Az S5R-et követően megfordult a nálunk az S300R, az L3V, az L30 is, és bár ezek a gépek már korántsem voltak annyira lenyűgözőek, de ezekkel együtt is az a kép alakult ki a Kyoceráról, hogy egy olyan szinte hibátlan ugyanakkor kellemes árú kompakt gépeket gyártó japán cég, amit valamilyen okból elhanyagolnak a vevők. Kicsit arra a rendes, becsületes fűszeresre hasonlít a Kyocera, aki a város szélén nyitotta meg a boltját. Mindenki tudja, hogy ott van, hogy senkit nem ver át és még csak nem is drága, dehát messze is van, meg keveset is hallani felőle…
 |
 |
Külső
Az M410R komoly, fekete, de szigorúan műanyagból készült. Ezen nincs mit csodálkozni: az ultra-zoom kategória egyik legolcsóbb darabjáról van szó, ára még éppen 100 ezer Forint alatti. Egyébként a műanyag ellenére nagyon masszív szerkezet, a forgalmazó szerint a tesztgépet, amit nekünk küldtek, korábban már kétszer is sikerült lendületesen találkoznia az anyafölddel, ehhez képest mindössze néhány karcolás mutatta korábbi hányatott sorsát.
 |
 |
 |
 |
Ami a kényelmet illeti, az M410R-t kritika nem érheti. Kiváló a markolat, főleg a gép méretéhez képest, könnyedén lehet egy kézzel is használni, mert hüvelykujjal elérhető az összes gomb és a vezérlőtárcsa is – kell ennél több? A gombok kialakítása jó, egyedül a Display gomb került kicsit rossz helyre és lett kicsit kicsi. A többiek határozott kattanással jelzik, ha használatba lettek véve, így nyugodtan ki lehet kapcsolni az idegesítő billentyűhangot.
A kártya- és USB/AV fedelek a gép két oldalán kaptak helyet. Biztosan járnak, záráskor ezek is nagyot kattannak, bár az USB műanyagbütyök-záras megoldását más gépeknél sem tartottam soha sokra – legalábbis ami az élettartamot illeti. Tetszett, hogy az SD használatát jelző LED nem valahol a kereső környékén, hanem közvetlenül a kártyafedél mellett kapott helyet, így nem kell használati utasítás ahhoz, hogy rájöjjünk, mit is jelöl.
 |
 |
Az elemek a markolatba kerültek. Állványon ugyan nem cserélhetőek, mert a menet túl közel került, a fedél azonban mindenért kárpótol, a szuperbiztos lock-os megoldás az egyik nagy kedvencem.
Kijelzők
 |
A méret és a megszokás azt diktálná, hogy a nagy külső LCD-vel kezdjem, azonban az M410R az egyik legnagyobb extrája az EVF. Az, hogy van és dioptria-korrekciós, nem különlegesség, azt is elintézhetnénk egy csettintéssel, hogy majd’ 22 fok alatt látszik, node az, hogy majdnem 640×480 pixel a felbontása! Aki lusta kiszámolni, annak elmondom, hogy ez 300.000 képpontnak felel meg. Eddig legfeljebb 230-240 ezer pixeles elktronikus keresővel találkozhattunk, és csak olyan, jóval komolyabb, hadd ne mondjam, drágább gépeken, mint pl. a Sony F828 vagy a Fujifilm S20 Pro. Mindemellett a kijelző képfrissítése kiváló, még kevés fénynél is. Csak azért nem mondhatom, hogy az M410R után el lehet felejteni a 200.000 képpont közeli EVF-eket, mert a Kyocera túl kis cég ehhez a digitális fényképezőgép piacon.
Az LCD-t ilyen EVF mellett, azt hiszem, nem sokan fogják használni, pedig teljesen korrekt, 110.000 pixeles és DayFine technológiával készült, így még erős napsütésben is jól látható.
Optika
 |
A 10x-es zoomos objektívet vizsgálva eszembe jutott, hogy ezeket a paramétereket már mintha láttam volna valahol. Aztán a gyanú beigazolódott: ezzel az optikával, vagy legalábbis egy ehhez kísértetiesen hasonlóval már találkoztunk korábban. A Fuji népszerű S5000 modelljének objektívje szinte tökéletesen azonos ezzel a darabbal. Mindössze a tele állás kezdőfényerejében – itt f3,1, ott f3,2 – és a zoom lépésszámában térnek el. Ez utóbbi annak idején az S5000 egyik legnagyobb gyengéje volt, de az M410R esetében is mindössze 12! Ez az átszámítva 37-370 mm-es gyújtótáv mellett nagyon kevés.
