Egy szkenner általában nem túl érdekfeszítő dolog. Régi, már meglévő dolgokkal nem mindenki szeret bíbelődni, pláne, ha újat is alkothat frissen beszerzett digitális fényképezőgépével. De vannak olyan feladatok, amiken túl kell esnünk. Így vagyok én a filmes korszakban készült fotóim és filmjeim digitalizálásával. Tudom, hogy meg kell csináljam, de még nem tudtam rászánni magam a nagy tettre.
Miért is ódzkodom a feladattól? Főleg azért, mert a többezer kép vagy a hozzájuk tartozó negatív vagy dia (ha megvan még) szkennelése őrületesen nagy feladatnak látszik. Minden egyes képet feltenni a szkenner üvegére, megvárni, hogy a jó minőségű szkennelés akár percekig tartó folyamata megtörténjen, utána kivágni, javítani, rendezgetni…. Ez ilyen több száz vagy több ezer képnél már napi 8 órás munkában is sok lenne.
Persze léteznek olyan fotós üzletek, ahol szívesen vállalják az ipari szkennerrel felszerelt digitális laborgéppel a negatívok szkennelését és CD-re archiválását. Mint azt a Fotósuli előző részében is megemlítettük ez azzal a hátránnyal járhat, hogy nem mindig tudjuk, hogy mit is kapunk vissza. Ha ezt a megoldást választjuk, akkor a teljes archívum leadása előtt a kiszemelt laborral érdemes egy próbát tenni. A kismértékű bizonytalanságot leszámítva, ha az archiválandó fotók filmen is megvannak, akkor ez a legkényelmesebb megoldás.
A probléma akkor kezdődik, ha a negatívok már elkallódtak és csak a cipősdobozban, vagy jobb esetben az albumban lehet megtalálni a kincsnek számító emlékeket. Ezek szkenneléséért a labor már valószínűleg óriási pénzeket számolna fel, mivel a nagy rendszerek általában nincsenek ilyenre felkészítve. Ez az a pont, ahol a HP új lapszkennere nyerő pozícióba kerülhet.
 |
 |
Rengeteg gyártó kínál már lapszkennereket, az olcsóbb, fotók szkennelésére csak korlátozottan alkalmas eszközöktől a profi, fimszkenner feltéttel is rendelkező eszközökig. A minőség évről évre javul, a szkennerek precízebbek lesznek, a színek helyesebbek és kicsit javul a kezelőfelület is. De ahogy a tudás növekszik, úgy lesz egyre bonyolultabb is a kezelés is.
Ez a szkenner azonban egy nagy érdekességet tartogat számunkra: ez pedig az automatikus fotó adagoló. Ez egy olyan szerkezet, mint amit a komolyabb fénymásolókon lapadagolóként megszokhattunk. A különbség az, hogy a működés speciálisan 10×15-ös vagy 9×13-as fotókra lett kihegyezve. Egy stóc (max. 24 db) kép szkennelése így egy gombnyomással megoldható. A szkenner automatikusan adagolja a képeket, amivel végzett, azt a túloldali tálcában gyűjti. Nagyon kényelmes megoldás.
 |
 |
Ami ezt a módszert nagyon kényelmessé teszi, az az, hogy a rendszer automatikusan felismeri a kép határait, így az USB 2.0-ás porton csatlakoztatott számítógére már csak a helyesen kivágott kép kerül. Így megspóroljuk a lap adagolásának, a ferdén szkennelt képek forgatásának és az összes kép körbevágásának feladatait. A feladat már csak a színek korrekciójára és a szortírozásra korlátozódik.
Telepítés után az alapértelmezett beállításban a szkenner kicsit túlerősíti a színeket. Ennek oka nyilván az, hogy a régi, fakó képeknek ez általában jót tesz. Szerencsére a funkció kikapcsolható, így a már digitális fényképezőgéppel készült és digitális laborgépen lenagyított felvételek színhűségét is sikerült többé kevésbé megoldani. És itt jön a szkennelés általam érzett legnagyobb problémája: a színek alapjában véve jók, de hosszas kísérletezés nélkül nem azonosak az eredetivel. A szkennelt kép szép, önmagában akár tökéletesnek is mondható, de nem pont olyan, mint az eredeti.
Számomra nagy meglepetést okozott azonban a felbontás próba. Olyan, 4 megapixeles fényképezőgéppel készült felvételeket szkenneltem be, amiket egy 300 dpi-s digitális Fuji laborgéppel nyomtattunk ki. Azt hiszem, hogy aki dolgoztatott már ki képet ilyen laboron, az egyetért velem abban, hogy a minőségre (a kevésnek tűnő 300 dpi ellenére) nem lehet panasz. Mivel a 300 dpi-vel kinyomtatott 10×15-ös képen összesen 2 megapixelnyi információ látszik, a folyamatban itt történt egy matematikailag megfogható, de vizuálisan alig érzékelhető adatvesztés. Ezeket a képeket olvastattam be 400 dpi-s felbontással, hogy az eredeti 4 megapixeles fájlhoz hasonló pixelméretűt kapjunk. Arra számítottam (szerintem teljesen jogosan), hogy a kép szép lesz, de a papírképről az összes részlet elveszik. Nem teljesen így történt. A digitális állományból nyomtatott kép szkennelés után a nyomtatottal összemérhető minőségű volt. Természetesen a már említett nyomtatási veszteséget nem tudtuk pótolni, de a minőségre így sem lehet panasz. A kétkedőket megnyugtatom, hogy a régi filmek minősége nagyobb gond lesz, mint az itt látható minimális részletvesztés. A szkenner teljesítménye kellemes csalódás volt, és azt jelenti, hogy ami részlet a régi fotókon lesz, azt ezzel a szkennerrel meg lehet fogni.
