Röviden: Olympus μ720SW teszt

0

Külső, kezelés

Sok szép fényképezőgépet láttam már, némelyek formájukkal, némelyek anyagukkal teszik vonzóvá magukat. Az Olympus μ720SW – talán nem túlzás, de – mindkét szempontból igazán jól sikerült darabnak számít. Szép, hiszen az előlap fém borítása saját ízlésünknek megfelelő színben pompázik (3 szín közül választhatunk). Szép, mert a gép felülete csillog-villog a krómozástól. Szép, mert a lekerekített élek és sarkok pofás kis géppé varázsolják. Alapvetően nem szokásom a gépek külsejét túldicsérni, de ami szép, az szép.
Ugyanakkor az anyagválasztás sem lehetne jobb, a teljesen fém burkolat olyan masszív külsőt ad a vízálló masinának, hogy ha nem lenne ráírva az ütésállóság, akkor is elhihetnénk (a ütésvédő teljesítményt a MIL-STD-810F, 506.5 módszer IV. eljárásának megfelelően végezték, mely bebizonyította, hogy 1,5 méteres magasságból történő leejtés meghibásodás nélkül elvisel a fényképezőgép). Szintén a gép elejére ragasztott kis matricán díszeleg a 3 méteres vízmélységig való vízállóság is, amelyet a gyártó 1 órán át tartó fényképezésig garantál (az IEC 529 IPX4 mérési módszernek megfelelően).

A fényképezőgép fogása kis mérete miatt nem túl kényelmes, az előlapon nem alakítottak ki kiemelkedést sem, ami a biztosabb fogást tenné lehetővé. Nehéz is egy ultrakompakt gépnél a kényelemről beszélni, de ez a kategória nem is erről szól.
A gombok elhelyezése összességében jó, a legtöbb kezelőszervet a hátlapon találjuk. A fényképezőgép használatához elég csak a jobb kezünket használni, bár sok esetben célszerű a bal kézzel megtámasztani a gombok benyomásához. A bekapcsoláshoz, illetve exponáláshoz használható gombot a felső részre helyezték. A bekapcsolást egyébként nem csak a felső, hanem a hátlapon lévő P/SCN gombbal is kezdeményezhetjük. Az exponálógomb hosszúkás kialakítása a kényelmet szolgálja, hiszen így víz alatt is könnyebben használható, mint ha csak egy kis méretű gombot alkalmaztak volna.

A hátlapon közvetlen gombbal érhető el a zoom kezelése, az üzemmód váltás (program vagy auto / bemozdulás csökkentő / témamódok), a lejátszás mód, a menü, a közvetlen nyomtatás valamint a négyirányú navigáló nyilak által megvalósított funkciók, melyek a következők:

  • – fel: expozíció kompenzáció
  • – le: önkioldó
  • – jobbra: vaku mód
  • – balra: makró mód

A nyomógombok egyébként az átlagos gépekéhez képest keményebbek, ami persze érthető, hiszen a 3 atmoszférás víznyomásnak ellen kell állni. Első egy-két nap ez még lehet szokatlan, de később már fel sem tűnik.

Az állványmenetet műanyagból alakították ki, nagyjából a gép középpontja alá helyezték, mely az optikai tengely vetületétől kb. 3 cm-re található, mivel a rejtett optika a gép sarkánál kukucskál ki a nagyvilágra.
A csatlakozókat nem bonyolították túl, mind az USB, mind az A/V kábelt egyetlen kombinált aljzatba illeszthetjük.

A menü szerkezete elég jól átlátható, köszönhető ez az Olympus kompakt gépekben alkalmazott áttekintő képnek, amely a teljes képernyőn látható, ebből nyílik 5 almenü fel/le/jobbra/balra, illetve a képernyő közepén: képminőség, témamód, setup, reset és fényképezés menü. Az egyes menüket kiválasztva már a szokásos egy beállítás/sor módot találjuk. A gép gyárilag nem tartalmaz magyar nyelvű menüt, de az Olympus saját szoftverével van lehetőségünk ennek internetről történő letöltésére.