Tele állásban találkozhatunk némi kromatikus aberrációval, de ez nem vészes. A nagylátószög torzítás jobbára észrevehetetlen, és makrózáskor sem csinál oz optika rettenetes görbéket az egyébként egyenes vonalakból, de 37 mm-es legkisebb fókusztávolság és 10 centis legkisebb tárgytáv mellett manapság már ez a minimum. Én egyébként valamivel nagyobb torzítást is boldogan elviseltem volna, csak ne 37 mm lenne a „nagylátószög”…
Az optika kikapcsolt állapotban sem húzódik vissza a vázba, így rögtön a vásárlás után érdemes a mellékelt fém közgyűrűt felrakni és később sem levenni. A kinnmaradó objektív a bekapcsolási időre van igen-igen pozitív hatással: alig több, mint két mp elég a gépnek ahhoz, hogy életre keljen. A fókuszidő 1 mp alatti, de természetesen telénél valamivel hosszabb. Autofókusz segédfény viszont nincs. Egy ultra-zoom-nál ez nem olyan nagy hiányosság, mivel az AF segédfény hatótávolsága ritkán nagyobb 3-3,5 méternél, egy ilyen gépnek 3 méter viszont nem távolság. A szimplán kontrasztérzékelős rendszer viszont kevés, sötétéskor nagyon hamar feladja a küzdelmet az automatika és sajnos manuális fókusz sincs. Pedig egy ilyen EVF mellett… Az optika ezzel együtt rendben van, nem képes csodákra, de az elvárásoknak megfelel. A 10x-es zoom és az f2,8/3,1 fényerő pedig nagyszerű lehetőségeket rejt.
Képérzékelő
Miután kiderült az S5000-rel való – hivatalosan meg nem erősített – rokonsága, az M410R-t minden praméterében a népszerű előd(?)-höz kezdtem hasonlítani. Így a CCD-t is. A Kyocera terméke 4 Mpixeles, míg a Fuji-é 3. Méretüket tekintve egyformák, mindkettő 1/2,7″-es. Azonban a hasonlítgatásnak itt vége kell szakadjon, mert míg a Fuji SuperCCD-vel szerelte az S5000-et, a Kyocera hagyományos lapkát használ és e kettőt nem illik összehasonlítani. Hogy mást ne mondjak, amíg az S5000-től elvártuk az ISO 800-at, az M410R-nél meglepve és örömmel tapasztaltam, hogy választható ez az érzékenység. Legnagyobb felbontásban is. Igaz persze, hogy az ISO 800 annyira zajos, hogy tényleg csak végszükség esetén szabad használni, de van és adott esetben nagyon jól jöhet. A legkisebb érzékenység ISO 100, ekkor a zajosodás normális mértékű, azaz lényegében észrevehetetlen. Az M410R-rel készült képek lágyak, igazán kontrasztos képekhez érdemes a képkeménységet megnövelni.
Menü, szolgáltatások
 |
 |
A menürendszer, szó mi szó, elég gyengére sikerült. Egyrészt a külalakja, szürke, fakó sárga színei miatt; másrészt logikátlan felépítése miatt. Automata módban csak a felbontás, az önkioldó és a tömörítés állítható, sorozatfelvétel állásban ugyanezek, kiegészülve a sorozatfelvétel módjával. A scene mód összesen négy témaautomatikát rejt (sport, portré, éjszakai portré, éjszaka). Ahhoz, hogy a fehéregyensúlyt beállíthassuk, már EXT módba kell kapcsolni. Itt aztán már minden elérhető, de csak menüből. Azonban azért, hogy a menüpontok kiférjenek a képernyő aljára, a Kyocera szerint ritkábban használt opciók az M menüpont alatt szerepelnek. Ide került a zár- illetve rekesz előválasztás mód, itt állítható be – többek között – az érzékenység és a fókuszmező is. Szerencsére a menü intelligens, megjegyzi, hogy mely pont volt utoljára használva és legközelebb már automatikusan oda ugrik. Teljesen manuális expozíció viszont nincs, és ezt a hiányosságot az expozíció korrekció (+/-2 Fé 1/3 Fé-enként) és a zár- avagy rekesz előválasztás csak részben pótolja.