 |
 |
| Eredeti fájl | Szkennelt fájl |
 |
 |
| Eredeti fájl (1:1 nagyítás) | Szkennelt fájl (1:1 nagyítás) kb. 16×12 mm-es részlet |
 |
 |
| Eredeti fájl (1:1 nagyítás) | Szkennelt fájl (1:1 nagyítás) kb. 16×12 mm-es részlet |
 |
 |
| Eredeti fájl | Szkennelt fájl |
 |
 |
| Eredeti fájl (1:1 nagyítás) | Szkennelt fájl (1:1 nagyítás) kb. 16×12 mm-es részlet |
Itt szeretnék tenni egy kitérőt: Sokan kérdezhetnék, hogy miért választottam digitális forrásból készült felvételt a próbához. Egyszerűen azért, mert a régi fotóalbumaimat felütve rájöttem, hogy az 5-10 éve filmre készített fotóim minősége annyira gyenge, hogy inkorrekt lenne olyan fotó alapján megítélni a szkenner minőségét. Nem csak a fotós képességeim nem voltak megfelelők, de az akkoriban használt negatívok szemcsézettsége sem volt olyan, amihez a digitális fényképezőgépek korában a szem hozzászokott: nagy részletgazdagság, de szemcsés kép. Persze kipróbáltam a rendszert régi negatívval is, erről kicsit később.
Nézzük akkor, hogy időben a szkennelésnél mire számíthatunk. A gyártó összes ismertetője azt írja, hogy 24 db kép szkennelése az automatikus fotó adagolóval mindössze 5 perc. Nem tudom, hogy ezt milyen felbontásnál nézték, de az általunk első próbaként beállított 200 dpi-nél a művelet 10 perc 9 másodpercig tartott. Éppen duplája az eredetileg megadott időnek, de töredéke annak, amennyi időbe a kézzel való képcserélgetéssel került volna a dolog. Az eredmény szép lett. Régi képekről valószínűleg nem is kellene jobb. A próbát megismételve alig néhány másodperccel kaptunk jobb eredményt, így megállapítható, hogy egy tekercs filmnek megfelelő kép szkennelése közepesen jó minőségben kb. 10 percet vesz igénybe.
Mi azért nekiálltunk és tettünk egy próbát 400 dpi-vel is. Az eredményről fentebb már áradoztunk, a szükséges idő 16 és fél perc volt. Ez még mindig tökéletes. Mivel a képekkel a szortírozáson kívül más dolgunk nincs, megtehetjük, hogy amíg a szkenner egy 24-es köteggel dolgozik, addig mi átnevezgetjük és mappákba rendezzük a már elkészült képeket. Így szombat délutánonként néhányszás fotó sorsa rendezhető.
Az automatikus fotó adagolónak meg kell még említsünk egy nagyon fontos jellemzőjét: a képet nem az üveglaphoz dörzsölve húzza végig a beolvasás során, hanem attól 1-2 mm-re emelve. Kellemetlen lenne, ha a képeinken a digitalizálás után csúnya csíkok lennének. Erre a hagyományos dokumentum lapadagolók használata esetén biztosan számíthatnánk. A HP megoldása nagyon ötletes. A képeket szállító gumiszalagot lyukacsosra tervezték, és egy a szállítószalag fölé ventillátort szereltek. Így a rendszer a képet a szalagra szippantja, így az emulziós réteg sérülésének veszélye egész kicsi.
 |
 |
A szkennerhez kaptunk egy filmszkenner feltétet is. Néhány filmkocka alkalmankénti szkenneléséhez (ha már úgyis van egy ilyen jó szkennere az embernek) megfelelő, de arra, hogy az archívumot digitalizáljuk, már nem. A 4 kockára vágott filmcsíkok egyesével cserélendők, a filmkockákat külön kell vagdosni és az egész nem túl gyors folyamat. Persze ha ilyen forrásból kell dolgozni, akkor a szkennernek ez a képessége életmentő lehet, de ha valaki ilyet akar nagy mennyiségben szkennelni, akkor vagy vegyen komoly filmszkennert, vagy vigye el a filmeket olyan laborba, ahol ezt profin meg tudják csinálni. A ScanJetnek 5530 ezen szolgáltatása kb. bónuszként értékelhető.
A szoftveres támogatás HP-hoz híven nagyon jó. A számítógépre a telepítéskor több program is felkerült, amelyek együttműködtek a szintén HP nyomtatók szoftvereivel. Így ha valaki teljes HP megoldás mellett dönt (szkenner és nyomtató), akkor azok kiválóan együtt fognak működni egymással.
Összességében a HP ScanJet 5530 hozta azt az eredményt, amit vártunk tőle: jó minőségű, egyszerű fotószkennelés. Aki már elgondolkodott szkenner beszerzésén és szükségesnek érzi a régi fotók archiválását, az nézze meg ezt a masinát, mert a régi családi élmények felelevenítésére a karácsonynál jobb alkalmat keresve sem találhatnánk.
A szkennert a HP Magyarországtól kaptuk. A szkenner részletes adatai a megtalálhatók a HP weboldalán.
