Profoto B1 500 AirTTL stúdióvaku

Az 1968-ban Eckhard Heine és Conny Dufgran által Stockholmban alapított Profoto fő szakterülete a világítástechnika, ezen belül is főként a professzionális vakurendszerek. Már az első Pro-1 generátor is a minőség jegyében készült, s e mezsgyéről azóta sem hajlandó letérni a neves gyártó. A professzionális vakurendszerek közül a legkomolyabbak külön fejjel és külön generátorral rendelkeznek, de természetesen elérhetők a Profotonál a kompakt kivitelű fejgenerátoros stúdióvakuk is.

A svéd gyártó még 2013 novemberében mutatta be B1 nevű vakuját, amely vezetékek nélküli fotózást tesz lehetővé, akár az elektromos hálózattól távol is. Az ígéretes terméket mi is kipróbáltuk.

Rendszeres olvasóink bizonyára már tudják, hogy az akkumulátoros stúdióvakuk egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert, amelyet az egyre nagyobb kínálat is elősegít. Jópár ilyen vakut mutattunk már be hasábjainkon, hol kisebb, hol nagyobb teljesítményűt, néha high-speed synchron képességgel, néha igen kedvező árcédulával. A Profoto természetesen nem az árcédulájával akarja a vevőt elcsábítani, inkább a profizmusával.

A Profoto B1 500 vakut szép hordtáskában kapjuk, amely párnázott belsejében óvja a terméket. A táska kinyitása után kerül szemünk elé a vaku, az akkumulátor és a töltő. Természetesen a vaku védőbúrával is rendelkezik, így hordozás során nem sérülhet a vakucső (de mint később látni fogjuk, enélkül sem valószínű a sérülés).

Az összeszerelés első lépése az akkumulátor behelyezése, amelyet a vaku oldalába kell bepattintanunk. A lítium-ion akkumulátor 3 Ah-s, 14,8 Volt névleges feszültségű, energiatároló képessége 44,4 Wh, amely a használati útmutató szerint 220 teljes teljesítményű villanásra elegendő. A töltöttség az akku hátulján elhelyezett nyomógomb segítségével ellenőrizhető, amely megnyomása után a gomb melletti négy visszejelző LED mutatja a pillanatnyi telítettséget.

Az akku töltését külső töltőben végezhetjük, a 2,8 Amperes töltővel ez kicsivel több, mint egy óra alatt végezhető el.

Az akkumulátor behelyezése után már csak állványra kell csavaroznunk a vakut, s akár használataba is vehetjük azt.

A vakucső és a beállító fényforrás elé gyárilag egy homokfúvott, diffúz üveget helyeznek, amely segít az egyenletesebb fények létrehozásában akkor is, ha nem használunk szoftboxot, csak valamilyen reflektort. Az üveget három rugós karom tartja a helyén, ezeket benyomva könnyedén eltávolíthatjuk azt, bár erre a normál használat során nem lesz szükségünk. Mi mégis megtettük, mert kíváncsiak voltunk, milyen a vakucső és a modellfényt adó fényforrás.

A vakucső tökéletesen kör formájú, szinte teljesen 360 fokban ível át a rendelkezésre álló helyen. A cső mögé enyhén ívelt, szellőzőnyílásokkal tarkított fényvisszaverő reflektor került.

Beállítófénynek a gyártó integrált CREE LED-et használt, ez persze nem meglepő, az akkumulátoros vakuknál ez ma már bevett szokás. A LED 20 Watt teljesítményű, amely fénymennyiségben nagyjából egy 70 Wattos halogénizzóénak felel meg. Bár az 500 Ws-os vakuk körében legalább 150 Wattos halogénizzót szokás alkalmazni beállítófénynek, a hordozhatóság és a kis fogyasztás érdekében itt természetesen meg kellett húzni a határt, ezért került kis fogyasztású LED a vakuba.
A LED-es beállítófény más, olcsó modellekkel szemben itt nem csak ki- vagy bekapcsolható, hanem szabályozható teljesítményű is, ráadásul nem csak manuálisan, de a vaku teljesítményével arányos automatikus proporcionális módban is.

A Profoto vakuk nem a legelterjedtebb Bowens bajonettes megoldást alkalmazzák. A népszerű bajonettes kialakítás hátrányai szerintem mindenki ismeri: nehézkes a felhelyezés, nincs visszajelzés a pontos illeszkedésről és csupán egy-két csavar tartja a méretesebb szoftboxokat is.

A Profoto megoldása számomra sokkal szimpatikusabb. A hengeres felületre ráhúzható reflektorok egy szorítóbilincs segítségével rögzíthetők, amely alatt gumipárna biztosítja a kellő tapadást. A megoldás további előnye, hogy így előre-hátra is mozgatható a reflektor, amely a rendszervakukból ismerős zoomfej elvéhez hasonló módon lehetőséget kínál a világítási szög módosítására. A számokkal jelzett egyes állásokhoz tartozó térszöget a reflektoron tüntetik fel.

