Röviden: Sanyo Xacti VPC-CA6 teszt

Kamera vagy fényképezőgép?

A Sanyo már jóideje készít olyan készülékeket, amelyek alakja elsősorban egy kisméretű mini digitális kamerára emlékeztet, funkciói között viszont elsődlegesen a fényképezést találjuk meg. Természetesen ez nem csak a szolgáltatások miatt fontos, hanem az alkalmazott technológia miatt is. A digitális kamerák CCD-i előtt nem alkalmaznak mechanikus zárszerkezetet, ezek a képérzékelők csupán elektronikus zárral rendelkeznek. Ennek az lesz az eredménye, amit már mindenki tud: egy digitális kamerával készült kép sosem olyan szép (színtelítettségben, részletességben), mint egy hasonló felbontású digitális fényképezőgéppel készült. Arról nem is beszélve, hogy a kamerákban kisebb képérzékelőket alkalmaznak, mint a fényképezőgépekben, amely szintén rossz hatással van a képminőségre: kisebb érzékelő -> kisebb pixelek -> kisebb alapérzékenység -> kisebb dinamika.

A digitális fényképezőgépeknél szinte a kezdetektől lehetőség van mozgóképek rögzítésére is. Az eleinte csak QVGA (320×240 pixel) felbontás talán játszadozásra vagy néhány felejthetetlen emlék megőrzésére volt csupán elegendő. A CCD-k és a jelfeldolgozó áramkörök fejlesztésének köszönhetően 2004-ben kezdtek tömegesen megjelenni olyan digitális fényképezőgépek, amelyek már VGA (640×480 pixeles) felbontásban is képesek voltak videófelvételre. Ez már egy TV készüléken is egészen élvezhető minőséget produkált, mégsem mondhattuk azt, hogy sikerült kiváltani a digitális kamerákat. Az ok pedig egészen egyszerű: felvétel közben az optikai zoomot nem használhattuk.

Persze erre is akadt megoldás, a Canon pl. az USM (Ultra Sonic Motor) élességállítású PowerShot Sx IS sorozatában már lehetővé tette az optikai zoom használatát is, amely még a felvételbe se hallatszott bele. Más gyártók is megjelentek hasonló képességű termékeikkel. De még mindig volt egy apró gond: ezek az eszközök úgymond zabálták a memóriakártyák még szűkös kapacitását. 1 GB-ra jó esetben 8-12 percnyi videó fért.

Ha ez alapján nézzük, akkor a Sanyo máris komoly előrelépést tett, hiszen a sztereó hangrögzítésen (amely már az S2 IS-nél is létezett) túl az MPEG-4 tömörítés is nagy előnye ennek a készüléknek. Így a nagyobb tömörítés miatt kevésbé telik gyorsan a memóriakártya: 1 GB-ra már 40 perc rögzíthető. No persze ezt a tömörítési módot alkalmazza már más gyártó is, tehát valójában nem egyedi esetről van szó, de a sztereó hangrögzítés és a felvétel közben használható zoom mindenképpen „kamerásabbá” és szinte konkurencia nélkülivé teszi a VPC-CA6-ot.

Nehéz megállapítani tehát, hogy ez vajon elsődlegesen kamera, vagy fényképezőgép. Működését tekintve fényképezőgép, de a kialakítása mégis inkább a kamerák felé billenti a mérleg nyelvét.

Változások

A VPC-CA6 a már korábban forgalomba került VPC-C6-ra épül. Műszaki paramétereiben szinte mindenben megegyezik vele, azonos a CCD, azonos az optika, változatlan az akkumulátor, sőt az LCD mérete is. Változott viszont a kijelző felbontása (sajnos negatív irányban) és a kihajthatóság mértéke (csak kihajtani lehet, elforgatni nem). Szintén változott a gép alsó része, a kártya és az akku behelyezése. Ezáltal a CA6-ra már állványmenet nem került. A legnagyobb változás természetesen a külső kialakítást érte, hiszen IEC IPX4 kategóriás fröccsenésálló burkolatot kapott.

Kezelés, külső

Külsejét tekintve a VPC-CA6 igen csekély mértékben változott, legalábbis első ránézésre. A fentebb leírtakon kívül amit érdemes kiemelni, az a kissé vastagabb műanyag borítású test, a gombok átcsoportosítása és a felső részen kialakított kikapcsoló gomb.