Az első víz alatti fényképezés során kicsit bosszantó volt, hogy a víz alatti téma módban kikapcsolt gép a bekapcsolás után visszaváltott program automatika módba. Néhány nappal később azonban már nem érdekelt a dolog, mert rá kellett eszmélnem, hogy a “víz alatti nagylátószögű 2” rögzített fókusza miatt nagy sebességgel kecsegtető témamód nem fog éles képeket eredményezni, ha azt közelebbi növények vagy halak fényképezésére próbálnám használni. Márpedig az Adria azon helyén voltunk, ahol a keskeny tengerszoros és a napi ár-apály következtében a víz folyamatos, erős sodrású volt: hol erre, hol arra. Talán ez okozta azt is, hogy a víz alatti “tájkép” igazából nem volt elég látványos. Így hát a továbbiakban már a P móddal próbálkoztam, különböző érzékenységekkel, mely élesebb képeket produkált. Kár, hogy a víz alatti témamódok színkiemelő hatását nem használhatjuk program automatika módban.

Meg kell jegyezzem, hogy az ember hajlamos azt gondolni, hogy a víz alatti fotózás nem különösebben nehéz: kell egy vízálló gép, egy nagy levegővétel, lebukunk, keresünk egy jó témát és katt. De ez persze nem így van. Kellő felszerelés és súlyok nélkül az ember ha nem igyekszik, felúszik a víz tetejére, s nyilván ez még az előtt történik, hogy a gép a szükséges képet elkészítette volna. A másik gond a fény hiánya. Míg a parton szikrázó napsütés van, már egy méteres mélységbe is csak kb. fele annyi fény jut le. Ha még számításba vesszük azt is, hogy a hullámzó vízben sokkal nehezebb fix pozícióban tartani a fényképezőgépet, még akkor is, ha talpon állunk, akkor egyértelművé válik számunkra, hogy a bemozdulás sokkal inkább problémás, mint kint a szárazföldön. A legtöbb jól sikerült képet tehát trükkel kell készíteni. Jobb kezemben a gép, ujjam az exponáló gombon, bal kezemben egy jókora kő, hogy lehetőleg a víz alatt maradjak, a gépet pedig egy másik sziklának megtámasztva készítettem pár képet. Végül az “ötven képből majdcsak lesz néhány használható is” felkiáltással telefényképeztem a gép memóriakártyáját. Lett is pár igazán jó felvétel, melyek tesztképeink között is megtalálhatók, a képek zöme azonban életlen lett, egy részük bemozdult, nagyobb részük pedig fókuszhibás lett. Úgy érezni, ennek a gépnek csak másodlagos funkciója a víz alatti fotózás, itt elsősorban a víz elenni védelmet hozhatjuk fel előnyként, de ha már víz alatt fényképezni is szeretnénk, akkor sok szerencsére is szükségünk lesz.
Mindez persze egy 5 csillagos szálloda feszített víztükrű édesvizű medencéjében sokkal könnyebben kivitelezhető, de talán kevesebb is a téma arrafelé, mint a tengerben.

A víz alatti fényképezésnél fontos figyelembe venni, hogy a gyári csuklópánt hossza nem állítható, így kissé bizonytalan érzés, amikor a vízbe megyünk, hiszen ennek következtében a csuklópánt elég laza. Egy másfél mázsás WWF (most nem az állatok védelméért alakult alapítványra kell gondolni) világbajnok csuklója is kevés lenne ahhoz, hogy azt mondhassuk: a csuklópánt segít abban, hogy a gépet ne veszítsük el. Más gyártóknál találkoztunk már olyan megoldással, hogy egy vékony gyűrűvel beállíthattuk a kívánt csuklópánt méretet, így biztosak lehettünk benne, hogy nem hagyjuk el a gépet. Kár hogy ennél a gépnél ez elmaradt.
Továbbá az sem mellékes, hogy a búvártokos megoldások javarészével szemben itt a gép nem fog felúszni a víz felszínére, ha véletlen kicsúszna a kezünkből. Így hát mindenképpen gondoskodnunk kell megfelelő rögzítésről, pl. ráhurkolni egy karláncra, amely a kezünkből kicsúszás esetén sem engedi a talajra süllyedni masinánkat.

Képérzékelő

Manapság még mindig érezhető a kompakt gépek körében dúló “megapixel háború”. A kis méret és egyszerű funkciók ellenére a gépbe nagy felbontású CCD-t helyeztek el. Az 1/2,33″ típusú CCD-re 7,38 millió képpontot zsúfoltak, melyből a képalkotásban 7,11 millió pixel vesz részt. A legnagyobb felbontásban így 3072×2304 pixeles fotókat készíthetünk. Ekkor SHQ és HQ tömörítési fok közül választhatunk, de a HQ már elég erős JPEG tömörítést jelent, amely a képek 1:1 nézetében is már imitt-amott látható blokkosodását eredményezi (8×8 pixeles kis négyzetek vehetők ki). Kisebb felbontásokat az SQ1 és SQ2 módokban érhetünk el: 2560×1920; 2304×1728; 2048×1536; 1600×1200; 1280×960; 1024×768 vagy 640×480 képeket készíthetünk.
Videófelvételeket maximum 640×480 pixeles felbontásban rögzíthetünk, itt azonban van egy kis trükk a gyártó részéről, de erről majd később.

