 |
Azok, akik leendő fényképezőgépük kinézetét is figyelembe veszik, értékelni fogják a Coolpix S1-et. Az alumínium vázba bújtatott gép megjelenése hűvösen elegáns – nálunk az ezüstszínű változat járt, de a képek alapján a feketén már pusztán amiatt megéri elgondolkodni, ahogy kinéz. A gép eközben szemből éppen akkora, mint egy cigarettásdoboz, és mindössze két centiméter vastag. Más gépekkel ellentétben nem is áll ki róla semmilyen gomb vagy kar, így kitűnően simul a zsebünkbe, a méretét pedig mi sem illusztrálja jobban, minthogy a tesztek során gyakran a telefonomat húztam elő helyette.
A kis méretnek azonban hátrányai is vannak: elsőre például nem egyszerű olyan fogást találni az S1-esen, hogy bal kezünk ujjai ne lógjanak az AF segédfény vagy gyakran az objektív elé, és még többnapos használat után is sikerült néha olyan képet készíteni, ahol a kép bal felső felén a mutatóujjam éktelenkedett. Akár még a könnyű súly is zavaróan hathat: szabad kézzel némi gyakorlást igényel, hogy éles képeket készítsünk vele és ne mozduljunk be a tényleg szokatlanul könnyű géppel. Előnyös viszont, hogy a lencsék bekapcsolt állapotban sem emelkednek ki a gép síkjából, így az objektív fényképezés közben is védett helyen van.
 |
 |
A Coolpix S1 hátuljára egy 2,5″-es, 110.000 pixeles, majdnem az egész hátsó felületet kitöltő LCD került, amelynek mérete érezhetően nagyobb a kategóriában megszokottnál. A kijelző szép, színhelyes képe sokat segít a komponálásban: ilyenkor a készülendő kép kb. 95 százalékát láthatjuk rajta, visszanézéskor pedig a teljes képet. Átnézeti kereső nem került a gépre, de nem hiányzik róla: ezzel a nagyméretű, éles képet adó képernyővel jobban járunk, mint egy parányi keresővel.
A kijelző mellett a hátlapon nem sok hely maradt a gomboknak, mégis sikerült kézreállóan elhelyezni őket. Pár próbakép után már megtalálunk minden funkciót anélkül, hogy ezért a kézikönyvhöz kellene fordulnunk, és gyorsan hozzájuk is lehet szokni. Az SD kártyát rejtő kis ajtót jobb oldalt, az akkutöltő vagy a képek áttöltésére szolgáló dokkolóegység csatlakozóját alul találjuk. Az állványmenet épp középen van, az egyensúlynak viszont az az ára, hogy az S1-et állványra téve nem tudunk akkut cserélni.
 |
 |
Miután megnyomtuk a bekapcsológombot, a Coolpix S1 hamar készen áll a fényképezésre: a nem egészen 3 másodperces, a rejtett optikás gépek között átlagosnak számító szintidőt néhány tizeddel lejjebb szoríthatjuk, ha letiltjuk az üdvözlőképernyőt. Ezután máris exponálhatunk, a fókuszálásra világosban 0,6 másodpercre, mostohább fényviszonyok között a segédfény dacára is 1,8 másodpercre van szüksége. Két kép elkészítése között valamivel kevesebb, mint 2 másodpercet kell várnunk, amennyiben a legjobb minőségben és felbontásban mentjük őket, az elmosódott képekre pedig figyelmeztet minket, megkímélve attól a bosszúságról, hogy egy-egy kép használhatatlanságát már csak utólag, a helyszínt elhagyva ismerjük fel.
