Röviden: Panasonic Lumix DMC-FX9 teszt

0


Külső, kezelés

A gép külsőre szinte teljesen ugyanolyan, mint elődei, így ismerős lehet a visszafogott, elegáns dizájn, valamint az egyetlen igazi díszítőelem, a gép tetején és oldalain végigfutó krómozott csík. Az akkumulátort és a memóriakártyát a gép alján helyezhetjük be, az erre szolgáló kis ajtó a jobb, az állványmenet pedig a bal oldalra került. Az állvány típusától függően akár akkor is cserélhetjük az akkut és a memóriakártyát amikor rajta van a gép. Az FX9 kategóriatársai nagy részéhez hasonlóan nem kapott optikai keresőt.



A kezelőszervek is ismerősek lehetnek a régebbi (és az újabb) Panasonic kompaktokról: a zoomkar, a képstabilizátor gombja, a bekapcsológomb, valamint a kijelző mellett helyett kapó négyirányú gomb mind-mind ugyanott van, ahol a „testvérek” esetében. A gép súlya és mérete kellemes, akár egy, akár két kézzel fényképezünk (persze két kézzel még a képstabilizátor mellett is biztonságosabb). Pozitívum, hogy a gyártó a gép kis mérete ellenére nem zsúfolta bele a menükbe a beállításokat, a legfontosabb dolgokat, mint például az expozíció-korrekció, a vakumód, az időzítő, vagy az azonnali képvisszanézés egy-két gombnyomással megváltoztathatunk.

LCD, sebesség

Úgy látszik, az FX9 esetén csupa ismerősbe botlunk: a 207 000 pixel felbontású, 2,5″ méretű kijelzőt például a nemrég bemutatott LX1-nél is megdicsértük. Az LCD itt is szép, részletgazdag képet ad. Az élőkép éjszaka sem szaggat zavaróan. Visszajátszáskor az LCD-n 2x, 4x, 8x és 16x léptékben nagyíthatunk bele a képekbe.

Belül a Venus Plus processzor lelkiismeretesen dolgozik, hiszen méréseink szerint a gép mindössze másfél másodperc alatt bekapcsol, az autofókusz pedig még kevés fény mellett is nagyon gyors.



Optika, képstabilizátor

A Leica DC Vario-Elmarit objektív tulajdonságai kategóriájában nem hoznak túl sok újdonságot: a 35-105mm ekvivalens fókusztávolság (3x zoomátfogás), és a nagylátószög esetén f/2,8, míg tele állásban f/5,0 fényerő átlagosnak mondható. Az igazi érték az optikában a beépített MEGA O.I.S. (Optical Image Stabilization – optikai képstabilizátor), ami ritka az ultrakompaktok között. Még jobb, hogy érezni a gépben, hogy nem csak a cimke kedvéért rakták bele a stabilizátort – tesztképeinkről látszik, hogy hatékony segítség akkor, amikor beltérben, kevés fény mellett nem akarunk vakuzni, és nincs hol megtámasztani a gépet.



ISO:80; F2,8; 1/1,6 mp; O.I.S. kikapcsolva; 2690 KB ISO:80; F2,8; 1/1,6 mp; O.I.S. mode2; 2926 KB

A kikapcsolt álláson kívül két üzemmódban használhatjuk: Mode 1 állásban folyamatosan működik és az élőképet is stabilizálja, míg Mode 2 esetén csak az expozíció ideje alatt korrigálja a hibákat.
Összesen 16 lépéssel juthatunk el nagylátószögből tele állásba, ez nagyon precíz komponálást tesz lehetővé, és nagyon ritka is, figyelembe véve a gép kis méretét. Az optikát kikapcsolt állapotban két félrecsúszó műanyag lapka védi, melyek bekapcsolás után (az objektív kitolásakor) szétnyílnak.

A makró mód jó, a legnagyobb nagyítást nagylátószögben érhetjük el, a legkisebb lehetséges tárgytávolság ilyenkor 5 centiméter, és majdnem ennyi (49mm) az átfogott kép szélessége is.



