Kipróbáltuk: Samsung EX1 teszt

Bemutatás

Amikor a Samsung EX1-et megkaptam tesztre, az első gondolatom az volt, hogy „na ezek után állítsa még valaki, hogy a Samsung nem komoly fényképezőgép gyártó”. Néhány évvel ezelőtt ugyanis volt egy olyan tévhit, hogy jó fényképezőgépet csak a nagy multú gyártók képesek készíteni. Ebben az időszakban szinte csak a Canon, Nikon, Olympus, Pentax, esetleg Minolta gépeket favorizálták, s az ebben a szegmensben feltörekvő, de egyébként elektronikai nagy óriások, mint a Panasonic, Samsung, Sony kevésbé volt preferált. Mára ez a helyzet szerencsére normalizálódni látszik, legalábbis a Panasonic és Sony gépeket könnyen befogadta a szakma. A Samsungnak még azért van mit behoznia, de semmiképpen sem állíthatjuk egy olyan gyártóról, hogy nem komoly, aki ultrakompakt, kompakt, utazózoom, ultrazoom, MILC és DSLR kategóriákban is jelen van, ráadásul egy világelső kiváló fényerejű bridge géppel is büszkélkedhet, ami nem más, mint az EX1.

A Samsung EX1 (USA-ban TL500) tehát a gyártó idei csúcskompaktja, mely jópár nem átlagos tulajdonsággal csábítja magához a fotózást nem csak kattintgatásból művelőket. A 10 Mpixeles felbontás jóllehet ma már kicsinek számít, mindez azonban nem hátrány addig, amíg nem kívánunk A3-nál nagyobb nyomatokat készíteni (vagy amíg nem kell túl sokat vágnunk a képből, mert megtanultunk komponálni).
A kihajtható AMOLED kijelző viszont már érdekesebb, hogy a RAW támogatásról és a vakupapucsról ne is beszéljünk.
A legkiemelkedőbb azonban a fényképezőgép optikája, amely a kategóriában évek óta nem látott fényerőt kínál, számszerűen nagylátószögnél f/1,8-at, tele állásban f/2,4-et. Persze tavaly is láttunk már hasonlóan szép értéket, pl. a Canon PowerShot S90 f/2,0 kezdő fényerővel rendelkezik, más kérdés, hogy 105 mm-nek megfelelő tele állásban már f/4,9-re romlik. Tavaly előttről ide sorolhatjuk a Panasonic Lumix DMC-LX3-at f/2,0-2,8 fényerejével. Vagy említhetnénk a Ricoh GR Digital III-at az ő f/1,9-es értékével, csakhogy az nem zoomos. Régebbi időkből pedig emlékezzünk az Olympus C-4040Z és C-5050Z-re az f/1,8-2,6 fényerejükkel, vagy a Panasonic Lumix DMC-FZ20-ra a fix f/2,8-as fényerejével. Egy dolgot azonban ne felejtsünk el. Ezek jobbára nem kínáltak igazi nagylátószöget, kivéve a Canon és a Ricoh 28 mm-ét. Ha mindent egybe vetünk, valóban azt mondhatjuk, hogy világelső optikáról van szó, hiszen 24 mm-es nagylátószöget, 72 mm-es tele állást, s f/1,8-2,6 fényerőt kapunk, amit eddig egyetlen gép sem kínált.

A Samsung EX1 azoknak az igényesebb amatőr fotósoknak készült, akik szeretnének a nagy átlagnál szebb, kisebb mélységélességű képeket készíteni, esetleg RAW formátumot használni, s igénylik a kihajtható kijelzőt. Konkrét konkurensének a Canon PowerShot S90-et és a Panasonic Lumix DMC-LX3-at, valamint a pencake optikákat is kínáló MILC-eket tekinthetjük (bár ez utóbbiak ilyen méretben csak fix gyújtótávolságú objektívvel képzelhetők el, s így áruk is jóval borsosabb lesz, mint az EX1-é). Ha picit engedékenyebbek vagyunk a fényerő tekintetében, akkor még a Canon PowerShot G11-et is bevehetjük a pakliba, ráadásul így nagyobb zoomátfogást is kapunk.