Röviden: Sony DSC-W1 teszt

0



Még mielőtt bárki is billentyűzetet ragadna, hogy e-mailben hívja fel a figyelmemet arra a nyilvánvaló tévedésre, miszerint a DSC-W1 egy LCD monitor lenne, mindenkit szeretnék megnyugtatni, nem őrültem meg, de legalábbis nem nézek egy digitális fényképezőgépet monitornak. A fentiekben csak az első benyomásomat osztottam meg a tisztelt Olvasóval. Nem mondom, hogy új az érzés, elvégre már több, mint fél éve, hogy bemutattuk a Kyocera L3V/L4V-t, amelynek szintén 2,5″ átmérőjű a kijelzője. Ennek ellenére meglepő és kicsit furcsa is egy ekkora LCD. Szinte teljes egészében kitölti a gép hátulját, a gombok eltörpülnek mellette, arról nem is beszélve, hogy az elején tízből 9,5-szer úgy fogtam meg a masinát, hogy valamelyik ujjam össze-vissza maszatolta a kijelzőt.

Miután sikerült úgy-ahogy kihevernem az LCD okozta sokkot, szemügyre vettem a gép paramétereit. Ezekből hamarosan kiderült, hogy a W1 lényegében a P93 klasszikus, fém ruhába bújtatott változata. A CCD és az objektív ugyanaz, sőt a funkciók java része is megegyezik. A leglényegesebb különbség – mi más is lenne – az LCD mérete, nomeg a külcsín. A W1, a P sorozat jellegzetes, (fél)ovális formájával ellentétben a klasszikus, szögletes formavilágot hozza. Mindössze az objektívet körülölelő fényes fémlemez formája emlékezetet a márkatársakra nomeg persze a kezelőszervek melyek maradtak a Sony-tól már megszokottak.

A Cyber-Shot W1 egy ízig vérig kompakt fényképezőgép. Nem apró, már-már elvesző ultra-kompakt és nem bonyolult kezelőszervekkel felvértezett félprofi masina, hanem egy igényes, de mégis elérhető és kezelhető szerkezet. De mondhatjuk úgy is, hogy a W1 egy előremutató gép, mely a következő évek trendjeinek előhírnöke. A W1 annak az – egyszerűség kedvéért nevezzük mondjuk – új generációs kompakt kategóriának az előfutára, mely tudásban a mai kompakt gépeket idézi, viszont külső méretében kisebb, LCD-je pedig nagyobb, a ma megszokott kompaktókénál.

A W1 ikertestvére a W12, mely mindössze a fekete fényezésében, és kiegészítőinek számában tér el tesztalanyunktól.

Külső: kellemes, masszív, fém burkolat, zsúfoltság a hátlapon, gyenge kártyafedél
Amint arról már szó esett, a W1 nem is hasonlít a régi P sorozat gépeire, de a T sorozat high-tech dizájnja sem jellemző rá. Egy abszolút semleges, egyszerű forma a W1-é. A Sony jellemző stíluselemei természetesen megvannak, így a gépet körbefutó, kidomborodó díszítőcsík ugyanúgy, mint a jellegzetes tipográfiájú Cyber-Shot feliratok.





A masszivitást sugárzó fémvázzal éles kontrasztban áll a rosszul kialakított memóriakártya fedlap. A műanyag ajtócskát két apró bütyök tartja csupán, mely várhatóan néhány hónap használat után el fog kopni. De míg a fedlap, lévén rugós, ekkor is a helyén marad majd, a kártyanyílást körülölelő műanyag keret könnyen letörhető, ha a figyelmetlen fotós nyitáskor véletlenül hozzáfogja az ajtólaphoz. Ezt leszámítva a W1 precíz illesztésekkel, kényelmes, jó nyomáspontú gombokkal rendelkezik. Az elemeket bújtató ajtó jó kiképzésű, határozott járású. Az állványmenet szintén fém. A kezelőszervek elhelyezése terén nem kell semmilyen szokatlannal szembesülnünk. A gép fogdosására a nagy LCD miatt ügyelni kell, de ahogy mondani szokás: valamit valamiért.

Képérzékelő: 5,1 M effektív pixel, alacsony zajszint


A W1 a Sony saját gyártású, 1/1,8″ tokozott méretű 5,1 Mpixeles CCD-jét hordozza apró testében. Ennek megfelelően 2592×1944, 2592×1728, 2048×1536, 1280×960, 640×480 képpont felbontású képek készíthetők vele. A 2592×1728-as felbontás értelemszerűen 3:2 oldalarányú képet jelent. A W1-gyel csak JPEG formátumú képeket készíthetünk, kétféle tömörítéssel: a Fine egészen pazar, 99%-os, de még a Standard is 96%-os minőségű, ami a géphez beszerzendő memóriakártya méretét felfelé, a tömörítési veszteséget pedig lefelé befolyásolja.

