellett mikro NégyHarmadra is elérhető, így mi a rendelkezésünkre álló Olympus OM-D E-M5 Mark II-vel próbáltuk ki. A mikro NégyHarmad rendszer APS-C-nél kisebb szenzora miatt figyelembe kell vennünk a következőket:

  • APS-C szenzorhoz képest kisebb lesz a vignettálás
  • APS-C szenzorhoz képest enyhébb lehet a torzítás is
  • APS-C szenzorhoz képest kevésbé lesz jelentős a képsarki kóma
  • APS-C szenzorhoz képest kisebb területtel lefedhető a teljes képmező (közelfotó)
  • a sűrűbb pixelek miatt az objektív rajzolata felé olyan igény van, mint egy 30 Mpixeles APS-C szenzornál

Ezek miatt tehát ha valaki APS-C szenzoros MILC-cel használná, figyelembe kell vennie, hogy a sarkok az itt látottaknál egy hajszállal gyengébbek lehetnek, ugyanakkor 24 Mpixeles szenzornál kevésbé lesz lágy hatású a nyitott blendés kép (ha egyáltalán itt lágy lesz).

A 19 mm-es gyújtótávolság APS-C szenzoros gépen olyan látószöget ad, mint egy 28 mm-es alap nagylátószög kisfilmen. Kevésbé szokványos látószöget kapunk azonban mikro NégyHarmadon, ott ugyanis a 2×-es képkivágás faktor miatt 38 mm-es kisfilmes objektív látószögével számolhatunk, ami se nem nagylátószög, se nem standard látószög.
A jónak mondható fényerő a kis szenzorméret miatt mélységélességben nem nyújt túl sokat, APS-C-nél f/4,2-nek, mFT-nél f/5,6-nak feleltethető meg a fizikai 1:2,8-as fényerő.

A csupán 8 lencsetagot tartalmazó objektívben különleges lencsetagból három található, méghozzá három aszférikus tag. Alacsony szórású tagról a gyártó nem tesz említést.

Az élességállítást lineáris motor végzi, amely egy elektromágnes segítségével mozgatja a fókuszcsoportot. A megoldás egyik érdekessége, hogy kikapcsolt állapotban a fókuszcsoport kötetlené válik, így szabadon mozoghat az objektíven belül. Emiatt úgy is tűnhet, hogy hibás a darab, mert lötyög egy lencse. Ez azonban teljesen természetes, amint áram alá kerül az objektív, a fókuszcsoport a helyére kerül. A csendes és gyors élességállításnak köszönhetően akár fotózás, akár videózás a cél, a teljesítmény megfelelő lesz.

Mivel az objektív belső élességállítású, így a frontlencse nem fordul el, illetve előre-hátra sem mozog az élességállítás során.

Az objektívhez egy kis méretű, rövid napellenzőt és persze objektívsapkát is kapunk. Ez utóbbi a belső füleknek köszönhetően akkor is kényelmesen a helyére pattintható, ha a napellenző az objektíven van. A csomagban egy tokot is mellékelnek, amely azonban övre nem fűzhető fel.

A kis méretű objektív frontlencséje mindössze 21 mm átmérőjű, a frontlencse elé 46 mm-es szűrőt tekerhetünk fel.

A specifikáció a Sigma 19mm f/2.8 DC DN Art adatlapján tekinthető meg.

Használati tapasztalatok

A Sigma 19mm f/2,8 DC DN Art fényerejéből már sejthető, hogy nem egy drabális állatról van szó. A már-már pancake-nek is nevezhető méretű objektív csupán 4,5 cm hosszú és kb. ilyen átmérőjű, tömege pedig kupakok és napellenző nélkül csupán 150 gramm, ezekkel együtt 172 grammot nyom.

Mivel bekerült az Art szériába, ezért nem meglepő, hogy tubusa teljes egészében fém, illetve bajonettje is fémből (rézből) készült. Időjárásállóságot adó gumi szigetelés viszont nem fut körbe az objektív bajonetthez csatlakozó végén.

Az objektíven lévő fókuszgyűrű nem bordázott, viszont az objektív méreteihez viszonyítva széles, mintegy 2 cm. Ez általában pozitívum szokott lenni, hiszen megkönnyíti a kézi élességállítást, itt azonban egy hátrányról is beszélhetünk. Mivel a fókuszgyűrű elektronikus vezérlést ad, vagyis nincs rögzített pozíciója, bármikor könnyedén elfordítható, így gyakorlatilag a túl széles fókuszgyűrű és a bajonettig lévő csupán 1,5 cm-es rész miatt az objektív felcsavarásának módját „tanulni kell”. Ha ugyanis kézenfekvő módon az objektívet a közepe táján fogjuk meg, akkor az pont a fókuszgyűrűjére esik, viszont így nem tudjuk becsavarni a gép bajonettjébe, hiszen nem az objektív, csak a gyűrű fog elfordulni. A megoldás az, hogy az objektívet a gép felőli végének tövénél fogjuk meg, vagy ha fent hagyjuk az egyébként nem túl nagy méretű napellenzőt, akkor ez is segíthet a feltekerésben.

A focus-by-wire megoldás miatt az élességállítás során nem közvetlenül a lencsetagokra hatunk, csak a fókuszmotor vezérlésére. Ez lehetőséget nyújthat a kézi élességállítás során nagyon finom és precíz beállításra, hiszen lassan forgatva a gyűrűt több mint 360 fokos elfordítás kell a két végpont közötti rész bejárásához. Tapasztalatunk azonban az, hogy a lencsetagok mozgatása egy kicsit kevesebb lépésből áll, mint amire számíthatnánk, így távoli témánál egyértelműen látható a két fókusz közötti ugrás, azaz jól kivehető a lépcsőzetes vezérlés, amit eddig nem igen tapasztaltunk, még Sigma objektívnél sem, azonos vázon.

Kapcsoló, távolságskála illetve egyéb említésre méltó további részlet nincs az objektíven.

Sima felületű fókuszgyűrűje miatt profi videózásra (lásd pl. follow fókusz rendszer) kevésbé alkalmas ez az objektív, ennek ellenére megnéztük a fókusz-légzés effektust, amely elég jelentős, vagyis közelpontra állítva a fókuszt itt kisebb látószögünk lesz, mint végtelen tárgytávolságnál.

Látószög változás a tárgytávolság függvényében