A bekapcsoláshoz továbbra is elegendő az LCD-t kihajtani, de ha lejátszás módban behajtjuk a kijelzőt, a gép még nem fog kikapcsolni. Erre az esetre került a felső részre a kikapcsoló gomb.

A kezelőszervek elhelyezése az elődhöz képest csak kis mértékben változott, ez a szimmetrikus megoldás előnyösebb, legalábbis nekem jobban kézre esett, mint a C6 esetén.

Ahogy a korábbi modelleknél, úgy itt is megtalálható az üzemmódokat ismertető női hang, amely már bekapcsoláskor tudatja velünk, hogy kamera módban vagyunk, amit itt inkább felvétel módnak kell értelmezni (hiszen mind a fényképek, mind pedig a videók ebben a módban készülnek). Ezt sajnos csak angol nyelven hallgathatjuk, hiába lehet a menü szövegeit más nyelvekre beállítani. Jó dolog viszont, hogy így mindenképpen kapunk figyelmeztetést, ha az akku lemerülőfélben van.

Az eddigi modellekkel szemben a VPC-CA6-ra nem kerül állványmenet. Annak ellenére, hogy ez vastagabb, mint az elődök. A kártya és akkumulátor ugyanis a hátsó részről átköltözött a gép aljára, méghozzá a cseppálló kivitel miatt egy jól záró gumival bélelt műanyag ajtó mögé. Ez ráadásul szép ívelt is, így esélyünk nincs arra, hogy a gépet akár egy vízszintes helyre is fixen leállítsuk. Állványmenet és egyenes alsó rész hiányában így igen nehéz dolgom volt az érzékenység tesztképek elkészítése során. Persze magyar ember mindig kitalál valamit, még ha annak megvalósítása borzasztóan nevetséges is. Az én megoldásom sem éppen a tökéletességéről volt híres, de az állványfejre szigetelőszalagozott VPC-CA6 mindenesetre megmosolyogtatta a családtagjaimat. Én persze védekeztem: cél szentesíti az eszközt.

Azon azért érdemes elgondolkozni, hogy ha sem állványra helyezni, sem valami vízszintes felületre nem tudjuk fixen elhelyezni a gépet, akkor van-e értelme az önkioldónak és a hosszú záridőnek.

Képérzékelő

A Sanyo Xacti VPC-CA6-ban, mint a korábban említettem, ugyanaz az 1/2,5″ típusú, 6,3 millió teljes pixelszámú CCD dolgozik, mint elődjében. A legnagyobb felbontás 3680×2760 pixel, amelyet azonban interpolálva ér el a gép. A képérzékelő felbontásának megfelelő képméret a 2816×2112. Ezen kívül készíthetünk még 1600×1200, vagy 640×480 pixeles képeket is. Furcsa, de van egy porté (vagyis álló) formátumú felbontásunk is, amely 1536×2048, vagyis 3 Mpixeles. Ez viszont valójában nem más, mint képkivágás. Ilyen esetben az LCD-n egy-egy szürke sáv jelzi az inaktív területet. A módszer előnye, hogy így nem kell idétlen kitekert kézben tartani a gépet, hanem a jól megszokott módon használhatjuk tovább, miközben portré formátumú képet készítünk. A hátránya viszont a kisebb felbontás (ha 6 Mpixelről méreteznénk le a képet 3 Mpixelre, jobb minőséget kapnánk, mint a 6 Mpixelből kivágott kép). Tömörítési fokot csak 6 Mpixeles módban választhatunk, ez esetben kétféle érték áll rendelkezésünkre.

Az érzékenységet automatikusan is kiválaszthatja a készülék, de a fotós is megadhatja a használandó értéket ISO50/100/200/400 közül. Lámpafény témamódban akár ISO3200 érzékenység is elérhető, de ezek a képek csak VGA felbontásúak.

LCD

A kialakítás és formavilág miatt természetesnek tekinthető, hogy átnézeti keresőt nem találunk a gépen. A miniDV-khez hasonlóan itt is csak a kihajtható képernyőt használhatjuk a komponálásra. Sajnos ezt elforgatni nem tudjuk, pedig sokszor jól jönne, főleg fej fölül fotózáskor vagy videózáskor. Az LCD ráadásul nem merőlegesen áll az optikai tengelyre, ehhez képest az objektív kissé felfelé „lát”. Emiatt kényelmesen csak nagyjából nyakmagasságban tudjuk használni.

