Felépítés
Ergonómia
A Sony Cyber-shot DSC-WX300-nál sok lehetősége nem volt a gyártónak, hogy kényelmes fogást alakítson ki. Az ultrakompakt gépek sosem a kényelmes markolatról, inkább a kis tömegről és kis méretről szólnak, azt viszont maradéktalanul teljesíti a DSC-WX300. A 21 mm vastag vázon tehát markolatot, vagy azt pótló kiemelkedést nem találunk, csupán egy kis vájatot, amely csak dizájn elem.
A külsőre egyébként nem lehet panasz, a nálunk járt fehér modell igen mutatós darab, bár színéből adódóan talán inkább hölgyek kezében tudnám elképzelni, férfiaknak a fekete színű változatot ajánlanám. Ezeken kívül egyébként még piros és kék színű burkolattal is megvásárolható.
A kis méret ellenére a gépre üzemmódtárcsa is került, amelyről a különböző automatikus üzemmódokat, a panoráma, a videófelvétel és a 3D fotózás funkciókat érhetjük el közvetlenül.
Kezelőszervekből nincs hiány, a hátlapon sem, ide került a videófelvételt indító és leállító dedikált gomb, valamint egy négy irányú navigáló gombokat is helyettesítő tárcsa, amelynek egyébként inkább a négy irány lesz a fő feladata, mintsem a forgatható vezérlőtárcsa funkció (rekesz ugyanis nem állítható, a legtöbb paramétert pedig kényelmesebb jobbra-balra nyomogatással váltani).
Szintén hátul válthatunk át lejátszás módba az ennek megfelelő gomb megnyomásával. Felvétel módba visszajutni az exponáló gomb félig lenyomásával is lehetséges.
Az állványmenetet műanyagból készítették, s a gép aljának nagyjából közepére helyezték, kb 1,5 cm-re az optikai tengely vetületétől. A kis gép miatt szinte lehetetlen olyan pozíciót találni, ami minden szempontból ideális, így ez a hely sem tökéletes, hiszen állványon lévő gépnél így nem cserélhető sem az akkumulátor, sem a memóriakártya. Ezt csak akkor tehetnénk meg, ha az állványmenetet a gép sarkára helyezik, ami persze stabilitás szempontjából messze a legrosszabb választás. Így hát ez a megoldás egy szükséges rossz.
Képérzékelő
A Sony a DSC-WX sorozatába kivétel nélkül hátsó megvilágítású (BSI) CMOS szenzort épít. A DSC-WX300-ba 21,1 millió teljes pixelszámú képérzékelő került, melyből 18,2 milliót használ fel a gép képalkotáshoz, ebből végül 17,9 milliót ment el, így a legnagyobb felbontású fotó 4896×3672 pixeles. A szenzor oldalaránya 4:3, de a menüben választhatunk 16:9 arányt is, melyet képkivágással ér el a gép.
A képek csak JPEG formátumban készülhetnek, illetve 3D mód esetén MPO-ban is mentésre kerülnek. A fotók csak egyféle tömörítési fokkal menthetők.
Az érzékenységet ISO80 és 12800 közé állíthatjuk, de az ISO6400 és ISO12800 érzékenységű képek több képes expozícióval (Multi-shot NR) készülnek, így mozgó témákra kevésbé ajánlott. A szükséges érzékenységet a gép is képes kiválasztani, ISO Auto módban maximum ISO1600-ig merészkedik el a DSC-WX300.
A záridő program automatika módban max. 1 mp lehet, amely esti képek készítését korlátozottan, de lehetővé teszi (főként nagylátószögnél). Éjszakai témamódban 4 mp-es záridő is rendelkezésünkre áll, de ez esetben a fehéregyensúlyt nem adhatjuk meg kézzel (expozíció kompenzáció viszont elérhető).
Optika
A Sony Cyber-shot DSC-WX300 20×-os zoomátfogású Sony G objektívvel büszkélkedhet, melynek fizikai gyújtótávolsága 4,3-86 mm, ami a szenzorral együtt egy kisfilmes 25-500 mm-nek megfelelő optika látószögét adja. A fényerő az utazózoomok között átlagos, nagylátószögnél f/3,5, teljes tele végállásnál f/6,5.
Az objektív 11 lencsetagból épül fel, melyeket 10 csoportba rendeztek, ezek között pedig 5 aszférikus lencsetag található. Extra alacsony szórású tag felhasználásáról nem tesz említést a Sony.