Érzékelő, felbontás

Az 1/2.5″ méretű CCD 6 millió effektív pixellel rendelkezik, ez pedig maximálisan 2816×2112 pixeles felbontású képeket jelent. A gép nem támogatja a RAW és a TIFF formátumokat, az elkészülő JPEG képek további lehetséges felbontásai 2048×1536, 1600×1200, 1280×960, 640×480, 2816×1880 (3:2 oldalaránnyal), 2048×1360 (3:2), 2816×1584 (16:9), 1920×1080 (16:9). Ez utóbbi számokból jól látható, hogy (az LX1-es szélesvásznú képeivel ellentétben) az FX9 a kép vágásával éri el a 16:9 oldalarányt.

Vaku

A beépített vaku fényereje csak hajszálnyival erősebb kategóriája átlagánál, nagylátószög esetén maximum 4, míg tele állásban maximum 2,2 méter távolságig hatékony. A válaszható vakumódok auto, be/ki, vörösszem-effektus csökkentő, és lassú szinkron vörösszem-csökkentéssel. Utóbbi módban egy kép elkészítése után a vakunak kb. 2,5-3 másodpercre van szüksége hogy feltöltődjön, és ellőhessünk egy újabb vakus képet. Az objektív mellett található autofókusz-segédfény nagyon hatékony, így kevés fény mellett is gyors fókuszálást tesz lehetővé.

Beállítások

A módválasztó tárcsával kapcsolhatunk a felvételi módok között – mindössze hat állása van, ezek viszont a legtöbb szükségletet lefedik. Balról jobbra haladva első a videó mód, amivel később még foglalkozunk. A következő az Scn (scene – téma) mód, ahol 14 féle várja a fotóst: portré, sport, étel, tájkép éjszakai portré, éjszakai tájkép, baba, lágy bőr, gyertyafény, party, tűzijáték, hó, önportré, csillagos ég. A legviccesebb ezek közül a baba mód, ahol beállíthatjuk, hogy a lefényképezett kicsi hány éves/hónapos, és a következő képeket a gép már automatikusan ellátja ezzel a dátummal – kedves ötlet, bár két vagy több gyermek esetén már macerás lehet a váltogatás. A csillagos ég módban 15, 30 és 60 másodperces záridőből választva megadhatjuk hogy hogyan szeretnénk fényképezni a csillagokat.



A makró módról már volt szó, az utána következő állás a tárcsán a szívvel jelölt simple, azaz egyszerű mód. Ilyenkor a kijelzőn megjelenő információk és a menürendszer is leegyszerűsödik – olyan szinten, hogy a menüben mindössze négy dolgot állíthatunk be: a képmódot (képméret – nagyítás, 4×6, email), automata visszajátszás be/ki, hangok be/halk/hangos, valamint az óra és a dátum beállításai. Ez jó ötlet lehet azoknak, akik még valóban nem értenek a fényképezéshez, és nem szeretnének például a fehéregyensúllyal és az expozíció-kompenzációval játszani. Hosszú távon azonban ez a mód sem éri meg, hiszen vétek lenne nem kihasználni a gépben rejlő tudást.

A normal mód tartalmazza a komplexebb menüket, ebben a módban a gép maga határozza meg a záridőt és a blendét, egyébként minden mást beállíthatunk, tehát körülbelül a más gépekben található program módhoz hasonló. Ilyenkor a fehéregyensúlyt (auto, napos, felhős, izzó, egyéni), az ISO-érzékenységet (Auto, 80, 100, 200, 400), a képarányt (4:3, 3:2, 16:9), az autofókusz módját (5 terület, 3 terület nagysebességű, 1 terület nagysebességű, 1 terület, szpot) is meghatározhatjuk. A Slow shutter (lassú záridő) funkcióval megadhatjuk, hogy mekkora legyen normál módban a legnagyobb záridő amit a gép használ (1/8, 1/4, 1/2 vagy 1 másodperc). Az ennél hosszabb záridőket a különböző éjszakai témamódokban találjuk.

A szokásos Panasonic-effektek persze itt is élnek, így a kikapcsolt állapoton kívül készíthetünk hűvös vagy meleg (kék vagy vöröses szűrős), fekete-fehér és szépia képeket. A képek kívánt élességét három furcsa nevű értékkel adhatjuk meg: természetes, standard és élénk.

