Képminőség
Képminőség
Ha a tesztfotókat megnézzük, az általános képminőségről a következőket mondhatjuk: a színek jók, műfénynél a vörösek kicsit telítetlenek. Szférikus hiba csak közeli témák fotózásánál jelentkezik, terepen se nagylátószögnél, sem pedig tele használatakor nem kell ilyen jelenségre számítani. A kromatikus aberráció egészen visszafogott, szinte csak a tele állásnál vehető észre. Az ultrazoomok között jónak számít a kapott eredmény (persze a rövid tesztünk miatt az alufóliás, mindenre fényt derítő próbánk most kimaradt, de az életszerű helyzetekben nem okoz durva problémákat a színi hiba).
A részletgazdagsággal nincs komoly probléma, a terepen készült fotók jó részletgazdagságúak, még telében is szép a vonalélesség, a sarkokon is. Más kérdés, hogy teljes telében a kontraszt már nem 100%-os, de kicsit kisebb gyújtótávolságnál már nincs ilyen probléma sem (lásd tesztfotók 11-13 képei).
Az élesítés és a zajszűrés együttes hatása talán nem a legszebb, de ez csak 1:1 nézetben éles kontúrok mentén vehető észre.
Az összkép tehát egész pozitív, megmondom őszintén, én egy 30×-os zoomátfogású objektívtől meglehetősen pocsék eredményre számítottam. Ehhez képest kellemes meglepetés volt a tesztképek elemzése. Persze nincs olyan részletezettség, mint egy DSLR elé helyezett fix objektívnél, de ezt nem is várhatjuk el egy ilyen masinától. A kompaktok között szerintem bőven megállja a helyét. Az egyetlen sajnálatos és jól érezhető probléma a viszonylag kis tárgytávolságoknál (1 méter és belül) jelentkező szférikus hiba, amely a lenti ISO tesztképeken is csúnyán jelentkezik. Távolabb lévő témáknál azonban ez nem zavar be.
Képzaj ISO50 alapérzékenységnél is látható a homogén felületeken, de azért nagy gond nincsen. 1:1 nézetben észrevehető, ami egyébként megfelel egy 36 cm széles 300 dpi-s nyomat nagyító alatti megtekintésének. Ezek ismeretében nem nevezném borzasztónak a kapott eredményt.
ISO100-nál a zajszűrés csak egy kicsit erősebbre kapcsol, ami a nagy felbontású képek enyhe lágyulását, az apró, finom részletek csökkenését eredményezi, de szintén ez okozza a képzaj kordában tartását is. Az ISO50-hez képest ugyanis szemre alig vehető észre nagyobb képzaj.
ISO200-nál a zajszűrés ismét egy kicsit nagyobb szintű, de nem annyira, hogy a képzaj ne növekedjen meg. Ennek következménye tehát a picit magasabb megmaradó képzaj, de a részletek sem lesznek durván mosottak, csak hajszállal rosszabbak, mint ISO100-nál.
ISO400-ra emelve az érzékenységet a zajszűrés mértéke nagyot ugrik, így a képzaj mértéke ISO200-hoz képest alig nő, inkább foltokban jelentkezik. Cserébe a részletekből jóval kevesebb marad a képen, ami a cérnaspulnikat mutató 2. kivágásunkon tetten is érhető. Ne felejtsük el azonban, hogy közel 14 Mpixelen járunk, vagyis normál méretű 10×13 cm-es papírképen nem lesz ennyire vészes a helyzet, de erről lentebb írunk még.
Az ISO800 érzékenységnél nincs jelentősen magasabb zajszűrés, van viszont erősebb képzaj, ami a részletek elfedésében is ludas.
Az ISO1600 érzékenység lesz az a határ, amit nagy nyomatnál már nem nagyon érdemes használni, ez ugyanis már nagyon mosott. Az erőteljes zajszűrés ellenére jól látható lesz a képzajból megmaradt foltosodás, ami a sötétebb tónusú területeknél lesz a legerőteljesebb. Emlékképeknél, állvány vagy letámasztás nélküli eseteknél még használható.
