Röviden: Olympus mju-790SW teszt

Külső, kezelés

Már az Olympus μ720SW külseje is tetszett, de ha ezt még lehet fokozni, akkor az Olympusnak sikerült. A korábbi krómozott burkolat talán hiányozhat, cserébe viszont igényesen kialakított fekete műanyag betétek díszítik a vázat. Nos, ha döntenem kellene, melyik tetszik jobban, nehéz helyzetben lennék. A 720SW tisztább, egyszerűbb, s talán ezért lehetne az egyik esetben nyertes, míg a 790SW modernebb kiállású, érdekesebb darab.

A fém burkolat egyhangúságát tehát műanyag betétek törik meg, amelyek hasznos funkciójúak is lehetnek, hiszen a gép bal oldalán végigfutó műanyag borítás a leejtéskor a mozgási energia egy részét is képes elnyelni. Apropó leejtés. A gép a MIL-STD-810F, 506.5 módszer IV. eljárásának megfelelően végzett vizsgálatok alapján 1,5 méter magasból történő leejtést is károsodás nélkül elvisel. Szintén a gép elejére ragasztott kis matricán díszeleg a 3 méteres vízmélységig való vízállóság is, amelyet a gyártó 1 órán át tartó fényképezésig garantál (az IEC 529 IPX8 mérési módszernek megfelelően).

A fényképezőgép fogása a kis mérete miatt nem nevezhető kényelmesnek. Az előlapon kialakított kis barázda sem a kényelemért, hanem a biztosabb fogásért került a gépre.
A kezelőszervek elhelyezése logikus, fent csak a ki/bekapcsoló- és az exponáló gomb foglal helyet, míg a hátlapra a további gombok kerültek. Az exponálógomb itt is hosszúkás kialakítású, mint a korábbi vízálló modelleknél, ez a kényelmet szolgálja, hiszen így víz alatt is könnyebben használható, mint ha csak egy kis méretű gombot lehetne megnyomnunk. A mju-720SW és mju-770SW-vel szemben az Olympus mju-790SW-re üzemmódválasztó tárcsa is került, amely könnyebbé teszi a fényképezőgép használatát. Mivel sok hely nem volt a felső részen, így ez is a hátlapra került, amely nem is baj, hiszen így hüvelykujjal kényelmesen forgatható.

A négyirányú navigáló nyilak, melyek a menüben való mozgásra szolgálnak, felvétel módban is hasznosak számunkra. Ezek funkciója a következő:

• fel: expozíció kompenzáció
• le: önkioldó
• jobbra: vaku mód
• balra: makró mód

A nyomógombok egyébként az átlagos gépekéhez képest keményebbek, ami persze a vízálló kialakítás miatt érthető is (nem szerencsés, ha a víz nyomásától véletlenszerűen megnyomódnak a gombok). Első egy-két nap ez még lehet szokatlan, de később már fel sem tűnik.

Az állványmenetet műanyagból alakították ki, nagyjából a gép középpontja alá helyezték, mely az optikai tengely vetületétől kb. 3 cm-re található, mivel a rejtett optika a gép sarkánál kukucskál ki a nagyvilágra.
A csatlakozókat nem bonyolították túl, mind az USB, mind az A/V kábelt egyetlen kombinált aljzatba illeszthetjük, ezt egy vízhatlan ajtó mögött a váz jobb oldalán találjuk.

A menü szerkezete jól átlátható, köszönhető ez az Olympus kompakt gépekben alkalmazott áttekintő képnek, amely a teljes képernyőn látható, ebből nyílik 6 almenü fel/le/jobbra/balra, illetve a képernyő közepén valamint átlósan lefelé: képminőség, témamód, beállítás, visszaállítás, fényképezés menü és csendes mód. Az egyes menüket kiválasztva már a szokásos egy beállítás/sor módot találjuk. A fényképezőgép 24 egyéb mellett magyar nyelvű menüt is tartalmaz.

A víz alatti fotózást sajnos most nem tudtam kipróbálni, a szeptember végi kissé hűvösebb, borongósabb idő nem kedvezett a kinti pancsolásnak, s az Adria ezúttal nem egy kőhajításnyira volt, mint a mju-720SW tesztnél. Higgyék el, én is sajnálom. Az érdeklődők számára azonban ajánlom az Olympus μ720SW-t bemutató cikkem víz alatti fotózásról szóló részének elolvasását.

