Röviden: Fujifilm Finepix F10 teszt

0


A 2005 februárjában bejelentett F10 külsőre rögtön megszerethető: a fém házhoz jó érzés hozzáérni, a markolat megfelelő helyen van, és kényelmes fogást biztosít. A kezelőszervek kevesen vannak, mégis, a négy állású programválasztó tárcsa és a hátoldalon található gombok könnyű, gyors kezelhetőséget biztosítanak. A hely a gombok és a zoomolásra használható billentyűk között éppen elegendő a hüvelykujjnak, fényképezésnél biztosítva a kényelmes tartást. A gép hátulját majdnem teljesen elfoglalja a 115 ezer pixel feobántású, 2,5″ képtálójú kijelző. Ez pontos és szép képet ad, és 100 százalékos lefedésével pedig szinte feleslegessé is teszi az amúgy hiányzó átnézeti keresőt.

A nagy kijelzőnek köszönhetően a menü átlátható, hiszen akár hat menüpont is megjelenhet, benne navigálni könnyű és gyors, még a használati utasítás böngészése nélkül is. Itt kell megjegyezni azonban egy furcsaságot, ami az angolul tudóknak tűnhet fel először: a gép menüjében ugyanis zavaró angoltalanságok (white balance kettő l-lel, “foluscent” fluorescent helyett, és egyéb apró nyelvtani bakik) találhatóak, természetesen a gép működését érdemben nem befolyásolják, de zavarólag hatnak az összkép megítélésénél.

Az F10 tetején lévő tárcsával négy mód közül választhatunk, ezek maximálisan elegek arra, amire a gépet a felhasználók valószínűleg használni fogják: folyamatos és azonnali fényképezésre, bármilyen körülmények között. A négy állás az auto, a program, a manuális, és a videó mód.



Auto állásban, ha azt szeretnénk, hogy a gép maga válassza meg az ISO-érzékenységet, azt kézzel kell beállítanunk. Ez kicsit furcsa lehet azoknak, akik azt várják, hogy az auto mód tényleg teljesen automata, ráadásul a gép szeret magas (800 körüli) értéket megadni minden körülmények között, ami zajosabb képet eredményez. A fehéregyensúllyal csak néha támad problémája a gépnek: automatára állítva ilyenkor helytelenül méri fel a helyzetet, de manuális módra állva ez könnyen kiküszöbölhető.

A manuális módban jön ki legjobban, hogy egy kompakt géppel van dolgunk. Ilyenkor ugyanis a záridőt és a blendét nem tudjuk megválasztani, viszont lehetőségünk van a fehéregyensúly (auto, egyéni, napos, árnyékos és négy féle mesterséges fény), az expozíció-kompenzáció (+-2 Fé, 1/3 értékenként) és a fénymérés (multi, szpot és átlagoló) meghatározására.



A program módban előre beállított lehetőségek természetes fény, portré, tájkép, sport, és éjszakai lehetőségek választhatóak, lefedve a kompaktoknál általánosan igényelt beállításokat.

Bármelyik módban vagyunk, állíthatunk érzékenységet (auto, 80, 100, 200, 400, 800, és a kompaktoknál szinte hihetetlen 1600), valamint effektet (fekete-fehér és króm, ami körülbelül egy szépia-effektnek felel meg).


AVI videó, 640×480; 0:12 mp; 14,0 MByte

Videó módban 640×480 vagy 320×240 pixeles felbontásban rögzítherjük a 30 fps képfrissítésű AVI mozgóképeket. Ilyenkor csak a fénymérés aktív, az viszont gyorsan és megbízhatóan működik.

A gép 6,3 effektív megapixeles Super CCD 4 HR érzékelője méltó nevéhez: gyönyörű színeket ad nappali, árnyékos és éjjeli körülmények között is. A képek JPG formátumban készülnek öt lehetséges formátumban (2848 x 2136, 3024 x 2016, 2048 x 1536, 1600 x 1200 és 640 x 480), tömörítési előválasztás nélkül. Amikor kiválasztjuk a használt felbontást, a kijelző sarkában látható az adott módban készíthető képek mennyisége.