Ha reflektort használunk, akkor fényformálónak az ernyő jöhet szóba. Ennek befogató helyét a vaku felső részén alakították ki. A vaku térbeli irányítását, döntését megkönnyítendő a hátulsó részre fogantyút építettek. Ennek közelében találjuk a vezetékes szinkron bemenetet 3,5 mm-es jack aljzatát, illetve itt található az optikai slave mód fényérzékelő diódája is.

Bekapcsolás után a vaku halk sustorgó hangja jelzi, hogy az aktív (ventilátoros) hűtés teszi a dolgát. A hűtőrendszer egyébként hőmérséklet függő, azaz nagyobb megterhelésnél és hőmérsékletnél nagyobb fordulatszámon dolgozik a ventilátor, míg alacsonyabb terhelésnél kevésbé pörgősen (sőt, kikapcsolt modellfénynél teljesen csendes működést is tapasztaltunk.

A kezelőszerveket szokás szerint hátul találjuk, amelyek a következők:

• beállítófény módja: ki/manuális/proporcionális (teljesítmény arányos)
• ki/bekapcsoló gomb, illetve teszt villantás
• digitális potenciométer az értékek változtatására
• szinkron mód
• készenlét hangjelzés ki/be

A teljesítmény módosítása 1/10 Fé lépésekben történik 9 Fé tartományban, a maximális, 500 Ws-os teljesítményhez képest 1/256 teljesítményig mehetünk le (azaz 2 Ws-ig). A kijelzőn fényértékben láthatjuk a teljesítményt, maximális teljesítménynél 10,0-t jelenít meg a készülék, minimumnál 2,0-t. A kijelzés tehát relatív fényértékekben értendő, azaz 2-ről 3-ra növelve az energiát 1 Fé-kel nagyobb (dupla) teljesítményünk lesz.

A kiváló kontrasztú LCD-ről a teljesítményértéken kívül a beállítófény módja, a vaku üzemmód, az akkumulátor töltöttsége, a modellfény módja és teljesítménye, a készenlét jelző csipogás, valamint szinkron módok is leolvashatók.

A vaku villanási idejét normál üzemmódban a színhőmérséklet stabilitására optimalizálták a teljes teljesítmény tartományban. Freeze üzemmódot választva azonban minimális villanási idők érhetők el, amely akár 1/20000 mp is lehet (minimális teljesítményen). A villanási idő és a teljesítmény összefüggését az alábbi ábra szemlélteti:

A Profoto B1 beépített 2,4 GHz-es rádióvevőt is tartalmaz, amely az opcionálisan hozzá vásárolható Air TTL kioldó jeleit fogadja. Ez nevéből adódóan TTL vezérlést is megvalósít, azaz nem szükséges odamenni a vakukhoz és kézzel beállítgatni az egyes vakuk teljesítményét, azt a gépvázról is megtehetjük (akár manuálisan akár leosztási arányt megadva). A teljesen gép által vezérelt módban igen gyorsan dolgozhatunk.

A kioldóval három vakucsoporttal dolgozhatunk, ezek külön beállíthatók, akár kézileg is, közvetlenül a kioldóról.

A teljes teljesítményű villanást követően a vaku viszonylag gyorsan újratölt, ehhez maximális teljesítményű villanást követően is csupán 2,1 mp-re van szüksége, s természetesen kisebb teljesítmény esetén még gyorsabb a töltés. Mindezt akkumulátorról!
Ha a vaku teljesítményét csökkentjük, akkor az egyszerűbb modellekkel szemben a vaku nem süti ki a már feltöltött kondenzátorát, csupán teszi a dolgát és a soron következő villanásnál a beállított teljesítménnyel fog elvillanni. Vajon miért nem minden vaku ilyen?

A vakuhoz beauty-dish-hez hasonló Softlight reflektort is kaptunk, amely beépített terelőlapjának és enyhén ívelt kialakításának köszönhetően portrékhoz is kellően lágy fényt ad, mégis a fényteljesítmény csak minimálisan csökken.

A Profoto B1 500 Ws-os vakut és kiegészítőit a Triponttól kaptuk kölcsön a kipróbálás idejére.

A Profoto B1 500 Ws-os vaku és az XS tok bruttó 599.000 Ft-ért vásárolható meg. Pótakkumulátor 121.374 Ft-ért szerezhető be. A Softlight reflektor ára bruttó 185.547 Ft.

Ha a bemutatóink segítettek a termék kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a Pixinfo.com működését. Köszönjük!