Képérzékelő

Az új fényképezőgépek korábbi társaikkal szemben általában egy dologban biztosan különböznek: felbontásukban. Érdekes, de ez a vízálló mju-xxx SW modellekre nem igaz. Már az első μ720SW modell is 7,38 Mpixeles 1/2,33″ típusú CCD-t alkalmazott, amely tovább öröklődött a mju-725SW-be, a mju-770SW-be, majd a mju-790SW-be is. Nem is hiszem, hogy sokan sajnálnák, hogy a μ790SW még nem 10 Mpixeles.

A legnagyobb felbontásban 3072×2304 pixeles fotókat készíthetünk. Ekkor SHQ és HQ tömörítési fok közül választhatunk, de a HQ már elég erős JPEG tömörítést jelent, amely a képek 1:1 nézetében is már imitt-amott látható blokkosodását eredményezi (8×8 pixeles kis négyzetek vehetők ki). Kisebb felbontásokat az SQ1 és SQ2 módokban érhetünk el: 2560×1920; 2304×1728; 2048×1536; 1600×1200; 1280×960; 1024×768 vagy 640×480, valamint lehetőségünk van 16:9 oldalarányú, 1920×1080 pixeles HDTV felbontású fotók készítésére is.
Videófelvételek maximális felbontása 640×480 pixel, de ezt az értéket a fényképezőgép sajnos 320×240 pixeles kép interpolálásával éri el.

Az érzékenységet automatikusra állítva a gép ISO80 és ISO400 között választja ki a megfelelőt, de a fotósnak is van lehetősége választani ISO80/100/200/400/800/1600 értékek közül. Sőt, „fotózás adott fénynél” és „gyertyafény” téma módnál még ISO2500 is elérhető, igaz, ez csak maximum 3 Mpixeles felbontásban (az erős zajszűrés miatt nagyobb felbontásnak nem is lenne értelme).

Képek komponálása

Mivel a fényképezőgép kis mérete miatt a vázra átnézeti kereső nem került, így a képek komponálására csak a hátsó, 2,5″-os (hasznos képátló: 6,2 cm) LCD használható. A megjelenített élőkép folyamatos és gyors frissítésű, még gyenge megvilágításnál sem szaggat. A kijelzett kép részletgazdagsága remek, köszönhetően a 230 ezer pixeles (R+G+B) felbontásnak.

Az LCD képe ráadásul nagy betekintési szögből nézve is jól látható, egy kis kontrasztvesztést kell csak elviselnünk, de az egyszerűbb LCD-kre jellemző inverz hatást nem tapasztaljuk. Ez mind a fej fölül fotózáskor, mind a víz alatti használatkor igen hasznos. Erős napfényben viszonylagosan jól látható képet kapunk, de tükröződésmentesítő bevonat nincs a kijelző előtt. A képernyő fényereje a SetUp-ban 5 lépésben állítható.
Az Olympus mju-790SW – nem úgy, mint 720SW jelű kistestvére – kijelzi az LCD-n a fényképezéskor használt rekesz és zársebesség értékeket is, így már a fotózáskor tudhatjuk, hogy mennyire kell figyelnünk a gép stabilan tartására.

Optika, vaku

Az Olympus a mju-790SW fényképezőgépébe ugyanazt a rejtett optikát építette be, amit már a 720SW-ben is alkalmaztak, mely bekapcsolás után sem emelkedik ki a gépvázból. A prizmás megoldás előnye tehát a kis méret megtartása, hátránya viszont a hagyományos 3x-os zoomoptikákhoz képest a gyengébb fényerő. A fényerő nagylátószögnél f/3,5 míg tele állásban f/5,0. Ez jól láthatóan kisebb fényerő, mint a hagyományos 3x-os zoomos digitális gépek 1:2,8-4,8 értéke, de a rejtett optikás gépek között átlagosnak tekinthető.
Az objektív fizikai gyújtótávolsága 6,7-20,1 mm, amely kisfilmre vetítve 38-114 mm-es fókusztávolságnak felel meg. A nagylátószögű álláson kívül 9 zoompozíciót használhatunk, amely végülis elég, s átlagosnak nevezhető, de picit azért darabossá teszi a zoomolást.
Ha az optikai zoom kevésnek bizonyulna, még további 5x-ös digitális zoom is rendelkezésünkre áll, amely finoman állítható. No persze ennek alkalmazása már a képminőség jelentős romlását is maga után vonja.
Használhatunk finom zoomot is 7 Mpixelnél kisebb felbontásnál, amely hasonló működésű, mint a Sony SmartZoomja, vagy a Panasonic Extra Optical Zoomja, vagyis a kisebb képméretből adódóan képkivágást eszközöl. Ennek előnye, hogy nem lesz rosszabb a képminőségünk, mint a digitális zoomnál. Itt ugyanolyan képet kapunk, mintha magunk vágtunk volna a 7 Mpixeles képből, csak a felesleg így a memóriakártyánkat sem foglalja.