Az érzékenységet automatikusra állítva a gép ISO64 és ISO250 között választja ki a megfelelőt, de a fotósnak is van lehetősége választani ISO64/100/200/400/800/1600 értékek közül. Sőt, “Available light” téma módnál még ISO2500 is elérhető, igaz, ez csak maximum 3 Mpixeles felbontásban (az erős zajszűrés miatt nagyobb felbontásnak nem is lenne értelme, lásd képminőségnél).

Képek komponálása

Mivel a fényképezőgépre átnézeti kereső nem került, így a képek komponálását csak a hátsó, 2,5″-os (hasznos képátló: 6,2 cm) LCD-t használhatjuk. A megjelenített élőkép folyamatos és gyors frissítésű, még gyenge megvilágításnál sem szaggat. A kijelzett kép részletgazdagsága nem túl nagy, de még nem zavaróan kicsi. 20 cm-nél közelebbről nézve már látszanak a kijelző képpontjai, mivel a képernyő 115 ezer pixelből áll.

Az LCD képe kiválóan csak kis szögben látszik, oldalról, illetve fentről/lentről már kisebb kontrasztú, vagy félig inverz képet látunk. Erős napfényben viszonylagosan jól látható képet kapunk, de tükröződésmentesítő bevonatot nem helyeztek a kijelző elé. A képernyő fényereje a SetUp-ban 15 lépésben állítható.
Víz alatt használva a μ720SW-t csak szemből kapunk jó képet, ami szintén megnehezíti a víz alatti fotózást.
Bosszantó – s nem csak víz alatt -, hogy az LCD-re nem írja ki a gép sem a választott rekeszt, sem a zársebességet, így előre nem tudjuk még megbecsülni sem, hogy a készítendő kép vajon bemozdul-e, vagy sem.

Optika, vaku

Az Olympus a mju 720SW fényképezőgépébe rejtett optikát épített, amely bekapcsolás után sem emelkedik ki a gépvázból. A prizmás megoldás előnye tehát a kis méret megtartása, hátránya viszont a hagyományos 3x-os zoomoptikákhoz képest a gyengébb fényerő. A fényerő nagylátószögnél f/3,5 míg tele állásban f/5,0. Ez jól láthatóan kisebb fényerő, mint a hagyományos 3x-os zoomos digitális gépek 1:2,8-4,8 értéke, de a rejtett optikás gépek között átlagosnak tekinthető.
Az objektív fizikai gyújtótávolsága 6,7-20,1 mm, amely kisfilmre vetítve 38-114 mm-es fókusztávolságnak felel meg. A nagylátószögű álláson kívül 9 zoompozíciót használhatunk, amely végülis elég, s átlagosnak nevezhető, de picit azért darabossá teszi a zoomolást.
Ha az optikai zoom kevésnek bizonyulna, még további 5x-ös digitális zoom is rendelkezésünkre áll, amely finoman állítható. No persze ennek alkalmazása már a képminőség jelentős romlását is maga után vonja.

Az optika védelméről kikapcsolt állapotban egy fém lapocska gondoskodik, amely a gép bekapcsolásakor automatikusan félre csúszik. A kényelmes megoldás hátránya, hogy víz alá merítve a gépet a fém lap mögé víz kerül, amely ezt követően addig fog cseppeket tapasztani az objektív előlapjára, amíg a fémlap mögötti rész ki nem szárad. Víz alatt ez nyilván nem zavar, de miután felszínre jöttünk, törölgethetjük minden bekapcsoláskor.

