Képminőség
Színhiba
A nem túl nagy fényerejű standard zoomoknál általában visszafogott színhibával találkozunk csak, így itt sem számítunk komolyabb problémára.
Az elvárásokat azonban csak részben hozza az objektív, hiszen 24 mm-es nagylátószögnél elég jól látható a színhiba a készült tesztképen. Figyelembe kell azonban venni, hogy ez itt 47 Mpixeles felbontás, azaz 60×40 cm-es nyomatnál is csak 0,8 mm-nek adódik az igen világos részek melletti kék elszíneződés, ami nem vészes (nagyjából hasonló, mint az f/2,8-as 24-70mm-es objektívek legtöbbjénél).
Ráadásul a gyújtótávolságot növelve, vagy a rekeszt szűkítve a színhiba jelentősen csökken. Igaz, 24 mm-en még F8-nál is tapasztalni a képsarkokban laterális kromatikus aberrációt, de 40 mm-nél még nyitott blendén sincs jól látható probléma.
Összességében tehát csak nagylátószögnél kell közepes mértékű laterális színhibára számítanunk.
Megnéztük azt is, hogy beágyazott profil használatával a Lightroom csökkenti-e esetleg a színhiba mértékét, de Capture One-ban is azonos eredményt kaptunk.
Színhiba (laterális)
Megvizsgáltuk az axiális (longitudinális) színhibát is, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő gyújtótávolságából adódik és emiatt képközépen is jelentkezik, főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten. Ez egyébként a bokeh szélein is megfigyelhető lehet.
Ilyen azonban ennél az objektívnél nem jelentkezik!
Ezt a hibát azonban szinte tökéletesre korrigálták, így még 1:1 nézetben vizsgálva sem látunk jelentős axiális színhibát. Aki nem tudja, hogy mit is kellene lásson, az minden bizonnyal nem is látja a minimális színhibát. Aki tudja, hogy mit kell keressen, az a fókusz előtti világos területek szélén észrevehet egy kis pirosas beütést, a fókusz mögöttieknél pedig igen enyhe zöldes színezetet.
Ez a tesztábra még egy érdekességre tudna fényt deríteni, ez pedig a rekesztől függő fókusz elcsúszás, ilyet azonban ennél az objektívnél nem tapasztaltunk.
Bokeh
Mivel portréra, illetve viszonylag kis mélységélességű fotók készítésére is alkalmas az objektív, így nem mellékes, hogy milyenek a háttérben lévő fényfoltok, milyen formát vesznek fel, milyenek a képsarkokban, illetve van-e jelentős színtorzulás a széleiken (bár ez utóbbira már lehet következtetni az axiális színhiba tesztből).
Nyitott blendén 105 mm-en szép kerekded fényfoltokat kapunk a háttérben lévő, fókuszon kívüli területekről, amelyek csak a sarkokban vesznek fel enyhén lencse szerű formát. A rekeszt F5,6-ra szűkítve a lencse hatás csökken, de a kerek formák még megmaradnak. F8-nál imitt-amott már felfedezhető a sokszögesedés, de még itt is a gömbölyű bokeh a jellemző. F11-nél persze már inkább poligonokat láthatunk, de a 9 rekeszlamella miatt a 9 szögű alakzat így is szép és mutatós.
Kontrasztvesztés, becsillanás
Főképp nagyobb látószögnél érdekes, hogy mit tud az objektív direkt ellenfényben. Na nem azért, mert tele végnél biztosan nem lesz becsillanás, de egyrészt 105 mm-nél a Napkorongot már ritkán komponáljuk a képbe, hiszen nem egészséges sem a szenzornak, sem a zárlamelláknak. (A folyamatos élőkép miatt a szenzor itt nagyobb veszélyben van, mint egy DSLR-nél, ahol viszont a szemünk láthatja kárát, ha tele állásnál Napba nézünk az optikai keresőn keresztül.)
F22-re rekeszelve és mélységélesség előnézetet bekapcsolva azért tettünk egy óvatos próbát, hogy mit kapunk, ha képsarok környékére esne a Napkorong. A mélységélesség előnézet elengedése előtt az objektívet letakartuk és csak a fotózás előtti pillanatban engedtük csak be a napfényt.
Természetesen utóbbi esetben jelentősebb a kontrasztvesztés és enyhe fátyolosság látszik a képen, de a lencsék felületén visszaverődő fény okozta becsillanás is tetten érhető.
Nagylátószögnél a kontrasztvesztés elhanyagolható, de lencse csillanás is csak néhány látható.
A lenti tesztképeket ellenfényben készítettük, majd a nyitott blendés zársebességgel megegyező értékkel árnyékban is készítettünk egy referencia képet.
Geometriai torzítás
Standard zoomként, azaz nagylátószöget és kis telét is kínáló objektívként nem lenne meglepő, ha nagylátószögnél jól látható hordótorzítást kapnánk, míg tele végnél kicsit enyhébb jelleggel, de párnatorzítás jelenne meg.
A tesztképeink nagyjából igazolják is az elképzelt helyzetet, legalábbis 24 mm-nél enyhe hordótorzítás jelentkezik, a 105 mm-es végállás viszont torzításmentes. Legalábbis első körben ezt látjuk.
Korábbi tesztekből tudjuk, hogy az objektívek között (főképp amelyek MILC-ekhez készülnek) akadnak beágyazott torzítás profilt tartalmazó modellek is, amelyek pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülnek, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik, így kicsiny torzítás tapasztalható (pedig optikailag nincs erősen korrigálva). Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
Így hát most sem csak Lightroom-mal konvertáltuk a képeket, hanem a beágyazott profilok felülbírálását lehetővé tevő Capture One 12-vel is. S bizony itt is azt tapasztaltuk, hogy erős szoftveres korrekció az oka annak, hogy kis torzítású képeket láttunk mind a fényképezőgép élőképén, mind pedig a Lightroomban konvertált RAW képeken. A beágyazott profilt kikerülve azonban jól látható, hogy az objektív optikailag alig korrigált.