Az optika védelméről kikapcsolt állapotban egy fém lapocska gondoskodik, amely a gép bekapcsolásakor automatikusan félre csúszik. A mju-720SW-nél ezt még hátrányként említettem, hiszen víz alá merítve a gépet a fém lap mögé víz került, amely ezt követően addig tapasztott vízcseppeket az objektív előlapjára, amíg a fémlap mögötti rész ki nem száradt. Ez ellen a 790SW-ben egyrészt vízlepergető bevonatot alkalmaztak az optika előlapján, másrészt az a vízmennyiség, ami befolyik a fémlap mögé, alul ki tud csorogni. A gyakorlatban is jól vizsgázott ez a megoldás, vízcsepp egyáltalán nem zavarta a képkészítést.

Hasznos fejlesztés, mi tagadás.

A rejtett objektíves fényképezőgépek általában nagyon jó leképezési arányt tudnak produkálni, nem ritka, hogy mindössze 30 mm széles témával kitölthetjük a teljes képet. Az Olympus μ790SW makró módja ennyire azért nem jó, tudása a rejtett optikás gépek átlaga alatt marad. Nagylátószögnél makró módban kb. 105 mm széles területtel, tele állásban 75 mm széles témával tölthetjük ki a teljes képet. A közelpont nagylátószögnél 20, tele állásban 30 cm. Ez a nagyítás még elég gyenge, még a nem rejtett 3x-os átfogású optikás gépek között is.
A fényképezőgép azonban rendelkezik egy szupermakró állással is, amikor az optikát 50 mm-nek megfelelő gyújtótávolságra állítja. A legnagyobb nagyítást ilyenkor érhetjük el, kb. 5 cm-es tárgytávolságnál, ez esetben 50 mm széles terület kitölti a képet, amely már átlagos értéknek számít.

A makrózás legfőbb problémája az, hogy a kép sarkai már nagyon homályba vesznek, a mélységélesség pedig nem változtatható meg szükség esetén sem, maximum úgy, ha megnöveljük az érzékenységet és a gép automatikája szűkebb rekeszt választ. A blende egyébként két állású, vagy teljesen nyitott, vagy szűkebbre záródik. Fura, hogy a szűkebb blende nem kör formájú, hanem ellipszishez hasonló, mint a macskák szeme. Ez a képélesség szempontjából nem nevezhető ideálisnak.

Az Olympus mju-770SW-ben jelent meg először a szupermakró módot támogató fehér LED-es segédfény. A megszokott elnevezéssel szemben ez nem csak az élességállítást segíti, de a fotózáskor is megvilágítja a témát. Fényereje sajnos nem minden esetben elég, s közeli témáknál bizony egyenetlen megvilágítást eredményez. Van azonban még egy funkciója, ami érdekes lehet. A fényképezőgép kikapcsolt állapotában a Disp gomb néhány mp-es nyomvatartása bekapcsolja ezt a LED-et. Így egy idegen helyen éjszaka is könnyen kitalálunk a szobából, ha éppen szép álmunkból felébredve sürgős dolgunk támadna. Persze kinek jutna eszébe a kibotorkáláshoz pont egy fényképezőgép fehér LED-jét használni? Nos, annak mindenképpen, aki Olympus mju-770SW-vel vagy 790SW-vel indult útnak.

A kicsi gépváz miatt a vaku elég közelre került az optikához, bár távolabb, mint a μ720SW-nél. A mju-790SW-n 4 cm-re található a villanó az optikai tengelytől. Persze ez még nem elegendő ahhoz, hogy vörös szemek ne alakuljanak ki vakuval való fotózásnál. A vörös-szem eltávolítást viszont utólagosan is elvégezhetjük, melyet már a mju-720SW-nél is megtehettünk. A digitális vörös-szem korrekció a Pixology fejlesztése, amely ez esetben nem annyira természetes és nem is olyan biztos működésű, mint pl. a Fotonation megoldása. Erről részletesebben az extra szolgáltatások között lehet olvasni.

