Röviden: Sanyo VPC-J4 teszt

0

A Sanyo, évi 20 millió darbos termelésével a világ egyik legnagyobb digitális fényképezőgép gyártója. Termékeinek 90%-át más gyártók emblémája alatt árusítják, így a Sanyo kénytelen nem csak követni, de irányítani is a trendeket. Ennek köszönhetően jelent meg elsők között a Sanyo gépeiben a 640×480 pixeles 30 kép/mp-es videófelvételi funkció, illetve a rejtett zoomos optika. Hogy e nagyfokú fejlettség és előremutató mérnöki munka ellenére miért nem ismert a Sanyo, mint digitális fényképezőgép gyártó, annak az az oka, hogy az általuk gyártott termékeknek mindössze 10%-án szerepel a Sanyo embléma, a többi gépet (idén 18 millió darab), más márkáknak dobozolva árusítják. (Erre lehet példa a Sanyo VPC-S1 és a Minolta E323 hasonlósága.)

Azért, hogy a gépek minél apróbbak, zsebbe simulóbbak és különleges formájúak lehessenek, a nagy gyártók egyre több masinába építenek rejtett optikát. A géptestbe bújtatott lencséknek köszönhetően nem kell megvárni, míg az optika előbújik a vázból, a rejtett optika nem akad bele semmibe, és általában a legkisebb tárgytávolság nem több 2-3 cm-nél. Fényerőben és gyújtótávolságban sem maradnak el a rejtettek a hagyományos optikáktól, a Sanyo VPC-J4 például 37-104 mm-nek megfelelő fókusztáv (2,8x zoom) mellett a f/2,8-3,9 kezdőfényerővel rendelkezik.



A J4-ben használt objektív korábban a J1-ben szolgált, és némi módosítás után került az új modellbe. A két gép közötti hasonlóságokat lényegében ennyivel ki is merítettük. Visszatekintve a J1-re, az a J4 mellett rút kiskacsának is kevés volt. Össze-vissza gombok, furcsa frontoldal és vezérlőtárcsa. Ehhez képest a J4 maga a megtestesült elegancia. Tetszetős, vízszintes barázdákkal díszített előlap, határozottan működő elcsúszó lencsevédő lemez, szabályos rendbe szedett, kézreállóan elhelyezett gombok, egységes formavilág. Még a canonosan gagyi DC-AV-USB bemeneti nyílás-fedő gumiszerű műanyag borzalmat is könnyű szívvel megbocsátottam a tervezőknek; a J4 szép és önálló karakterű fényképezőgép.

A Sanyo J4 nem kecsegtet professzionális funkciókkal, de nem is az a dolga. Nem teljesítményével, hanem sokszínűségével, egyszerűségével és minőségével kell, hogy hódítson. Bárhol, bármikor pillanatok alatt készen áll a fotózásra, megbízhatóan végzi a dolgát. A vaku mellett található a Rainbow Light fantázianévre hallgató lámpa, mely amellett, hogy AF segédfényként és expozíció-visszajelzőként is működik, színesen villog ki- ill bekapcsoláskor és a vezérlő-csúszka elmozdításakor. Hogy mire jó ez? Ugyanarra, mint a több, mint 10 féle billentyű és zárhang. Érdekessé, feltűnővé teszi a gépet. Olyanok számára is élvezetessé teszi a fotózást, akiknek például a mélységélesség fogalma annyira érthető, mint balatoni halárusnak a japán turista. Egy szó mint száz: a J4 sokkal inkább illik gazdája nyakába mint a fotóstáskába.

Kezelőfelület, menü, LCD: 1,8″ 85.000 pixel, gyors képfrissítés, szép színek, régi menürendszer
A J4 gombjai nemcsak, hogy könnyen elérhetőek, kényelmesek, de jó kialakításúak, határozott nyomáspontúak. A módválasztó csúszka kicsit puhábban jár a vártnál, de gyorsan megszokható. Az 1,8″ LCD is megfelel az elvárásnak. Bár csak 85.000 pixelből áll, ez egyáltalán nem feltűnő, valószínűleg azért, mert kellemesen kontrasztos, jó háttérvilágítású, igen szépek a színei, a képfrissítés sebessége pedig messze átlagon felüli.





A Sanyo menüje nem a legújabb divat szerint készült. Az LCD bal oldalán, oszlopban elhelyezkedő ikonok itt-ott nem egészen egyértelműek, és egyszerre csak 5 látható, emiatt néha macerás az opciók közötti navigálás. A kétszintű – Basic és Expert – menürendszer is jelzi, hogy a J4-gyel a kezdő fotósokra is gondolt a Sanyo. A Basic szekcióban csak az alapvető funkciók állíthatók, mint például a képméret vagy a fókusz-mód, így ott az állítás folyamata lényegesen egyszerűbb.