Képzaj terén kellemes csalódás volt a W1, még ISO 400 esetén is csak enyhe zajosodás tapasztalható. A részletgazdagságra sem lehet panasz, ámbár a Sony masinája is viszonylag lágy képeket készít, sok versenytársához hasonlóan. Az érzékenység egyébként ISO 100, 200 és 400 lehet, legalábbis kézi beállítás esetén; az automatika ettől eltérő értéket is képes beállítani. Nekem személy szerint igen szimpatikus volt a képek átlagosnál jobb dinamikája, minek következtében a megszokottnál kevesebb a beégett vagy kifakult képrészlettel találkoztunk.

Képek komponálása: jó fényerejű, de kis pixelszámú 2,5″-es LCD

A gép hátuljába épített “plazmatévéről” már a bevezetőben ódákat zengtem – ám akkor csak a méretének adóztam mélységes tisztelettel. De sajnos nemcsak a méret a lényeg. A jókora kijelző “mindössze” 123.200 pixelből áll. A kompakt gépekben általánosnak mondható 85-110 ezer képpontnál mindenképpen több, de épp 10.000 képponttal kevesebb mint amit a P100 1,8″-es LCD-je tartalmaz. Az erős háttérvilágításnak köszönhetően az LCD nyújtotta előnyökről vakító napsütésben sem kell majd lemondani.

A masina bal felső sarkát díszíti az átnézeti kereső. A díszítést kéretik szó szerint venni: bár három miniatűr LED is segíti a kis lencsesor megtalálását, ha egy mód van rá, érdemes inkább nem használni a szerény lefedettségű és igen apró keresőt.

Kézi beállítások: nagyobb gépeket idéző beállítási lehetőségek
A Sony egyik legjobb húzása a W1 kifejlesztésekor a manuális mód beépítése volt. Egyrészt a boltban is jól hangzik, másrészt jócskán megnöveli a masina használati értékét. Már csak azért is, mert a W1 nem ismer záridő illetve blende előválasztási programot. E hiányosságot (már ha ez hiányosság ebben a kategóriában) félig pótolja a manuális mód. Azért csak félig, mert a blende csak két állást vehet fel, a pillanatnyi fókusztávolsághoz tartozó alsó illetve felső határértéket. Ez megnehezíti a záridő prioritásos fotózást. Azt hiszem, nem ezen fog múlni a W1 sikere…

Sokkal inkább múlik majd a fehér-egyensúlyon. Gyári értékből nincs sok, mindössze 4: napos, felhős, fénycső és izzó. Az automata jobbára megbízhatóan teszi a dolgát, de azért a kézi beszabályzás nekem csak hiányzott a repertoárból. Képeffektek terén a W1 átlagos: fekete-fehér és szépia képek készítését segíti. Ezen kívül állítható a képkeménység, a színek élénksége és a kontraszt, mindhárom +-1 értékkel változtatható.

A témaautomatikák a vezérlőtárcsán kaptak helyet. A megszokott éjszakai, éjszakai portré, tájkép és portré módon kívül tengerpart/havas táj és gyertya beállítás csomag választható. És ha már szóba jött a vezérlőtárcsa, egy érdekes apróságra had hívjam fel a figyelmet: az üzemmódok közötti váltást megkönnyítendő a tárcsa elfordításakor az LCD-n megjelenik annak virtuális mása, tájékoztatva a fotóst az aktuális beállításról, ami főleg éjszaka hasznos, lévén e gép kezelőszervei sem kivilágítottak.

Ha már éjszakai fotózásról esett szó, a W1 vakujáról is szó kell essék. A parányi villanófény elsősorban 2,5 méteres hatótávolsága miatt nem nevezhető túl komolynak. A választható vakuprogramok a szokásosak: derítés, derítés vörösszem-effektus csökkentéssel, lassú szinkron és természetesen automata. A vaku másik problémája az, hogy közvetlenül az objektívház fölött kapott helyet, így aztán nem meglepő, hogy igen gyakran okoz vörös szemeket a portréalanynak. Ennek kiküszöbölésére és a vaku-hatótávolság megnövelése érdekében a Sony HVL-FSL1B slave vakut. Aki gyakran használ vakut, annak csak ajánlani tudom ezt a kiegészítőt, mely a W1 állványmenetére illeszthető.

Optika: 3x-os zoom, közepes fényerő
A Carl Zeiss Vario Tessar objektív átlagos fényerejű: f/2,8-5,2. Makró és nagylátószög állásban a szolid hordótorzítás figyelhető meg, számottevő vignettálásra szintén nem kell számítani. A kromatikus aberrációval viszont már nem áll ilyen jól az optika, időnként az ilyen típusú torzítás veretes példáit prezentálta a masina.



A 6 cm-es legkisebb fókusztávolság és az ehhez tartozó 6 cm-es legkisebb átfogás kellemes, de nem kiemelkedő. Makró állásban is használható a zoom, de ahogy ez már lenni szokott, a fókusztávolság növelésére a legkisebb tárgytávolság jelentősen megnő. A legszűkebb blende nagylátószög állásban F5,6, telénél F10. A kisfilmes rendszerre átszámítva 38-114 mm-es zoomtartományon belül összesen kilenc különböző fókusztávolságot használhat a fotós. Digitális zoom-ból két féle is van, a Precision nevet viselő a hagyományos, interpolálós mechanizmust jelenti. A Smart csak 5 Mpixel alatti felvételeknél használható, mivel egy nagyobb felbontású kép kivágását használja zoomként, úgy hogy a kisebb felbontású nagyított képet egy nagyobb felbontásban elkészített kép közepéről vágja ki. Ennek ismeretében nem meglepő, hogy a legnagyobb, 4x-es zoom érték VGA felbontás mellett érhető el.