A vakumódok között az automatikus, vörös-szem csökkentő, derítés, és kikapcsolt módokat találjuk. A vaku feltöltéséhez akár 6-7 mp is szükséges lehet, feltéve hogy teljes teljesítménnyel sült el a villanó. Átlagos esetben 4-5 mp is elegendő a töltéshez.

Akkumulátor, memóriakártya

A fényképezőgép méretei nem teszik lehetővé, hogy AA méretű elemeket vagy akkukat használjon fel a gyártó. A vékony kialakítás miatt a mju-790SW-ben is Li-ion akkumulátort alkalmaztak. A Li-42B jelű akkumulátor 3,7V-os, kapacitása 740 mAh. CIPA ajánlású mérés szerint – gyári adatok alapján – egy feltöltéssel 200 képet készíthetünk, amely a mostani átlagos gépekhez képest kissé alul marad. Ez kevésnek is tűnhet, de egy napot vélhetően mindig ki fog bírni, s mivel Lítiumos technológiáról van szó, bármikor gond nélkül rátölthetünk.

Az akkumulátort és a memóriakártyát az alul lévő ajtó mögé kell behelyeznünk. Természetesen ennél a fedlapnál is gondoskodtak a víz behatolása elleni védelemről. A fedlap igen masszív kialakítású, letörésétől egyáltalán nem kell tartanunk.
Ha a fényképezőgépet állványra szereljük, sajnos nem tudjuk sem a memóriakártyát, sem az akkumulátort cserélni.

Az akkumulátor cseréjekor egy rugós reteszt is el kell húznunk, ami megelőzi az akku véletlen kiesését a fedlap kinyitásakor.
Az akkumulátor feltöltését a dobozban mellékelt külső töltővel végezhetjük, a teljesen lemerült akkumulátort gyári adatok szerint 5 óra alatt lehet feltölteni. Ez bizony nem kevés, pedig általában a Li-ion akkukat viszonylag gyorsan feltölthetjük (1,5-2 óra alatt), ráadásul ez nem is túl nagy kapacitású.

A 16 MB belső memóriából 15 MB áll rendelkezésre a fotók tárolásához. Nos, ez sem sok, de 4-5 kép még elfér rajta teljes felbontásban. 3 Mpixellel megelégedve 19 képnek lesz elég helyünk. A belső memórián kívül xD kártyát használhatunk a képeink tárolásához, ebből a specifikációk szerint maximum 2 GB-ost támogat a gép.
A memóriakártyát is az akkumulátort takaró ajtó mögött elhelyezett foglalatba kell tenni.

Kézi beállítási lehetőségek

A fél-automata fényképezőgép néhány automata paraméteren (zársebesség és rekeszérték) kívül rendelkezik jópár kézzel is beállítható értékkel. Kézzel adhatjuk meg az érzékenység és a fehéregyensúly értékét, a fénymérés módját, a fókuszmódot illetve a sorozatot. A fehér-egyensúlynál sajnos víz alatti fotózáshoz előre programozott értéket közvetlenül nem választhatunk, csak a következők állnak rendelkezésünkre: automatikus, napfény, felhős, izzó, valamint háromféle fénycső. Kézi fehéregyensúly beszabályozás sem lehetséges.
Ennek ellenére nem lehetetlen szép képeket fotózni a víz alatt sem, hiszen a víz alatti témamódoknál a színek telítettebbek lesznek, s a kontrasztot is megnöveli a készülék.
A fénymérés ESP vagy szpot módon történhet.
Az expozíció-korrekció ±2 Fé tartományban változtatható, a lépésköz a szokásos 1/3 Fé. Érdekes, hogy ennek beállítása során 2×2 képes nézetben máris láthatjuk az élőképen, hogy mi lesz a hatása a beállított értéknek.
Az élességállítás csak automatikusan történhet, a fókuszterület viszont választható szélesnek, vagy rögzíthetjük is, hogy csak a középső területet figyelje. Újdonság a mju-790SW-ben az arcfelismerés. Ez a teljes képen képes megtalálni emberi arcokat, s arra állítani az élességet, bár a gyakorlatban ez nem működött 100%-osan. Sajnos többször volt olyan, hogy noha az arcot felismerte és jelölte azt zöld kerettel az LCD-n, az élességállítást máshol végezte.

