Képminőség
Színhiba
A Sigma ezúttal sem spórolt a speciális lencsetagokkal, így a kromatikus aberráció csökkentésében két speciálisan alacsony szórású (SLD) és négy F-típusú alacsony szórású (FLD) tag játszik szerepet. Nem is kérdéses, hogy ez bőségesen elegendő is ahhoz, hogy zavaró színhiba még 600 mm-es gyújtótávolságnál se nagyon jelentkezzen.
Tesztképünkön jól látható, hogy nyitott blendén sem érezni komoly színhibát a nagy (42 Mpixeles) felbontás ellenére. Ezen persze segít egy kicsit a RAW fájlba ágyazott profil, amelyet a Lightroom fel is használ.
A Capture One-nal azonban van lehetőség ezt megkerülni, így megkapjuk azt, hogy mit tud maga az objektív. Ez alapján pedig kijelenthető, hogy a Lightroom szoftveres színhiba korrekciója csak minimálisan dolgozik rá az objektív remek alapképességére, és szoftveres korrekció nélkül is kiválóan dolgozik a Sigma 150-60mm f/5-6,3 DG DN OS | Sports.
Színhiba (laterális)
Bár nem kifejezetten nagy fényerejű objektívről van szó, ahol sűrűbben jelentkezhet axiális, azaz optikai tengely irányában ható (longitudinális) színhiba, mégis megnéztük ezt is. Ez a laterális kromatikus aberrációval szemben nem csak képsarkokban, képszélen, de középen is jelentkezhet, mivel a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódóan a különböző hullámhosszúságú fénysugarak eltérő helyen fókuszálódnak (szenzorsík elé, vagy mögé). Ez a hiba így főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten, ahol a kontúrosabb részek körül is színes aura alakul ki, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelennek ezek az elszíneződések.
Jó hír, hogy ez a típusú aberráció egyáltalán nem jelentős, még nyitott blendénél 1:1 nézetben is csak alig látható, valószínűleg csak az veszi észre, aki eleve tudja, hogy mit is kell keressen. Így hát e téren is jól teljesített az objektív.
A Lightroom szoftveres korrekciója ezt a színhibát nem befolyásolja.
Bokeh
Egy szép természetfotónál jól mutat, ha a háttérben lévő fényfoltok finom átmenetűek, kerekded formájúak. Ezt vizsgáljuk bokeh tesztünkben, ahol közelre fókuszálva nézzük meg, hogyan jelentkezik a háttérelmosás az apró fényfoltokra.
Az asztigmatizmus egyik hatása, hogy rontja a képsarkok képélességét nyitott blendén, de ezen kívül a bokeh fényfoltjainál is különös, lencse szerű fényfoltokat eredményez. Ami tehát egyik esetben rossz, az a másikban akár még jó is lehet. Egyes (retro) portré objektíveket pl. kifejezetten az ilyen bokeh miatt szeretnek.
Tipikus lencse forma itt nem jelentkezik, amit látunk, az a hosszú tubus betakarása és nem optikai hiba, azaz ez nem utal asztigmatizmusra (jó hír!).
Mivel viszonylag gyenge fényerőről indít az objektív, így még F11-nél sincs jól látható sokszögesedés a háttér fényfoltjait illetően. Általánosan elmondható, hogy egy objektív fényerejéhez képest két blendével szűkítve a rekeszt kezd megjelenni a sokszögesedés, ami itt F13-tól lenne látható (de ott már nem tesztelünk ilyet, mert nincs jelentősége).
Geometriai torzítás
Egy nagy átfogású telezoom objektív esetében általában arra számíthatunk, hogy a kisebb gyújtótávolságon enyhe hordótorzítás, vagy párnatorzítás jelentkezik, majd a gyújtótávolságot növelve párnatorzítást kapunk, végállásban akár elég jelentős mértékűt.
Itt már 150 mm-nél párnatorzítással találkozunk, amely a teljes zoomtartományban kitart. Mértéke a zoom állítása során csak minimálisan változik.
Egy ideje arra is keressük a választ, hogy rendelkezik-e az objektív beágyazott torzítás profillal, amelyet pl. a Lightroom automatikusan alkalmaz, így eleve szoftveres torzítás korrekció történik-e. Ha a fényképezőgépen engedélyezzük a torzítás korrekciót, akkor a gép elmenti a RAW fájlba a korrekciós profilt, enélkül azonban nem, azaz Lightroomot használva is van lehetőségünk választani, hogy akarunk-e szoftveres torzítás korrekcióval élni, vagy sem. Ha azonban engedélyezzük a gépben a torzítás korrekciót és a RAW fájlba bekerül a profil, akkor már elveszítjük ezt a választási lehetőségünket. A tükör nélküli gépekhez fejlesztett objektíveknél alkalmazott profil alapú torzításkorrekcióról ITT írtunk korábban.
A lent látható dobozban szoftveres a torzítás-korrekció nélküli képeket mutatjuk be.
Peremsötétedés
Komoly teleobjektíveknél nem ritka, hogy erős képsarki sötétedés jelentkezik. A vignettálás azonban a leghatékonyabban javítható optikai hiba, így ma már nem kell különösebben aggódnunk, ha ilyet látunk egy objektívnél.
Azért most sem maradt el a vignettálás tesztünk, amelynél jól látszik, hogy a két végállásnál elég jelentős periférikus fényerővesztés, de a zoom köztes állásában ez enyhébb. A képsarkok felé haladva a fényerőcsökkenés átmenete széles, így nem tűnik zavarónak egy (hirtelen) képsarki sötétedés. 600 mm-es végállásban egyébként egy hajszállal erősebb a peremsötétedés, mint a 150 mm-es kezdő gyújtótávolságnál.