Videó, sorozatfelvétel


MOV videó
640×480; 9 mp; 11 MB

Ahogy az már megszokottá vált az ilyen kategóriájú kompaktoknál, az FX9 is VGA (640×480) felbontású videókat készít, 30 kép/másodperces frissítési sebességgel, hanggal. A használt tömörítés miatt a készülő MOV videók másodpercenként 1 MB-nál is nagyobbak, ami elég soknal számít. A filmeket a kártya kapacitásáig készíthetjük, felvétel közben a fénymérés aktív marad, a zoom (az optikai és a digitális is) pedig inaktív.

Az LX1-nél már látszott, milyen erősek az új Panasonic gépek a sorozatfelvétel terén, és bizony az FX9 is rendesen odateszi magát. A választható gyors és lassú sorozat méréseink szerint (a legnagyobb felbontású, legkevésbé tömörített képekből) kb. 2,8, valamint kb. 2 darabot készít másodpercenként, összesen hat kép erejéig. Van lehetőség végtelen sorozatra is, ilyenkor a kártya kapacitásáig készülnek a kicsit kevesebb, 1,2-1,4 kép készülhet egy másodperc alatt. Visszajátszás módba kapcsolva egyik sorozat után sem kell sokat várnunk, a tároló nagyon gyorsan kiürül, persze megfelelően nagy sebességű memóriakártya használata mellett.

Extrák

Az FX9 nincsen tele extrákkal, de nincs is szüksége sok csillogásra hogy komolynak tűnjön. Normál felvételi módban bekapcsolhatjuk a hangmegjegyzés funkciót, ilyenkor amint elkészül egy kép, fűzhetünk hozzá egy 5 másodperces hangkommentárt. Visszajátszásnál a képehez hosszabb hangmegjegyzést fűzhetünk, vághatjuk, forgathatjuk, átméretezhetjük őket, megváltoztathatjuk oldalarányukat, készíthetünk egyéni diavetítést. Nagyon hasznos, hogy hosszú expozíciónál a gép kijelzőjén visszaszámol a hátralévő időnek megfelelően, valamint a kép elkészülése utáni zajszűrés közben sem csak egy „dolgozik” feliratot láthatunk, hanem itt is mutatja a kijelző, hogy mennyit kell még várnunk. A fényképezőgépet PictBridge-kompatibilis nyomtatókra kötve egyből kinyomtathatjuk az elkészült fotókat.

Akku, memóriakártya

Az akkumulátort kiszedve csak belepattintjuk a töltőbe, az pedig mehet is a konnektorba – kicsit több mint két óra és kész is vagyunk a töltéssel. Egy szuszra az akkumulátor CIPA-szabvány szerint körülbelül 270 képre elég, ami viszonylag tekintélyesnek számít a mezőnyben. A csomagban található 16 MB kapacitású SD-kártyára a legnagyobbb felbontású képből 4 darab fér, ez vészhelyzet esetére talán elég, egyébként ajánlott a támogatott SD vagy MultiMedia memóriakártyából egy legalább 256 MB-osat beszerezni.



A doboz tartalma:

  • Akkumulátortöltő
  • Li-ion akkumulátor
  • SD memóriakártya (16 MB)
  • AV-kábel
  • USB-kábel
  • Akkumulátor-tok
  • Objektívsapka
  • Csuklópánt
  • Szoftver CD

Összegzés

A Panasonic Lumix DMC-FX9 az, aminek mutatja magát – visszafogott, komoly, nagy tudású ultrakompakt, ami hiába nincs teletömve csillogó extrákkal, mégis tudja, amit tudnia kell. Minőségi képek, minőségi kijelző, sokfajta témamód teszi a gépet vonzóvá, az egyedüli hiányossága talán az, hogy túl jó minőségű ahhoz, hogy ne legyen benne manuális mód.

A Panasonic Lumix DMC-FX9 ára jelenleg bruttó 105 000 forint.

A tesztgépet a Panasonic Magyarországtól kaptuk kölcsön, köszönjük!

Ha a bemutatóink segítettek a gép kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a melléklet működését. Köszönjük!