Gyenge fénynél az AF munkáját csak LED szupermakró módban könnyíti meg segédfény. Normál módokban nem áll rendelkezésre ilyen.

Természetesen kézzel állíthatjuk be a makró módot, az önkioldót, a vaku különböző üzemmódjait, a felbontást és tömörítési fokot, valamint azt, hogy a fotók elkészítése után készüljön-e hangmegjegyzés 8 kHz-es mintavételezéssel, 4 mp hosszban. Ha szükséges, a lejátszás menüből utólag is készíthető ilyen hangfelvétel.

Sorozat, videó

Sorozatfelvételnél kétféle sebességgel áll rendelkezésünkre. Normál sebességű sorozatkor kb. 1 kép/mp sebességet érhetünk el. 7 Mpixeles felbontásban SHQ képminőségnél maximum 4 képig, míg HQ tömörítési fokban akár 10 képig is tarthat a sorozat (mivel a képeket a pufferben JPEG-ként tárolja a gép, a sorozat hossza függ a témától és az érzékenységtől is). A képkészítés során a kijelzőn láthatjuk az élőképet.
A nagy sebességű sorozat csak 3 Mpixel, vagy kisebb felbontásban használható. Ekkor 4 kép/mp sebességet mértünk, amely tekintélyes, igaz a felbontásunk kisebb, de a sorozat hossza 30 kép is lehet. Ilyen gyors időközönként készült felvétellel ritkán maradunk le a kívánt pillanatról. A sorozatfelvétel közben az LCD-n folyamatosan nyomon követhetjük a már elkészült képeket, vagyis itt nem igazi élőképet láthatunk, de a gyors sorozat miatt ez nem zavaró.

Az Olympus μ790SW videófelvételi képességei sajnos elmaradnak az átlagtól. A mozgóképek felbontása adatlap szerint 640×480 pixeles is lehet, emellett választhatunk kisebb méreteket is: 320×240 vagy 160×120 pixel. A fő gond azonban az, hogy hiába választunk 640×480 pixeles felbontást, a képminőség alig lesz jobb, mint egy 320×240 képpontos felvétel. Több tesztvideó elkészítése után megállapítható, hogy a gép valójában 320×240 pixelt olvas ki, melyet élesít, ezt követően pedig 640×480 pixeles felbontásra interpolál. Egy icipicit azért jobbak a 640×480 pixelesre választott mozgóképek, mivel itt a tömörítés nem annyira erős, mint a QVGA felbontásúnál. Kár érte, a gyártó VGA felbontást ígérő videózása ugyan ma már nem számítana különlegességnek, de hogy mindezt interpolálva éri el, már nem hangzik túl jól.
A videókészítés szerencsére már nem egy témamód kiválasztásával történhet, hanem az üzemódtárcsa megfelelő pozícióba mozgatásával.

A felvétel előtt beállíthatjuk a fehéregyensúlyt, a fénymérés módját és az optikai zoomot. A mozgóképrögzítés ideje alatt a fénymérés továbbra is működik, az optikai zoomot viszont nem használhatjuk, helyette digitális zoom áll rendelkezésünkre. Szintén inaktív a fókuszrendszer is. A képfrissítés nem túl nagy, kissé szaggatott felvételt produkál a 15 kép/mp sebesség. A kész videók QuickTime MOV formátumban kerülnek a kártyára, amelyek viszonylag nagy helyigényűek (128 MB-os kártyára körülbelül 1 perc rögzíthető).

Furcsa, hogy míg az Olympus mju-720SW még kártyakapacitásig volt hajlandó VGA felbontású mozgóképeket rögzíteni, a mju-790SW csak 10 mp-es klipeket készít, 10 mp után mindenképpen megáll a felvétel. Kipróbáltam M jelű „normál” memóriakártyával és H jelű nagysebességű kártyával is. Sajnos mindkét esetben 10 mp volt a klip maximális hosszúsága.
A korlátozás oka feltételezhetően az lehet, hogy a mju-790SW már nem QuickTime formátumú, hanem AVI mJPG tömörítést használ, így nagyobb sávszélességre lenne szükség, amit a memóriakártyák nem tudnának kiszolgálni. Kár érte, mert így a 10 mp csak néhány mozzanat megörökítésére jó.
320×240 pixeles felbontásban a felvétel hossza maximum 29 perc lehet.