Szintén a Basic menüben, egy csoportba gyűjtve rejtőznek a témaautomatikák és a képeffektek. A 12 program közül érdekes a kozmetikai, a tüzijáték, a slim (előre megadott mértékben vízszintesen avagy függőlegesen torzítja a képet) és a kompozíció. Ez utóbbinál két képből egy előre megadott, és a komponáláskor az LCD-n megjelenő kivágásnak megfelelően készít egy fotót a J4. Nekem leginkább a szövegbuborék formájú minta volt a kedvencem, amivel néhány perc alatt össze lehet dobni egy (fény)képregényt. Ehhez előbb a kép szereplőjét, majd a buborékba kerülő szöveget kell lefotózni.

Mind a lejátszás, mind a felvétel mód menüjéből lehetőség van átlépni a setup-ba (amit a Sanyo-nál valamilyen ismeretlen megfontolásból Option-nak hívnak). Lehet hogy ez apróság, de szerintem sokkal jobb így, mintha mondjuk a főkapcsolót kellene ide-oda huzogatni, mint például a Sony gépein.

Képminőség: 1/2,7″ CCD 4 Mpixel, ISO 50-400, manuális fehéregyensúly
A J4 1/2,7″ tokozott méretű CCD-jén 4 millió effektív pixel kapott helyet. Az ehhez hasonló olcsó CCD-k ISO 50 és 100 közötti érzékenységre lettek optimalizálva, ha az analóg erősítés ennél nagyobb, a képminőség rohamosan romlani kezd. Ezért aztán a J4-nél is érdemes vagy az automatikára bízni az érzékenység kiválasztását, vagy kézi beállításnál minél kisebb értéket választani. Nemcsak az érzékenység beállítását érdemes a gépre hagyni, hanem a fehéregyensúlyét is. Van ugyan négy gyári érték, sőt, még kézi beszabályozásra is van mód, de az automatika nekem mindig tökéletesen működött.

A J4 640×480, 1600×1200, 2280×1712, illetve interpolációval 2880×2160 és 3264×2448 pixelből álló képek készítésére alkalmas. Az interpolált képek abban az esetben jöhetnek jól, ha már előre tudjuk egy képről, hogy nagyméretű papírkép készül majd belőle. A gép még a JPEG tömörítés előtt nagyítja a képet, így abból kevesebb részlet veszik el a tömörítés miatt, így jobban járunk, mint ha utólag növelnénk meg a méretét. Egyébként háromféle JPEG tömörítés választható, a Super Fine 98%, a Fine 95%, a Normal 92%-os. Ez utóbbi használata esetenként (felnagyított képen) már észrevehető minőségromláshoz vezet, de még mindig kevés veszteséggel kell számolnunk.

Bár egy A4-es nyomat készítéséhez a 4 megapixeles felbontás elegendő, mi mégis kipróbáltuk van-e valami előnye a 8 megapixeles felbontásnak ennél a méretnél. A Canon i965-ös nyomtatóval készült nyomatokon az eltérés minimális, így az interpolált felbontás alkalmazását csak ennél nagyobb méretnél tartjuk szükségesnek.

Optika: rejtett, kellemes fényerő, kiváló makró
A kompakt forma ne zavarjon meg senkit: a J4 optikája semmiben nem marad el a kategóriatársak teleszkópos objektívjeitől. Nemcsak fényerőben veszi fel a versenyt, de a torzításokat vizsgálva is áll, hogy a J4 méltó vetélytársa a hagyományos (ultra-)kompakt masináknak. Makróképességét tekintve le is hagyja azokat. Legkisebb tárgytávolsága 2 cm, ekkor 2 cm az átfogás. Emellett a zoom használható makrózáshoz is. Ez persze nem újdonság, de az, hogy így még 6 cm-es tárgytávolságnál is 3,5 cm a legkisebb befogható terület, az már igen! A képek torzulása persze nagy, de ez igaz a többi kompaktra is, úgyhogy ez ne riasszon vissza egy makró-rajongót sem attól, hogy a J4-et válassza. A rejtett objektív egyetlen hibája (?), hogy szokni kell. Mivel nem nyúlik ki az előlap síkjából, eleinte mindenki garantáltan össze fogja tapogatni a frontlencsét. Szóval érdemes vásárláskor egy kis adag lencsetisztítót is beszerezni a gép mellé…



Sorozat, videó: Sorozatfelvétel nem nagy szám, de a videó annál inkább
A J4 sorozatfelvétel módjára nem érdemes sok szót vesztegetni, legyen elég annyi, hogy két kép készíthető vele másodpercenként, lassú SD esetén 4 fotóig. A video mód viszont meglepetések egész sorozatát tartogatja. A 640×480-as maximális felbontás és a 30 fps manapság már nem számít extrának, ellenben a manuálisan választható ISO érték igen. Hát még az, hogy a legnagyobb érzékenység ISO 1600! Aztán meg kell említenem még, hogy a fénymérési és fókusz mód, a fehéregyensúly, az expozíció korrekció is beállítható. A fénycsövek okozta villódzást a Flicker Reduct opció hivatott csökkenteni – méghozzá igen eredményesen. És még ott van a külön-külön ki- ill. bekapcsolható digitális és optikai zoom. Ezek után kit érdekel, hogy a videofelvételek hajlamosak a zajosodásra, vagy hogy a DC motor hangja behallatszik a felvételbe? A J4-gyel egy hét alatt több videot csináltam, mint az elmúlt fél év összes tesztgépével együttvéve.