Makró képességek

f=38 mm ekv.
lefedett terület: 105 mm;
gyenge hordótorzítás

f=114 mm ekv.
lefedett terület: 75 mm;
nem jelentős párnatorzítás

szupermakró f=50 mm ekv.
lefedett terület: 44 mm;
nem jelentős párnatorzítás

A rejtett objektíves fényképezőgépek általában nagyon jó leképezési arányt tudnak produkálni, nem ritka, hogy mindössze 30 mm széles témával kitölthetjük a teljes képet. Az Olympus μ720SW makró módja hasonlóan jó, bár a rejtett optikás gépek között átlag alatti. Nagylátószögnél makró módban kb. 105 mm széles területtel, tele állásban 75 mm széles témával tölthetjük ki a teljes képet. A közelpont nagylátószögnél 20, tele állásban 30 cm. A geometriai torzítás nagylátószögű makrózásnál sem jelentős, de tele állásban sokkal kisebb. Ez a nagyítás még elég gyenge, még a nem rejtett 3x-os átfogású optikás gépek között is.
A fényképezőgép azonban rendelkezik egy szupermakró állással is, amikor az optikát 50 mm-nek megfelelő gyújtótávolságra állítja. A legnagyobb nagyítást ilyenkor érhetjük el, kb. 5 cm-es tárgytávolságnál, ez esetben 44 mm széles terület kitölti a képet, amely már jónak számít.

A makrózás legfőbb problémája az, hogy a kép sarkai már nagyon homályba vesznek, a mélységélesség pedig nem változtatható meg szükség esetén sem, maximum úgy, ha megnöveljük az érzékenységet és a gép automatikája szűkebb rekeszt választ. A blende egyébként két állású, vagy teljesen nyitott, vagy szűkebbre záródik. Fura, hogy a szűkebb blende nem kör formájú, hanem ellipszishez hasonló, ami a képélesség szempontjából sem nevezhető ideálisnak.

A kicsi gépváz miatt a vaku elég közelre került az optikához, bár a lehetőségekhez képest a fejlesztők megpróbálták a lehető legtávolabbra helyezni. Ez ennél a gépnél 3,5 cm-re sikerült, ami nem elegendő ahhoz, hogy a vörös szemektől ne kelljen tartanunk. A vörös-szem eltávolítást viszont utólagosan is elvégezhetjük. A digitális vörös-szem korrekció a Pixology fejlesztése, amely ez esetben nem annyira természetes és nem is olyan biztos működésű, mint pl. a Samsung i6 PMP-nél tapasztalt. Erről részletesebben az extra szolgáltatások között írunk.

A vakumódok között az automatikus, vörös-szem csökkentő, derítés, és kikapcsolt módokat találjuk. A vaku feltöltéséhez akár 7-8 mp is szükséges lehet, feltéve hogy teljes teljesítménnyel sült el a villanó. Átlagos esetben 4-5 mp is elegendő a töltéshez.

Akkumulátor, memóriakártya

A fényképezőgép kellően kicsi ahhoz, hogy az AA méretű elemek alkalmazásáról a gyártó rögtön le is mondjon, hiszen bele sem férne. A vékony kialakítás miatt a mju 720SW-ben Li-ion akkumulátort alkalmaztak. A Li-42B jelű akkumulátor 3,7V-os, kapacitása 740 mAh. CIPA ajánlású mérés szerint – gyári adatok alapján – egy feltöltéssel 180 képet készíthetünk, amely a mostani átlagos gépekhez képest kissé alul marad. A nyaralás során érezhető is volt, hogy az akksi kapacitása kevés, de egy napot mindig kibírt, így a szállásra visszaérve rögtön a töltőbe került az akku.

Az akkumulátort és a memóriakártyát az alul lévő ajtó mögé kell behelyeznünk. Természetesen ennél a fedlapnál is gondoskodtak a víz behatolása elleni védelemről. A fedlap igen masszív kialakítású, letörésétől egyáltalán nem kell tartanunk.
Ha a fényképezőgépet állványra szereljük, sajnos nem tudjuk sem a memóriakártyát, sem az akkumulátort cserélni. Utóbbira vélhetően a lítiumos energiatárolás miatt kevésbé lenne szükség, az akkuállapot pontosabban előre jelezhető, de a memóriakártyánk Murphy szerint is biztosan akkor telik be, amikor a legbonyolultabb a csere, ha egyáltalán van másik kártyánk.

Az akkumulátor cseréjekor egy rugós reteszt is el kell húznunk, ami megelőzi a fedlap kinyitása után, hogy az akku véletlen kiessen.
Az akkumulátor feltöltéséhez a dobozban mellékelt külső töltővel végezhetjük, a teljesen lemerült akkumulátort gyári adatok szerint 5 óra alatt lehet feltölteni. Ez azért kicsit soknak tűnik, tekintve, hogy a Li-ion akkuk viszonylag gyorsan tölthetők (általában 1,5-2 óra alatt), ráadásul ez nem is túl nagy kapacitású.

A 19 MB szabad kapacitású belső memórián kívül xD kártyát használhatunk a képeink tárolásához. A memóriakártyát ugyanaz az ajtó mögé kell helyeznünk, mint ahol az akkut is találjuk. A leírás szerint 16 MB-1 GB közötti kapacitású xD kártyát használhatunk.

Kézi beállítási lehetőségek

A fél-automata fényképezőgép néhány automata paraméteren kívül rendelkezik jópár kézzel is beállítható értékkel. Nem változtatható meg a rekeszérték és a zársebesség sem, ráadásul ezeket a kijelzőn sem láthatjuk. Beállítható viszont az érzékenység, a fehér-egyensúly, a fénymérés módja, illetve a sorozat. A fehér-egyensúlynál sajnos víz alatti fotózáshoz előre programozott értéket közvetlenül nem választhatunk, csak a következők állnak rendelkezésünkre: automatikus, napfény, felhős, izzó, valamint háromféle fénycső. Ennek ellenére nem lehetetlen szép képeket fotózni a víz alatt sem, hiszen a víz alatti témamódoknál a színek telítettebbek lesznek, s a kontraszt is megnő. A fénymérés ESP vagy szpot módon történhet.
Az expozíció-korrekció ±2 Fé tartományban változtatható, a lépésköz a szokásos 1/3 Fé.
Az élességállítás csak automatikusan történhet, a fókuszterület viszont választható szélesnek, vagy rögzíthetjük is, hogy csak a középső területet figyelje. Gyenge fénynél az AF munkáját nem könnyíti meg segédfény, ami sajnos érezhető is, már egy kevésbé jól megvilágított szobában is akadozik az élességállítás.

Természetesen kézzel állíthatjuk be a makró módot, az önkioldót, a vaku különböző üzemmódjait, a felbontást és tömörítési fokot, valamint azt, hogy a fotók elkészítése után hangmegjegyzés készüljön 8 kHz-es mintavételezéssel, 4 mp hosszban. Ezt sajnos nem tudjuk utólag, lejátszás módban elkészíteni: ahhoz a képhez, amelyet nem hangfelvétellel fotózunk, már nem fűzhetünk később hangmegjegyzést.

Sorozat, videó

Sorozatfelvételnél kétféle sebességgel áll rendelkezésünkre. Normál sebességű sorozatkor kb. 1 kép/mp sebességet érhetünk el. 7 Mpixeles felbontásban SHQ képminőségnél maximum 3 képig, míg HQ tömörítési fokban akár 10 képig is tarthat a sorozat (mivel a képeket a pufferben JPEG-ként tárolja a gép, a sorozat hossza függ a témától és az érzékenységtől is). A képkészítés során a kijelzőn láthatjuk az élőképet.
A nagy sebességű sorozat csak 3 Mpixel, vagy kisebb felbontásban használható. Ekkor 3,8 kép/mp sebességet mértünk, amely tekintélyes, igaz a sorozat hossza ez esetben szintén 10-12 kép közötti lehet. Viszont ilyen gyors időközönként készült felvétellel ritkán maradunk le a kívánt pillanatról. A sorozatfelvétel közben az LCD-n folyamatosan nyomon követhetjük a már elkészült képeket, vagyis itt nem igazi élőképet láthatunk, de a gyors sorozat miatt ez nem zavaró.

AVI videó (~8200 kbps)
640×480 pixel 15 fps; 0:14 mp; 15 MByte

Az Olympus μ720SW videófelvételi képességei sajnos elmaradnak az átlagtól. A mozgóképek felbontása adatlap szerint 640×480 pixeles is lehet, emellett választhatunk kisebb méreteket is: 320×240 vagy 160×120 pixel. A fő gond azonban az, hogy hiába választunk 640×480 pixeles felbontást, a képminőség alig lesz jobb, mint egy 320×240 képpontos felvétel. Több tesztvideó elkészítése után megállapítható, hogy a gép valójában 320×240 pixelt olvas ki, melyet élesít, ezt követően pedig 640×480 pixeles felbontásra interpolál. Egy icipicit azért jobbak a 640×480 pixelesre választott mozgóképek, mivel itt a tömörítés nem annyira erős, mint a QVGA felbontásúnál. Kár érte, a gyártó VGA felbontást ígérő videózása ugyan ma már nem számítana különlegességnek, de hogy mindezt interpolálva éri el, az igen rosszul esett.
További kicsi kellemetlenség, hogy a videózást csak a megfelelő témamódban érhetjük el, márpedig ez két problémát is felvet. Egyrészt a 25 témamód közül nem lehet minden esetben gyorsan kiválasztani, annak ellenére, hogy a lista legvégére került. Másrészt, ha a gépet ki-, majd újra bekapcsoljuk, akkor mindenképpen program-automata módba kerülünk és onnan minimum 3 gombnyomásra vagyunk a videófelvételi lehetőségtől, ami sajnos jelentős késlekedést és kényelmetlenséget eredményez.

A felvétel előtt beállíthatjuk a fehér-egyensúlyt, a fénymérés módját és az optikai zoomot. A mozgóképrögzítés ideje alatt a fénymérés továbbra is működik, az optikai zoomot viszont nem használhatjuk, helyette digitális zoom áll rendelkezésünkre. Szintén inaktív a fókuszrendszer is. A képfrissítés nem túl nagy, kissé szaggatott felvételt produkál a 15 kép/mp sebesség. A kész videók QuickTime MOV formátumban kerülnek a kártyára, amelyek viszonylag nagy helyigényűek (128 MB-os kártyára körülbelül 2 perc rögzíthető).

Képminőség

A CCD-re zsúfolt 7 millió képpont sajnos eredendően kis érzékenységet, ezáltal nagyobb analóg erősítést igényel. A nagy erősítés miatt a képzaj is jelentősen megnő, melyet a képfeldolgozás során képzajcsökkentővel tartanak kordában. Kellemes – 25-26-fokos – időben még nem is jelent ez gondot, de kint a nyári napsütésben már természetes módon megnő a képek zajossága (ez természetesen más digitális fényképezőgépre is igaz).
A képek részletgazdagsága az érzékenység növelésével folyamatosan csökken. ISO64 még sok részletet tartalmaz, bár már itt is észlelhető a zajszűrés kellemetlenebbik hatása, vagyis a kimosottság. ISO100-nál már láthatóan kevesebb részlet marad a képen, ISO200-tól pedig már erős elmosás tapasztalható.
A fényképezőgép a mai trendeknek megfelelően nagy érzékenységgel is használható, de ISO800-tól már annyira kevés részletünk van, hogy 3 Mpixelnél nagyobb felbontást nincs értelme választani (lásd lenti tesztképeken a csavar feje teljesen egybemosódik). Ezt a gyártó is érezte egy kicsit, hiszen a legnagyobb érzékenységnél – ami csak a “rendelkezésre álló fény” (available light) témamódban érhető el – már csak kisebb felbontású képet kapunk, jóllehet ekkora érzékenységnél már ez a méret is túlzás.

Ismét bebizonyosodott tehát, hogy a kompakt gépek egyre nagyobb felbontásra tornázása ma már nem a képminőség javulását, hanem sajnos a romlását idézi elő: kisebb dinamika – kisebb érzékenység – erősebb erősítés – egyre problémásabb képzaj – még inkább erős zajszűrés – csökkenő részletek. Vajon meddig folytatódik még a megapixel háború?

Érzékenység – zajtartalom

ISO64, F4,4; 1/3 mp, 3099 kB
ISO100, F4,5; 1/5 mp, 3219 kB
ISO200, F4,5; 1/13 mp, 2699 kB
ISO400, F4,5; 1/20 mp, 2892 kB
ISO800, F4,5; 1/40 mp, 2679 kB
ISO1600, F4,5; 1/60 mp, 2794 kB
ISO2500, F4,5; 1/60 mp, 652 kB

A fotók 26 °C hőmérséklet mellett készültek.

A kromatikus aberráció nem feltűnő, a készített képek egyikén sincsen zavaró elszíneződés.

Extra szolgáltatások

A gyártók java része a megfelelő képminőség és az alacsony ár mellett különleges szolgáltatások nyújtásával igyekszik megszerezni a vásárlók választását. Az Olympus is hasonlóképpen gondolkozik, így a μ720SW-be jópár olyan szolgáltatást épített, melyek különlegesnek számítanak, de persze olyanok is kerültek bele bőségesen, amelyeket más típusokban is megtalálunk.

Bár a panoráma fényképezés ma már nem számít különlegességnek, az Olympus gépekben ez extraként jelentkezik, már csak azért is, mert e funkció csak Olympus xD kártyával vehető igénybe. A panoráma képeket négy irányban készíthetjük: balról jobbra, jobbról balra, fentről lefelé és lentről felfelé. A képkészítés során sajnos a gép nem mutatja meg az előző kép szélét, így az illesztések pontos elvégzését nem könnyíti meg számunkra.

Felvétel módban talán még extrának minősül a képek után menthető hangmegjegyzés, amelyet azonban utólag, lejátszáskor nem rögzíthetünk.

Érdekes módon a képeffektek nagyobb hányada csak lejátszás módban érhető el, méghozzá a szerkesztés (Edit) menüpontban. Itt találjuk a leméretezést, amely sajnos csak 640×480 vagy 320×240 képpontra történhet, sokkal hasznosabb lenne, ha a gép bármely támogatott felbontására lehetőségünk lenne leméretezni, így ha kevésnek bizonyulna a kártyánk kapacitása, néhány kép 5 vagy 3 Mpixelre leméretezéséből helyet szabadíthatnánk fel.

Az Edit menü másik menüpontja a vörösszem utólagos javítására ad lehetőséget, amely igazán hasznos, hiszen a vaku elővillantása nem minden esetben elegendő. Ezen a funkción még lenne mit javítani, ugyanis ha nem kellően világos a felvétel, előfordul, hogy csak az egyik szemet (a világosabb pirosat) javítja a szoftver, vagy esetleg egyiket sem. A korrekció minősége sem az igazi, kissé szürkés és matt lesz a pupilla, s a szaruhártyáról visszatükröződő fény sem az eredeti, hanem az is szoftveresen készül. Ettől az egésznek eléggé művi hatása van, más gyártóknál találkoztunk sikeresebb megoldásokkal is.

Vörös-szem csökkentés utólag

vörös-szem vakuzás után

gépen belül korrigálva

Szintén utólag lehetséges a fekete-fehér konverzió és a szépia színezés.
Fotóinkhoz mintegy 13 különböző féle képkeretet rendelhetünk, amelyek bár az én ízlésemnek túl extrémek, de természetesen másnak még tetszhet. A keretbe foglalás közben a képek kisebb része is használható (zooming), illetve a keretben való rész is változtatható (panning). Kár, hogy itt is megköti a gép a kezünket, hiszen a keretezett képek felbontása csak 2 Mpixeles (jó képminőség 10×15 cm-es papírképig).

Képkeretek

Hasonlóan korlátozottan felhasználható a fotók utólagos feliratozása, ahol szintén csak 2 Mpixeles képeket kapunk. A ötlet ugyan jó, de sajnos csak 10 előre definiált szöveget illeszthetünk a képre. Mennyivel szabadabb és kreatívabb lehetne, ha a szöveget magunk pötyöghetnénk be a fényképezőgép segítségével. Az egyes feliratok mérete és elhelyezése szabadon változtatható, sőt a színeket is magunk adhatjuk meg 7 szín 7 árnyalata közül.

A képkeretek és a feliratok maszkjait tartalmazó képek egyébként a belső memóriában, rejtett fájlként megtalálhatók. Letörlésük esetén a belső memória formázásával a ROM-ból visszahelyezhetők. Ez a megoldás a hozzáértőbbek számára nyújt kreatív lehetőséget, hiszen ennek köszönhetően saját kereteket és saját feliratokat is készíthetünk, akár a teljes belső memóriát megtöltve. A keretek egyébként 640×480 pixeles felbontásban, JPEG képként találhatók, a transzparens részt a teljesen fekete felületek jelzik. Fontos azonban, hogy a kép rendelkezzen EXIF-fel is, célszerű ehhez a már létező keretek EXIF-jeit felhasználni. Nem egyszerű tehát, de kis hozzáértéssel és tapasztalattal megoldható (nagyon bonyolultnak nem nevezném, mert nekem is sikerült új egyéni keretet létrehozni számítógépen, majd átmásolni a belső memóriába).

Feliratok

Igazán egyedi lehetőség, hogy képeinkből akár naptárt is készíthetünk. Egy-egy képet kiválasztva létrehozhatunk 1, 2, 3 vagy akár 4 hónapos naptárt is, igaz, a felbontás ez esetben csak 2 Mpixeles. Mindenesetre az ötlet kiváló!

Naptár készítés

Ezeken kívül még a képek világosságát és színtelítettségét is növelhetjük, vagy csökkenthetjük. Ez is remek lehetőség, hiszen így nem kell már a kép készítése előtt eldöntenünk, hogy milyen beállításokkal szeretnénk fotózni, illetve a megismételhetetlen pillanatokból is ki lehet hozni a legtöbbet, képfeldolgozó szoftver ismerete nélkül. Természetesen, mivel ez már JPEG képből dolgozik, egy kis veszteséget, ill. minőségcsökkenést el kell viselnünk. A legjobb megoldás az lenne, ha az utólagos korrekció lehetősége mellett volna mód a fotózáskor is beállítani a szükséges paramétereket. A módosítások közül már csak a kontraszt növelése hiányzik.

Az Olympus fényképezőgépeiben már megszokott, de egyébként a többi gyártó által még nem elterjedten alkalmazott az ún. Pixel Mapping, amelynek során a gép felderíti a CCD hibás pixeleit, s azokat végleg kivonja a képalkotásból. Okos dolog, hiszen így nincsenek zavaró színes képpontok minden képen. A tesztfotók első felében látni is lehet egy piros stuckpixelt, amely a későbbi képeken már nem szerepel, hála a Pixel Mapping funkciónak.
Nem annyira különleges, ám sok esetben hasznos az ébresztő funkció, amely egyszeri, vagy minden napra vonatkozóan beállítható. Ugyanígy jó szolgálatot tehet a dual-time, vagyis a kétféle beállítható idő (utazáskor a helyi időnek).

Gyári tartozékok

  • Használati útmutató
  • Szoftver, driver CD
  • Li-ion akkumulátor
  • Külső hálózati töltő
  • Audió/videokábel
  • USB kábel
  • Csuklópánt

Összegzés

Az Olympus μ720SW Digital jó szolgálatot tett az “éles” tesztben. A valódi körülmények között, vízben is tesztelt masina kiállta a próbát, no persze néhány apróságon még lehetne javítani. Összességében azonban a körülményekhez képest jó emlékképek születtek.
Egy dolog teljesen nyilvánvalóvá vált: a 7 Mpixel totálisan felesleges. Ezt az óriási felbontást nem képes kiszolgálni a kis optika, és sajnos a képek zajosodásának sem tesz jót a túlzsúfolt CCD.
A víz alatti fotózást kissé nehezíti a viszonylag lassú AF, illetve a nehezen látható LCD. Városi körülmények között viszont jól használható, zsebben is hordható, így turistaként nem kell túl sok súlyt magunkkal cipelnünk. A nagylátószögű állás lehetne kicsit szélesebb, a 38 mm néha kevésnek bizonyult.
A néhány negatívum mellett azonban ott áll egy dolog, ami miatt viszont mindezek bőven elnézhetők, hiszen ezt elég nagy súllyal vesszük figyelembe, ha tényleg ki is használjuk. Ez pedig nem más, mint a 3 méteres vízmélységig biztosított vízállóság, külső tok alkalmazása nélkül. A kérdés itt fogalmazódhat meg: vajon a bruttó 87e Ft-os ár megfelelő-e egy ilyen gépért, tudva azért azt is, hogy vízálló. Ha szétnézünk az olcsóbb, egyszerűbb búvártokok között, akkor azt láthatjuk, hogy a legolcsóbbak 25-30e Ft környékén kezdődnek, de az átlag inkább 50-60e Ft között található. Összességében tehát a legtöbb esetben jóval többet kellene kiadnunk, ha egy más gépet és hozzá külön vízálló tokot vásárolnánk. Ráadásul ez a gép külső kiegészítő tok nélkül (kevesebb poggyász, kisebb térfogat) alkalmas víz alá merülni. Így tehát már láthatjuk, hogy a gép árképzése valóban jó, egy rejtett optikás ultrakompakt gépért (amely nem vízálló) ára 60-70e Ft. Egy picivel többért kapunk egy eleve vízálló gépet, stílusos külsővel, fémborítással és különleges szolgáltatásokkal.

Az Olympus μ720SW Digital ára a cikk megjelenésekor bruttó 87.000 forint.

A fényképezőgépeket az Olympus Hungary Kft-től kaptuk kölcsön kipróbálás idejére.

Ha bemutatónk segített a gép kiválasztásában, a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja az oldal működését. Köszönjük!

Tesztképeink:

A fényképezőgéppel készült tesztfotók megtekintéséhez kattintson az egyes képekre, a képekről expozíciós információk is leolvashatók. A fájlnevekben a kisfilmes formátumba átszámolt gyújtótávolság értékek is szerepelnek.