A gép kisfilmes rendszerbe átszámolva 36-108 mm-es, bekapcsolva körülbelül 3 cm-re kitolt optikával rendelkezik (ez háromszoros optikai zoomot jelent), fényereje megfelelő: tele állásban F2,8, míg széles látószögben F5,0. Makró módban a használati utasítás szerint a minimális tárgytávolság 7,5 cm, ezt méréseink is igazolják, a gép ilyenkor is gyorsan és pontosan fókuszál.

Az expozíciós időt manuálisan nem állíthatjuk, de 1/2000 és 3 másodperc közötti értéket választ az automatika, helyzettől függően. Bekapcsolható továbbá a hosszú expozíció mód is, amikor a gép 3 és 15 másodperc között határozza meg a használt zársebességet, az értékek pedig minden fókuszálás után megjelennek a képernyőn.



A beépített vakut csak nehezen lehet eltakarni az ujjunkkal, és egy kompakthoz megfelelő fényt biztosít. Választható módjai auto, vörösszem-csökkentő, lassú szinkron. Ami az átlag fölé emeli a gépet, az a zöld színű autofókusz segédfény: elsőre látva brutálisnak hatott, sokat használva viszont nyilvánvaló, mennyire hatékonyan végzi munkáját. Az autofókusz sötétben is nagyon gyors, és a segédfénnyel együtt nehezen lehet olyan témát találni akár vaksötétben is, amire a gép ne tudna ráállni.

Az első képek készítésénél már kitűnik: az F10 a dobozon ígérteknek megfelelően tényleg nagyon gyors gép. Méréseink szerint a bekapcsolás (ami a power gomb hosszas lenyomásával történik, a véletleneket kizárandó) és az élőkép megjelenése között eltelt idő körülbelül 1,5 másodperc – ez pedig magáért beszél. A színek szépek, az autofókusz gyors, legyen szó akár éjszakai vagy makró képről.

Sorozat módot használva a gép 6 megapixeles felbontás mellett 3 képig 2,2 kép/másodperc sebességre képes, választhatjuk azonban a hosszabb sorozatot is, ami 40 képig tart, sebessége pedig 0,9 kép/másodperc.



A gyári akkumulátor elvileg 500 képig bírja, a tesztelés során ez igaznak bizonyult: az biztos, hogy egy végigfényképezett nap végén nem kell aggódni a töltöttség miatt. Az akku külön nem tölthető, csak a gépben, ilyenkor egy égő piros led figyelmeztet a töltésre. Az első pár kép tárolásáról a géphez mellékelt 16 Mbyte-os xD kártya gondoskodik, amit azonban (főleg ha 6,3 megapixeles felbontást használunk) érdemes lecserélni egy nagyobbra.

Az extrák egy kompakthoz képest bőven elegendőek: a naptár-szerű visszajátszás, ami napokra leosztva rakja el képeinket, a hangjegyzet, és az utólagos képmódosítási lehetőségek (pl. kivágás) hasznosak és könnyen kezelhetőek.


A doboz a fényképezőgépen kívül tartalmazza:

  • 16 MB xD kártya
  • Li-ion akku NP-120
  • AC power adapter AC-5VW
  • csuklószíj
  • usb, A/V kábel
  • hálózati adapter
  • CD-ROM – FinePix Viewer, Image Mixer programokkal

A Fujifilm Finepix F10 tehát egy minőségi kompakt: kis mérete ellenére kézreálló, az általa készített képek magas minősége pedig a nagy kijelzőn is jól látható. Bár nem kínál sok manuális beállítást, amit ígér, maximálisan teljesíti: bármikor előkapható, villámgyors, mégis jó minőségű képeket csinál, a magas ISO-érzékenységnek köszönhetően akár éjszaka is.

A Fujifilm Finepix F10 ára bruttó 100.000 Ft.
A gépet a kipróbálás idejére a Extreme Digitaltól kaptuk kölcsön.

Ha a bemutatóink segítettek a gép kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a melléklet működését. Köszönjük!