Képminőség
A tesztképek színekben jók, a vörösek szokás szerint hajlamosak picit narancsba áthajlani, már viszonylag kis túlexponáltságnál is. A színtelítettség is jó, még szerencse, hiszen sem ezt, sem kontrasztot nem tudunk állítani a gépen.
Az objektív a nagy felbontású képérzékelőre egész jó felbontású képet vetít, legalábbis képközépen. A képek sarkainál már kezd érezhetően csökkeni a felbontás, enyhe szférikus aberráció látható.
Az élesítés kompaktosan erős, képközépen emiatt már talán kissé túl kemény is a kép. Kár, hogy az élesítés mértékét sem tudjuk a gépen belül módosítani.
ISO80 -nál minimális a képzaj, bár zajmentes képről azért nem beszélhetünk. Bár a zajszűrés egyértelműen tetten érhető, a megmaradt képzaj is jól látható. Tegyük gyorsan hozzá, a nagy felbontás miatt mindez 10×13 cm-es papírképen nem fog látszani.
ISO100 érzékenységnél csak egy hajszállal nő meg a képzaj, vagyis nyugodtan használható az ISO100-as is, a legalacsonyabb érzékenységhez viszonyítva elhanyagolható a különbség. A zajszűrés ugyanolyan szinten dolgozik.
ISO200-nál a zajszűrés kicsit erősebbre kapcsol, ennek következménye, hogy a remanens képzaj nem is sokkal nagyobb, mint ISO100-nál. A magasabb zajszűrés viszont kicsit a részletekbe is beleharap, minimálisan, de kevesebb a részlet egy ISO200-as képen, mint az 1 Fé-kel kisebb érzékenységen készülten.
ISO400-ra emelve az érzékenységet drasztikus zajszűrés növekedést tapasztalhatunk. Itt a végeredmény már sokkal mosottabb, részlettelenebb. 10×13 cm-es papírképen kis kompromisszummal ez az érzékenység is jó képet ad.
Az ISO800 érzékenységgel készült kép zajszűrése még erősebb, részletek itt már alig vannak, az 500 Ft-os apró feliratai olvashatatlanok, a cérnaspulnik cérnaszálai elkülöníthetetlenek, az egész kép fátyolos. Ez az ára annak, hogy a képzaj nem jelentősen magasabb, mint ISO400-nál, viszont így már a 10×13 cm-es papírképünk se lesz olyan szép.
ISO1600 érzékenység képe igen erősen zajszűrt. Szerencsére a színek még nem torzulnak el, viszont a kék csatornában elég erős zaj marad, amely a sötét területeken jól tetten érhető. Ezt az érzékenységet csak akkor érdemes használni, ha más mód nincs arra, hogy berázás vagy bemozdulás nélkül készítsünk fényképet. Tudni kell, hogy 10×13 cm-es papírképen is jól látható lágyság lesz ennek az érzékenységnek a következménye, s a sötét részek sem lesznek túl szépek.
Ez azonban még nem a gép képességeinek vége. Ezen kívül még ISO3200 és ISO6400 érzékenységek is rendelkezésre állnak, de a felbontás itt már csak 3 Mpixeles. Megjegyzem, nem ok nélkül. Ezek a képek már nagyon kevés részletet mutatnak, csak legvégső esetekben érdemes ehhez nyúlni, hiszen már monitor felbontásban sem túl szépek a fotók, s az egész képet sárgás fátyol terheli. Mindenesetre ha valaki olyan helyzetbe kerül, hogy csak ez az óriási érzékenység segíti ki, akkor jobb, mint ha egyáltalán nem lenne. Este, gyenge utcai megvilágításnál, vaku nélkül, letámasztás nélkül. Maximum ekkor. Túl sokat ne várjunk, ez már 9×12 cm-en is érezhetően részlettelen lesz!
Érzékenység – képzaj
A szokásos ISO tesztképeink mellett azok 300 dpi-s 10×13 cm-es papírmérethez, vagyis 1228 pixel magasságúra átméretezett változatát is közzé tesszük. Digitális laborban ugyanis ekkora papírmérethez ekkora felbontású képet hoz létre a laborgép.
A lent látható képeken tehát azt ellenőrizhetjük, hogy egy 10×13 cm-es papírkép nagyító alatt hogyan nézne ki.
A valós képminőség teszteléséhez érdemes megnyitni a teljes képet, s egy 10×13 cm-es papírképpel a kezünkben addig távolodni a monitortól, hogy nagyjából hasonló méretet lássunk, mint a kezünkben lévő fotó.
Jól látható, hogy ISO400-ig kiválóan teljesít a gép, ISO800-tól kezdenek lágyulni a fotók. Az ISO3200 és ISO6400 sajnos az eredetileg is kis felbontás miatt 10×13 centis papírképen sem fog túl szépen mutatni.
Érzékenység – képzaj; 10×13 cm-es nyomatokon (szimuláció)
Makró
A Coolpix L110 normál esetben 50 cm-es közelponttal használható, de a makró módot bekapcsolva 1 cm-re is megközelíthetjük a témánkat.
lefedett terület: 27 mm
Makrózáskor használhatjuk a zoomot is, sőt érdemes is ezt megtenni. A makrózásra alkalmas tartományt a gép a többi Nikon kompakthoz hasonlóan zöld sávval jelzi. Legjobb nagyítást kb. 85 mm-nek megfelelő gyújtótávolságnál érhetünk el (efelett már jelentősen megnő a minimális tárgytávolság).
A legjobb nagyításnál 27 mm széles témával tölthetjük ki a teljes képet, ami kiváló makróképességet jelent. A munkatávolságunk ilyenkor kb 1 cm, tehát ijedősebb rovarok fotózására nem lesz alkalmas. Szintén problémát okozhat a téma megvilágítása is. A geometriai torzítás elhanyagolható, de a sarkok homályosodása jól észlelhető, igaz, nem drasztikus.
Makró módban tehát igen jól teljesít a Coolpix L110, kár, hogy a fix középső fókuszpont miatt nem középre komponált témát már nehéz lesz fotózni.