Képminőség

A 7 Mpixeles felbontás manapság már nem számít különösebben nagynak, szinte már a belépőszinten találhatunk ekkora képeket készítő modelleket. A kis szenzoron felhalmozott sok pixel miatt a képzaj általában problémát szokott okozni, melyet a gyártók különböző zajszűrő algoritmusokkal oldanak meg. A zajszűrés elég érzékeny terület, nehéz úgy beállítani, hogy se túl sokat ne szűrjön (mosott képek) se túl sok zajt ne hagyjon (zajos képek).
Az Olympus μ-790SW-nél a zajszűrés talán inkább a kisebb maradandó zaj felé tolódott, így a képek részletgazdagsága csak közepes maradhatott. Enyhe mosottságot már ISO100 érzékenységnél is felfedezhetünk, de erőteljessé ISO200-tól válik. A képen maradó zaj ISO400-tól kezd jól látható lenni.
A fényképezőgép a mai trendeknek megfelelően nagy érzékenységgel is használható, de ISO800-tól már annyira kevés részletünk van, hogy 3 Mpixelnél nagyobb felbontást nincs értelme választani (lásd lenti tesztképeken a 2. kivágás cérnaspulniját). Ezt a gyártó is érezte egy kicsit, hiszen a legnagyobb érzékenységnél – ami csak bizonyos témamódoknál áll rendelkezésre – már csak kisebb felbontású képet kapunk, jóllehet ekkora érzékenységnél már ez a méret is túlzás.

Extra szolgáltatások

A gyártók java része a megfelelő képminőség és az alacsony ár mellett különleges szolgáltatások nyújtásával igyekszik megszerezni a vásárlók választását. Az Olympus is hasonlóképpen gondolkozik, így a μ790SW-be jópár olyan szolgáltatást épített, melyek különlegesnek számítanak, de persze olyanok is kerültek bele bőségesen, amelyeket más típusokban is megtalálunk.

Bár a panoráma fényképezés ma már nem számít különlegességnek, az Olympus gépekben ez extraként jelentkezik, már csak azért is, mert e funkció csak Olympus xD kártyával vehető igénybe. A panoráma képeket négy irányban készíthetjük: balról jobbra, jobbról balra, fentről lefelé és lentről felfelé. A képkészítés során sajnos a gép nem mutatja meg az előző kép szélét, így az illesztések pontos elvégzését nem könnyíti meg számunkra.

Felvétel módban talán még extrának minősül a képek után menthető hangmegjegyzés, amelyet utólag is rögzíthetünk.

Az Olympus mju-790SW-ben nem csak képeffektek, hanem képjavítások is elérhetők. Ennek megfelelően a lejátszás menü kissé kibővült, s a vörösszem javítás is átkerült a képjavítások közé.

A korrekció minősége jobb, mint a mju-720SW-ben volt, itt ugyanis a pupilla már nem olyan matt szürkés, jobban hasonlít a természeteshez.

A képjavítás menün belül találjuk a felvételkor is bekapcsolható, de utólag is kérhető árnyék-kompenzációt, amely a sötét területek kivilágosítására szolgál. Szemben az SP-560UZ-vel, a mju-790SW-ben fotózáskor bekapcsolt árnyék-komenpenzáció módosítja az expozíciós adatokat is.

A lenti példaképek közül a szobában készült változatnál fényképezéskor bekapcsolt árnyék-kompenzáció során a gép +1 Fé expozíció korrekciót alkalmazott. A sziklakert fotónál expozíció korrekció nem történt. A fotók alapján az a következtetés vonható le, hogy ha azonos expozíciós idővel készül a felvétel, lényegtelen, hogy fotózáskor, vagy utólag készül az árnyék-kompenzáció (nem úgy, mint az SP-560UZ-nél). Ha viszont a fényképezőgép úgy érzékeli, hogy a fókuszterület közelében lévő részek túl sötétek, automatikusan képes expozíció kompenzációt is alkalmazni.

Sajnos a képek világosságát utólag már nem módosíthatjuk, csak az árnyék kompenzáció automatikájával, kár, pedig ez még használható volt a mju720SW-nél, s ezt nem váltja ki teljes mértékben az árnyék-kompenzáció.

