Röviden: Fujifilm FinePix S5500 teszt

0

A Fujinál semmit nem bíznak a véletlenre és a jelek szerint a határidők betartásával sincs gond. Az S5500 premierjére pontosan 365 nappal az S5000 bemutatója után, 2004. július 28.-án került sor. Mert ugye 2004 szökőév…



Az S5500-on meg is látszik ez a pontosság. A gépről süt az átgondoltság. A formaterv a legjobb példa erre. Az S5500-on minden a lehető legjobb helyen van (az állványmenetet kivéve), fogása elsőrangú, hála a méretes markolatnak és annak, hogy nem fukarkodtak a gumival. Ugyanakkor mindez nem ért váratlanul, lévén az már az első sajtófotókon látszott, hogy az S5500 szinte tökéltesen egyforma az S5000-rel.

A paramétereket olvasgatva aztán egyre furcsább érzés kerített hatalmába, egyre többször kezdtem el nézegetni a fejlécet: biztos nem az S5000 adatlapja van előttem? Lássuk hát, mit tud az utód – és miben más az S5000-hez képest.

Ami a kezelőszerveket illeti, itt még egy-két – kisebb – újításról kell beszámolnom. A Display és Back gombok összevonása miatt üresen maradt alsó funkciógomb, amely így az LCD fényerejét növeli. Nem rossz ötlet egy ilyen gomb, erős ellenfénynél jó hasznát venni. Mondjuk egy azonnali visszajátszás gomb lehet, hogy még hasznosabb lett volna. További apró változás a vezérlőtárcsa Scene módjának eltűnése, ami következtében a témamódok (portré, táj, sport, éjszakai) most már közvetlenül elérhetők. A fókuszmód-választó tárcsán mindössze a felirat változott, az AF/MF jelzés szerintem érthetőbb, mint a korábbi S-M-C. Ez a gomb még mindig rögzíthető, ami jó, viszont a kézi fókuszállítás még mindig kétgombos – benyomva tartott expozíció-korrekció gomb mellett a zoomgombokkal állítható az élesség. Méterskála, nagyított kép még mindig nincs, szóval az MF még mindig nem az igazi. Egy jó MF-re pedig lenne szükség, mert az automatika nemritkán igen-igen lassan készül el az élességállítással, arról nem is beszélve, hogy kevés fénynél jónéhányszor csak többszöri ismétlés után találta meg a helyes fókuszt. Pedig van AF segédfény, de ez sajnos az S5000-ről ismerős erőtlen, zöld lámpa, amelynek a hatótávolsága nem egész három méter. Elegendő fénynél illetve közeli és kontrasztos témáknál egyébként 1 mp körüli a fókuszidő, ugyanez makrónál sem lényegesen hosszabb.



A főmenü opciói nem változtak meg alapvetően az S5000 óta. Az S5500 menürendszere a kompakt Fujifilm gépektől megszokott felépítésű, azonnal könnyen megtalálni mindent; az “F” gombbal előhozható, a felbontás és képminőség beállítására szolgáló menüt pedig még mindig igen hasznosnak tartom. A legfőbb és leghasznosabb különbség a több (auto, napos, felhős, ízzó és 3 féle fénycső) előre definiált színhőmérséklet, melyek mellett most már kézi beszabályzásra is van lehetőség. A fénymérés többszegmensű, középre súlyozott és szpot lehet, képeffektekből kettő áll rendelkezésre: chroma illetve fekete-fehér, továbbá állítható a képkeménység.

A Fuji S5500 az automata mellett teljes manuális expozíciót is kínál. Ekkor 15 és 1/2000 közt 1/3 Fé lépésenként választhatunk záridőt, míg a rekesz nagylátószög esetén F2,8-F8, tele esetén F3,2-F9 közt állítható, szintén 1/3 Fé lépésenként. Záridő előválasztás esetén sajnos nem érhető el az összes érték, hanem csak a 3 mp és 1/1000 közötti idők.

A menük jól néznek ki, szépek, színesek és egyáltalán nem pixelesek, amiben azért a pici (1,5″-ös) ámde annál részletgazdagabb (115,000 képpontos) LCD-nek is van némi szerepe. Az azonnali fényerő állító gomb révén most már egyáltalán nincs szükség a gyengécske EVF-re, ami egyrészt csekély felbontású – 115 ezer pixel egy EVF-től nagyon kevés – másrészt furcsa mód sötétben nem világosodik ki annyira, mint az LCD.