A 2″-os képátlójú folyadékkristályos kijelző (hasznos képméret: 49 mm) az átlagosnál kissé gyengébb felbontású. A 86 ezer képpont (R+G+B) ennek ellenére nem tűnik túlzottan pixelesnek, persze nem is kritálytiszta. A fényerőt 3 lépésben állítatjuk, a normálhoz képest 2 fokban sötétebbre. A betekintési szög sajnos nem túl jó, pontosan szemből nézve még tökéletes képet látunk, de ettől kis mértékben eltérve már jelentősen romlik a kontraszt és jelentkezik a TN kijelzőkre jellemző inverzió is. Még egy ok, ami miatt jó lett volna elforgatható megjelenítő.

Itt kell megemlítenem, hogy a sztereó hangfelvétel két kis mikrofonja dicséretes módon a kijelző hátuljára került, így pontosan a téma irányába lesz érzékeny.

Optika, vaku

Nem változott a korábbi 5x-ös átfogású, 6,3-31,7mm-es gyújtótávolságú objektív sem, ami kisfilmes formátumban megfelel egy 38-190 mm-es optikának. A fényerő sajnos átlag alatti, nagylátószögnél f/3,5, míg tele állásban f/4,7. A külső behatások ellen nincs hathatós védelme a CA6-nak: még külsőleg sem helyezhetünk a gépre objektívsapkát.
Az optikán belül 12 lencsetagot helyeztek el, melyeket 9 csoportba rendeztek. Ezek között 3 aszférikus lencse is megtalálható, melyeken összesen 5 aszférikus felületet képeztek ki. A zoomot pontosan beállíthatjuk, rengeteg zoom pozíciót találunk, amely szinte megszámlálhatatlan. A cseppálló kivitel miatt viszont a gombok kissé kemények, ez elsősorban a zoom vezérlésénél lehet szokatlan.

A gép nem rendelkezik optikai stabilizátorral, ellenben elektronikussal felszerelték. Ennek hatékonysága jó, de működéséből adódóan a kép egy része így elvész, vagyis kisebb látószögünk lesz. Ezt egyébként csak videófelvételnél használhatjuk, ott azonban nagyon határozottan stabilizál.

f=38 mm ekv.
legkisebb szélesség: 16 mm;
közepes hordótorzítás

A kis kamera makróképessége igen jó, akár 1 cm-es tárgytávolságot (frontlencsétől mérve) is használhatunk, ekkor a képet kb. 16 mm-es téma is teljesen kitöltheti. No persze ekkor elég jelentős torzítással is számolnunk kell, azon kívül, hogy a témát könnyen leárnyékolhatjuk és a sarkok is igen életlenek lesznek. Nagyobb tárgytávolságnál a torzítással együt a nagyítás is csökken.

A vakut elég fura helyre tervezték, mivel nem az objektív felett, hanem az alatt található, bár nagyobb tárgytávolságoknál nem lesz észrevehető ennek érdekes hatása. A villanó és az optika távolsága mindössze 2 cm, amely bizony nem ideális ahhoz, hogy vörös szemek csak ritkán forduljanak elő. A vörös szemek ellen a FotoNation vörösszem-eltávolító szoftvere küzd, amivel utólag könnyen korrigálhatók ezek a hibák.

vörös szem…

…gépen belül javítva

vörös szem…

…gépen belül javítva

Apróbb probléma akkor adódik, ha a vörös szem nem is annyira vörös. Mint második, alsó példánkon látszik, ez esetben az íriszbe is kicsit belefolyik a korrekció.

Kézi beállítási lehetőségek

Bár a Sanyo VPC-CA6 nem egy kimondottan manuális beállításokra kiélezett gép, sok paramétert a felhasználó egyénileg is beállíthat.

A szokásos érzékenység, fehéregyensúly és expozíció-kompenzáció mellett ugyan csak előre meghatározott lépésekben (1 cm; 2 cm; 5 cm; 10 cm; 15 cm; 20 cm; 30 cm; 50 cm; 70 cm; 1 m; 1,2 m; 1,5 m; 2 m; 2,5 m; 3 m; 4 m; 5 m; 6 m; 8 m; 20 m; 40 m; végtelen), de megadható a tárgytávolság is, ami fix távolságban, de folyamatosan mozgásban lévő téma videózásánál lehet előny. Fotózásnál jól jönne, ha az élesség nagyított képen is ellenőrizhető lenne, de a VPC-CA6 ilyen opciót nem kínál.