Az optikába stabilizátor is került, amely érdekes módon mindig bekapcsolt állapotú, azt menüben sem kapcsolhatjuk ki. Igazán izgalmas, amikor nagy gyújtótávolságnál állványra helyezett gépnél képtelenség beállítani a jó kompozíciót, mert egy kis fordítást követően a gép ellenkező irányba szinte duplán korrigál az élőképen. Bosszantó, bár gyaníthatóan ez a termék célközönsége számára soha nem fog problémát okozni (állványra ritkán kerül majd a gép, s ha igen, a kompozíció lesz az utolsó dolog, ami esetleg aggaszthatja majd a felhasználót). Engem mindenesetre zavart.
A frontlencse védelméről a gép kikapcsolásakor automatikusan záródó műanyag lamellák gondoskodnak.
Az optikai zoom kétféle sebességgel állítható, emellett tiszta kép zoomot (Clear Image Zoom) és hagyományos digitális zoomot is használhatunk még. Persze mindkét utóbbi jóval gyengébb minőségű, mint az optikai, akárhogyan is nevezik el, ez akkor is csak képkivágás utólagos interpolációval.
Optikai és digitális zoom
A teleszkópikus objektív bekapcsolás után 3 cm-re, tele állásban kb. 4,5 cm-re nyúlik ki a vázból. A gépet kikapcsolva a frontlencse elé automatikusan záródó fém lamellák húzódnak. Az objektíve elé szűrők feltekerésére nincs módunk.
A gép nem kínál külön makró módot, de közelfényképezésre így is van lehetőség. Nagylátószögnél 5 cm-es közelpontunk van, míg tele állásban a legközelebbi tárgy, amelyre fókuszálhatunk, 2 méterre lesz a gépünktől.
5 cm-ről,
legkisebb szélesség: 70 mm
2 m-ről,
legkisebb szélesség: 143 mm
5 cm-ről,
legkisebb szélesség: 35 mm
A legjobb nagyítást viszont a zoom köztes állásában érhetjük el. A legjobb nagyítást adó zoomállást különösebben nem jelölték, mi 2×-es zoomnál, azaz 50 mm-nek megfelelő gyújtótávolságnál találtuk. Ez esetben a teljes képmező csupán 35 mm széles témával is kitölthető, ráadásul a képsarkok sem annyira életlenek itt, mint teljes nagylátószögnél közelponton dolgozva.
LCD
Külön kereső az utazózoomokra ritkán kerül, erre a gépre sem építettek ilyet. Az élőkép megtekintésére a hátsó LCD használható. A 3″ képátlójú kijelző 460.800 képpontból épül fel, amely jó minőségű képmegjelenítést tesz lehetővé. Sajnos a kijelző felületére tükröződés mentesítő bevonat nem került, s a fényerő sem túl magas, így erős napsütésben elég nehezen látható a kép.
A kijelzőn megjelenő információk között a Disp (felfelé) gombbal válthatunk, itt csak élőkép, élőkép plusz alap adatok (érzékenység, záridő, rekesz, felbontás, akku állapot, képek száma, üzemmód, fehéregyensúly), illetve élő hisztogram kapcsolható.
Lejátszás módban ugyanezen gombbal válthatók a megjelenített adatok. Itt is találunk hisztogramot, de a kiégett részeket nem jelzi a gép. A képekbe max. 4× mértékig nagyíthatunk bele. Több képet egyszerre a naptár nézetben tekinthetünk meg.
Vaku
Az aprócska gépre hozzá illő aprócska vaku került, melyet a gép előlapjának jobb oldalára, fentre helyeztek.
Az optikai tengelytől csupán 4 cm-re lévő villanóval nagy esélyünk van vörösszemes képeket készíteni, ez ellen a menüben bekapcsolható vörösszem csökkentő elővillantással védekezhetünk. A vakumódok között automatikus és derítés módokon kívül hosszú szinkronidejűt is találunk az éjszakai, esti képekhez.
A teljesítményszabályozás teljesen automatikus, korrekciót sem állíthatunk. Külső vaku a géphez nem csatlakoztatható.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A memóriakártyát és az akkumulátort a szokásos módon a gép jobb oldalán, alul kell behelyeznünk. A gép támogatja a nagy kapacitású SDHC és SDXC memóriakártyákat, valamint a MemoryStick Pro Duo-t. Egyszerre azonban csak egyféle kártya lehet a DSC-WX300-ban.
A gépre két csatlakozó került, a jobb oldalon egy ajtó mögött a kombinált USB és A/V csatlakozó, míg alul a miniHDMI aljzatot találjuk.
Az akkumulátort a gép tölti, ha azt USB kábelen keresztül számítógéphez vagy a mellékelt adapterhez kötjük. Az NP-BX1 jelű lítium-ion akkumulátor 3,6V feszültségű, 1240 mAh kapacitású, így 4,5Wh energiát képest tárolni, amely CIPA ajánlású gyári mérés szerint 500 kép elkészítéséhez elegendő.
