Archívum

Augusztus végén, a vártnál talán kicsit hamarabb, megérkezett a Canon EOS-40D frissítése, az EOS-50D. Az új gép egyelőre nem váltja le az előd modellt, így együtt erősítik a Canon pozícióját ebben a szegmensben. A leendő vevőket a nagyobb felbontású szenzoron és a 920 ezer pixeles LCD-n kívül olyan újdonságok is csábítják, mint például az autofókusz finomhangolás, jobban használható automatikus érzékenység, ISO12800-as érzékenység és aktív státusz kijelzés. Bár az árkülönbség a 40D és az 50D között nagyobb, mint annak idején a 30D és a 40D között volt, az EOS 50D mégis pár nap alatt meggyőzött, hogy ha most kellene döntenem, akkor ez lenne a befutó.

Nekünk, akik nap mint nap fotós felszerelésekkel foglalkozunk talán nem okoz gondot egy igényesebb családi fotós felszerelés összeállítása, de azok számára, akik csak az emlékek megőrzése céljából vesznek fényképezőgépet, ez igenis egy komoly feladat. Ezért is lehet szinte minden belépő szintű fényképezőgépet 1-2 objektíves kittel is kapni, így azok is eligazodnak a választékban, akiket a fotózás technikai oldala egyébként hidegen hagy. Az Olympusnál idén karácsonyra készülve tovább gondolták a kit fogalmát, és megalkották az E-520 Evolution csomagot.

A Casio idén jelentette be az első olyan digitális fényképezőgépet, amely igen nagy sebességű sorozat, illetve videófelvétel készítésére alkalmas. A Casio Exilim EX-F1-et már Petur kollégám bemutatta, azóta azonban megjelent egy olcsóbb, de szintén nagy képfrissítésű videók készítésére alkalmas modell, az Exilim EX-FH20. Cikkünkben megvizsgáljuk, milyen szempontból tud kevesebbet az olcsóbb modell, s természetesen a képességeit részletesen is kielemezzük.

A különböző adapterek, konverterek, kiegészítő eszközök használata sosem volt ismeretlen a fotográfiában és a digitális fotózás elterjedése sem ölte ki őket a köztudatból, sőt a fényképezés széleskörű elterjedésével egyre több új kiegészítő kerül piacra, melyek évtizedekkel ezelőtt még nem is léteztek, vagy csak horribilis összegekért találtak maguknak gazdát. Ha úgy vesszük már maga a vaku is egy kiegészítő, hiszen a meglévő fényviszonyokat alakíthatjuk általa. Tesztalanyunk a kiegészítő kiegészítője, egy körvaku feltét volt.

A Nikon P5000-rel indult kompakt sorozat legújabb képviselőjét P6000-nek hívják és elődeihez hasonlóan kicsi és sokat tud. Sőt, még többet, mint a széria eddigi modelljei. Megnövelt felbontást, új objektívet, vadonatúj RAW formátumot kapott és olyan nem éppen mindennapi képességeket, mint a közvetlen hálózati kapcsolat, vagy a beépített GPS vevő. Még szép, hogy ezek a tulajdonságok alaposan felkeltették kíváncsiságunkat, és a masina nem kerülhette el az alapos tesztet.

A Micro 4/3 rendszer jött és alaposan feltüzelte az idei nyár végét, melynek álmosító levegője az egyre szaporodó megapixelektől, a továbbfejlesztett arcfelismerő rendszerektől, és kitudja hányszoros zoomátfogásoktól volt émelyítő. Sehol egy érdekes bejelentés, ami valami új irányt mutatna, vagy legalább reményt adna a digitális fényképezőgépek jövőjét illetően. És aztán tessék! Itt a tökéletes láncszem a kompakt és tükörreflexes kategória között, melynek első képviselője néhány héttel a rendszer bejelentése után már a kiállítások sztárja volt. Nyilvánvaló volt, hogy ezt nekünk is ki kell alaposabban próbálnunk.

Exkluzív bemutató cikkünk után megkaptuk a Sony első fullframe szenzoros gépének végleges, tesztelhető változatát. Az Alpha széria jelenlegi csúcsát képező DSLR-A900 minden bizonnyal sokak szívét megdobogtatja majd, hiszen a Sony termékpalettáján elsőként kínál olyan szolgáltatásokat, amelyeket más gyártók termékeiben már régebben megtalálhattunk, s irigyelhettük azokat. Ilyen például maga a 36×24 mm-es képérzékelő, amely ráadásul stabilizált.

Tegye fel a kezét az, aki a fotós felszerelése mellé nem vágja be a csomagtartóba a notebookját is, mikor elmegy egy külső helyszínre fotózni (kedvtelésből fotózó, hétvégi amatőrök most nem számítanak). Látom nem vagyok egyedül. A legegyszerűbb munkához is kell egy fotós táska, amibe belefér néhány optika, egy külső vaku meg az apróságok, meg egy notebook táska, amibe a számítógép kerül.

Az utóbbi években megszokhattuk, hogy az Olympus fél éves ciklusokban frissíti ultrazoom kategóriás fényképezőgépét, így nem volt meglepő, hogy idén augusztusban is bemutattak egy SP sorozatú nagy zoomos modellt. Az SP-550UZ, SP-560UZ és SP-570UZ modellek után viszont némi meglepetést jelentett, hogy az új modell nem a januári, hanem a tavaly augusztusi modell továbbfejlesztése. Ha fényképezőgép tesztelés helyett a jövőbelátásra szakosodtunk volna, akkor azt mondanánk, hogy az Olympus fél éves ciklusok helyett átállt az éves frissítésre, az ultrazoom sorozatban pedig ezentúl két géppel lesz jelen. Ez a lap azonban a fényképezőgép tesztelésről szól, így inkább az Olympus SP-565UZ-ről írunk.

Tavaly Petur kollégám már részletesen bemutatta a Canon akkori legifjabb ultrazoomját, az SX100 IS-t. Augusztus végén megjelent ennek újabb változata, az SX110 IS. Mivel a két fényképezőgép között nincsenek óriási különbségek, az SX110 IS-t most rövidebben, egyszerűsített cikkben mutatjuk be, amelyben azonban szokás szerint megtalálhatók a legfontosabb tudnivalók, de kitérünk arra is, hogy milyen változásokat eszközöltek az új modellben.