A gép háromszoros optikai zoommal rendelkezik, amely filmes formátumban számolva 35mm és 105mm közötti gyújtótávolságnak felel meg. (A digitális zoom további 4-szeres nagyításra volna képes. Ezt kikapcsolni nem tudjuk, viszont a zoom egy pillanatra megpihen, amikor az optikai-digitális határra érkezünk, ami elég ahhoz, hogy óvatlanul ne tévedjünk a digitális tartományba.) A tele és a nagylátószögű állás között hat állásban léptethetünk – ez a legtöbb esetben elegendő, de a nagy léptékek miatt olykor nekünk is mozognunk kell ahhoz, hogy a kívánt téma a lehető legnagyobb méretben férjen be a képbe. A minimális fókusztávolság 30 cm, a Coolpix széria erősségének számító makróknál pedig kevesebb, mint 4 cm. Az optika gyengéje, hogy a kép a fotó szélei felé életlenné válik és enyhén besötétedik.
 |
 |
Az S1 ISO50-400 közötti érzékenységgel képes dolgozni. Ennek kiválasztását magunk is elvégezhetjük, de bátran rá is bízhatjuk a gépre. 200-as érzékenységig sötétben is elviselhető a képzaj, 400-asnál viszont már jól látható. Fényképezéskor ± 2 Fé expozíció korrekciót is használhatunk, ennek értékét 1/3 rekeszenként állíthatjuk. A fehéregyensúly kiválasztását szintén rábízhatjuk a gépre is, vagy választhatunk különböző módok – pl. felhős idő vagy mesterséges megvilágítás – között.
A legkisebb záridő, amellyel a gép dolgozni tud, 1/350, a legnagyobb pedig 2 másodperc. Ez meglehetősen kevésnek számít, ebben a kategóriában sem ritka az 1/1000-es vagy akár 1/2000-es alsó határ, ami jelzi, hogy a Coolpix S1-et nem gyors mozgások megörökítésére találták ki. Apropó, tempó: sorozatmódban 1,8 kép/másodperces sebességgel dolgozik, és tapasztalataink szerint egy átlagos sebességű SD kártyára egymás után 17 képet tud készíteni, mielőtt belassulna, amelyeket 12 másodperc alatt el is ment a kártyára.
 |
 |
Az S1 az automatikus és kézi beállítások vegyítése mellett gyári témákat is kínál, amelyekre nyugodtan rábízhatjuk magunkat, annál is inkább, mert az S1 ezekből a szokásosnál jóval többet, összesen 17-et kínál: a szokásosnak mondható portré, tájkép és éjszakai mód mellett olyan extrákat is, mint a tűzijáték-fényképezés, vagy a víz alatti fényképezés (amelyet a külön megvásárolható vízhatlan tokhoz szántak). Egyes témák és a sima automatikus mód között elsőre nehéz felfedezni a különbséget, de számos igen hasznosat is találunk közöttük: portré, tájkép vagy épület módban például a kijelzőn megjelenő segédvonalak segítenek megkomponálni a képet. A leghasznosabb segítség pedig az új fejlesztésű Face-Priority Auto Focus (kb.: arcprioritásos autófókusz), amely döbbenetes hatékonysággal felismeri az első emberi arcot a látómezőben, majd ahhoz igazítja a fókuszt, garantálva, hogy az arc éles legyen – ez a funkció portré módban érhető el. Bármelyik módban használhatunk a Best Shot Selectort is, amely gyors egymásutánban több – legfeljebb tíz – képet készít, amelyek közül választásunktól függően a legélesebbet vagy a legjobban exponáltat menti el.
A vakut négy módban használhatjuk: automata, vörösszem-csökkentő, derítés, illetve folyamatosan bekapcsolt és kikapcsolt módok közül választhatunk. A vaku jó szolgálatot tett beltéri fotóknál, és kb. 2,5 méteres távolságon belül is kifogástalanul működik. A vörös szemektől annak ellenére sem kell tartanunk, hogy az objektív és a vaku szinte közvetlenül egymás mellett van, az S1 ugyanis szoftveres úton is szűri ezt – még mentés előtt, automatikusan és gyakorlatilag tökéletes hatékonysággal. Ügyesen dolgozik az autofókusz is, amelynek barátságtalan fényviszonyok között narancsvörös segédfény segít.