Készült egy-egy tesztkép egy igazán árnyékos témánál is, ahol szintén változtak az expozíciós értékek. Ennek hatására egy kis túlexpozíció és érezhető lett a képen. Ezért -0,7Fé expozíció kompenzációt állítottam be, s így egészen jó hatást sikerült elérni. Ennek köszönhetően az árnyékos részek valóban határozottan világosabbak lettek, de a csúcsfényeknél sem történt jelentős kitörés. A sötétebb területek kivilágosítása viszont óhatatlanul nagyobb képzajt eredményez, amely a lenti képekre kattintva a teljes felbontású képen láthatóvá is válik.

Összefoglalva tehát: az árnyék-kompenzáció jó dolog, de tudni kell használni. Gyanítható, hogy akik ilyen masinát választanak maguknak, nem nagyon fognak az expozíció kompenzáció eszközéhez nyúlni, ez esetben viszont sokszor kapnak majd túlexponált részeket, ha csak az árnyék-kompenzációt használják.

Érdekes módon a képeffektek nagyobb hányada csak lejátszás módban érhető el, méghozzá a szerkesztés (Edit) menüpontban. Itt találjuk a leméretezést, amely sajnos csak 640×480 vagy 320×240 képpontra történhet, sokkal hasznosabb lenne, ha a gép bármely támogatott felbontására lehetőségünk lenne leméretezni, így ha kevésnek

bizonyulna a kártyánk kapacitása, néhány kép 5 vagy 3 Mpixelre leméretezéséből helyet szabadíthatnánk fel.

Szintén utólag lehetséges a színeket módosítani:

• fekete-fehér konvertálást alkalmazni
• szépia színezést kérni
• színtelítettséget erősen megnövelni
• színtelítettséget enyhén növelni

Fotóinkhoz mintegy 13 különböző féle képkeretet rendelhetünk, amelyek bár az én ízlésemnek túl extrémek, de természetesen másnak még tetszhet. A keretbe foglalás közben a képek kisebb része is használható (zooming), illetve a keretben való rész is változtatható (panning). Kár, hogy itt is megköti a gép a kezünket, hiszen a keretezett képek felbontása csak 2 Mpixeles (ez persze elég 10×15 cm-es papírképhez).
(Mivel a keretek és a keretezés, a feliratok és a naptárkészítés teljesen megegyezik az Olympus mju-720SW-éval, így most e gép képeit idézzük fel újra).

Hasonlóan korlátozottan felhasználható a fotók utólagos feliratozása, ahol szintén csak 2 Mpixeles képeket kapunk. A ötlet ugyan jó, de sajnos csak 10 előre definiált szöveget illeszthetünk a képre. Mennyivel szabadabb és kreatívabb lehetne, ha a szöveget magunk pötyöghetnénk be a fényképezőgép segítségével. Az egyes feliratok mérete és elhelyezése szabadon változtatható, sőt a színeket is magunk adhatjuk meg 7 szín 7 árnyalata közül.

A képkeretek és a feliratok maszkjait tartalmazó képek egyébként a belső memóriában, rejtett fájlként megtalálhatók. Letörlésük esetén a belső memória formázásával a ROM-ból visszahelyezhetők. Ez a megoldás a hozzáértőbbek számára nyújt kreatív lehetőséget, hiszen ennek köszönhetően saját kereteket és saját feliratokat is készíthetünk, akár a teljes belső memóriát megtöltve. A keretek egyébként 640×480 pixeles felbontásban, JPEG képként találhatók, a transzparens részt a teljesen fekete felületek jelzik. Fontos azonban, hogy a kép rendelkezzen EXIF-fel is, célszerű ehhez a már létező keretek EXIF-jeit felhasználni. Nem egyszerű tehát, de kis hozzáértéssel és tapasztalattal megoldható (nagyon bonyolultnak nem nevezném, mert nekem is sikerült új egyéni keretet létrehozni számítógépen, majd átmásolni a belső memóriába).

Igazán egyedi lehetőség, hogy képeinkből akár naptárt is készíthetünk. Egy-egy képet kiválasztva létrehozhatunk 1, 2, 3 vagy akár 4 hónapos naptárt is, igaz, a felbontás ez esetben csak 2 Mpixeles. Mindenesetre az ötlet kiváló!

