Felépítés
Ergonómia
Már évek óta változatlan a Nikon Coolpix S9xxx-ek külseje, de azt szokták mondani, hogy ami jó, azon nem is szabad változtatni. A Nikon azonban mégis változtatott, mégpedig a gép előnyére.
A Coolpix S9700-nál még csak az előlapon függőlegesen végighúzódó támaszték szolgált a kényelmesebb fogásért, az S9900-ra azonban jobban kiemelkedő, gumírozott markolat került. No jó, markolatnak nevezni egy kicsit erős, de tény, hogy határozottan kényelmes a fogás így. A hátsó rész is picit módosult, a hüvelykujjunk megtámasztásául szolgáló szintén gumírozott részről arrébb helyezték a videófelvétel gombját, amely a véletlen videófelvétel indítások megelőzését szolgálja.
Kezelőszervekből nincs hiány, még üzemmódválasztó tárcsa is került a gép felső részére, ráadásul újdonságként egy második vezérlőtárcsa is található fent. A hátlapra a szokásos gombok kerültek, a már ismerős elsődleges vezérlőtárcsa, amely egyben négy irányú navigálóként is használható, előre programozott funkciókkal, úgy mint vaku mód, önkioldó, expozíció kompenzáció és makró mód, a lejátszás, menü és törlés gombok, valamint a videófelvételt indító gomb. Az S9700 viszonylag részletes, de utcaneveket nem tartalmazó világtérképet megjelenítő gombját áthelyezték oldalra, helyére pedig a Wi-Fi funkciót indító gomb került.
Gyorsmenü sajnos ebbe a Coolpix S-be sem került, azaz a közvetlenül gombbal nem állítható paraméterek módosításához a menübe kell mennünk.
A fémből készült állványmenetet a gép aljának sarkára helyezték. Első ránézésre furcsának tűnhet ez a pozíció, de jobban belegondolva rájövünk, hogy nagyon jó ez így. Igaz, a nagyon hatékony alátámasztás így egy kicsit bukik, viszont lehetőségünk van állványon lévő gépből is cserélni memóriakártyát, nem lesz útban az állványtalp (ami egyébként akkor útban lenne, ha az állványcsavar helye a memóriakártya foglalat és az objektív közé került volna).
Képérzékelő
Komolyabb kompakt masina lévén e modellbe is hátsó megvilágítású, azaz BSI-CMOS szenzor került, amely a hagyományosabb kialakítású CMOS-okhoz képest jobb jel/zaj arányt ígér a vezérlő jelek továbbítását végző vezetékek szenzor mögé helyezése révén. Méretét tekintve a képérzékelő átlagos 1/2,3″ típusú, felbontása pedig maradt az átlagosnak számító 16 Mpixeles. Fotózáskor maximum 4608×3456 pixeles képeket készíthetünk, ettől lefelé 8 Mpixel, 4 Mpixel, 2 Mpixel és VGA választható. Fotóink oldalaránya nem csak a szokásos 4:3, de 16:9 és 1:1 is lehet (a 3:2 valamiért kimaradt). A gép csak JPEG képformátumot kínál, melyből Finom, vagy erősebb tömörítésű Normál választható.
A fotók feldolgozását EXPEED C2 processzor végzi, amely ugyan nem friss fejlesztés, de teszi a dolgát: amit tudnia kell, azt tudja.
A fényképezőgép érzékenysége ISO125 és 6400 közötti lehet, az értékeket ISO200-tól 1 Fé-enként állíthatjuk. Automatikus érzékenység módban a gép köztes értékeket is választhat, amelyek ráadásul 1/3 Fé-nél is kisebb lépésközben követik egymást, vagyis ISO125-től kezdődően 140, 160, 180, 200, 220, 250, 280, 320, 360, 400, stb. értékekkel is találkozhatunk, azaz a lépésköz 1/6 Fé. Ez közvetett módon jó hatással van a képzajra, hiszen ha nem szükséges az ISO250, miért használnánk azt, ha elég az ISO220 is (no persze nincs óriási eltérés a két érzékenység zajtartalma között, de könnyű belátni, hogy egy ilyen szolgáltatás nem kíván túl nagy kihívást a mérnököktől).
Az automatikus érzékenység minimuma nem, de maximuma beállítható ISO400, vagy ISO800-ra (fix tartományú automata), illetve ennek elmulasztása maximum ISO1600-ig engedi a gépet.
A záridő program automatika módban max. 1 mp lehet, amely esti képek készítését korlátozottan, de lehetővé teszi (főként nagylátószögnél). Rekesz-előválasztásnál, zársebesség-előválasztásnál, valamint teljes kézi üzemmódban viszont 8 mp a maximális záridő, amelyet használval remek esti képek fotózhatók állványról.
Optika
A Nikon ezúttal nem nyúlt az előd objektívéhez, s megtartotta azt. A 30×-os zoomátfogású, stabilizált objektív fizikai gyújtótávolsága 4,5-135 mm, amely az alkalmazott szenzor méretéből adódóan olyan látószöget kínál, mint egy kisfilmes 25-750 mm-es objektív. Gondoljunk csak bele! 750 mm ekv. gyújtótávolságú objektív a zsebünkben! Azóta se lett nagyobb, s a Panasonic is inkább a nagyobb látószög felé mozdult el a DMC-TZ70-es képénél (24-720mm ekv.). A fényerő nagylátószögnél f/3,7, amely tele állásban f/6,4-ig romlik (a fő konkurens Panasonic DMC-TZ70-nél f/3,3-6,4).
A 13 lencsetagot tartalmazó objektíven belül 3 ED (extra alacsony szórású) lencsetag szolgálja a jobb képminőséget és az alacsonyabb kromatikus aberrációt.
Az objektív elé kikapcsolt állapotban automatikusan két fém lamella húzódik, hogy védje a frontlencsét a külső behatásoktól.
Az objektíven bejutó fény mennyiségét valódi, lamellákból felépített blende korlátozza, amely 1/3 Fé-enként teszi lehetővé a fénymennyiség csökkentését, egészen F8 értékig.
A zoom az exponáló gomb körüli zoomkarral állítható. A 30×-os optikai zoomon felül 4×-es digitális zoom is használható.
Optikai és digitális zoom
Kijelző
A Nikon lecserélte a korábbi Coolpix S9700-nál alkalmazott OLED kijelzőt, s visszatért a hagyományosabb LCD-hez. A kijelző képátlója és felbontása nem változott, maradt 3″-os és 921.000 képpontos, ami kiváló részletgazdagságú megjelenítést eredményez. Az LCD-re való visszatérés ellenére a betekintési szögek igen jók, s a feketék is egészen mélyek (enyhe derengésre csak teljes sötétben való megtekintésnél számíthatunk).
A folyadékkristályos kijelzőhöz visszatérés mellett egy igen fontos előrelépés is történt, mégpedig a már említett kihajthatóság és elfordíthatóság. A 180 fokban kihajtható és 270 fokban elfordítható LCD a ma divatos szelfizésen túl a különleges perspektívákból történő fotózást is segíti, így a talajhoz extrém közeli, vagy fej fölüli fotózást. Az LCD háttérvilágítása 6 lépésben módosítható, így napsütésben is egészen jól látható élőképet kaphatunk. Apropó élőkép: a fotózás előtt a kijelzőn a végleges kép kb. 98%-a látható.
A kijelzőn a szokásos információk láhatók: üzemmód, felbontás, fehéregyensúly, rekesz, zársebesség, hátralévő képek száma és videófelvétel hossza. Ezeknek az információknak a mennyiségét minimális mértékben változtathatjuk meg a beállítás menüben, ahol segédrács megjelenítését is kérhetjük. Nincs viszont sem élő hisztogram, sem virtuális horizont a lehetőségek listáján.
Lejátszáskor csak a készítés dátumát, a fájl sorszámát és felbontását mutatja meg a gép, expozíciós adatokkal, mint érzékenység, rekesz, zársebesség, nem fárasztja a felhasználót, pedig néha azért jól jöhetne. A képek között jobb/bal és fel/le gombokkal is válthatunk, beléjük nagyítani zoomgyűrűvel lehetséges, 3-10×-es mértékben. Nagyított nézetben a fotók között nem válthatunk. A zoomkart az ellenkező irányba forgatva 4, 9, 16 és 72 nézőképes, valamint naptár szerint rendezett oldalak érhetők el.
Érdemes megemlíteni még, hogy a gép az orientációs szenzorát lejátszás során is figyelembe veszi, azaz a portré állású fotókat helyes irányultságban mutatja meg a kijelzőn, de ha úgy döntünk, hogy „teljes kijelző méretre nagyítjuk”, ezt is egyszerűen megtehetjük a gép elfordításával. Ha a gépet portré állásra forgatjuk, a kijelzett kép is irányba áll, ami pedig 3″-os képmegjelenítést eredményez.
