Bevezető
Jelen cikkünk kissé eltér a megszokottól, legalábbis olyan szinten mindenképpen, hogy itt most nem foglalkozunk konkrétan a fényképezőgép külsejével, vagy éppen kezelésével, nem vesszük górcső alá a menürendszert sem, hiszen a Fujifilm FinePix IS-1 nem más, mint a FinePix S9600 modell infravörös fotózáshoz alkalmassá tett változata. A két gép annyira hasonló egymáshoz, hogy különbséget csak a felpattintható vaku színében találunk. A kezelőszervek, a menük, a használat teljesen megegyezik a FinePix S9600-éval. Mivel az S9600-at már részletesen bemutattuk, az ott leírtak erre a gépre is igazak.
Ha tehát valaki kíváncsi az IS-1 felépítésére, kezelésére, menürendszerére és egyéb jellemzőire, melyek az S9600-zal megegyeznek, keresse fel az S9600 részletes tesztjét, s abból tájékozódhat.
E cikkben csak az infravörös fotózásról, illetve ahhoz szükséges módosításokról lesz szó.
Infravörös – filmes vagy digitális?
Az infravörös fotózás természetesen nem újkeletű dolog, de ahogy a hagyományos fényképezést megváltoztatták a digitális fényképezőgépek, úgy az IR fotók készítése is sokkal egyszerűbbé vált a számjegyekkel dolgozó masináknak köszönhetően.
Az IR fotók készítése hagyományos fényképezőgéppel jóval nehezebb, mint digitálissal, hiszen előbbi esetben csak a látható fény által megrajzolt képet tudjuk megtekinteni a keresőben, míg a digitális fényképezőgépeknél vagy már a keresőben is láthatjuk az infravörös tartomány lenyomatát, vagy az expozíció után nézhetjük azt meg. Mindenesetre érezhető, hogy itt is jókora előnye van a digitális technikának az analóggal szemben.
További nagy előny, hogy a digitális gépekben alkalmazott képérzékelők (CCD-k, CMOS szenzorok) jóval érzékenyebbek az infra tartományra, mint a hagyományos filmek (éppen ezért a filmes fotózásnál különleges fényérzékenységű alapanyagokat kell, illetve kellett használni). Erre hamarosan visszatérünk, de előbb nézzük meg, mit is jelent az infravörös tartomány.
Az infravörös tartomány
A fény – ahogy az iskolákban tanítják – két féle jellegű lehet: részecske jellegű (fotonok, ezek mozgási energiája szakít ki egy-egy elektront ha a képérzékelőbe csapódnak) illetve hullám természetű (interferencia jelenség). A fizika az egyes tapasztalatokat és jelenségeket mindig a neki megfelelő jelleggel magyarázza. A fényképezés során mind a részecske jelleggel (maga a képérzékelés), mind a hullám jelleggel (optika, lencserendszerek, szűrők) találkozhatunk.
Most elsősorban a hullám jelleget kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy értelmezni tudjuk az infravörös tartomány lényegét.
A fenti ábrán az elektromágneses spektrum egy részlete látható. Jól megfigyelhető, hogy az igen tág hullámhossz tartományból csak egy igen keskeny szeletet képes szemünk fényként felfogni. Ezt nevezzük látható fénynek, melynek hullámhossza 400-760 nm közötti.
A látható fénytartomány alatti rezgéseket ultraibolya (UV) fénynek nevezik. Leginkább bankjegyek, értékpapírok eredetiségének kimutatására használják manapság, de az orvostudományban és a kriminológia területén is alkalmazzák. Ezen hullámok frekvenciája magasabb, mint a látható fénynek (hullámhosszuk kisebb), így energiájuk is nagyobb. Az ultraibolya fénytől kezdődően az egyre kisebb hullámhosszú elektromágneses rezgések ionizáló hatásúak. Tovább csökkentve a hullámhosszt, eljutunk a röntgen sugarakig, majd a még kisebb hullámhosszú gammasugárzásig, melyek főként atommagok bomlásakor keletkeznek (ezen nagy energiájú sugarak egészségre káros hatásait jól ismerjük).