Az Olympus fényképezőgépeiben már megszokott, de egyébként a többi gyártó által még nem elterjedten alkalmazott az ún. Pixel Mapping, amelynek során a gép felderíti a CCD hibás pixeleit, s azokat végleg kivonja a képalkotásból. Okos dolog, hiszen így nincsenek zavaró színes képpontok minden képen.
Nem annyira különleges, ám sok esetben hasznos az ébresztő funkció, amely egyszeri, vagy minden napra vonatkozóan beállítható. Ugyanígy jó szolgálatot tehet a zóna idő, vagyis a kétféle beállítható idő (utazáskor a helyi időnek) és a korábban már említett LED bekapcsolási lehetőség.

Szintén elsősorban az Olympus újabb gépeinek szolgáltatása a Guide, vagyis felvételi útmutató. Ennek segítségével azok is könnyűszerrel használhatják a zoom, fehéregyensúly, expozíció kompenzáció és egyéb funkciókat, akik nincsenek tisztában ezeknek a paramétereknek a jelentésével. A felvételi útmutató használata során kis élőképek is mutatják a beállításra kerülő értékek hatásait (lásd SP-560UZ tesztben).
Nagyon ötletes és valóban hasznos ez a lehetőség a kezdők számára.

Gyári tartozékok

• Használati útmutató
• Szoftver, driver CD
• Li-ion akkumulátor
• Külső hálózati töltő
• Audió/videokábel
• USB kábel
• Csuklópánt

Összegzés

Az Olympus μ790SW a korábbi modell képességeit többnyire örökölte, de azokat újakkal egészítették ki, illetve néhány szolgáltatást javítottak.
Szerencsére a felbontáson nem növeltek, mert már a 7 Mpixel is soknak tűnik, nem csak víz alatt, de szárazföldön is. Az objektív rajza és a zajszűrés miatt elengedő lenne 5 Mpixeles felbontás is, legalábbis nem kapunk sokkal több részletet az 5 Mpixelhez képest.
A víz alatti fotózást kissé nehezíti a viszonylag lassú AF, az LCD betekintési szögén viszont sikerült javítani. Városi körülmények között jól használható a gép, kis mérete miatt zsebben is könnyűszerrel hordható, így turistaként nem kell túl sok súlyt magunkkal cipelnünk. A nagylátószögű állás lehetne kicsit szélesebb, a 38 mm néha kevésnek bizonyul.
A néhány negatívum mellett azonban ott áll egy dolog, ami miatt viszont mindezek bőven elnézhetők, hiszen ezt elég nagy súllyal vesszük figyelembe, ha tényleg ki is használjuk. Ez pedig nem más, mint a 3 méteres vízmélységig biztosított vízállóság, külső tok alkalmazása nélkül valamint az ütésállóság. A kérdés itt fogalmazódhat meg: vajon a bruttó 68e Ft-os ár megfelelő-e egy ilyen gépért, tudva azért azt is, hogy vízálló. Ha szétnézünk az olcsóbb, egyszerűbb búvártokok között, akkor azt láthatjuk, hogy a legolcsóbbak 25-30e Ft környékén kezdődnek, de az átlag inkább 40-50e Ft között található. Összességében tehát a legtöbb esetben jóval többet kellene kiadnunk, ha másik gépet és hozzá külön vízálló tokot vásárolnánk. Ráadásul ez a gép külső kiegészítő tok nélkül (kevesebb poggyász, kisebb térfogat) alkalmas víz alá merülni. Így tehát már láthatjuk, hogy a gép árképzése valóban jó, nem kell sokkal többet fizetnünk, mint az átlagos árú rejtett optikás ultrakompakt gépért (amely ugye nem vízálló). A pénzünkért egy stílusos külsővel, fémborítással és különleges szolgáltatásokkal ellátott vízálló fényképezőgépet kapunk. Egy dolgot sajnálunk: a VGA felbontású videórögzítés kellemetlen korlátozását.

Az Olympus μ790SW Digital ára a cikk megjelenésekor bruttó 68.000 forint.

A fényképezőgépeket az Olympus Hungary Kft-től kaptuk kölcsön kipróbálás idejére. Köszönjük!

Ha bemutatónk segített a gép kiválasztásában, a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja az oldal működését. Köszönjük!

Tesztképeink:

A fényképezőgéppel készült tesztfotók megtekintéséhez kattintson az egyes képekre, a képekről expozíciós információk is leolvashatók. A fájlnevekben a kisfilmes formátumba átszámolt gyújtótávolság értékek is szerepelnek.