A fénymérés módja mátrix, középre súlyozott átlag, vagy szpot elven történhet. Az expozíció korrekció ±2 Fé között, 1/3 lépésekben állítható. Sorozat, illetve expozíció-sorozat nem készíthető.

Témamódok közül a következőket használhatjuk: sport, portré, tájkép, éjszakai mód, tűzijáték, lámpafény (csak 640×480 pixeles felbontásban).

Digitális képeffektet is választhatunk ízlésünknek megfelelően: bőrlágyítás, fekete-fehér és szépia.
Ezen kívül a SetUp-ban találjuk a zajszűrés bekapcsolására szolgáló menüpontot, a normál/színtelített/lágy/lágy-színtelített üzemmódokat és a gázkisüléses megvilágítás esetére videózáskor a vibráláscsökkentést.

A kész képekbe lejátszáskor akár 44x-es mértékben is belenagyíthatunk, persze ekkora nagyításnál már a részletek helyett csak az interpolált pixeleket látjuk. Valójában 12-15x-ös nagyítás után nincs jelentős változás a megjelenített részletekben. A kinagyított képek akár képkivágásként újra el is menthetők, ehhez mindössze az exponáló gombot kell lenyomnunk.

Sorozat, videó

Sorozatfelvételre a Sanyo VPC-CA6-os nem alkalmas, ellenben a videófelvételi képességei remekbe szabottak. Bár a felbontás nem számít kifejezetten különlegesnek, hiszen a 640×480 pixeles videókat már sok gép támogatja, a sztereó hangrögzítés és a felvétel közbeni zoom ritkaságnak számít. Mindezek mellett a hatékony MPEG-4 tömörítés – amely takarékosan bánik a memóriakártya kapacitásával – és az egyszerű videószerkesztési funkciók megkoronázzák mindezt.

Legnagyobb felbontásban tehát 640×480 pixeles mozgóképeket rögzíthetünk, 30 kép/mp-es frissítéssel, kétféle tömörítési fokban. Legjobb minőségben 1 GB-os kártyára közel háromnegyed óra vehető fel. Ennél kisebb méretben 320×240 vagy 174×144 pixeles videók készíthetők 30 vagy 15 kép/mp képváltási sebességgel. A kész mozógépekből állóképeket menthetünk le, valamint megvághatjuk a videókat az aktuális pozíciónál (az előtte vagy a mögötte lévő részt dobhatjuk el), illetve össze is fűzhetünk részleteket.
Természetesen a videózás során az optikai zoomon kívül az élességállítás és a fénymérés is tovább működik.

A felvételek .mp4 kiterjesztéssel, MPEG-4 formátumban kerülnek rögzítésre. Sajnos ezeket nem tudjuk asztali DVD-lejátszón megtekinteni (DivX kompatibilisen sem), pedig az lenne az igazi.

Videózás során egyébként jópár paraméter továbbra is kézzel beállítható, mint például a fehéregyensúly, vagy az érzékenység. Ez utóbbit egyébként érdemes automatikus értéken hagyni, hiszen kevés fénynél még az ISO200 érzékenység is kevésnek bizonyulhat, sőt, zárt térben (pl. egy viszonylag jól megvilágított szobában) az ISO400 sem mindig elegendő. Videó módban egyébként is nagyobb érzékenységet választhat a készülék, mint amit azt mi kézzel megadhatunk, ráadásul 3×3 pixelt von össze, így a képzaj sem annyira zavaró.