Vaku
Sok utazózoom fényképezőgépbe fixen beépített kis vaku kerül, ezzel szemben a Nikon már a Coolpix S9500-ban is felugró vakut használt, e módszer került át az S9900-ba is. A teljesítmény ettől persze nem lesz jobb, ahogyan a vörösszemek kialakulásának esélye sem csökken jelentősen, a felugrás ellenére az optikai tengelytől mindössze 5 cm-re került a villanó. Az elhelyezés abból a szempontból viszont mindenképpen szerencsésebb, hogy így nem tudjuk véletlenül kezünkkel eltakarni, mint ha fixen építették volna be a „markolat” közelébe. Vörösszemektől azonban így sem kell nagyon tartanunk, mert ha ki is alakul ilyen egy képen szereplő alany esetében, a lejátszás menüből lehetőségünk nyílik ennek szoftveres korrekciójára.
Érdekes viszont, hogy míg a Coolpix S9700 elvégezte a vaku felpattintását, ezt a Coolpix S9900-nál már nekünk kell megtenni, még a teljesen automata zöld üzemmódban is. Bár a vaku felpattintó mechanizmusának kialakítása lehetővé tenné az indirekt vakuzást is, ezt a gép nem támogatja: ha felfelé fordítjuk a villanót, akkor egyszerűen nem villan el. Meglepő, de a Coolpix S9700-ban még tudtak egy „A vaku nincs kinyitva rendesen” hibaüzenet megjeleníteni a kijelzőn, az S9900-nál ez már elmarad.
A vakumódok között automata, derítő, hosszú szinkron, automata vörösszem csökkentő található. A teljesítményszabályozás teljesen automatikus, korrekciót sem állíthatunk. Külső vaku a géphez nem csatlakoztatható, csak slave módban.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A csatlakozókat a jobb oldalon két műanyag ajtó mögé helyezték, fent az USB kimenetet, lentebb a microHDMI aljzatot találjuk.
A memóriakártyát és az akkumulátort a szokásos módon a gép jobb oldalán, alul kell behelyeznünk. A gép támogatja a nagy kapacitású SDHC és SDXC memóriakártyákat is, de az UHS-I átvitel nagy sebességét nem használja ki (RAW formátum hiányában egyébként ennek nincs is komoly jelentősége, maximum sorozatfelvételnél).
A gép rendelkezik belső memóriával is, méghozzá példás módon egész jól használható kapacitásban. A 473 MB-nyi memóriába 122 db 16 Mpixeles, vagy 240 darab 8 Mpixeles, normál tömörítésű kép fér el.
A Coolpix S9900-hoz is EN-EL12 típusú lítium-ion akkumulátort kapunk. A 3,7 V-os, 1050 mAh kapacitású akkumulátor 3,9Wh energiát képes eltárolni, amely 300 kép készítéséhez ad elegendő energiát, CIPA ajánlású gyári mérés alapján.
Az akku töltöttségét háromállapotú ikonon ellenőrizhetjük.
Az akkumulátor foglalatot a már említett fém zsanéros ajtó rejti, amely fém megerősítést is kapott, de esetleges letörése sem okozza a gép használhatatlanságát. Az ajtó kinyitása után az akku még nem esik ki, azt egy retesz tartja a helyén.
Az akkumulátort a gépben tölthetjük fel, ha csatlakoztatjuk a mellékelt USB-s töltőhöz, vagy USB-n keresztül számítógéphez, vagy akármilyen készülék mikro USB végű töltőcsatlakozójához. Igen, ez azt is jelenti, hogy akár az okostelefonokhoz kifejesztett USB-s külső tárak is használhatók, így pedig akár több napot is kihúzhatunk anélkül, hogy szükségünk lenne a hálózati feszültségre.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a fényképezőgépet akkor is használhatjuk fotózásra és videózásra is, ha a gyári hálózati adapteren (USB kábelen) keresztül azt éppen töltjük, azaz gyakorlatilag hálózati táplálásról is működtethető. Ennek főképp a több órát igénybe vevő éjszakai time-lapse fotózásnál lehet jelentősége, bár ezeket a videókat a gép saját akkujáról is képes elkészíteni.