A választható legmagasabb érzékenység az Olympus SP-800UZ-nél ISO3200. Ez esetben a gép maximum 5 Mpixeles fotókat készít, ami sajnos a nyomtatott képeknél sem lesz előnyös. Monitoron 1:1 nézetben nézve borzasztó eredményt kapunk, de monitor felbontáson teljes képernyőn nem olyan vészes a helyzet. Apró részleteket persze nem fedezhetünk fel, de az ISO1600 kék csatornában látható zaja ISO3200-nál már abszolút nem érhető tetten. Ha kis nyomatban gondolkozunk, lehet, hogy az ISO3200 jobb választás, mint az ISO1600, feltéve ha a kék foltosodás jobban zavar minket, mint a kevesebb részlet.
Érzékenység – képzaj
Új szokásunkhoz híven a teljes felbontású ISO tesztképeink mellett azok 300 dpi-s 10×13 cm-es papírmérethez, vagyis 1228 pixel magasságúra átméretezett változatát is közzé tesszük és elemezzük. Digitális laborban ugyanis ekkora papírmérethez ekkora felbontású képet hoz létre a laborgép.
A lent látható képeken tehát azt ellenőrizhetjük, hogy egy 10×13 cm-es papírkép nagyító (!) alatt hogyan nézne ki.
A valós képminőség teszteléséhez érdemes megnyitni a teljes képet, s egy 10×13 cm-es papírképpel a kezünkben addig távolodni a monitortól, hogy nagyjából hasonló méretet lássunk, mint a kezünkben normál nézési távolságban elhelyezett fotó.
A képek alapján elmondható, hogy aki 10×13 cm-es papírképnél nem akar nagyobb méretben nagyíttatni, az kiváló részletgazdagság mellett ISO200-at is szívfájdalom nélkül használhat. ISO400-nál picit kevesebb részletre kell számítani, de ez csak nagyító alatt, egy ISO200-as kontrollnyomat mellett lesz jól észrevehető. Ugyanez igaz az ISO800 érzékenységgel készült képekre is, ezeknek ugyanis hasonló részletgazdagsága lesz, mint az ISO400-asnak, vagyis 10×13 cm-en teljesen jó minőséget ad majd, persze emellett azért a zaj is látható lesz. További apró problémat jelent még ISO800-nál, hogy a gradációs görbe alsó része kicsit lefelé nyomott, azaz a sötétebb tónusok a kisebb érzékenységű képekhez képest sötétebbnek látszanak. ISO1600-nál a zaj már nagyító nélkül is jól látszik majd, főként a sötétebb részeken, ahol kék foltok is jelentkeznek. Emellett a színek is megfakulnak, ami talána zajnál is nagyobb probléma, hiszen a kép egészét érintheti. Ez az eredmény nem túl szép, érdemes összevetni a Nikon Coolpix 8000 hasonló 14 Mpixeles gép ISO1600-as képével, ahol szép részletek és helyes színek mellett a képzaj is visszafogott. S végül ISO3200: mosottabb, lágyabb összkép, de ISO1600-nál jóval kevesebb képzaj jellemzi. Ha a képzajt kevésbé szeretjük, mint a részleteket, akkor kis nyomatméretnél tényleg jobb választás lehet az ISO3200, mint az ISO1600.
Érzékenység – képzaj
Makró
A fényképezőgéppel normál esetben 10 cm-es közelponttal dolgozhatunk, makró módban nagylátószögnél min. 5 cm használható. Makrózáskor a zoom is elérhető, de a legjobb nagyítást a szupermakró mód bekapcsolása után érjük el. Szerencsére e mód nem nagylátószöget kínál, mint sok más modell. Itt 84 mm-nek megfelelő gyújtótávolságon rögzíti a gép az objektívet, s a közelpont ez esetben 1 cm-re zsugorodik. A legnagyobb nagyításnál így mindössze 25 mm széles témával kitölthetjük a teljes képmezőt, persze ez esetben jól érzékelhető hordótorzítással és a szférikus hibával kell számolnunk.
Normál makró módban teljes tele állásban 170 cm-es közelpontunk van, a teljes képmezőt 115 mm széles téma tölti ki. Ne felejtsük: ekkor majdnem 2 méterről fotózunk.
lefedett terület: 25 mm
lefedett terület: 115 mm
Makró módban tehát nagyon jól teljesít az SP-800UZ, apró szépséghibája a dolognak, hogy a legnagyobb nagyítás eléréséhez igen közel kell mennünk, ami inkább csak tárgyak, vagy növények fotózásánál alkalmazható.
