Felépítés
APS-C szenzoros DSLR-rel rendelkezőknek két utazózoom objektívet is készít a Sigma újnak számító Contemporary sorozatában, a 18-200 mm-est és a 18-300 mm-est. Mindkettő járt nálunk, ráadásul egyszerre, így mindkettőt kipróbáltuk az új Nikon D500-zal. Jelen cikkünkben a kisebb átfogású, kisebb méretű, kisebb tömegű és persze alacsonyabb árú 18-200mm f/3,5-6,3 DC OS HSM Macro (C) modellel szerzett tapasztalatokról számolunk be.
Ha kellene egy olyan objektívet mondanunk, amit a Sigma igen sok verzióban elkészített, akkor valószínűleg erre a 18-200mm-es lenne a legjobb válasz. A Sigma ugyanis már a negyedik verziójánál tart az APS-C szenzoros DSLR-ekhez tervezett utazózoom objektívéből.
Kezdetben a Sigma 18-200mm f/3,5-6,3 DC-vel indítottak, amelyet mi magunk is leteszteltünk még 2011-ben. Megjelent ennek egy optikai stabilizátorral ellátott változata is, de még mindig igen egyszerű fókuszmotorral rendelkezett. Azon túl, hogy kicsit lassúcska és zajos volt az AF, közvetlen kapcsolatban volt a fókuszmotor a fókuszgyűrűvel, így élességállítás során a gyűrű mindig elfordult, s ez egy kicsit zavaró tudott lenni.
A Sigma 18-200mm II-es jelzésű modellje már ultrahang frekvencián dolgozó AF motort kapott és optikai felépítésén is változtattak.
A legújabb változat már a Contemporary sorozatba került, a Sigma 18-200mm f/3,5-6,3 DC OS HSM Macro (C) modell szintén új optikai felépítést kapott.
A gyújtótávolságot 18-200mm közé állíthatjuk be, amely Nikon és Pentax vázaknál 27-300 mm-es, Canonnál 29-320 mm-es kisfilmes objektív látószögét fogja eredményezni. A fényerő nagylátószögnél átlagos f/3,5, telében átlag alatti: f/6,3.
A fényerő a nagy zoom miatt nem túlzottan jó, nagylátószögnél még az átlagos f/3,5 értékű, 21 mm-nél f/4, 33 mm-nél már csak f/4,5, majd 43 mm-től f/5 egészen 63 mm-ig, ahol f/5,6-ra csökken a fényerő, ez egészen 125 mm-ig tart, innentől már 200 mm-ig a végső f/6,3 fényerő használható. Érdemes megemlíteni, hogy a Canon és Nikon kínálatában elérhető 18-200 mm-es objektívek tele végnél f/5,6 fényerőre képesek, azaz a Sigma ezen objektíve e téren 1/3 Fé-kel gyengébben teljesít. Mindez persze minimális eltérés, amit adott esetben jó rajzolattal és/vagy hatékony stabilizátorral ügyesen ellensúlyozhat a gyártó.
A kevés fényben történő fotózást 4 Fé előnyt adó optikai stabilizátor segíti (kivéve a Sony változatot), amely persze inkább csak statikusabb témáknál nyújt majd segítséget.
Az optikai rendszerben három aszférikus, és négy speciális alacsony szórású (SLD – Special Low Dispersion) lencsetag is a lehető legjobb képminőséget szolgálja.
Az élességállítást ultrahangos motor végzi, amely sajnos itt sem gyűrűs ultrahang motort jelent. Ez már abból is érzékelhető, hogy a fókuszgyűrű élességállítás során elfordul, azaz fizikai (fogaskerekes) kapcsolat van a fókuszmotor és a gyűrű között. Egyébként a Canon féle mikro USM-hez hasonló megoldás található meg még a 17-70mm f/2,8-4 DC Macro OS HSM, és a korábbi 17-50mm f/2,8 EX DC OS HSM objektívekben is, míg a komolyabb objektívekbe (24-105mm f/4 DG OS HSM (A), illetve jópár korábbi HSM motoros változatba) gyűrűs ultrahangos motor került, ami precízebb és gyorsabb élességállítást kínál.
Az élességállítás egyébként csendben történik, ha jók a fényviszonyok és kontrasztos a téma, akkor a sebességével sincs komoly gond, bár azért láttunk már ennél jóval gyorsabb fókuszmotort is. Az objektív belső élességállítású, így a frontlencse se nem fordul el, se nem mozog előre-hátra élességállítás során. A gyújtótávolság változtatásakor azonban a tubus hossza jelentősen megnő, míg nagylátószögnél (napellenző nélkül) csupán kb. 8,5 cm hosszúságú az objektív, 200 mm-nél 15 cm hosszúságú.
Az objektívhez egy gyöngyvászon tokot és egy szirom formájú napellenzőt kapunk. A frontlencse elé 62 mm-es szűrőt tekerhetünk fel.
Használati tapasztalatok
A Sigma 18-200mm f/3,5-6,3 DC MACRO OS HSM (C) standard zoomobjektív bajonettje fémből, egészen pontosan rézből készült, időjárásállóságra utaló gumiszigetelés viszont nem fut körbe a bajonettcsatlakozó körül, illetve a gyártó sem emel ki ilyen tulajdonságot az ismertetőjében.
A 3,5 cm szélességű zoomgyűrű 2,5 cm szélességben sűrű bordázatú. A zoom használata nagyjából egyenletes, de kissé nehezen fordítható. Nagyon keménynek nem nevezném a zoomot, de könnyen forgathatónak sem. Így persze nem kell attól tartanunk, hogy lefelé fordított gépnél a tubus kihúzódik. A teljes zoomtartomány kb. 70 fok tekeréssel járható be.
Az élességállító gyűrűt előre helyezték, mely – mint már jeleztük – annak ellenére, hogy HSM objektívről van szó, nem használható folyamatosan, AF módban nem tudjuk eltekerni. A gyűrű meglehetősen keskeny, a bordázott rész csupán fél cm szélességű. Az élességállító gyűrűvel nagyjából 45 fok elfordítással járható be a teljes tartomány.
Távolságskálát a fókuszgyűrűn találunk, amelyre a 0,39 cm-es tárgytávolságon kívül 1, 2 és 4 méteres jelzést vittek fel, no és persze a végtelent. Ezen felül a gyújtótávolság növelésekor előtűnik a belső tubus felső részére felrajzolt skála, amely az elérhető leképezési arányt hivatott mutatni.
Kapcsolóból összesen hármat találunk az objektíven, egyikük az automatikus vagy manuális fókuszt állító AF/MF jelzésű, a másik az optikai stabilizátort be- vagy kikapcsoló OS jelzésű, míg a harmadik az objektívet 18 mm-es állásban rögzítő Lock kapcsoló.