A fehéregyensúly-állítás a főmenüben kapott helyet, ha viszont a választható színhőmérsékletek egyike sem lenne megfelelő, a kézi konfigurálást már az M menüben találni. Csak EXT módban van lehetőség expozíció-sorozat készítésére. A tömörítés minősége ellenben az összes módban változtatható, Fine (97%) és Normal (95%) áll rendelkezésre. Mindezek és még sok más mellett folyamatos AF, képkeménység, színmélység és különböző képeffektek beállítására is van mód.
A kijelzőn megjelenő adatok bőséges információt szolgáltatnak, a rekeszérték és a záridő, a képfelbontás és -minőség, az érzékenység, a hátralevő képek száma és még sorolhatnám, mi minden egyéb jelenik meg a kijelzőn. Élő hisztogram is bekapcsolható, ez az alul- avagy túlexponáltságot azonban nem jelzi. Furcsa volt, hogy automata módban nem jelent meg a rekeszérték és záridő, még félig lenyomott exponálógomb esetén sem.
A sorozatfelvétel mód valószínűleg a marketingosztály erős befolyásának eredményeként kerülhetett a vezérlőtárcsára, ugyanis EXT módban szintén lehetőség van sorozatfelvétel készítésre, sőt, expozíció sorozat csak itt van. Ennek egyenes következményeként én például egyszer sem használtam a sorozat-módot. Arra viszont, hogy rögtön mindenkinek szemet szúrjon. Ha pedig megnézi, rögtön kiderül, hogy az M410R nemcsak gyorsan, de okosan és gyorsan is képes „tüzelni”: a 3 kép/mp sebességű sorozat mellett 2,2 kép/mp sebességre képes – ha bekapcsoljuk a követő autofókuszt. Ez a funkció ma még ritkaságszámba megy, pedig a leggyorsabb sorozat sem ér semmit, ha életlen…
Az RTune processzor, amint azt már az S5R-nél megismerhettük, villámgyorsan dolgozza fel a képeket. Két kép készítése közt nincs szükség több másodpercre! De lejátszáskor is azonnal megjelenik az éppen aktuális kép, a nagyításra sem kell várni. A 640×480-as, 30 fps-es videóval, ha elég gyors az SD kártya, akár a teljes memóriakártya megszakítás nélkül megtölthető. A proci viszont még mindig melegszik, mint fekete macska a napon, néhány perc elég ahhoz, hogy az optika tövénél elkezdje melengetni a fotós ujja hegyét. De ilyenkor nemcsak az ujjakat melegíti, de a CCD-t is, ami folyamatos használat mellett előbb-utóbb a képek zajosságának növekedéséhez vezet.
A felugró vaku, bár hatalmasat üt, nem emelkedik ki jelentősen a gép tetejének síkjából. Így viszont a vörösszemek eltüntetésében sem valami hatékony, elővillantás ide vagy oda, 3,5 méteres távolság felett már szinte garantáltan elpirul a fotóalany – szeme.
Értékelés
 |
A Kyocera Finecam a ma kapható legolcsóbb ultra-zoom gépek egyike. Ez azonban csak részben mutatkozik meg a tudásában, gondolok itt elsősorban a manuális expozíció és fókusz és hiányára. A kényelmes fogású, masszív váz, a kiváló összeszerelés, a jó fényerejű, nagy gyújtótávolságú és kis torzítású objektív, az ISO 800 érzékenység nomeg mindenekelőtt a gyorsaság, különös tekintettel a sorozatfelvételre, mind-mind az M410R mellett szólnak. Ár/érték arányát tekintve manapság mindenképpen az egyik legjobb vétel mind kezdők, mind rendszeresen fotózó amatőrök számára.
A Kyocera Finecam M410R ára jelenleg 99.900 Forint.
A fényképezőgépet a Fotoplus bocsátotta rendelkezésünkre a teszt idejére.
A tesztképek részben a megszokott budapesti helyszíneken, részben Sopronban készültek. Ez utóbbiak közül néhánynál Soligor 0,7x nagylátószög előtétlencsét használtam (a fájlnevek a wide szóval kezdődnek), hiszen a mellékelt adapter gyűrűre gond nélkül fel lehetett tenni.