Sebesség, mért értékek: Rövid bekapcsolási idő, nagy lejátszás zoom
Teleszkópos objektívekkel szemben a rejtetteknél nem kell a lencsék “csatarendbe állására” várni, mivel azok a gép kikapcsolása után is megtartják eredeti pozícióikat. Így már nem is meglepő, hogy a J4-nek elég 1 mp, hogy a bekapcsolás után megjelenítse az élőképet. A zoom sebesség is rendben van, a 14 lépés ellenére 1,8 mp alatt ér az optika nagylátószögből tele állásba. A fókuszsebesség már nem ilyen fényes. 37 mm-es állásnál 0,8-1 mp, de spot AF módban, 104 mm-nél már jelentősen hosszabb, sőt, makrónál nem ritkán 2-2,5 mp-be is belekerül az élességállítás. A lejátszás sebességével nincs gond, a tárolt állomány gyorsan áttekinthető. Egyedül a videók lejátszásával van gondban a J4, ilyenkor 4-5 mp-ig töltöget. Igazából ez még elmenne, csak erről – mármint a töltésről – sajnos nem ad visszajelzést a gép az LCD-n, azaz ez alatt a néhány másodperc alatt teljesen halottnak tűnik a J4. A nagyításra viszont nem kell várni, és mivel kilenc lépésben maximum 15x-ösére nagyíthatóak a fotók, a képek élességének ellenőrzése nem jelenthet gondot. Feltöltött akkumulátor esetén a vaku 1 mp alatt újratölt, ami folyamatos vakus fényképezést tesz lehetővé, már csak azért is, mert, alaphelyzetben egyébként is közel 1 mp a késleltetés.

Extrák: Kiváló szoftverháttér, bőséges dokumentáció
A J4 szoftverellátottsága példás, a mellékelt CD-n képböngészőt, webkamera driver-t, QuickTime 6.5-öt és a borzasztó egyszerű, de hasznos Motion Director-t találni, mellyel a videók minősége javítható és, ami talán még jobb, panorámakép készítésére is alkalmas. De nem fotókból, hanem mov fájlból! A CD-n szintén megtalálható a gép használati utasítása, de ha valaki a nyomtatott anyagokra esküszik, hát azt is megkapja, egy minden igényt kielégítő 180 oldalas füzet, és egy 18 oldalas gyors áttekintő formájában.

Az ultra-kompaktaktól ma már elvárás, hogy több “színes-szagos” funkcióval rendelkezzenek. A J4-ben nem csalódtam: a szívárvány szineiben villódzó Rainbow Lights, többféle slideshow-effekt, Audio Guide. Ez utóbbi rövid hangüzenettel tájékoztat például arról, hogy épp milyen módba kapcsoltuk a gépet. No és ha ez sem lenne elég, van még több, mint 10 féle billentyű- illetve zárhang. Némi meglepetésre utóbbiak közt találtam meg személyes kedvencemet, az emberi lustaság magasfokának jeles képviselőjét, a hangot, amely sikeres élességállítás esetén egy vidám Smile! felszólítással hozza a fotózni kívánt személyek tudtára, hogy itt bizony pillanatokon belül fénykép fog készülni.

Akkumulátor, memóriakártya: 3,7V, 720 mAh, külső töltővel; SD igen, MMC nem
A Sanyo VPC-J4-et egy 3,7 V-os, 720 mAh-s akkumulátor kelti életre, melyhez külső töltőt is mellékel a gyártó. A géphez 16 MB-os SD kártyát kapunk, ezt mindenképpen érdemes kiegészíteni egy nagyobb, legalább 128 MB-ossal is. A J4 elvben – és a használati utasítás szerint – egyformán kezel SD és MMC kártyát is. Ez utóbbi kártyatípus manapság rohamosan terjed kis hazánkban, köszönhetően a multimédiás mobiltelefonoknak, ezért aztán a J4-et ezzel is kipróbáltam. Az eredmény meglepő volt: legnagyobb döbbenetemre a J4 többször is lefagyott…



Értékelés:


A Sanyo VPC-J4 az ultra-kompakt kategória egyik élversenyzője. Külsőre tetszetős, jól használható és mind minőségileg, mind a képalkotás terén derekasan megállja a helyét, a videó rögzítésben pedig nem sokan vehetik fel vele a versenyt. Bruttó 100.000 Ft-os árával várhatóan igen erős konkurenciája lesz a hazánkban népszerűbb gyártók hasonló termékeinek. Első (digitális) fényképezőgépet keresőknek és az igényes, stílusos termékeket kedvelőknek az egyik legjobb választás a Sanyo VPC-J4.

A tokot és a gépet a kirándulásra a Sanyo fényképezőgépek hazai importőre a Guards Rt. biztosította.