A vignettálás RAW konverzió során (nem beágyazott) profilból utólag javítható lesz, amint kap a Lightroom Adobe külső profilt.
Makró, közelfényképezés
A Sigma 150-600mm f/5-6,3 DG DN OS | Sports egészen jó közelponttal rendelkezik, legalábbis 150 mm-es gyújtótávolságnál, ahol 58 cm-re lévő témára is fókuszálhatunk. 600 mm-es tele végnél a közelpont 2,8 méter.
A legnagyobb leképezési arányt 150 mm-es kezdő gyújtótávolságon kapjuk, ahol kb. 90 mm szélességű témával kitölthető a kisfilmes képkocka területe. Ez 1:2,5 leképezési arányt (0,4×-es nagyítást) jelent.
A gyújtótávolság növelésével a minimális tárgytávolság exponenciális növekedésnek indul, így már 200 mm-es gyújtótávolságon is kisebb az elérhető leképezési arány, 600 mm-nél pedig csupán 1:4,7 leképezési arányunk van.
Ami még fontos, az a képsarkok, vagy képszélek rajzolata.
150 mm-es gyújtótávolságnál ugyan közel mehetünk a témához, de a képszéleken már nem lesz szép a leképezés a fókuszelhajlás miatt, így reprózáshoz ez az objektív nem igazán jól használható. Egy-egy virágról, vagy virágon ülő szitakötőről azonban készülhet szép kép, hiszen ezek úgysem a kép legszélén jelennek meg.
Nagyobb gyújtótávolságok esetén a képszéleknél kevésbé jelentkezik a fókuszelhajlás hatása.
Közelfényképezés – makró
Képminőség
Az eddigiek alapján is ígéretes objektív a Sigma 150-600mm f/5-6,3 DG DN OS | Sports, a puding próbája azonban az evés, így a lényegesebb tapasztalatokat a tesztfotók elkészítése során szerezzük.
A terepen készült képek alapján kijelenthető, hogy nincs jelentős lágyság nyitott blendén, azaz nyugodtan használható az objektív teljesen kinyitott rekesszel is, úgy is szép, részletgazdag képeket kapunk. Ez még 400 mm-es, sőt 600 mm-es gyújtótávolságra is igaz, ahol az f/6,3 fényerőhöz képest az F8-ra rekeszelés nem hoz sokkal több részletet.
A képszélek, képsarkok leképezése is rendben van, bár az optikai stabilizátor állapotától függően előfordulhat, hogy képsarkon jelentősebb lágyság, kicsit rosszabb leképezés jelentkezhet (tesztképeink java részét állványról, kikapcsolt stabilizátorral készítettük, kivétel ez alól a repülőgépeket ábrázoló fotók).
Érdemes végignézni a tesztfotó galériánk statikus témákról készült tesztképeit is, mint a templombelső, vagy a díszterem dobogója mögötti hátfal kárpitja. Nagyon látványos, hogy mennyire jó a felbontás nyitott blendén is.
Értékelés
A Sigma 150-600mm f/5-6,3 DG DN OS | Sports objektív tesztünk során bebizonyította, hogy lehet egy objektív kisebb és könnyebb anélkül, hogy a képminőségben kompromisszumot kellene kötni. Az új modell méltó utódja a DSLR-ekhez készült változatnak, amely szintén jó benyomást tett ránk.
A képek alapján kijelenthető, hogy noha látható bizonyos mértékű geometriai torzítás, ennek mértéke bőven tűréshatáron belül van, akit pedig zavar, profil alapú korrekcióval is orvosolhatja a problémát. A rajzolat jó – bár nyilván nem összevethető egy 70-200mm-es pengeéles képével –, a zoomoknál szokásos elvárható szintet hozza. Rekeszelni akkor sem szükséges, ha félünk hogy, nélküle lágy képet kapnánk.
A feloldóképessége tehát nyitott blendén is remek, rajzolata szép, laterális és axiális kromatikus sem jelentkezik. Ezeket utólag viszont nehézkes és kínos lenne javítani, a jó rajzolat hiányát pedig nem is lehetne pótolni.
Az optikai stabilizátor többféle módban is használható (bár az, hogy pontosan mit hoznak a Custom módok, azt nem sikerült kideríteni, a használati utasítás is csak annyit ír, hogy az élőkép stabilitásán változtat, de nem érezni jelentő eltérés az egyes módok között).
Elérhető a svenkeléshez való mód is (Mode 2-t javasolja a gyártó). Arra azonban ügyelnünk kell, hogy állványra helyezve kikapcsoljuk a stabilizátort.
A Sigma 150-600mm f/5-6,3 DG DN OS | Sports ára bruttó 520 ezer Ft.
Az L bajonettre ezen az objektíven kívül egyelőre nincs másik modell, ami ezt a gyújtótávolság tartományt adná, a Sony E bajonettre a Sony FE 200-600mm f/5,6-6,3 G OSS érhető el 650 ezer Ft-ért, valamint a Tamron 150-500mm f/5-6,7 Di III VC VXD objektíve (magyar árat nem tudunk, de Németországban csupán 60 euróval kerül többe, mint a cikkünk tárgya – tehát kisebb tele végű, de drágább).
Sajnos továbbra is csak reménykedni lehet abban, hogy előbb-utóbb lesz Canon RF és Nikon Z bajonettel is elérhető Sigma objektív. Ha ez megvalósul, óriási előrelépés lesz a japán objektívgyártónak.
Tesztképeket Sony Alpha 7R II géppel készítettük, a RAW fájlokat Adobe Lightroommal exportáltuk JPEG-gé:
