Röviden: Olympus C-70Z teszt

0

Az Olympus C-70Z nem nevezhető átlagos kompakt gépnek. Ha csak a 7 Mpixeles felbontását nézzük, már akkor sem, de a „nem tucat” kategóriát erősíti az 5x-ös átfogású optika és a RAW fájlformátum alkalmazhatósága is.



A fényképezőgép fém burkolatú, bár műanyag vázra épül. Ennek következtében az állványcsavar helye is műanyag. Ez a tömegközéppont alatt található, 3 cm-re az optikai tengely vetületétől. Sajnos ez nem csak a pontos panorámák készítését nehezíti meg, de az állványra helyezett gép akkujának és memóriakártyájának cseréjét se teszi lehetővé.

A fényképezőgép által készült képeket SHQ, HQ, SQ1, SQ2 jelű JPEG, veszteségmentes és tömörítés nélküli TIFF vagy veszteségmentes, de tömörített RAW formátumban menthetjük el.

A fényképezőgépre 2″ képátlójú, 206 ezer pixeles Sunshine LCD került, amely erős napsütésben is jól látható képet ad. Az átnézeti kereső meglehetősen kis méretű képet ad, sajnos tele állásban a képe is igen homályos. Lejátszás módban a kész képek részleteit max. 5x-ös nagyításban nézhetjük meg az LCD-n.



Az optika fizikai fókusztávolsága 7,9-39,5 mm közötti, amely kisfilmes gépnél 38-190 mm-nek megfelelő látószöget ad. Az elkészített képek részletgazdagsága jó, a nagy felbontás ellenére nem túl lágyak, igaz nem is tűélesek. A nagy felbontás az optika hibáit is jobban felerősíti, ezért több képen is észrevehető a kontúrok kék és pirosas elszíneződése.

A gép kétféle makró módot kínál, normál makrózáskor a zoom használható, a legkisebb befogható terület szélessége 65 mm, amely átlagos érték. Szupermakró állásban csak nagylátószöget használhatunk, viszont az igen kicsi tárgytávolságnak köszönhetően akár 35 mm széles területtel kitölthetjük a teljes képet, ami viszont már kiváló (igaz, ilyenkor a torzítás is jelentősebb).

A felpattanó vaku kinyitására a gép hátulján a bal felső részen lévő, kissé keményen járó gomb szolgál. Felnyitott állapotban 4 cm-re helyezkedik el a vaku az optikai tengelytől: ez megfelelő. A szokásos vaku üzemmódokon kívül hosszú szinkronidőt is használhatunk.



Az Olympus C-70Z sok kézi beállítási lehetőséget kínál. A rekesz értéke F2,8-F8 között 1/3 Fé lépésekben, a zársebesség 15-1/2000 mp között szintén 1/3 Fé lépésekben adható meg. Erre rekesz-előválasztás, zársebesség-előválasztás és teljes kézi mód használható. A fénymérés módja szpot, multi-pattern, vagy Digital ESP lehet. Az automatikus élességállítás történhet iESP vagy szpot módon, valamint folyamatos AF is alkalmazható. Kézi élességállításra viszont nincs lehetőség. Gyenge megvilágításnál narancs színű, közepes hatótávolságú (2-3 méter) AF segédfény segít a téma megvilágításában az élességállítás idejére. A kép paraméterei közül megváltoztatható az élesítés és a kontraszt, képeffektek közül használhatunk fekete-fehér és szépia beállítást. A témamódok között portré, sport, tájkép+portré, tájkép és éjszakai tájkép programokat találunk. A fehér-egyensúly az automatikus beállításon kívül megadható napfény, felhős, izzó vagy 3 fénycső értékekre, de kézi beszabályozásra is van lehetőség. A fehér-egyensúly ráadásul finomhangolható is.



A sorozatfelvétel nem tartozik a gép erősségei közé. Bár két sebességgel is készíthetünk sorozatokat, azok hossza sajnos nem túl nagy. Normál módban 1 kép/mp sebességet mértünk, ezt 4 képig tartotta a gép, gyors sorozat módban 2,5 kép/mp sebességel készített nekünk 2 felvétel a C-70Z. Ez utóbbi bizony csak nagy jóindulattal nevezhető igazi sorozatnak, viszont ezt akár RAW formátumnál is alkalmazhatjuk (ez magyarázhatja, hogy miért ilyen rövid a sorozatunk: a pufferbe feldolgozás nélkül kerülnek a képi információk, így gyorsan betelik a puffer).

A videofelvétel viszont egészen jó. A képfrissítés 30 vagy 15 kép/mp-re állítható be, a felbontás lehet 320×240 vagy 640×480 pixeles. A videók hosszát csak a memóriakártya szabad kapacitása korlátozza, kivéve a 640×480 30 kép/mp-es módot, mert ekkor 20 mp az egy menetben rögzíthető felvétel hossza. A felvétel közben nem változtathatjuk meg a fókusztávolságot, azt csak előtte adhatjuk meg (vagyis az optikai zoom nem használható menet közben). Szintén nem működik felvétel közben a fókusz-rendszer, viszont a fénymérés aktív.

A fényképezőgép sebességére nem lehet panasz, a bekapcsolás és az élőkép megjelenése között csak 1,2 mp telik el. Gyors feléledésű gépről van tehát szó. Az élességállítás is megfelelő sebességgel történik, nagylátószögnél 0,8-1,2 mp alatt áll be a helyes fókusz. Tele állásban sem sokkal lassabb a fényképezőgép AF rendszere. Kevés fénynél persze már adódhatnak problémák.



Kiegészítő, extra szolgáltatások is bőven találhatók a C-70Z-ben. Mind lejátszáskor, mind felvételkor megjeleníthetünk hisztogramot. Kész képeket leméretezhetünk, igaz csak 640×480 vagy kisebb felbontásokra. Az egyes képekhez hangmegjegyzést fűzhetünk. Az időzített sorozat segítségével lassan változó témák is megörökíthetők (pl. egy virág kinyílásának fázisai). Igen érdekes, hogy a RAW-ban készült felvételeket már a fényképezőgépben átkonvertálhatjuk JPEG formátumúra. Ekkor természetesen megválaszthatjuk a fehér-egyensúlyt, a tömörítési minőséget, az élesítést, a kontrasztot, a színtelítettséget, stb. Ha azonban nem kívánjuk a RAW formátumot használni, akkor is elérhetünk jó expozíciót bonyolult megvilágításnál is az automatikus expozíció-sorozat segítségével.

A kész felvételek xD kártyára kerülnek, az energiaellátást 1230 mAh kapacitású Li-ion akkumulátor biztosítja.

A fényképezőgép dobozában a használati útmutató és a szoftver mellett a következő tartozékokat találjuk:

  • USB kábel
  • A/V kábel
  • hordszij
  • Li-ion akkumulátor és külső töltő
  • 32 MB xD kártya

Az Olympus C-70Z-t azoknak ajánljuk, akik nem elégednek meg az átlagos 4-5 Mpixeles felbontással és az átlagos 3x-os zoomátfogással, de nem akarnak 100e Ft-nál jóval többet költeni egy 8 Mpixeles ultrazoom fényképezőgépre.

A fényképezőgépet az Olympus Hungary Kft. bocsátotta rendelkezésünkre a teszt idejére. Köszönjük!