Felépítés, kezelés
Ergonómia, kezelés
A retró külsejű digitális fényképezőgépeknek nagy divatja van manapság. Akad olyan gyártó, aki szinte csak ilyenben utazik. Mégis, van ahol jól néz ki és van, ahol totál felesleges ráerőltetni egy gépre a régi filmes kinézetet. Az Olympus PEN-F-nél szó nincs erőltetettségről. A visszahajtható LCD és az LCD hátlapjának a gépvázéval megegyező műbőr borítása miatt valóban filmes gép hatása is lehet.
Nem lehet vita tárgya, hogy a digitális PEN-F-ben a filmes PEN-F formavilága köszön vissza. Az 1963-ban megjelent fél-kisfilmes, porró keresős, tükörreflexes PEN-F-et ugyanaz a Maitani Yoshihisa tervezte, akinek nevéhez kötődik a filmes PEN és OM-1 modell is. A formavilágon kívül a PEN-F sajátos elülső tárcsája árulkodó még, amely a filmes modellnél
az érzékenység beállítására szolgált, a digitális változatnál viszont a képstílusénak, illetve a különböző színmodokénak.
A régi modellhez való hasonlóság miatt komoly fogást ne keressünk a gépen, a kényelmet a hátoldalon lévő egyetlen kiemelkedés szolgálja. Akinek mégis fontos, hogy legyen valamiféle markolat, opcionális kiegészítőként vásárolhat magának ilyet.
Bár kis méretű gépről van szó, kezelőszervekből rengeteg került a PEN-F-re. A bekapcsoló tárcsa a gép felső részén, bal oldalt található, ahol a filmes modellnél a film visszacsévélő foglalt helyet. Az üzemmódok között az üzemmódtárcsával válthatunk, amelyet hagyhatunk szabadon futón, de a közepén lévő gombbal rögzíthetjük is az adott pozícióban. A gépen további négy tárcsa található: expozíció korrekciós tárcsa, elülső és hátsó vezérlőtárcsa, valamint a gép elején lévő képstílus és színmód tárcsa.
Ezen felül érdekes még a most már külön karra kikerült gradáció beállítás lehetősége is, amely a csúcsfények és árnyékok világosságát és sötétségét hivatott beállítani, ezzel pedig a kontraszt is módosítható. Természetesen nem csupán kontraszt beállításról van szó, mivel a csúcsfények és árnyékos részek világossága vagy sötétsége külön-külön is módosítható, mint egy képfeldolgozó szoftver gradációs görbéjén.
A hatékony és könnyű kezelés érdekében rengeteg gomb funkciója testreszabható: a vázon nyolc, plusz az objektíven található L-Fn gomb. Nem mellékesen az elülső és hátsó vezérlőtárcsák is programozhatóak, illetve irányuk is megfordítható, valamint az üzemmódtárcsa C3 és C4 egyéni beállítás állása is módosítható fénykép történet (több fotó egy képre) és témamód funkciókra.
A memóriakártyát az akkumulátorral közös fedlap mögé kell helyeznünk a gép hasában, ennek ellenére nem kell attól tartanunk, hogy állványra helyezett gépnél a kártyát nem cserélhetjük. Még a Manfrotto széles 410PL talpát használva is nyitható marad a fedlap. Köszönhető ez annak, hogy az állványmenet az optikai tengely alá került, így van hely a talpnak a fedlap mellett. S milyen érdekes, mégis lehet kis helyre is állványmenetet helyezni.
Képérzékelő
Az Olympus PEN-F az első Olympus gép, amelybe 21,8 megapixeles effektív felbontású 4/3″-os (17,4×13 mm) AA (Anti Alias, aluláteresztő) szűrő nélküli Live MOS szenzor került, amelyből valódi képalkotásra 20,3 millió képpontot hasznosít. Az OM-D felső kategóriás gépeknél már korábban bevezetett, szenzor eltolásos nagy felbontású fotó mód itt is elérhető, így akár 50 Mpixeles képeket is készíthetünk.
Az érzékenység ISO200 és ISO25600 között állítható egész vagy akár 1/3 fényérték lépésekben. Ezen kívül egy kiterjesztett (ISO Low) beállítás is rendelkezésünkre áll, mely ISO80-nal egyenértékű. Talán külön nem is kell mondjam, de ez az érzékenység JPEG-nél jóval kisebb dinamika átfogású, mint a többi, így a csúcsfények sokkal hamarabb kiégnek. Furcsa mindez, mert már évek óta ez tapasztalható, ugyanakkor RAW formátumból dolgozva nem érezhető ilyen hátrány. Az érzékenység beállítását az automatikára is bízhatjuk (ISO Auto), amelynek felső és alsó határa is megszabható a menüben, sőt azt is megadhatjuk, hogy minden expozíciós módban vagy csak P, A és S módokban legyen elérhető.
A LiveMOS szenzorra objektív cseréje alkalmával esetleg felkerülő porszemeket a bekapcsoláskor automatikusan működésbe lépő ultrahangos (SuperSonic Wave Filter) tisztítórendszer rázza le. Ennek működését a kijelző jobb felső sarkában rövid időre látható kis ikon jelzi.
Kereső és LCD
A PEN-F integrált OLED elektronikus keresőt is kínál az igazi fotózási élményért. Valószínűleg ennek fejében kell lemondanunk a beépített vakuról, annak ugyanis így már nem jutott hely. Sebaj, van viszont egy remekül használható, kiváló felbontású keresőnk, amely betekintés érzékeléssel is rendelkezik. Ha nem szeretnénk az automatikus LCD/EVF váltást, a hátsó |O| gomb megnyomásával magunk is kiválaszthatjuk a használni kívánt kijelzőt.
A kereső 100% lefedettséget és 0,62×-es nagyítást kínál, felbontása 2,36 millió képpont. Az LCD kihajtható és elfordítható, felülete érintésérzékeny, felbontása pedig 1,037 millió képpont.
Az érintésérzékeny LCD-n a fókuszpont helyét is kiválaszthatjuk, illetve az aktív státuszképernyőnek köszönhetően a paraméterek gyors beállítására is alkalmas. Visszajátszáskor a képek akár 14×-es mértékig nagyíthatók és van lehetőség nagyított nézetben képváltásra is (fókusz összehasonlítás).
Vaku
Az OM-D E-M5-höz hasonlóan a PEN-F modellben sincs beépített vaku, de mellékelnek egyet hozzá.
A vakupapucsba nem csak a mellékelt kisvakut, de más Olympus típusok is használhatók, illetve középpontos érintkezőjű rádiós kioldó is működtethető.
Csatlakozók, memóriakártya, akku,
Nem kell nagy meglepetésrekre számítani, a gép oldalán lévő ajtócska mögött az USB és a microHDMI csatlakozó található csupán, nincs sem mikrofon bemenet, sem fejhallgató kimenet.
Az akkumulátort és a memóriakártyát a markolat alatt kialakított foglalatba helyezhetjük, ahogy említettem, szerencsére állványon lévő gép esetén is cserélhető mindkettő.