 |
Visszanézéskor 1,2-szerestől 10-szeresig nagyíthatunk bele a képekbe, hisztogramot viszont sem ekkor, sem fényképezés közben nem képes megjeleníteni. A menürendszer kimondottan jól sikerült: mind a gép általános beállításai, mind a fényképezés és a visszajátszás opciói közül könnyen megtalálhatunk bármit. (Csak a tesztelés utolsó napján, a gépkönyvben fedeztem fel, hogy a menükben kóborolva a zoom-választó gomb a súgó előhívására szolgál, de nem is hiányzott.) Szöveges mellett ikonos menüt is választhatunk, ennél viszont eltart egy darabig, mire megjegyezzük, hogy a kevésbé egyértelműek melyik menüpontot jelölik – ha nem okoz gondot az angol szavak értelmezése, inkább maradjunk a betűknél.
A géppel Quicktime MOV formátumú, legfeljebb VGA (640×480 pixeles) felbontású videókat is készíthetünk. Ez a felbontás érezhetően nagyobb és használhatóbb a kategóriában általánosnak mondható 320×240-asnál, kár, hogy a felvételeket csak másodpercenként 15 képkockával rögzíti. A zoomot csak a rögzítés kezdete előtt állíthatjuk, közben nem, ilyenkor is működik viszont az automatikus fénymérés (elfogadható sebességgel), illetve ha kérjük, az autofókusz is (ennek hatása viszont alig érezhető).
A Coolpix S1-ben helyet kapott egy hangrögzítő is. A gép támogatja a PictBridge szabványt, melynek segítségével számítógép közbeiktatása nélkül nyomtathatjuk ki a képeket egy kompatibilis nyomtatóval. Hála a szoftvernek, ennek értelme is van, a Nikon már ismertetett automatikus vörösszem-eltávolítója ugyanis megbízhatóan végzi a dolgát, visszanézéskor pedig rendelkezésünkre áll egy D-Lightning nevű funkció, amellyel a képek sötétebb részét világosíthatjuk megfelelő mértékig anélkül, hogy az eredetileg is kellően világos részek megváltoznának.
 |
 |
A gyári adatok szerint egy teljesen feltöltött akkuval 200 kép készíthető. Tapasztalataink szerint átlagosnak mondható vakuhasználat és visszanézési gyakoriság mellett egy töltés inkább csak 150-180 képre elég, azaz hasznos egy váltóakkut is magunknál tartani, ha a Coolpix S1-gyel indulunk hosszabb fényképezésre, vagy töltő nélküli hétvégézésre. Az akkutöltőt magához a géphez is csatlakoztathatjuk, az USB és az S-Video kábelt viszont csak a hozzá járó bájos kis dokkolóállomáshoz. A képeket SD kártyára, vagy annak betelte esetén a 12 MB-os belső memóriára menthetjük. Utóbbi villámgyorsan megtelik, úgyhogy csak vésztartaléknak használjuk, memóriakártyából pedig legalább 512 MB-ost ajánlunk hozzá.
A Coolpix S1-et azoknak ajánljuk, akik értékelik, ha egy fényképezőgép külsejére is figyelmet fordítottak, szeretik bárhova magukkal vinni a gépüket, és amikor fényképeznek, nem akarnak hosszasan mérlegelni, hanem szívesen rábízzák a legtöbb beállítást egy megbízhatóan teljesítő automatikára. A Coolpix S1 százezer forintért cserébe szép, színhelyes képekkel és számos hasznos funkcióval örvendezteti majd meg őket.
A fényképezőgép jelenlegi ára bruttó 100.000 Ft.
A fényképezőgépet a Nikon Kft.-től kaptuk tesztünk idejére. Köszönjük!
Ha a bemutatóink segítettek a gép kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a melléklet működését. Köszönjük!