A 37-370 mm fókusztávolságú Fujinon optika nem meglepő módon szintén azonos azzal, ami az S5000-ben szolgált. Így még mindig elmondható, hogy az optika korrekt minőségű, megfelelően éles képet vetít. Átlagos mértékű mind a hordó-, mind a párnatorzítása; a kromatikus aberráció mértéke elfogadható. Nagylátószög és makró fotók esetén némi vignettálás (életlenedés) jelentkezik a képek sarkaiban. A makróképessége nem bámulatos, a legkisebb tárgytáv 9 cm, ekkor 65 mm-es befogás érhető el. A makró telével is használható, de ilyenkor a tárgytávolság – és emiatt a képre eső terület szélessége – igen jelentősen megnő.





Az S5500 egyetlen igazán jelentős újdonsága a CCD – ami érdekes, mert már nem érdekes. Azaz már nem a Fuji rendhagyó, nyolcszögletű fotódiódákból álló SuperCCD-je dolgozik a gépben, hanem egy klasszikus lapka, 4 Mpixeles felbontással. Ez az elődhöz képest azonos méret (1/2,7″) mellett 1 millióval több képpontot, és a lehangolóan lágy interpolált képek végét jelenti. Az S5500-zal készült képek élesek, kontúrosak, telt színűek: a CCD minőségébe nem nagyon lehet belekötni. Természetesen a SuperCCD-vel együtt a magas (alap)érzékenység is a múlté: ISO 64-400 közötti érzékenységgel fotózhatunk. A választható képméretek: 2272×1704, 1600×1200, 1280×960. A legnagyobb felbontás kétféle JPEG tömörítéssel választható, a RAW formátum mellett. Sajnos a kisebb képméretek elég erős tömörítésűek, ami ugyan jó hatással van a kártya üres kapacitására, viszont a képek minőségére nem annyira…

A CCD váltás szerencsére nem hatott negatívan a sorozatfelvételi módra, amely talán a legerősebb oldala volt az S5000-nek. Az új modell már négy ilyen módot kínál. A “Top 3” móddal 3-szor exponál a gép 1 mp alatt. A “Final 3”-vel akár negyven kép készíthető folyamatosan, szintén 3 kép/mp-cel, viszont ezek közül végül csak az utolsó három kerül a kártyára. A hosszú sorozatok kedvelőire gondolva az S5500 kínál maratoni módot is, amellyel 40 kép készíthető 1,6 kép/mp mellett. Igaz, a felbontás ekkor csak 1 Mpixeles. A negyedik mód az expozíció sorozat, ennek lépésköze 1/3, 2/3 vagy 1 Fé lehet.


A fényképezőgép vakuja az átlagosnál nagyobb hatótávolságú (4,5 m), ugyanakkor a közeli témáktól sem jön zavarba, olyannyira, hogy nyugodtan használhatjuk akár makrózáshoz, ilyenkor is megfelelően derített lesz a téma. Igaz, előfordulhat, hogy az objektívtubus árnyékot vet a képre. Mivel 6 cm magasra nyílik, a vaku vörösszem-effektus csökkentése, ha nem is tökéletes, de kellemesen hatékony.

Az új modell már 640×480 legnagyobb felbontású videót képes készíteni, 30 kép/mp képfelvételi sebességgel. Emellett 320×240 választható, szintén 30 fps-sel. A videók mellé hangot is rögzít a gép. Lejátszás módban pedig a fényképekhez is fűzhetünk hangot, diktafon mód ellenben nincs. De végre van hisztogram, igaz, csak lejátszáskor.


A FinePix S5500 természetesen xD kártyát használ, amiből 16 MB-osat mellékel a gyártó a géphez. A gépen és a kártyán kívül egyébként még az alábbiak kerülnek a dobozba:

  • objektívsapka
  • 55 mm-es szűrőadapter
  • USB ill. A/V kábelek
  • csuklószíj
  • szoftver CD
  • használati utasítás

Energiaforrásként 4 db AA alkáli elem vagy ceruzaakkumulátor szolgálhat. A vásárláskor érdemes inkább ez utóbbiakat beszerezni, egy legalább 128 MB-os xD kártyával együtt.

Az S5000 méltó utódja a FinePix S5500. Egy könnyen kezelhető de mégis beállítások széles skáláját nyújtó fényképezőgép, mely mind a kezdő, mind a gyakorlott fotós igényeinek megfelel, míg a 10x-es zoomos optika tág határokat szab a témaválasztásban. Az S5500-at végső soron ára teszi igazán figyelemre méltóvá és egyben igen jó vétellé.

A Fujifilm FinePix S5500 ára jelenleg bruttó 90.000 Ft.

A fényképezőgépet a bemutatóhoz az Extreme Digital biztosította. Köszönjük.