A W1 többféle autofókusz rendszert is ismer, így lehetőség van középpontos illetve 5 fókuszmezőből álló mátrix rendszerű fókuszálásra is. További érdekesség, hogy a hagyományos egyszeri fókuszálás mellett folyamatos fókuszpont-keresés is bekapcsolható. Ekkor a gép automatikusan, az exponálógomb megérintése nélkül is folyamatosan élesre állítja az optikát, ezzel meggyorsítva az exponálást megelőző élességállítási procedúrát – és lerövidítve az elemek élettartamát. Az AF mellett kézi élességállításra is van lehetőség, igaz, mindössze 5, előre beállított tárgytávolság közül lehet választani, azaz a W1-gyel néhány lépcsőben ugyan, de kézi élességállításra is van lehetőség.

Sorozat, videó: Burst és MultiBurst mód, 640×480-as maximális videó felbontás
A W1 sorozatfelvételi képessége átlagos. Normál sorozat esetén 1,2 kép készíthető mp-enként. A teszt során használt 32 MB-os Memory Stick kártyával csak 1280×960-as felbontásban tudtam lemérni a sorozat hosszát: ezzel a felbontással a W1 59 fotót képes folyamatosan készíteni. MultiBurst módban 0,3 mp-ig tart 16 db 160×120 pixel felbontású kép elkészítése, melyeket egy fájlba ment a gép. Mozgás rögzítésére egészen kiváló a MultiBurst, csak sajnos a képek mérete nem nagyobb egy bélyegénél.



A W1 640×480-as, 30 fps sebességű Motion JPEG videofelvétel készítésére alkalmas. Ez kiváló minőséget, de természetesen jókora méretet eredményez: egy 1 GB-os Memory Stick Pro kártyára mindössze 12 percnyi videofelvétel fér. A frame rate 16 fps-re csökkentését eredményezi, ha a video minőségét Fine-ról Standard-ra állítjuk. A 640×480-as felbontáson kívül 160×120 pixeles választható, ez elsősorban Internetes továbbításra szánt felvételekhez ajánlott.

Sebesség: meglepően gyors
A Power feliratú gomb lenyomásától számítva mindössze 1,5 mp-re van szüksége a W1-nek, hogy életre keljen. A fókuszsebességre sem lehet panasz, jobbára még akkor sem ment 1 mp fölé, ha az AF segédfény működött! Egyébként a narancs színű segédfény egészen szokatlanul erős, az élességállítási rendszer nekem 3,5 méterig vígan működött, ami azt jelenti, hogy az AF segédfény hatótávolsága nagyobb a vakuénál! A fényméréssel azonban néha adódtak gondok, hirtelen fénymennyiség-változás esetén időnként néhány másodpercig teljesen elsötétült avagy kifehéredett az élőkép. A vaku feltöltése, feltehetően a kiváló Sony Stamina akksiknak is köszönhetően, 3 mp-nél tovább teljes kisülés esetén sem tartott. A lejátszás során a scrollozás sebességére nem lehet panasz, de a nagy felbontású képek teljes betöltése körülbelül 2 mp-ig tart.

Akkumulátor, memóriakártya Memory Stick és két AA ceruzaelem
A Sony DSC-W1-hez a gyártó egy 32 MB-os Memory Stick-et mellékel. Érdemes beszerezni egy legalább 256 MB-os MS Pro-t, mivel így akár száznál több 5 Mpixeles képet, vagy néhány perc kiváló minőségű videofelvételt tárolhatunk a memóriakártyán.





A gép dobozában két Sony Stamina ceruza akku is található, töltővel együtt, természetesen. A 2100 mAh-s akkumulátorok egy feltöltéssel a leírás szerint 340 kép elkészítéséhez biztosítanak elegendő energiát, ami korrekt teljesítmény, főleg ha ehhez hozzávesszük a 2,5″-es LCD tetemes fogyasztását is.


Értékelés: jó minőség, kis mérethez nagy tudás
Bár itt-ott kritikus voltam a géppel, de a Sony DSC-W1 összességében egy kiváló családi masina. A családi emlékképek készítéséhez minden képességgel rendelkezik, masszív fém váza pedig biztosítja, hogy hosszú éveken keresztül szolgálja majd tulajdonosait. A W1-gyel készült képekből a szerkesztőségi i965-ös Canon fotónyomtatón készült A4-es papírképeink mind színvilágukat, mind pedig részletgazdagságukat tekintve bármelyik családi fotóalbumban megállnák a helyüket. A fényképezőgép ára a cikk megjelenésekor bruttó 120 ezer forint.