Érdekes ugyanakkor az is, hogy nagylátószögnél a szükségesnél erősebb mértékben csökken korrekció után a látószög.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
Nem meglepő, hogy a Panasonic S 24-105mm f/4 Macro objektívénél is tapasztalható peremsötétedés. Gyakorlatilag nem igazán létezik olyan objektív, ahol kisebb vagy nagyobb mértékben ne jelentkezne vignettálás nyitott blendén.
A kérdés inkább az, hogy ennek jellege milyen (hirtelen átmenetű, azaz jól látható, vagy nagy átmenetű, azaz nem zavaró), illetve mennyire erőteljes.
Az első tesztképeknél ennél az objektívnél csak minimális peremsötétedést tapasztaltunk, de itt is élt bennünk a gyanú, hogy mi van, ha ez is csak a beágyazott peremsötétedés korrekciós profilnak és a szoftveres javításnak köszönhető, így ezúttal is megnéztük, mi történik, ha Capture One-ban kikapcsolt profillal exportáljuk ki a képeket.
Meglepetésünkre elég erős és hirtelen átmenetű peremsötétedés jelent meg nagylátószögnél a képsarkokban, de később kiderült, hogy ezt nem a szoftveres peremsötétedés korrekció miatt nem látjuk a Lightroomban konvertált képeken, hanem a torzítás csökkentés, majd az ezt követő képkivágás miatt.
Így hát levonhatjuk a következtetést, hogy ha a kicsit nagyobb látószög reményében kikapcsolnánk a torzítás korrekciót, akkor nyitott blendén még egy elég jelentős vignettálással is szembe kell majd néznünk. Vélhetően erre ugyanis nem lesz külön profil alapú korrekciós lehetőség.
Peremsötétedés
Makró, közelfényképezés
Mivel az objektív megkapta a „Macro” jelölést a nevében, így különösen kíváncsiak voltunk, vajon mennyiben tud majd többet felmutatni közelfényképezés terén ez az objektív, mint az átlag 24-105mm-esek.
Gyári adatok szerint a közelpont 30 cm, ami az átlag 45 cm-hez képest valóban ígéretesebb.
A gyakorlatban ez 11 cm-es munkatávolságot jelent (téma – frontlencse távolsága) és 105 mm-es gyújtótávolságnál ez esetben 70 mm szélességű képpel tölthető ki a teljes képmező, azaz kb. 1:2 a leképezési arányunk.
Ezúttal is megnéztük, hogy mit kapunk akkor, ha kiiktatjuk a beágyazott torzítás csökkentő profil használatát, de túl nagy eltérés ezúttal sem tapasztalható, ahogy a távoli témáknál sem (105 mm-en!).
A geometriai torzítás még kikapcsolt (megkerült) torzítás csökkentéssel is gyakorlatilag nulla, viszont sík témánál szinte csak a képközép éles, a képsarkok már életlenek, még szűk (F8) blende használatakor is. Ennek oka nem az asztigmatizmus, hanem a domború élességi sík, azaz képsarokra is lehet élességet állítani, ha szükséges.
Közelfényképezés – makró
Képminőség
A Panasonic S 24-105mm f/4 Macro O.I.S. átlagosan képminőséget kínál.
A képélesség jó, nyitott blendén sem sokkal lágyabb a képközép, mint rekeszelve. A homogenitása azonban nem túl erős, azaz nyitott blendén a képsarkok elég lágyak, még akkor is, ha a képközép élessége jó. Ez főképp nagylátószögnél jelentkezik, de a tele végben is felfedezhető ez a hatás.
Az optikai stabilizátorral támogatott standard zoom a felbontása maximumát F5,6-F8 között éri el, „sweet point”-ja tehát itt keresendő, de a nyitott blendés fotózástól sem kell félni.
Értékelés
Jól nyitott a full-frame szenzoros MILC világába a Panasonic, ehhez első objektíve is jó választás volt, hiszen sokak által használható zoomot és kedvező fényerőt, valamint hatékony képstabilizátort kínál.
Emellett a tükör nélküli fényképezőgépek egyik előnyét is kihasználhatták, méghozzá a hatékony szoftveres torzítás csökkentést.
Örömteli, hogy a közelfényképezés is a jól használható funkciók sorát bővíti, komolyabb kompromisszumra csak akkor kényszerülünk, ha teljes képkockát, vagy a kép nagy részét kitöltő sík képet témát kell fotózzunk, hiszen ilyen esetben a képsarkok élességével már gondjaink lehetnek.
Távolabbi témák esetében sem mindig lesz tökéletes a képsarok, de ezzel csak nyitott blendével készült képeknél kell számolni.
A látottak alapján átlagos, vagy kicsit átlag feletti képességű objektívet készített a Panasonic a MILC rendszeréhez, amelyet fényképezőgéppel együtt kitben megvásárolva 290 ezer Ft-ért kaphatjuk meg. Külön megvásárolva viszont elég komoly árat, 460 ezer Ft-ot kérnek érte, ami nem kevés, sőt, a 24-105mm-es zoomok között így a Panasonic jelen objektíve a legdrágább. De tekintettel arra, hogy újdonságról van szó, ezen nagyon nem kell csodálkozni. Biztos vagyok benne, hogy pár hónap múlva kedvezőbb áron lesz majd elérhető. Jóllehet, ez azoknak olcsó vigasz, akiknek most kell beszerezniük.