640×480 pixel 30 fps;
0:12 mp; 4,75 MiByte
kültér

640×480 pixel 30 fps;
0:23 mp; 9,1 MiByte
szoba

Képminőség

Sok esetben a gyártóknak nehéz eltalálni a megfelelő zajszűrési fokozatot. A Panasonic DMC-FZ50-nél például pont az a baj, hogy túl erős a szűrés. Mindez persze szubjektív, van akinek a zajmentes képek, van akinek a részletgazdag képek tetszenek (akinek mindkettő, az vesz magának DSLR-t).
A Sanyo a VPC-CA6-nál úgy érzem egész jó arányban találta el a szükséges zajszűrést. ISO50-nél szinte egyáltalán nem látszik a képzaj, de a részletek is jelen vannak.
ISO100-nál erősebb a zajcsökkentés, ami a részletek csökkenését is eredményezi. Jól érzékelhető ez a cérnaspulnin. A képzaj viszont alig látszik nagyobbnak, mint az ISO50-es képeknél.
ISO200-nál a zajszűrés foka tovább erősödik, a részletek kevésbé jönnek ki, a képzaj viszont itt sem sokkal nagyobb, mint ISO100-nál
ISO400-nál szintén egy kicsit erősebb a zajszűrés, még kevesebb a részlet, a képzaj már kezd jól láthatóvá válni. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy mindezt egy 6 Mpixeles, 1/2,5″ típusú CCD-vel szerelt gép végzi, akkor mindez szép munkára vall.

Érzékenység – zajtartalom

ISO50, F3,6; 1/4 mp, 1161 KiByte

ISO100, F3,6; 1/6 mp, 1136 KiByte

ISO200, F3,6; 1/11 mp, 1240 KiByte

ISO400, F3,6; 1/22 mp, 1435 KiByte

Akkumulátor, memóriakártya

A működtetéshez szükséges energiát Lítium-ion akkumulátor szolgáltatatja, melyet a gép alján, egy cseppálló szigeteléssel ellátott műanyag fedlap mögé helyezhetünk. A DB-L20 jelű akkumulátor 3,7V-os, 720 mAh-s, gyári adatok szerint (CIPA ajánlás szerint mérve) 170 kép vagy 80 perc videó elkészítésére tárol elegendő energiát.

A memóriakártyát is itt kell behelyeznünk. A CA6 már a nagy kapacitású, SDHC memóriakátyákat is gond nélkül kezeli, így ha kell, akár 4 GB-ost is használhatunk.

Gyári tartozékok

• Használati útmutató
• Szoftver, driver CD
• Li-ion akkumulátor
• Audió/videokábel
• USB kábel
• Csuklópánt
• Hálózati adapter

Ajánló

Nincs igazából nehéz dolgom az ajánlóval. Szinte egyértelmű, hogy ezt a fényképezőgépet azoknak lehet ajánlani, akik sokat szeretnének videófelvételt készíteni, de elegendő számukra a VGA felbontás, viszont jó minőségű, szép hangú mozgóképeket szeretnének, ahol még a zoomot is lehet büntetlenül használni.
A masszív csuklópántnak és a cseppálló kivitelnek köszönhetően az extrém sportokat kedvelők is jó társra találhatnak a Sanyo VPC-CA6-ban. A készített fotók jó képminőségűek, nincsenek túlmosva zajszűréssel, de zavaró képzaj sem jelentkezik. Mindez ISO200-ig helyénvaló állítás.

Jóllehet, a 6 Mpixeles felbontásra egy ilyen kategóriájú fényképezőgépnél talán nincs szükség, de a gyártók egymással versenyeznek a nagyobb profit érdekében, s nem mindig a vásárlók igényeit figyelik. Szerencsére ez a modell még nincs nagyon eltúlozva, legalábbis ami a felbontását illeti. Lehetne kevesebb is, de ez még nem okoz feleslegesen sok képzajt. Jó kompromisszumnak találom.

Míg a Sanyo VPC-HD1 elsősorban videókra lett kihegyezve, addig a VPC-CA6 a fotókat készíti el szebben. Van tehát választék akkor is, ha egyszerre szeretnénk jó videókat és jó fotózási lehetőségeket, ezen belül is dönthetünk: fotó, vagy inkább videó. Persze a pénztárcánk is határt szabhat, de a VPC-CA6 még bőven a megfizethető kategóriába sorolható.

A Sanyo Xacti VPC-CA6 ára a cikk megjelenésekor bruttó 105.000 forint.

Köszönjük a Sanyo hazai forgalmazójának, hogy a terméket kipróbálhattuk.

Ha bemutatónk segített a gép kiválasztásában, a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja az oldal működését. Köszönjük!

Tesztképeink:

Sanyo Xacti VPC-CA6 tesztfotók

A cikkben és a tesztfotók között szereplő összes képet szerzői jogok védik. Előzetes, írásos engedély nélküli felhasználásuk tilos!