A másik irányban haladva a látható fény feletti tartományba jutunk, amelyek hullámhossza nagyobb, mint 800 nm. Ezeket infravörös fénynek nevezzük. A legelterjedtebb alkalmazási területük az elektronikai eszközök távvezérése, illetve az egyszerűbb vezeték nélküli adattovábbítás (ez utóbbit váltotta fel a nagyobb hullámhosszú rádióhullámokon alapuló Bluetooth). A speciálisabb alkalmazások között hőtérképezést (polgári és hadi célok egyaránt), tudományos vizsgálatokat, csillagászati megfigyeléseket és természetesen az infravörös fényképezés művészi kifejezőértékét is megtalálhatjuk.
Infravörös fotózás
Infravörös fotózásról akkor beszélhetünk, ha a rögzített kép javarészén az infravörös fény lenyomatát látjuk. Ahhoz, hogy értékelhető és élvezhető képet kapjunk, célszerű elválasztani a látható fényben fotózást az infravörös fotózástól.
Ahogy a cikk elején már említettük, a digitális fényképezőgépek képérzékelői eleve érzékenyebbek az infravörös tartományra. Ahhoz, hogy színhelyes képet kapjunk, szükséges, hogy az infravörös fény ne zavarjon be a képalkotásba. Ehhez a gépek túlnyomó többségében a képérzékekő előtt egy olyan szűrőt használnak, amely az infravörös fényt nem engedi át, csak a látható tartományt. Ez segíti a gépet abban, hogy az emberi szemhez hasonló tartományban lásson, s valósághű színeket lássunk vissza a fotókon is.
A szűrők természetesen más és más karakterisztikájúak, egy szűrő jóságát általában annak meredekségével szokták kifejezni. Minél meredekebb, annál határozottabban vágja szét a spektrumot a kiszűrt és az átengedett tartomány között. Az ideális szűrő végtelen meredekségű, ami azt jelenti, hogy az adott frekvencia előtt mindent 100%-osan, azon túl viszont semmit, vagyis 0%-osan enged át. Ilyen a valóságban persze nincs, így valamilyen mértékben biztosan szűri a számunkra hasznos hullámhosszokat és biztosan átengedi a számunkra nem szükséges frekvenciákat is.
Ha a szűrő meredeksége alacsony, akkor fordul elő, hogy a képen az infravörös fények elszíneződéseket okoznak, mint pl. a Nikon D40 esetében (de említhetném a néhai Minolta DiMAGE 7-es szériát is). Bizonyos fekete színű anyagok a valóságban nem teljesen feketék. Mint tudjuk, a fekete azt jelenti, hogy minden színt elnyel. Legalábbis a látható spektrumban. De mi a helyzet az infravörös tartománnyal? Nos, ott nem minden fekete tényleg fekete. Mi lesz ennek az eredménye? Barnás szín az infravörös fényt el nem nyelő anyagok esetén. Képzeljük csak el, milyen zavaró lehet egy ballagási fotón, amikor a képen néhány diák fekete, néhány pedig vörösesbarna nadrágban látszik.
Infravörös és fekete probléma
Ez a hatás tehát azt jelenti, hogy a gép érzékeny az infravörös tartományra. A normál képkészítés során ez zavaró lehet (fű illetve némely fekete anyag barnulása), ahogy a Fujifilm FinePix IS-1-nél is az, szemben pl. az infravörös színt kiszűrő másik FinePix modellel:
Ahhoz, hogy a FinePix IS-1-et alkalmassá tegyük normál fotózáshoz, olyan, ún. IR-cut szűrőre van szükség, amely a normál digitális fényképezőgépek CCD-je előtt is megtalálható. Ez fogja kiszűrni a képalkotásban zavaró infravörös fényt. Mivel mi ilyen szűrőt nem kaptunk az IS-1-hez, normál jellegű képeket nem is közlünk tesztfotóink között (kivéve a felső, bemutató képet).
Amikor a cél az, hogy infravörös fényeket jelenítsünk meg a képeinken, akkor pont fordítva kell eljárnunk. Ez esetben a látható fény fogható fel zavaró fénynek, így ezeket kell kiszűrni. Olyan szűrőre van tehát szükség, amely csak az infravörös fényt engedi át, a hagyományos látható fénynek útját állja.
Több gyártó is kínál ilyen fajta szűrőket, különféle hullámhosszokhoz (egyik legelterjedtebb a Hoya R72 jelű változata), nekünk a Cokin 89B jutott (a gép visszaszállítását követően lett volna lehetőségünk egy másik szűrő kipróbálására is, elképzelhető, hogy erre még egy későbbi időpontban visszatérünk).
A szűrő felhelyezéséhez Cokin szűrőtartót kell használnunk. Ez kissé kényelmetlenné teszi a dolgot, hiszen nem tudjuk a fényképezőgépet úgy eltenni a fotóstáskánkba, hogy rajta van a méretes szűrő (legalábbis az IS-1 méretéhez igazított fotóstáskák esetében). Az állandó le-feltekergetés pedig fárasztó lehet. Ezért érdemes ilyen esetre egy nagyobb táskát beszerezni.
A szűrőt felhelyezve bekapcsolhatjuk a gépet, amely keresőjében már az infravörös fényeket látjuk. Itt jön ki a kompakt gépek előnye a tükrösökkel szemben: egy D-SLR fényképezőgép TTL keresőjében nem sokat látnánk, igen nehéz volna komponálni. Persze a mai, modern gépek már rendelkeznek LiveView funkcióval, de ezek már CMOS szenzorral szereltek, amelyek alapkiépítésben kevésbé alkalmasak az infravörös fotózásra.
Az infravörös fényekre való érzékenység jól érzékelhető abból is, hogy a puszta szemmel sötétnek látszó szűrő ellenére napos időben nagyjából 1/50 mp-es záridők érhetők el ISO80 érzékenységnél. Ez tehát kézből jól kitartható. Tele tartományban történő kézben fotózáshoz viszont már szükség lesz nagyobb érzékenységre is.
A tesztfotók készítésekor sajnos nem voltak ideálisak a környezeti körülmények. Szerencsére a napsütéssel nem volt gond, de a fák lombozata a februári időpont miatt meglehetősen gyér volt. Szerencsére az örökzöld fenyők ilyenkor is „kéznél” vannak.
Érdemes megfigyelni, hogy az égbolt felöl mennyire kevés infravörös fény érkezik. Kissé hasonló a hatás a polarizációs szűrő használatához. A sötét égbolttal határozottabb, kontrasztosabb, témájában jobban kiemelt fotókat készíthetünk. Bár nagyon felhős idő nem volt a teszt ideje alatt, azt is fontos megjegyezni, hogy infra tartományban nem okoz olyan mértékű kiégést egy felhős égbolt, mint amilyen az hagyományos digitális gépekkel jelentkezik.
A próbák során bizonyítást nyert, hogy milyen könnyedén lehetséges akár kézből is infravörös fotókat készíteni. Érdekes volt kipróbálni ezt a másik világot bemutató rendszert. Mindenképpen érdemes belevágni a Fujifilm FinePix IS-1-be azoknak, akik szeretnének az infrafotózás rejtelmeivel megismerkedni, illetve a benne rejlő lehetőségeket akár művészi, akár tudományos célra felhasználni, főleg, hogy a készülék normál fotózáshoz is alkalmassá tehető.
A fényképezőgépet a Fujifilm Magyarország-tól, a Cokin szűrőt az ArtWork Photo-tól kaptuk kölcsön a teszt idejére. Köszönjük!
Ha bemutatónk segített a gép kiválasztásában, a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja az oldal működését. Köszönjük!
A cikkben és a tesztfotók között szereplő összes képet szerzői jogok védik. Előzetes, írásos engedély nélküli felhasználásuk tilos!
